A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.97/2011/19. számú határozata kinevezés módosítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 59. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §] Bíró: Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna

SZEGEDI MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

6722 Szeged, Tábor u. 4.

Pf.: 408. Telefon: 06-62-563-400

4.M.97/2011/19.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság Dr. Papp Róbert ügyvéd által képviselt felperes neve címe felperesnek - a Dr. Ács Gábor köztisztviselő által képviselt nevecíme) alperes ellen, kinevezés módosítás és egyéb iránt indított perében az alulírott helyen és napon meghozta a következő

ÍTÉLETET

A bíróság a felperes 420.000,- (Négyszázhúszezer) Ft jutalom és kamata iránti keresetét elutasítja.

Megállapítja, hogy az e körben felmerült, de le nem rótt eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Szegedi Törvényszékhez. A fellebbezést 3 példányban, a Szegedi Munkaügyi Bíróságon lehet előterjeszteni.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el a fellebbezést, ha ezt a fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kértek, vagy ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos.

Ha fellebbező fél, akár a fellebbezésben, akár a másodfokú bíróság felhívására, illetve a fellebbező fél ellenfele a másodfokú bíróság felhívására a tárgyalás tartását kéri, a fellebbezést a tárgyaláson kell elbírálni.

INDOKOLÁS

A bíróság a következő tényállást a peres felek előadásai, a per iratai, valamint az idecsatolt 4.M.1019/2005. és 4.M.312/2006., 4.M.300/2006., valamint 2.M.835/2005. számú perek iratai alapján állapította meg.

A felperes 1991. augusztus 1-jén került kinevezésre az alpereshez csoportvezető munkakörben a közigazgatási iroda létszámába. Mérlegképes könyvelői szakképesítéssel rendelkezett.

A felperes munkáját jó ideig munkáltatója megelégedésére végezte. Utolsó minősítésére 1998. október 6-án került sor, melyben összességében alkalmas minősítést kapott. Sok szempont vonatkozásában teljesítményét a munkáltató átlagosnak minősítette, de átlag felettinek értékelte szakmai ismeretét, ítélőképességét, pontosságát, szóbeli kifejezőkészségét, felelősségérzetét, szorgalmát, igyekezetét. Egyetlen szempont esetén sem minősítették átlag alattinak.

A felperes 2001. évben és 2002. I. félévében sokat túlórázott, a másfél év alatt összegyűlt temérdek túlórát az alperes mindössze két nap csúsztatással kompenzálta. 2002. június 28-tól október 17-ig a felperes keresőképtelen állományba került, ezen belül szeptember 23-a és október 17-e között tartotta táppénzen a Pszichiátriai Gondozó. Néhány nap munkavégzés után október 22-től újra keresőképtelen állományba került november 4-ig. November 5-e és 26-a között szabadságát töltötte, majd ismét dolgozott november 27-től 1-2 nap szabadság kivétele mellett.

Ettől az időponttól kezdve az alperes több jogellenes munkáltatói intézkedést tett a felperes irányába (pl. az illetménye -2 %-os eltérítése minősítés nélkül, egyoldalú kinevezés módosítás okiratok nélkül, rendkívüli munkavégzésért járó jutalomból történő mellőzés, kötelező illetményemelés mellőzése).

Felperes 2004. január 5-e és október 6-a között is alig végzett munkát, részben keresőképtelenség, részben szabadság miatt.

2005. első felében egy hétig volt táppénzen március hónapban, majd 2005. augusztus 1-től 7-ig, szeptember 12-től 25-ig és október 13-tól 19-ig volt a háziorvos rendelkezése alapján keresőképtelen állományban. Ezen időtartamban szabadságot is vett igénybe.

2005. május 23-án az alperes a hivatal 596 dolgozójából 518-at jutalomban részesített. A munkáltatói jogkört gyakorló jegyző 2005. május 17-én határozta meg a jutalmazás kereteit, feltételeit, ezek alapján az irodavezető feladata volt, hogy a jutalmazás mértékére javaslatot tegyenek annak figyelembevételével, hogy a ténylegesen munkát végzők részesüljenek jutalomban munkájuk értékelése alapján 0-tól 150 %-ban differenciáltan. A felperes ezen alkalommal jutalomban nem részesült.

Az alperes 2005. október 13-án ismételten jutalom osztásáról döntött. Felhívta az irodavezetőket, hogy tegyenek javaslatot - jelentős differenciálás érvényesítésével - 0-150 %-ig terjedő jutalomra személyenként. Meghatározta még a döntés kialakítására vonatkozó szempontok között, hogy a ténylegesen munkát végzők részesülhetnek a juttatásban. Az előbbiek alapján 2005. október 20-án a hivatal 592 dolgozójából 494 kapott jutalmat. A felperes nem volt a jutalmazottak között.

A felperes 2005. október végétől ismét pszichiátriai kezelésre szorult. A pszichiátriai gondozó 2005. október 26-tól december 30-ig tartotta táppénzen. A pszichiátriai gondozó a felperest 2005. december 31-vel nyilvánította keresőképesnek, 2006. január 2-ától február 28-ig azonban ismételten a háziorvos igazolása alapján táppénzes állományban volt. Közben a munkáltatót nem tájékoztatta keresőképtelensége várható időtartamáról, a 2005. december 30-ig tartó keresőképtelenségét igazoló iratokat is úgy adta be, hogy bár azon keresőképesnek nyilvánították december 31-ével, egy aláírás nélküli fecnin közölte ... nevű kolléganőjével, hogy továbbra is keresőképtelen. A munkáltató otthonában elérni nem tudta, az odaírt felszólító levelek nem kereste jelzéssel érkeztek vissza a munkáltatóhoz. Az irodavezető sem levélben, sem telefonon nem tudta őt elérni.

2006. január 25-én a táppénzes állománnyal kapcsolatos együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt az alperes fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben. Február 13-án az alperes a fegyelmi eljárást kiterjesztette a munkaköri leírásban foglalt feladatok nem teljesítése miatt. Mindeközben folyamatban volt a felperes által 2005. szeptember 30-án indított munkaügyi per az alperessel szemben.

Az alperes 2006. április 4-én kelt 19.050-17/2006. számú fegyelmi határozatával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. A döntés alapjául az együttműködési kötelezettség elmulasztása szolgált, de az indokolás szerint a kiterjesztett részben a felperes kötelezettség szegései nem olyan súlyosak, hogy fegyelmi felelősségre vonást indokoltak volna.

A felperes többször módosított keresetében egyebek mellett 435.000,- Ft jutalom és ezen összeg kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az előbbi összegből a Szegedi Munkaügyi Bíróság 2009. április 22-én kelt 4.M.1019/2005/84. számú ítéletével 15.000,- Ft jutalom és ezen összeg 2005.január 15-től számított kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan azaz a maradék 420.000,- Ft vonatkozásában a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy bár a jutalom alanyi jogon valóban nem jár a jogszabályi rendelkezések értelmében, a jelen esetben azonban a 15.000,- Ft összegű jutalom iránti kereset vonatkozásában mégsem a Ktv. 49/N § (1) bekezdése szerinti juttatásról volt szó, hanem egy többletfeladat ellátásáért járó juttatásról, vagyis egy többletfeladat díjazásából maradt ki a felperes. A jutalom kifizetésének feltétele egy meghatározott feladat teljesítése volt, a felperes teljesítette a többletfeladatot, a jutalomban mégsem részesült. Bár a felperes mindhárom jutalom vonatkozásában diszkriminációra hivatkozott, a bíróság a 15.000,- Ft-os juttatással kapcsolatban nem diszkriminációt, hanem rendeltetésellenes joggyakorolást állapított meg az összehasonlítható személyekre, azok teljes körben jutalmazott voltára, valamint a díjazott feladat felperes részéről történő ellátására figyelemmel. A diszkrimináció megállapításának mellőzésével kapcsolatban utalt arra, hogy a felperes a bíróság felhívására saját esetére vonatkozóan nem tudta megnevezni egyik szempontot sem a 2003. évi CXXV. tv. 8. §-ában felsorolt szempontok közül. A fennmaradó 420.000,- Ft jutalom iránti kereset elutasítását azzal indokolta, hogy az ehhez kapcsolódó két esetben is mérlegelési jogkörben hozott döntésről volt szó, ennek hátterében azonban nem állt olyan többletfeladat teljesítés, mint a népszavazással kapcsolatos munkálatok esetén. Ezen mérlegelési jogkörben hozott döntéssel szemben a Ktv. 59. §-a alapján szintén csak korlátozottan van helye a bírósághoz fordulni. A döntés kialakítására vonatkozó szabályokat a munkáltató nem sértette meg,hiszen 0 % is meghatározható volt a differenciálás során. A rendeltetésellenes joggyakorlás kapcsán vizsgált előzmények lényegében azonosak a korábbiakkal, ugyanakkor az összehasonlítható esetek vizsgálata már más helyzetet mutat a perben elbírált más esetekhez viszonyítva. A 2005. május 23-i és október 23-i jutalmazásból a hivatali dolgozók kb. 1/6-a maradt ki, vagyis nem csupán a felperes volt az akit a munkáltató mellőzött. A felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy ezek mind olyanok voltak, akiket valamilyen kizáró ok érintett, ezért ezt az állítását a bíróság nem fogadta el valósnak. Megjegyezte a bíróság, hogy pusztán azért, mert a munkáltatónak egy munkavállalóval szemben voltak már jogellenes, ezen belül rendeltetésellenes intézkedései is, még nem lehet minden további intézkedésre rámondani a rendeltetésellenes joggyakorlást. Az alapvető értékelési szempontokat ezekben az esetekben is bizonyítani szükséges. Miután a két utóbbi jutalmazás vonatkozásában az összehasonlítható személyek vizsgálat azt az eredményt adta, hogy nagy számban voltak a felperessel azonos helyzetűek, nem lehetett bizonyítottnak tekinteni a rendeltetésellenes joggyakorlást. A diszkriminációval kapcsolatos álláspontját e két jutalomnál a bíróság már külön nem ismételte meg.