A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21060/2007/6. számú határozata. [217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.) 81. §, 92. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40123/2004/36., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21060/2007/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.060/2007/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Kittka Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kittka András ügyvéd) által képviselt Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata (6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér 1.) felperesnek - a Jánosi és Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Perecz Tamás ügyvéd által képviselt Szociális és Munkaügyi Minisztérium (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.) I. rendű és a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Balázs Gábor ügyvéd által képviselt Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (1051 Budapest, József A. u. 2-4.) II. rendű alperes ellen támogatás teljesítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. április 18. napján meghozott 2.G.40.123/2004/36. számú ítélete ellen a felperes 38. sorszámon és az I. rendű alperes 39. sorszámon előterjesztett fellebbezése, valamint a II. rendű alperes Pf/3. sorszámon benyújtott csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 93.000 (kilencvenháromezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 1.107.000 (egymillió-százhétezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési és csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Keresetében a felperes elsődlegesen az I. rendű alperest, míg másodlagosan a II. rendű alperest 400.000.000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Keresete jogcímenként elsődlegesen a 2001. augusztus 20-án kötött támogatási szerződés teljesítését, másodlagosan a Ptk. 6. §-át jelölte meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját vitatták.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet az I. és II. rendű alperessel szemben is elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek személyenként 3.750.000 - 3.750.000 Ft perköltséget.

Az I. rendű alperessel szembeni keresetet minden további vizsgálat nélkül elutasította, mert a 2004. évi XCV. törvény 2. § b) pontja, 3. § (1) bekezdése, a 149/2006. (VII.21.) Korm. rendelet alapján megállapította, hogy a támogatási szerződést aláíró Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium jogutódja a II. rendű alperes, ezért a felperes az általa megjelölt jogot az 1990. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 91/A. §-ának alkalmazásával a II. rendű alperessel szemben érvényesítheti.

Megállapította, hogy a képviselet szabályainak a polgári jogi jogviszonyban irányadó rendelkezése alapján a költségvetési szerv vezetőjének nyilatkozata az általa képviselt szervet jogosítja és kötelezi (Ptk. 36. § (1) bekezdés, 29. § (3) bekezdés). A perrel érintett megállapodásban a II. rendű alperes jogelődjének kötelezettségvállalása közigazgatási döntésen alapul, amely az Áht. 98. § (2) bekezdése és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (R.) 134. § (2) bekezdése értelmében csak az erre kijelölt személy ellenjegyzése után hozható meg. A döntési folyamat azonban a közigazgatási szerv belső szervezeti jogviszonyát érintő olyan kérdés, amelynek szabályszerűsége a polgári perben nem vizsgálható, a polgári jogviszonyokban kizárólag a szervezet nevében eljáró törvényes képviselő által közölt akaratnyilatkozat tartalmának, mint kötelmet keletkeztető ténynek van érdemi jelentősége. A szakaparátus előkészítése nélkül hozott döntésnek annyiban van jelentősége, amennyiben a felek szolgáltatási kötelezettségét, annak lehetőségeit érinti, de ez is csak a polgári jogviszony tartalmi elemeinek keretein belül vizsgálható. Emiatt nem az ellenjegyzés hiányának, hanem annak a ténynek van ügydöntő jelentősége, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges forrás a fejezet költségvetésében 2002-ben sem állt rendelkezésre, ugyanakkor ennek szem előtt tartásával vizsgálandó, hogy a szerződés a Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint a támogatás folyósításának követeléséhez szükséges jogosultságot eredményező jogviszony valamennyi lényeges feltételét tartalmazta-e. Mindehhez támpontot a R-nek a megkötendő támogatási szerződés szabályait előíró rendelkezései szolgáltatnak. A R. 81. § (1) bekezdéséből következően kizárható annak a lehetősége, hogy a minisztérium a felperest kétszer 400.000.000 Ft-tal kívánta a központi költségvetésből támogatni. A Kormány a polgári jogviszonyokban nem rendelkezik jogképességgel, közigazgatási döntéseinek végrehajtása során a polgári jogviszonyokban a minisztériumok vesznek részt. Az 1065/2002. (V. 15.) Korm. határozat 4) pontja alapján a fedezetet a II. rendű alperes jogelődjének fejezetében tervezték, ezért a támogatási szerződés, valamint a kormányhatározat azonos beruházáshoz kapcsolódó, azonos előirányzat terhére rendelkezett a 400.000.000 Ft biztosításáról. A fentieket alátámasztotta a büntetőeljárásban kihallgatott akkori miniszter és közigazgatási államtitkár vallomása. A minisztérium részéről kihallgatott tanúk egyezően nagy jelentőséget tulajdonítottak a pénzügytechnikai megállapodás hiányának. A támogatási megállapodás tartalma szerint az előirányzott összeg pénzügytechnikai lebonyolításáról a szerződés kiegészítéseként a felek külön rendelkeznek. Ezeknek az egybevetése alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a támogatás folyósításának részletes feltételeiben a felek nem állapodtak meg, megállapodásuk azt sem tartalmazta, hogy a minisztérium mely előirányzat terhére és milyen határidővel folyósítja a támogatást, annak ellenére, hogy a központi költségvetés terhére vállalt támogatási szerződés lényeges és mindkét fél érdekeit szolgáló feltétele a finanszírozási forrás feltüntetése. Mindezek hiányában a polgári jogi szerződés a Ptk. 205. § (2) bekezdésében rögzítettek szerint mindaddig nem jött létre, amíg a felek a szerződés sajátosságaira tekintettel a lényeges kérdésekben meg nem állapodnak. Ilyenre a felperes maga sem hivatkozott, ugyanakkor nem vitás tény, hogy a programhoz az állam tartozásátvállalás formájában a megállapodással azonos mértékű támogatást nyújtott, végrehajtva ezzel a megállapodásban rögzített közigazgatási döntést. Az állami támogatás tárgyában keletkezett közjogi és az ebből fakadó polgári jogviszony tekintetében annak van jelentősége, hogy a támogatás folyósítása a központi költségvetés terhére egy meghatározott beruházás megvalósítása céljából történt, ezért megalapozatlan a felperesnek az a hivatkozása, hogy a Hód-Strand Kft. által felvett bankkölcsön visszafizetésének átvállalása a felek jogviszonyától független kötelezettségvállalás. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a 2001. augusztus 20-án aláírt okiratban foglalt akaratnyilatkozatok alapján a megállapodás lényeges feltételeiben történő megállapodás hiányában a felek között nem jött létre olyan kötelmi jogviszony, amelyből eredően a felperes jogosulttá vált volna 400.000.000 Ft követelésére, a szerződésben foglalt közigazgatási döntést ugyanakkor a II. rendű alperes jogelődje a bankkölcsön visszafizetésének átvállalásával végrehajtotta.