BH 1998.1.30 A költségmentesség utólagos engedélyezésének szabályai nem alkalmazhatók, ha a bíróság a keresetlevélben előadottak ellenére nem határozott a költségmentesség engedélyezéséről [Pp. 3. §, 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (1) bek., 14. §].

Az elsőfokú bíróság - a fellebbezéssel támadott rendelkezésével - arra kötelezte a felperest, hogy felhívásra fizessen meg az állam részére a pervesztességével arányban állóan, 11.515 forint előlegezett kereseti illetéket.

A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta; megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A másodfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta.

A felperes csupán az elsőfokú eljárás befejezését követően kért költségmentességet, amelyet a bíróság engedélyezett. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében tételesen felsorolt feltételek hiányában a felperes részére engedélyezett költségmentesség hatálya az eljárás megindítására nem hat vissza. Ebből következően a nagyobb részbeni pervesztessége miatt - az említett rendelet 13. §-ának (2) bekezdése értelmében - a le nem rótt kereseti illeték arányos részének megfizetésére jogszerűen kötelezte a felperest az elsőfokú bíróság.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az illeték megfizetésére való kötelezésének mellőzését kérte. Állította: az elsőfokú eljárás korábbi szakaszában is kérte, hogy a bíróság adjon részére személyes költségmentességet, de e kérelme tárgyában a megyei bíróság nem határozott. Érvelése szerint az utólagos illetékfizetési kötelezettség mikénti alakulásánál annak van jelentősége, hogy a kártérítésre irányuló keresetét a felperes 1992 márciusában terjesztette elő, és az elsőfokú bíróság 1995. február 24-én hozott ítéletet. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 10. §-ának hatályos szövegét a 17/1995. (VII. 25.) IM számú rendelet 8. §-a állapította meg, és az csak 1995. szeptember 1. napjától hatályos. Mindezekből következően a hivatkozott rendelkezés jelenlegi "lényegesen szigorúbb rendelkezései" a felperes esetében nem alkalmazhatók, hanem a módosítás előtti rendelkezések alapján kellett volna helyt adni a kérelmének.

A felperes felülvizsgálati kérelme érdemére az alperesek észrevételt nem tettek, felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával - a felek hozzájárulása folytán, a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, és annak eredményeként megállapította, hogy az az alábbiak szerint alapos.

A per iratai alapján tényként állapítható meg az, hogy a felperes az 1992. június 15. napján érkeztetett keresetlevelében azt kérte: a bíróság részére "a mellékelt kereseti kimutatás alapján személyes költségmentességet, illetve illetékfeljegyzési jogot" engedélyezzen.