A Győri Ítélőtábla Pf.20059/2007/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 249. §, 253. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Ábrahám Éva, Lezsák József, Vass Mária

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék P.20235/2006/16., *Győri Ítélőtábla Pf.20059/2007/10.*, Kúria Pfv.21389/2008/4. (BH 2009.1.9)

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.059/2007/10.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a Dr. Zsitek István ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek az OIT Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.235/2006/16.számú ítélete ellen a felperes által 18., 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes az alperes részére 15 napon belül megfizetni 10.000.- (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására megfizetni 456.000.- (Négyszázötvenhatezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A megyei bíróság az ítéletében a felperes keresetét elutasítva kötelezte a felperest, az állam javára 456.000.- Ft feljegyzett kereseti illeték, az alperes javára 10.000.- Ft perköltség megfizetésére.

Ítéletének indokolásában rögzítette, miszerint a büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróság a felperesnek a személygépkocsik kiadása iránti igényét arra tekintettel utasította el és rendelkezett az elkobzásról, hogy az érdekelt jóhiszeműsége a rendelkezésre álló adatok alapján megkérdőjelezhető. Az elkobzás olyan dologra is elrendelhető, amely nem az elkövető tulajdona.

A bíróság nem tekintette úgy, hogy a lefoglalt személygépkocsik nem a felperes tulajdonában állnak, de a felperes a személygépkocsik megvásárlása a vámkezelés körülményei során nem tanúsított a büntető bíróság megítélése szerint jóhiszemű magatartást, és ezért a Btk.314.§ (2) bekezdése alapján rendelte el az elkobzást.

A felperes keresete abban az esetben lehetne alapos, ha megállapítható lenne, hogy az elkobzásról rendelkező ítéleti döntés felróható okok miatt a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapult. Az elsőfokú büntető bíróság a beszerzett bizonyítékokat meggyőződése szerint értékelte, és mérlegelését kellően megindokolta.

Az állandó bírói gyakorlat szerint a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítása szempontjából a felróhatóság megítélése körében olyan kettős követelmény érvényesül, amely egyrészt az elvárható lelkiismeretes bírói munka, másrészt az ítélkezés függetlenségének garanciális elvét juttatja érvényre. Ennek értelmében, önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata a bizonyítékok, vagy egyéb körülmények esetlegesen téves mérlegelésén alapult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított volna. A munka jellegével együtt járó jogszabály alkalmazási és értelmezési tévedés ugyancsak a felróhatóság körén kívül esik.

A fentiek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy a kártérítés elsődleges feltétele a jogellenesség és felróhatóság nem állapítható meg, így a további körülmények vizsgálatát mellőzte.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatása, kereseti kérelmének helyt adás iránt, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.