A Kúria Bfv.814/2014/9. számú precedensképes határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 373. §, 416. §, 426. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Nem minősül a törvényes vád sérelmének, ha a másodfokú eljárásban az ügyész indítványozza, hogy a másodfokú bíróság a tényállásban mást jelöljön meg a vagyon elleni bűncselekmény sértettjeként.

***********

KÚRIA

Bfv.I.814/2014/9.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év november hó 25. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt V. L. és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben dr. K. B. II. rendű terhelt és védői által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Törvényszék 5.B.1157/2010/52. számú ítéletét, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.307/2012/11. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Szegedi Törvényszék az 5.B.1157/2010/52. számú, 2012. március 28. napján kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pont]. Ezért őt egy évi - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, háromszázezer forint pénzmellékbüntetésre, valamint az ügyvédi foglalkozástól három évi eltiltásra ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények és a bűnügyi költség viselése felől.

A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2012. október 3. napján jogerőre emelkedett Bf.I.307/2012/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. rendű terhelt cselekményét a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette kísérletének minősítette, melyet bűnsegédként követett el. Az ügyvédi foglalkozástól eltiltás tartamát egy évre enyhítette, és mellőzte a pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket. Pontosította az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét, egyebekben az első fokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt és védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írt okból, amelyben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. Álláspontjuk szerint mind a vád, mind az ítélet sértettnek az önkormányzatot tartotta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bűncselekmény sértettje a gazdasági társaság volt. Erre figyelemmel az eljárt bíróságok korlátozták a váddal szembeni védekezés lehetőségét, míg a másodfokú eljárásban az ügyész - annak ellenére, hogy erre törvényes lehetősége nem volt - teljes mértékben megváltoztatta a vádat. Ily módon a másodfokú bíróság is törvényes vád hiányában járt el.

Mindemellett kifejtették, hogy a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, ezért bűncselekmény hiányában kérték felmentő határozat meghozatalát.

Álláspontjuk szerint elmaradt annak megállapítása, hogy a II. rendű, bűnsegéd terheltre pontosan és konkrétan milyen vagyonkezelési szabályok vonatkoztak. Vitatták a vagyoni hátrány mértékére tett ítéleti ténymegállapítást. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor a vagyoni hátrány mértékét a kikötött teljes vételárral egyezőnek tekintette, mert a megszerezni kívánt ingatlan forgalomképes, és értékkel bíró volt, amely becslés szerint is legalább 30 millió forintot meghaladó értékkel bírt.

A Legfőbb Ügyészség átiratára tett védői észrevételekben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat lényegében teljes terjedelmében fenntartották, és részben pontosították. Ismételten hivatkoztak arra, hogy nem a tényállás kiegészítésére, hanem új tényállásra - a vád cseréjére - került sor a másodfokú eljárásban, amikor is a sértett személyét eltérően határozták meg. Vitatták továbbra is az ingatlan alkalmatlanságára vonatkozó tényállás-részeket. Álláspontjuk szerint a tényállásban foglalt szerződés jellegét a bíróságok tévesen értelmezték, az ügyészi álláspont pedig tudatosan figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a szerződés egy ingatlan tulajdoni illetőségének átruházásáról, és nem telephelyről szólt.

A felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára is kiterjesztették, mivel az eljárt bíróságok a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Hivatkoztak önkéntes elállásra, illetőleg az önkéntes eredményelhárításra is. Vitatták az ítéleti tényállás megállapítását abban, hogy elsődlegesen nem a terheltek magatartása szakította meg azt az okfolyamatot, amely egy esetleges bűncselekmény befejezéséhez vezetett volna, ugyanakkor sérelmezték, hogy a bíróságok pedig nem értékelték a II. rendű terheltnek a szerződés felbontásában való közreműködését.

A továbbiakban a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartva, elsődlegesen a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozták. Másodsorban a II. rendű terhelt felmentését, végül a megtámadott határozat megváltoztatását és az enyhítő szabályok figyelembe vételével méltányosabb ítélet meghozatalára tettek indítványt. Ennek hiányában az előzetes mentesítés alkalmazását kérték.

A Legfőbb Ügyészség BF.992/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és indítványozta, hogy a Kúria - tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

Kifejtette, hogy az I. rendű terhelt a Zrt. számára értéktelen ingatlan megszerzésével 75,6 millió forint összegű vagyoni hátrányt kívánt okozni, melyhez a II. rendű terhelt szándékosan segítséget nyújtott. Az a körülmény pedig, hogy az eljárt bíróságok a vádtól eltérően határozták meg az ügy sértettjét, és ehhez képest a vagyonkezelési szabály megszegését eltérő jogi következtetésként, és nem a vádelv sérelmeként értékelendő. a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt vagyonkezelői kötelezettségének megszegését felismerve szándékosan nyújtott segítséget, amikor a Zrt. képviseletében ügyvédként eljárva adás-vételi szerződést készített. Tekintettel arra, hogy a megszerezni kívánt ingatlan nem volt alkalmas telephely létesítésére, törvényes a vagyoni hátrány összegének meghatározása is.

A II. rendű terhelt és védői kiegészítéssel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség a BF.992/2014/2. számú átiratában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg, hogy az eredmény önkéntes elhárítása az irányadó tényállásra figyelemmel nem jöhet szóba, a szerződés felbontásának kezdeményezésére nem belső indíték, hanem a Zrt. képviselő testülete által soron kívül elrendelt pénzügyi, gazdasági ellenőrzés vezetett. Ily módon külső ok indította a terhelteket a szerződéstől való elállásra, ezért továbbra is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.