A Miskolci Törvényszék Pf.20896/2013/4. számú határozata házasság felbontása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §]

.........i Törvényszék mint másodfokú bíróság

1.Pf.20.896/2013/4.szám

A .........i Törvényszék mint másodfokú bíróság a (felperes jogi képviselőjének neve, székhelye) által képviselt felperes neve (lakcíme .sz.alatti lakos) felperesnek - a alperes képviselőjének neve és székhelye , alperes neve (lakcíme. alatti lakos) alperes ellen házasság felbontása iránt az ......i Járásbíróság előtt folyamatba tett perében ....en 20... évi április hó 15. napján 1.P.20.256/2011/57. szám alatt meghozott ítélet ellen az alperes részéről 60. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti,

fellebbezett részét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy 48.000.-(negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg tizenöt nap alatt a felperesnek 35.000.- (harmincötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a peres feleknek ....en 1988. január 30. napján megkötött házasságát felbontotta.

Az ...., A.J. u. 8.sz. alatti lakóházas ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és alperest arra kötelezte, hogy 30 napon belül az ingatlant hagyja el.

A felperest kötelezte, hogy 30 napon belül fizessen meg alperesnek 1.000.000.- forint lakáshasználati jog ellenértéket.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 47.000.- forint perköltséget, míg a felperest az állam javára 14.400.- forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére felhívásra, a felhívásban megjelölt időben és módon.

Megállapította, hogy 112.095.- forint állam által előlegezett költséget az állam visel.

Megállapította, hogy a felperes 67 %-ban, az alperes 33 %-ban pernyertes, erre tekintettel a pártfogó ügyvédi díj viselésére felperes 33 %-os arányban köteles, míg további 67 %-os mértékben azt az állam viseli.

Az életközösség a felek között aránylag megfelelően működött, azonban már kezdettől fogva voltak nézeteltérések, konfliktusok közöttük. Ezek részben abból adódtak, hogy az alperes nem a felperes által elvárt mértékben járt el, és működött közre az otthoni közös munkákban. Problémát jelentett, hogy alperes túlzott szexuális igényt és annak a felperes által nem igazán elvárt módozatát választotta.

A házassági életközösségük 2006-2007 évtől kezdett megromlani, egyrészt az alperes alapvetően erőszakos, agresszív magatartása, felperessel szembeni rendszeres bántalmazása miatt, az utóbbi két évben heti rendszerességgel alkalomszerűen megütötte a felperest, hátát és fejét, illetve volt eset, hogy úgy meglökte, miszerint földre esett felperes, illetve nekiesett az ebédlőben a szekrénynek. Négy-öt esetben le is ütötte házastársát, egy alkalommal pedig ököllel ütött az arcába, másik alkalommal összeszorított kézzel, de kezének élével ütött a felperes gerincére. Előfordult, hogy a szemét kezdte nyomorgatni, hátulról nyakát szorította, melynek során csúnya véraláfutások keletkeztek felperesen. Emellett hangosan, durván csapkodta az ajtókat, tányérokat, csészéket vágott földhöz, illetve a szekrényhez, egy esetben kést is dobott a falba. Két alkalommal a távirányítót vágta felpereshez, 2006-ban egy széket is, az, azonban nem ért felpereshez, hanem az ajtófélfának csapódott.

Ezek az alperesi agresszív megnyilvánulások a felperessel folytatott viták során fordultak elő. Az alperes nem dolgozott, felperes kérte, hogy keressen munkahelyet, illetőleg a közös háztartás költségeihez járuljon hozzá valamilyen összeggel, és miután munkanélküliként egész napját otthon töltötte, kérte alperes felperestől, hogy a házi munkában segítsen, ezekre volt válasz alperes részéről az előzőekben hivatkozott agresszió.

2011. augusztus 25. napján szexuális élettel összefüggően volt vita közöttük, a felperes az alperest megpofozta és kilökte a szobából, majd becsapta az ajtót oly módon, hogy a felperes lába meg is sérült.

Korábban is volt ehhez hasonló incidens közöttük, ezért felperes a fiuk szobájába ment aludni, ahol egészen 2011. október 7. napjáig lakott. Október 7-én az alperes vita során a felperest ismét megütötte, aki a rajta lévő öltözetben elmenekült a szüleihez, az A. utónevű gyermekért elment az alperes édesapja, ezt követően a T. fiuk 2011. október 27-én ment utánuk és elmondta, hogy édesapja közölte vele, miszerint "ez lesz a világ legcsúnyább válása".

A felperes ettől kezdődően csak akkor ment vissza a volt közös lakásba, amikor az alperes nem tartózkodott otthon, illetve volt, hogy oda édesapjával vagy más valakivel ment vissza.

Az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetése szerint, hogy az alperes magatartására visszavezethető okok miatt romlott meg teljesen és helyrehozhatatlanul a felek házassága, miután az utóbbi két évben az alperes rendszeresen bántalmazta tettlegesen a felperest.

Az elsőfokú bíróság a felek személyes meghallgatását követően széleskörű bizonyítást foganatosított, melynek során 31. sorszám alatt V.Vné alperes egyik ismerősének írásbeli tanúvallomására került sor, valamint felhasználta az .....i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályától 2012. április 21. napján beérkezett és beszerzett ..../.../..../bü. számú nyomozati iratot és azt a peres eljárás anyagává tette a bíróság.

A felek egyező előadásából adódóan az utolsó közös lakás megosztásának objektív feltétele az elsőfokú bíróság álláspontja szerint fennáll, tekintettel arra, hogy egy két + félszobás és egyéb közös használatú helyiségekkel rendelkező lakásról van szó, mely szubjektív okból megoszthatatlan, az alperes részéről felperes irányába megnyilvánuló erőszakos, tettleges magatartás miatt.

Ezért a felperest jogosította fel az egész lakás kizárólagos használatára, míg az alperest 30 napos határidővel kötelezte annak elhagyására a Csjt. 31/B. § (5) bekezdése alapján.

Az ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben a házasság felbontása indokait és a lakáshasználat szabályozását tartalmazta.

A házasság megromlásához vezető okok tekintetében annak megállapítását kérte, hogy nem kizárólag az ő durva, agresszív magatartása okozta a házasság megromlását, abban szerinte mindketten közrehatottak.

Álláspontja szerint nem bizonyított, hogy folyamatos rendszerességgel bántalmazta volna felperest, életszerűtlen, ha ez így lett volna, akkor miért nem fordult jogi segítségért.

A felperes előadására alapozta az elsőfokú bíróság a döntését.

A közvetlenség elve sérült, amikor a büntető eljárás során meghallgatott tanukat a bíróság nem hallgatta meg.

Az elsőfokú ítélet súlyt helyez az alperes levelére, amelyben ő egyáltalán nem ismerte el azt a körülményt, hogy a felperest bántalmazta volna. Kiemelte, hogy abban ígéretet tett a házi munka végzésére. Amennyiben a bántalmazásra értette volna a levél kezdeti mondatát, miszerint "megbocsáthatatlan amit tett", akkor nyilvánvalóan az is szerepelt volna, hogy bántalmazni nem fogja a továbbiakban.