Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

32003L0030[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve (2003. május 8.) a közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003/30/EK IRÁNYELVE

(2003. május 8.)

a közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére ( 3 ),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 4 ),

(1)

Az Európai Tanács 2001. június 15-16-i Göteborgban tartott ülésén elfogadta a fenntartható fejlődésre vonatkozó, számos intézkedést tartalmazó közösségi stratégiát, amely magában foglalja a bio-üzemanyagok fejlesztését is.

(2)

A természetes erőforrások közé, amelyek körültekintő és racionális felhasználására a Szerződés 174. cikke (1) bekezdése utal, a kőolaj, a földgáz és a szilárd üzemanyagok tartoznak, amelyek fontos energiaforrások, de egyben a széndioxid-kibocsátás fő okozói.

(3)

Ugyanakkor a mező- és erdőgazdasági termékek előállítása során keletkező, illetve a mező- és erdőgazdaság, valamint az élelmiszerfeldolgozó ipar maradványanyagaiként vagy hulladékaként létrejövő biomasszából bioüzemanyagokat lehet előállítani.

(4)

A közlekedési ágazat képviseli a Közösség végső energiafelhasználásának több, mint 30 %-át, amely egyre bővül, és ez a tendencia a gazdasági növekedéshez kötődik, amivel együtt a széndioxid-kibocsátás is növekszik; ez a bővülés a tagjelölt országokban azok Európai Unióba történt belépését követően százalékosan növekedni fog.

(5)

A Bizottság "Európai Közlekedéspolitika 2010-ig: elérkezett az idő a döntésre" c. Fehér Könyve szerint a közlekedési ágazat CO2-kibocsátása 1990. és 2010. között 50 %-kal, mintegy 1 113 millió tonnára nő, melynek fő okozója a közúti szállítás, amely a közlekedéssel kapcsolatos CO2-kibocsátás 84 %-áért felelős. A Fehér Könyv ezért ökológiai megfontolások alapján a közlekedési ágazatban a kőolajtól való (jelenleg 98 %-os) függőség csökkentését irányozza elő alternatív üzemanyagok, mint például a bioüzemanyag alkalmazásával.

(6)

A bioüzemanyagok fokozott felhasználása a közlekedési ágazatban részét képezi a Kiotói Jegyzőkönyv betartásához szükséges intézkedéscsomagnak és minden olyan intézkedéscsomagnak, amely az ilyen irányú további kötelezettségvállalások teljesítésére irányul.

(7)

A bioüzemanyagok fokozott közlekedési célú felhasználása - semmiképpen nem zárva ki az egyéb lehetséges üzemanyagokat, köztük a cseppfolyós PB-gázt (LPG) és a sűrített földgázt (CNG) - az egyik olyan eszköz a Közösség számára, amellyel csökkentheti importenergia-függőségét, befolyásolhatja az üzemanyagpiacot, és következésképpen energiaellátásának közép- és hosszú távú biztonságát. Ez a megfontolás azonban nem vezethet oda, hogy az üzemanyagok minőségére, a járművek kibocsátására és a levegő minőségére vonatkozó közösségi jogszabályok betartásának kisebb jelentőséget tulajdonítsunk.

(8)

A technológiai fejlődés eredményeként az Európai Unióban forgalomban lévő járművek többsége már ma is képes kis mennyiségű bioüzemanyagot tartalmazó keverékekkel üzemelni. A legújabb technológiai fejlesztések lehetővé teszik nagyobb bioüzemanyag hányadok alkalmazását is a keverékekben. Egyes országokban már 10 %-os és ezt meghaladó bioüzemanyag-tartalmú keverékeket alkalmaznak.

(9)

A tömegközlekedés és a helyi szállítás járműparkja lehetőséget kínál a bioüzemanyagok nagyobb koncentráltságú felhasználására. Egyes városokban az ilyen járművek már tisztán bioüzemanyaggal működnek, és ez egyes esetekben városi területeken hozzájárult a levegő minőségének javulásához. A tagállamok ezért fokozottan támogatnák a bioüzemanyagok tömegközlekedési járművekben történő alkalmazását.

(10)

A bioüzemanyagok alkalmazása a közlekedésben egy lépést jelent a biomassza szélesebb körű alkalmazásához, ami lehetővé teszi a bioüzemanyagok jövőbeni fokozott elterjesztését anélkül, hogy már lehetőségeket kizárna, különösen a hidrogénen alapuló technika felhasználását.

(11)

A tagállamoknak a bioüzemanyagok fokozott hasznosítására irányuló kutatási politikájába jelentős mértékben be kell vonni a hidrogéntechnológiát, és ezt a lehetőséget a vonatkozó közösségi keretprogram figyelembevételével támogatni kell.

(12)

A sajtolással, extrahálással, illetve hasonló eljárásokkal olajos magvakból nyert tiszta, nyers vagy finomított, de kémiailag változatlan állapotú növényi olajok szintén felhasználhatók bioüzemanyagként olyan esetekben, amelyeknél a motortípus és a vonatkozó kibocsátási előírások ezt lehetővé teszik.

(13)

Az új üzamanyagfajtáknak meg kell felelniük az elfogadott műszaki szabványoknak ahhoz, hogy a fogyasztók és a járműgyártók nagyobb mértékben elfogadják azokat, és így azok megjelenhessenek a piacon. A műszaki szabványok szolgálnak alapul a kibocsátásokra és azok ellenőrzésére vonatkozó követelményekhez is. Az új üzemanyagfajták esetében nehézséget jelenthet az érvényes műszaki szabványok betartása, amelyeket jórészt a hagyományos fosszilis üzemanyagokra dolgoztak ki. A Bizottságnak és a szabványosítási testületeknek figyelemmel kell kísérniük a fejlődést, és aktívan részt kell venniük a szabványok módosításában és kidolgozásában, különös tekintettel az illékonyság kérdésére, hogy a környezetvédelmi követelmények betartása mellett új üzemanyagfajtákat lehessen bevezetni.

(14)

A járműveknél tisztán vagy keverékben alkalmazott bioetanolnak és biodízelnek meg kell felelnie az optimális motorteljesítmény biztosítására megállapított minőségi szabványoknak. Így például a dízelmotorokhoz szolgáló, észterezési eljárással előállított biodízelre az Európai Szabványosítási Bizottság (CEN) zsírsav-metilészterekre (FAME) vonatkozó prEN 14214 szabványát célszerű alkalmazni. Hasonlóképpen, a CEN-nek alkalmas szabványokat kell kidolgoznia az Európai Unió közlekedési ágazatában használatos egyéb bioüzemanyagokra.

(15)

A bioüzemanyagok alkalmazásának elősegítése, összhangban a közös mezőgazdasági politikára irányadó szabályokban a fenntartható mező- és erdőgazdasági gyakorlatra vonatkozóan megfogalmazottakkal, új lehetőségeket hozhat létre a fenntartható vidékfejlesztés számára egy erősebben piacorientált közös agrárpolitika keretében, amely fokozottan az európai piacra, a virágzó vidéki területek megőrzésére és a többfunkciós mezőgazdaságra irányul; továbbá az innovatív mezőgazdasági termékek új piacát nyithatja meg a jelenlegi és jövőbeni tagállamok vonatkozásában.

(16)

A Tanács 1998. június 8-i állásfoglalásában ( 5 ) támogatta a Bizottságnak a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos stratégiáját és cselekvési tervét, és egyedi intézkedéseket kért a bioüzemanyagok ágazatában.

(17)

A Bizottság "Út az energiaellátás biztonságára irányuló stratégia felé" c. Zöld Könyve azt a célt tűzi ki, hogy 2020-ig a közúti szállítási ágazatban a hagyományos üzemanyagok 20 %-os kiváltása történjék meg alternatív üzemanyagok által.

(18)

Az alternatív üzemanyagok csak akkor tudnak betörni a piacra, ha széles körben elérhetők és versenyképesek lesznek.

(19)

Az Európai Parlament 1998. június 18-i állásfoglalásában ( 6 ) arra szólított fel, hogy a bioüzemanyagok piaci részesedése öt éven belül érje el a 2 %-ot egy olyan intézkedéscsomag révén, mely többek közt adómentességet, a feldolgozóiparnak nyújtott pénzügyi támogatásokat és az olajtársaságok számára kötelező bioüzemanyag-hányadra vonatkozó előírást tartalmaz.

(20)

A bioüzemanyagok részesedésének növelésére szolgáló optimális módszer függ az erőforrások és a nyersanyagok rendelkezésre állásától, a bioüzemanyag támogatására irányuló nemzeti és közösségi intézkedésektől és adózási szabályoktól, valamint az összes érdekelt fél megfelelő részvételétől.

(21)

A bioüzemanyagok alkalmazásának ösztönzésére irányuló nemzeti politikák nem vezethetnek az olyan üzemanyagok szabad forgalmának tilalmához, amelyek eleget tesznek a Közösség jogszabályaiban előírt harmonizált környezetvédelmi előírásoknak.

(22)

A bioüzemanyagok előállításának és felhasználásának ösztönzése hozzájárulhat az energiaimport-függőség és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Ezen túlmenően a bioüzemanyagok, akár tisztán, akár keverék formájában, elvben felhasználhatók a meglévő gépjárművekben és a jelenlegi gépjárműüzemanyag-forgalmazó rendszerben. A bioüzemanyagoknak a fosszilis üzemanyagokkal való keverése költségmegtakarítási lehetőséget jelenthet a közösségi üzemanyag-forgalmazási rendszerben.

(23)

Mivel a javasolt intézkedés célját, nevezetesen a bioüzemanyagok forgalomba hozatalára és forgalmazására minimális részarányt előíró általános alapelvek bevezetését, a tagállamok az intézkedés nagyságrendje miatt kielégítő módon nem érhetik el, közösségi szinten viszont jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanebben a cikkben megfogalmazott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lép túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéken.

(24)

Ösztönözni kell a kutatást és a technológiai fejlesztést a bioüzemanyagok fenntarthatóságának területén.

(25)

A bioüzemanyagok fokozott alkalmazását a környezeti, gazdasági és szociális kihatások pontos elemzésével kell társítani annak eldöntésére, hogy tanácsos-e a bioüzemanyagok részarányát növelni a hagyományos üzemanyagokhoz képest.

(26)

Rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy a bioüzemanyagok jegyzékét, a megújuló anyagok százalékos arányát és a bioüzemanyagok üzemanyagpiacra történő bevezetésének ütemezését gyorsan hozzá lehessen igazítani a műszaki fejlődéshez és a bevezetés első fázisában elvégzendő környezeti hatásvizsgálat eredményeihez.

(27)

Intézkedéseket kell hozni az olyan bioüzemanyagokra vonatkozó minőségi előírások gyors kidolgozására, amelyeket akár tiszta bioüzemanyagként, akár a hagyományos üzemanyaghoz hozzákeverve használnak fel a gépjárműiparban. Bár a hulladékok biológiailag lebontható része hasznosítható forrásként szolgálhat bioüzemanyagok előállításához, a minőségi előírásokban figyelembe kell venni a hulladékok lehetséges szennyezettségét, nehogy ezek egyes összetevői károsítsák a járműveket, vagy a kibocsátási érték romlását okozzák.

(28)

A bioüzemanyagok támogatásának ösztönzését összhangba kell hozni az egyes tagállamok ellátás-biztonsági, környezetvédelmi és ennek megfelelő politikai céljaival, valamint intézkedéseivel. Ennek során a tagállamok megfontolhatják, hogy milyen költséghatékony módok kínálkoznak a bioüzemanyagok felhasználási lehetőségeinek megismertetésére.

(29)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 7 ) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja a bioüzemanyagok, illetve egyéb megújuló üzemanyagok alkalmazásának ösztönzése a közlekedési célú dízel-, illetve benzinüzemanyagok kiváltására a tagállamokban, ezáltal hozzájárulva olyan célok eléréséhez, mint az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak való megfelelés, a környezetbarát ellátási biztonság és a megújuló energiaforrások alkalmazásának ösztönzése.

2. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi meghatározások irányadók:

a) "bioüzemanyagok": a biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok;

b) "biomassza": a mezőgazdaságból (beleértve a növényi és állati anyagokat is), az erdőgazdaságból és az ezekkel kapcsolatos iparágakból származó termékek, hulladékok és maradványok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és kommunális hulladék biológiailag lebontható része;

c) "más megújuló üzemanyagok": azok a bioüzemanyagon kívüli megújuló üzemanyagok, amelyek a 2001/77/EK irányelvben ( 8 ) meghatározott megújuló energiaforrásokból származnak, és amelyeket közlekedési célra használnak;

d) "energiatartalom": az üzemanyag alsó fűtőértéke.

(2) Legalább az alábbiakban felsorolt termékeket bioüzemanyagnak kell tekinteni:

a) "bioetanol": biomasszából és/vagy hulladékok biológiailag lebomló részéből előállított, bioüzemanyagként felhasználható etanol;

b) "biodízel": növényi vagy állati olajból előállított, dízelüzemanyag minőségű, bioüzemanyagként felhasználható metilészter;

c) "biogáz": gáznemű üzemanyag, melyet biomasszából és/vagy hulladékok biológiailag lebomló részéből állítanak elő, amelyből tisztítás útján földgázminőség érhető el, és bioüzemanyagként felhasználható, továbbá a fagáz;

d) "biometanol": biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasználható metanol;

e) "biodimetiléter": biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasználható dimetiléter;

f) "bio-ETBE (etil-terc-butiléter)": bioetanol-alapon előállított ETBE. A bioüzemanyag térfogatszázalékos hányada a bio-ETBE-ben 47 %;

g) "bio-MTBE (metil-terc-butiléter)": bioetanol-alapon előállított üzemanyag. A bioüzemanyag térfogatszázalékos hányada a bio-MTBE-ben 36 %;

h) "szintetikus bioüzemanyagok": biomasszából előállított szintetikus szénhidrogének vagy szintetikus szénhidrogén-keverékek;

i) "biohidrogén": biomasszából, illetve hulladékok biológiailag lebontható részéből előállított, bioüzemanyagként felhasználható hidrogén;

j) "tiszta növényi olaj": sajtolással, extrahálással, illetve hasonló eljárásokkal olajos magvakból nyert nyers vagy finomított, de kémiailag változatlan állapotú olaj, ha az alkalmas az adott motortípusokhoz, és teljesülnek a vonatkozó kibocsátási előírások.

3. cikk

(1)

a) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok forgalomba kerülő mennyisége legalább egy bizonyos részarányt elérjen, és ennek érdekében nemzeti szinten tájékoztató jelleggű célokat kell megállapítaniuk.

i. E célok tekintetében a vonatkoztatási érték a piacaikon 2005. december 31-ig forgalomba hozott benzin- és dízelüzemanyagok 2 %-a, az energiatartalom alapján számítva.

ii. E célok tekintetében a vonatkoztatási érték a piacaikon 2010. december 31-ig forgalomba hozott benzin és dízelüzemanyagok 5,75 %-a, az energiatartalom alapján számítva.

(2) A bioüzemanyagokat bármelyik alábbi formában rendelkezésre lehet bocsátani:

a) tiszta bioüzemanyagként vagy nagy koncentrációban ásványolaj-származékokban, a közlekedési felhasználásra vonatkozó különleges minőségi előírásokkal összhangban;

b) ásványolaj-származékokhoz hozzákevert bioüzemanyagként, a közlekedésben használt üzemanyagok műszaki követelményeiről szóló vonatkozó európai szabványokkal (EN 228 és EN 590) összhangban;

c) bioüzemanyagokból származó folyadékként, mint pl. ETBE (etil-terc-butiléter), amelyek tekintetében a bioüzemanyag-hányadot a 2. cikk (2) bekezdése határozza meg.

(3) A tagállamok figyelemmel kísérik az 5 % feletti bioüzemanyagot tartalmazó dízelkeverékek hatását az át nem alakított járműveknél, és adott esetben intézkednek a vonatkozó közösségi jogszabályokban szereplő kibocsátási előírások betartásának biztosításáról.

(4) A tagállamoknak intézkedéseik során figyelembe kell venniük a különböző típusú bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok teljes éghajlati és környezeti mérlegét; emellett a támogatásnál elsőbbséget biztosíthatnak azoknak az üzemanyagoknak, amelyek - a versenyképességet és az ellátási biztonságot is figyelembe véve - igen jó költséghatékonyságú környezeti mérleget mutatnak.

(5) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság tájékoztatást kapjon a bioüzemanyagok és a más megújuló üzemanyagok rendelkezésre állásáról. Amennyiben az ásványolaj-származékokhoz hozzákevert bioüzemanyag aránya meghaladja az 5 % zsírsav-metilészter- (FAME), illetve az 5 % bioetanol-határértéket, elő kell írni ennek külön jelzését az értékesítési pontokon.

4. cikk

(1) A tagállamok minden év július 1-jéig jelentést tesznek a Bizottságnak:

- a közlekedési célú benzin- és dízelüzemanyagok bioüzemanyagokkal történő kiváltásának támogatása érdekében megtett intézkedésekről,

- azokról a nemzeti erőforrásokról, amelyeket a biomassza nem közlekedési célú, egyéb energetikai alkalmazásaira előirányoztak, valamint

- az előző évi teljes közlekedési üzemanyag-értékesítésről és a forgalomba hozott tiszta vagy kevert bioüzemanyagok ezen belüli részarányáról. A tagállamok adott esetben jelentik azokat a nyersolaj, illetve az olajtermékek ellátása terén felmerült rendkívüli körülményeket, amelyek hatással voltak a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok értékesítésére.

Az irányelv hatályba lépése utáni első jelentésükben a tagállamok megadják az első fázisra vonatkozó, tájékoztató jelleggel meghatározott nemzeti célokat. A 2006. évi jelentésükben a tagállamok megadják a második fázisra vonatkozó, tájékoztató jelleggel meghatározott nemzeti célokat.

Ezekben a jelentésekben meg kell indokolni a céloknak a 3. cikk (1) bekezdés b) pontjában szereplő vonatkoztatási értéktől való eltérését, amely az alábbi érveken alapulhat:

a) objektív tényezők, például a biomasszából történő bioüzemanyag-előállítás korlátozott nemzeti lehetőségei;

b) a nem közlekedési célú, egyéb energetikai alkalmazásokra szolgáló biomassza-előállításhoz hozzárendelt erőforrások mennyisége, valamint a közlekedési célú üzemanyagok nemzeti piacának egyedi technikai vagy klimatikus jellemzői;

c) olyan nemzeti politikák, melyek összehasonlítható erőforrásokat biztosítanak más közlekedési célú üzemanyagok megújuló energiahordozókon alapuló előállításához, és összhangban állnak ezen irányelv céljaival.

(2) A Bizottság legkésőbb 2006. december 31-ig, majd ezt követően kétévente értékelő jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok felhasználása terén a tagállamokban elért eredményekről.

Ez a jelentés legalább a következőkre terjed ki:

a) a tagállamok által a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok felhasználásának támogatására tett intézkedések költséghatékonysága;

b) a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok részaránya további növelésének gazdasági vonatkozási és környezeti hatásai;

c) a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok életciklus-kilátásai, tekintettel azokra az éghajlat- és környezetbarát üzemanyagok jövőbeni támogatására irányuló lehetséges intézkedésekre, amelyek versenyképesek és gazdaságosak lehetnek;

d) a bioüzemanyagok előállítására szolgáló növénykultúrák fenntarthatósága, különös tekintettel a földhasználatra, a művelés intenzitására, a vetésforgóra és a növényvédő szerek alkalmazására;

e) a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok alkalmazásának értékelése, tekintettel ezeknek az éghajlatváltozásra és a CO2-kibocsátás csökkentésére gyakorolt hatására;

f) áttekintés a további, hosszabb távú lehetőségekről a közlekedési ágazat energiahatékonysági intézkedéseit illetően.

E jelentés alapján a Bizottság, szükség esetén javaslatot terjeszt a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő célok módosítására az Európai Parlament és a Tanács elé. Amennyiben e jelentés arra a következtetésre jut, hogy a tájékoztató jelleggel megfogalmazott célok indokolatlanul, illetve nem új tudományos felismerésen alapuló okokból várhatóan nem teljesülnek, az említett javaslat, alkalmas formában a nemzeti célokra, adott esetben kötelezően elérendő nemzeti célokra irányul.

5. cikk

A 2. cikk (2) bekezdésében szereplő lista a 6. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással igazítható a műszaki fejlődéshez. A lista módosításánál figyelembe kell venni a bioüzemanyagok környezeti hatásait.

6. cikk

(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

(2) Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel annak 8. cikkére is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikk (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

7. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2004. december 31-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

8. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.

9. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL C 103. E., 2002.4.30., 205. o. és HL C 331. E., 2002.12.31., 291. o.

( 2 ) HL C 149., 2002.6.21., 7. o.

( 3 ) HL C 278., 2002.11.14., 29. o.

( 4 ) Az Európai Parlament 2002. július 4-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2002. november 18-i közös állásfoglalása (HL C 32. E., 2003.2.11., 1. o.) és az Európai Parlament 2003. március 12-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

( 5 ) HL C 198., 1998.6.24., 1. o.

( 6 ) HL C 210., 1998.7.6., 215. o.

( 7 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK irányelve a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról (HL L 283., 2001.10.27., 33. o.)

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32003L0030 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32003L0030&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02003L0030-20030517 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02003L0030-20030517&locale=hu