A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság P.21637/2016/78. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 77. §, 79. §, 163. §, 164. §, 193. §, 206. §, 216. §, 233. §, 234. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 216. §, 523. §, 677. §, 679. §, 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 50. §, 57. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:94. §, 7:95. §, 7:96. §, 7:97. §, 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) 7. §, 8. §] Bíró: Oláh Péter Balázs

óé

Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság

6.P.XX........../2016/......

A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság

a dr. Irinkov D. Mihály ügyvéd (felperesi képviselő címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek -

a személyesen eljáró alperes neve(alperes címe.) alperes ellen

kölcsön visszafizetése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

A 334.356 (háromszázharmincnégyezer-háromszázharminchat) forint fordítási és tolmács költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Törvényszéknek címezve jelen bíróságnál kell elektronikus úton, vagy a nem elektronikus kapcsolat tartására köteles fellebbező fél esetén papír alapon 3 példányban benyújtani.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el, de a felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés a perköltség viselésére vagy összegére, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, de a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás tartását.

I n d o k o l á s

A bíróság a becsatolt okiratok bizonyítékok, tanú1 neve tanúvallomása, a peres felek részben előadása és az alperes részbeni vitatása folytán az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperes édesanyja, a Magyarországon élő néhai alperes édesanyja neve és az osztrák állampolgárságú, .......... élő felperes kb. 2007-ben ismerkedett meg egy szállodában. Ekkortól a néhai elhunytáig közeli baráti kapcsolatot ápoltak, rendszeresen találkoztak, szabadidős programokat szerveztek. A felperes ismerte a alperes édesanyja neve gyermekét, az alperest is. Ennek a barátságnak a keretében a felperes - több esetben a néhai kérésére - anyagilag is segítette az alperes édesanyját, továbbá írásba foglalt szerződéssel kölcsönt is nyújtott a néhainak.

Az ismertségük alatt, 2010. február ... napjától 2014. december ... napjáig a felperes folyamatosan, különböző összegekben, összesen 43.525,35 euró összegben a Western Union pénzküldő szolgáltatón keresztül ------ból Magyarországra utalt pénzt az alperes édesanyjának.

2015. május ..-én alperes édesanyja neve elhunyt, hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatállyal az alperesnek, mint örökösének adta át.

A felperes pontosított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest - a hagyaték értékének erejéig - 6.800.000 Ft és perköltsége megfizetésére.

Érvényesíteni kívánt jogként hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 679. § (1) bekezdésére, a 677. § (1) bekezdés c) pontjára, a rPtk. 523. § (1) bekezdésére és a rPtk. 216. § (1) bekezdésére, másodlagosan az ........ Polgári Törvénykönyv a szerződés létrejöttének és a kölcsönszerződésre vonatkozó szabályaira.

A kérelemben foglalt tényelőadása lényege szerint a felperes az alperes néhai jogelődjével, annak édesanyjával, .................2010. február ... napjától 2014. december ... napjáig euróban nyújtott különböző összegű kölcsönszerződéseket kötött, amelyeket a felperes ....-ból Western Union átutalási rendszeren keresztül juttatott el az alperes jogelődjének. Hivatkozott arra, hogy ezen összegeket a jogelőd megkapta, a kölcsönt igénybe vette, annak határidőre történő visszafizetés ígéretével, így a felek között kölcsönszerződés jött létre.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a kereset jogalapját. Álláspontja szerint nem kölcsönként kapta ezeket az összeget az édesanyja, vitatta a kölcsönszerződés létrejöttét. Lényegét tekintve, arra hivatkozott, hogy néhai édesanyja és a felperes között baráti, élettársi kapcsolat volt és ezen összegeket baráti, élettársi kapcsolatából eredően kapta, illetve a felperessel közösen költötték el. Többek között elmentek vacsorázni, vásárolni és üdülni, és az édesanyja nem a visszafizetés szándékával vette át ezen összegeket a felperestől.

A kereset nem alapos.

A joghatóságról és az alkalmazandó jogról

Itt szükséges rögzíteni, hogy a felperes keresete a hagyatéki eljárás szempontjából hagyatéki pernek tekintendő, a 2010. évi XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdés f) pontja és a 114. §-a alapján, de annak tényleges tartalma a felperes és az alperes örökhagyója közti vagyonjogi vita, amelynek tárgya egy kölcsönügylet, amely az uniós jog fogalmi rendszre szerint polgári ügy.

A bíróság hivatalból vizsgálta joghatóságát, tekintettel arra, hogy a perben nemzetköz, határon átnyúló elem van, mert az osztrák állampolgáráságú felperes lakóhelye az Európai Unió másik tagállamában található, mint a fórum bírósága.

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet 66. cikk (1) bekezdése alapján jelen perben alkalmazandó, az időbeli hatály (mert a peres eljárás 2015. január 10-e után indult), míg a 1. cikk (1) bekezdésében írt tárgyi hatály valamint a 4. cikk (1) bekezdésében írt szabály alapján, mert a per tárgya polgári ügy és az alperes jelen tagállamban rendelkezik lakóhellyel. A bíróság a joghatóságát a magyar állampolgár budapesti lakóhelyű alperesre figyelemmel, a pertárgyértékre a hatáskörét, illetve az alperes XX. kerületi lakóhelyére figyelemmel az illetékességét is megállapíthatónak találta.

A két szerződő fél személyes joga egymással kollízióban (ütközésben, ellentétben) van, így el kell dönteni, hogy az ügyletre mely fél személyes jogát kell alkalmazni a perben. A tudakozódás időpontjában hatályos a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényerejű (Nmjtv.) szóló 7. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak a külföldi jogot hivatalból kellett alkalmaznia és a 8. § (1) bekezdése alapján megismernie.

A felperes hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a magyar jogot kell alkalmazni, a nemzetközi magánjog törvényi szabályi alapján.

A szerződő felek, egy kapcsolódó kölcsönszerződésben az "európai jog kizárólagos alkalmazását" választották, amely nem oldja fel a magyar és az osztrák jog közötti választást, mert nem egy konkrét jogot választ.

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, az Európai Parlament és Tanács 593/2008/EK (Róma I.) rendeletének 28. cikke alapján a perbeli kölcsönszerződésekre - figyelemmel arra, hogy a felperes állítása szerint a felek 2010. február 15-től kötöttek kölcsönszerződéseket - e rendeletet kell alkalmazni (időbeli hatály).

A Róma I. rendelet II. fejezete jogválasztás hiányában kapcsolóelveket határoz meg, amely egyes szerződés típusokra, társadalmi és gazdasági lényege szerint meghatározza, hogy melyik fél személyes jogát kell alkalmazni. Így csak speciális esetekben, a szorosabb kapcsolat fennállása vagy a felek közös jogválasztása esetében van lehetőség ettől a kapcsolóelvtől eltérni. A kivétel szabály csak indokolt esetben alkalmazható, ha a felek, az ügylet természete, egyedi körülmények azt kifejezetten indokolják. Ennek oka, hogy a nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonyokban a Róma I. rendelet (16) preambulum bekezdése szerint a rendelet célja, hogy a jogalanyok számára az ügyletükre az alkalmazandó jog nagymértékben kiszámítható legyen, ez pedig úgy biztosítható, ha indokolatlanul nem kerül alkalmazásra a szorosabb kapcsolat elve, mert ez bírói mérlegelés kérdése.