BH 2002.5.185 A széljegyzés elmulasztása megalapozhatja a földhivatal kárfelelősségét [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 93. § (1) bek., 1997. évi CXLI. tv. 48. §]

A felperes keresetében 813 000 forint kár megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Előadta, hogy 1993. május 12-én adásvételi szerződést kötött az I. r. alperessel. A tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, mert az I. r. alperes a lakását 1993. február 17-én eladta H. E.-nek, aki a szerződést 1993. február 26-án benyújtotta a földhivatal II. r. alpereshez. A földhivatal alkalmazottja e tényt csak 1993. július 9-én jegyezte fel a tulajdoni lapra. A bíróság megállapította, hogy a korábban szerződést kötő vevő megállapodása érvényes, ezért a lakásból ki kellett költöznie. Az I. r. alperes a tartozást elismerte, de nem teljesített. Büntetőjogi felelősségét a bíróság megállapította, azt követően azonban ismeretlen helyre távozott. Kára nem következett volna be, ha a II. r. alperes a korábbi vevő kérelmére a széljegyzést időben elvégzi.

Az I. r. alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes elsődleges védekezése szerint a vele szemben előterjesztett kereset idő előtti.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Egyetemlegesen kötelezte az I. és a II. r. alperest 422 000 forint kár és járuléka megfizetésére. Kifejtette, hogy az I. r. alperes kártérítési felelőssége fennáll, mert a lakása kétszeri eladásával kárt okozott a felperesnek. A II. r. alperesnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a 349. §-ának (1) bekezdése szerinti kárfelelőssége is megállapítható, mert H. E. és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződést az érkezés napján nem jegyezte fel a tulajdoni lapra. Ezzel megszegte a 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 93. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettségét. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 48. §-ának (1) bekezdése is így rendelkezik.

Az ítélet ellen a II. r. alperes élt fellebbezéssel. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a keresetet teljes egészében utasítsa el. Sérelmezte az illeték és az ügygondnok eljárásával felmerült díj és költség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezést is. Álláspontja szerint a felperes kárigénye a Ptk. 237. § és 238. §-a alapján teljes egészében érvényesíthető az I. r. alperessel szemben, ezért a II. r. alperes kötelezése nem megalapozott.

A felperes és az I. r. alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés csak az illetékviselésre vonatkozó részében megalapozott.