ÍH 2010.84 KÖZIGAZGATÁSI SZERZŐDÉSBŐL EREDŐ JOGVITA POLGÁRI BÍRÓSÁG ELŐTT NEM ÉRVÉNYESÍTHETŐ - MAGÁNJOGI, KÖZJOGI JOGVISZONY ELHATÁROLÁSA

Az a megállapodás, mellyel a közhatalom gyakorlására feljogosított közigazgatási szervek a mezőgazdasági és vidékfejlesztési célú közösségi támogatások igénybevételével kapcsolatosan, jogszabályokban meghatározott hatáskörüket gyakorolva, a helyi vidékfejlesztési terv megvalósítása érdekében, az ehhez szükséges szervező, irányító tevékenység ellátására kötnek szerződést az arra jogot szerző pályázóval, magánjogi szerződésnek nem minősül.

Mivel e szerződés alanyát, tárgyát, valamint a szerződő felek jogait és kötelezettségeit is közjogi szabályok határozzák meg, az ebből eredő jogvita nem tartozik polgári bíróság hatáskörébe.

A felperes az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) Irányító Hatóságának pályázatára benyújtott anyag alapján 90 000 000 Ft keretösszeg elosztására vált jogosulttá. 2006. május 8. napján "AVOP LEADER+munkaszervezetek forrásbiztosítási szerződése" megjelöléssel a felperes mint kedvezményezett és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal alperes mint közreműködő szervezet szerződést írtak alá. A szerződés szerint a keretösszeg 15%-a a felperesnek a terv megvalósításával kapcsolatos működési költségei fedezésére szolgált, ebből 3 375 000 Ft-ot 30 napon belül vállalt átutalni az alperes, további 10 125 000 Ft-ot pedig utófinanszírozás keretében: a felperes szerződésszerű teljesítése és elszámolása alapján az elfogadott számlák összegében vállalta átutalni. A szerződés II. fejezet 2. pontja értelmében az utófinanszírozás kifizetésének feltétele az adott elszámolás befogadása volt; a befogadásra a támogatás igénylési egységcsomag tájékoztatójában és az irányadó jogszabályokban meghatározott követelmények illetve a szerződésben meghatározott folyósítási feltételek teljesítését követően került sor. A 3. pont szerint, amennyiben az elszámolás befogadásra került, az utófinanszírozás kifizetése az elszámolás illetőleg valamennyi szükséges dokumentum benyújtásától számított 60 napon belül történik.

A szerződés első három üteme alapján a felperes az elszámolást benyújtotta, az utolsó dokumentumot 2007. június 14. napján becsatolta, az ettől számított 60 napos határidő 2007. augusztus 13. napján eredménytelenül letelt.

Az alperes az egyes elszámolások befogadásáról írásban értesítette a felperest, ehhez képest az első ütem elszámolását 2007. november 21., a második elszámolást 2007. november 29., a harmadik elszámolást pedig 2008. január 16. napjával tekintette befogadottnak.

A felperes leszállított keresetében a 2006. május 8-án kötött forrásbiztosítási szerződés késedelmes teljesítése miatt összesen 448 539 Ft, valamint a Ptk. 301. § szerinti késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a leszállított kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a perbeli jogviszonyra nem a Ptk., hanem a 2003. évi LXXIII. törvény és végrehajtási rendeletei az irányadók, a számításai szerint felperest megillető 16 770 Ft késedelmi kamatot pedig már 2008. október 27-én kifizette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 273 271 Ft-ot és 300 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek a 2003. évi LXXIII. törvényen alapuló atipikus forrásbiztosítási szerződést kötöttek egymással. A keresetben követelt késedelmi kamat alapjául szolgáló tőkeösszeg elszámolásához kapcsolódó utolsó okiratokat a felperes nem vitásan 2007. június 14-én nyújtotta be az alperesnek. A felek közötti jogvita lényegét az képezte, hogy az alperes mikor esett késedelembe. Ehhez a szerződés II. fejezetének 2. és 3. alpontját kellett értelmezni, melyekben a felek az alperesi kifizetés határidejét és a kifizetés feltételeit szabályozták. Úgy rendelkeztek, hogy az utófinanszírozás kifizetése az elszámolás, illetőleg valamennyi szükséges dokumentum benyújtásától számított 60 napon belül történik, erre tekintettel a kifizetés határideje 2007. augusztus 13-án telt le, ekkor az alperes 7 425 000 Ft megfizetésével késedelembe esett. Az alperes az 1. és 2. elszámolás alapján járó 5 824 778 Ft-tal 2008. január 31-ig, a 3. elszámolás alapján esedékes 1 600 222 Ft-tal pedig 2008. április 7-ig volt késedelemben. Az alperes az összesen 290 041 Ft késedelmi kamat tartozásából 2008. október 27-én 16 770 Ft-ot megfizetett, ezért 273 271 Ft megfizetésére köteles [Ptk. 298. § (1) bekezdés, 301. § (1) bekezdés].

Az ítélettel szembeni fellebbezésében az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte.

Álláspontja szerint - bár a Ptk. értelmében a teljesítés idejét a feleknek nem kell írásban rögzíteni - a szerződésben kikötötték, hogy a támogatás kifizetése utólag és kizárólag az elszámolás befogadását követő 60 napon belül történik. Egyebekben sem a vonatkozó jogszabályok, sem a szerződés nem írta elő, hogy mennyi időn belül kell az elszámolást befogadnia, így csak a befogadást követő 60 nap után eshetett a kifizetéssel késedelembe.

A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.