EH 2015.04.B13 I. A vádelv sérelme nem valósul meg, ha a bíróság a vádiratban megnevezett terheltnek a vádiratban terhére rótt cselekmény elkövetési magatartását rögzíti, és a tettazonosság keretei között a sértett személyét - a vádiratban foglaltaktól - eltérően állapítja meg. Akkor sem valósul meg a vádhoz kötöttség sérelme, ha a bíróság ténymegállapítása szerint a vádiratban leírt és elbírált cselekménynek nem egy, hanem több sértettje van [Be. 2. § (2) bek.].
II. A hűtlen kezelés felbujtója vagy bűnsegéde olyan kívülálló személy is lehet, akinek nincs vagyonkezelői kötelezettsége, a vagyonkezelői megbízatás csak a tettesi elkövetői alakzat nélkülözhetetlen feltétele [1978. évi IV. tv. 319. §, 19. §, 21. §].
III. A hűtlen kezelés tettesi alanyiságához megkívánt vagyonkezelői kötelezettség nem korlátozható csak olyan tevékenységre, amely a vagyonban egyébként beálló értékcsökkenést hárítja el. A vagyonkezelés mint a gazdálkodás körébe tartozó tevékenység olyan magatartást is jelent, ami a vagyon jellegétől függően, annak hasznát, jövedelmét is biztosítja. A bűncselekmény eredménye ezért a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés és az elmaradt haszon [1978. évi IV. tv. 137. § 5. pont].
[1]A törvényszék a 2012. március 28. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 319. § (1) bek., (3) bek. b) pont]. Ezért őt egyévi - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, háromszázezer forint pénzmellékbüntetésre, valamint az ügyvédi foglalkozástól háromévi eltiltásra ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények és a bűnügyi költség viselése felől.
[2]A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2012. október 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette kísérletének minősítette, melyet bűnsegédként követett el. Az ügyvédi foglalkozástól eltiltás tartamát egy évre enyhítette, és mellőzte a pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket. Pontosította az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét, egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3]A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt és védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írt okból, amelyben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. Álláspontjuk szerint mind a vád, mind az ítélet sértettnek az önkormányzatot tartotta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bűncselekmény sértettje a gazdasági társaság volt. Erre figyelemmel az eljárt bíróságok korlátozták a váddal szembeni védekezés lehetőségét, míg a másodfokú eljárásban az ügyész - annak ellenére, hogy erre törvényes lehetősége nem volt - teljes mértékben megváltoztatta a vádat. Ily módon a másodfokú bíróság is törvényes vád hiányában járt el.
[4]Mindemellett kifejtették, hogy a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, ezért bűncselekmény hiányában kérték felmentő határozat meghozatalát.
[5]Álláspontjuk szerint elmaradt annak megállapítása, hogy a II. r., bűnsegéd terheltre pontosan és konkrétan milyen vagyonkezelési szabályok vonatkoztak. Vitatták a vagyoni hátrány mértékére tett ítéleti ténymegállapítást. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor a vagyoni hátrány mértékét a kikötött teljes vételárral egyezőnek tekintette, mert a megszerezni kívánt ingatlan forgalomképes, és értékkel bíró volt, amely becslés szerint is legalább 30 millió forintot meghaladó értékkel bírt.
[6]A Legfőbb Ügyészség átiratára tett védői észrevételekben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat lényegében teljes terjedelmében fenntartották, és részben pontosították. Ismételten hivatkoztak arra, hogy nem a tényállás kiegészítésére, hanem új tényállásra - a vád cseréjére - került sor a másodfokú eljárásban, amikor is a sértett személyét eltérően határozták meg. Vitatták továbbra is az ingatlan alkalmatlanságára vonatkozó tényállásrészeket.
[7]Álláspontjuk szerint a tényállásban foglalt szerződés jellegét a bíróságok tévesen értelmezték, az ügyészi álláspont pedig tudatosan figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a szerződés egy ingatlan tulajdoni illetőségének átruházásáról, és nem telephelyről szólt.
[8]A felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára is kiterjesztették, mivel az eljárt bíróságok a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Hivatkoztak önkéntes elállásra, illetőleg az önkéntes eredményelhárításra is. Vitatták az ítéleti tényállás megállapítását abban, hogy elsődlegesen nem a terheltek magatartása szakította meg azt az okfolyamatot, amely egy esetleges bűncselekmény befejezéséhez vezetett volna, ugyanakkor sérelmezték, hogy a bíróságok pedig nem értékelték a II. r. terheltnek a szerződés felbontásában való közreműködését.
[9]A továbbiakban a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartva, elsődlegesen a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozták. Másodsorban a II. r. terhelt felmentését, végül a megtámadott határozat megváltoztatását és az enyhítő szabályok figyelembevételével méltányosabb ítélet meghozatalára tettek indítványt. Ennek hiányában az előzetes mentesítés alkalmazását kérték.
[10]A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és indítványozta, hogy a Kúria - tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[11]Kifejtette, hogy az I. r. terhelt a zrt. számára értéktelen ingatlan megszerzésével 75,6 millió forint összegű vagyoni hátrányt kívánt okozni, melyhez a II. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott. Az a körülmény pedig, hogy az eljárt bíróságok a vádtól eltérően határozták meg az ügy sértettjét, és ehhez képest a vagyonkezelési szabály megszegése eltérő jogi következtetésként, és nem a vádelv sérelmeként értékelendő. A II. r. terhelt az I. r. terhelt vagyonkezelői kötelezettségének megszegését felismerve szándékosan nyújtott segítséget, amikor a zrt. képviseletében ügyvédként eljárva adásvételi szerződést készített. Tekintettel arra, hogy a megszerezni kívánt ingatlan nem volt alkalmas telephely létesítésére, törvényes a vagyoni hátrány összegének meghatározása is.
[12]A II. r. terhelt és védői a kiegészítéssel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség átiratában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg, hogy az eredmény önkéntes elhárítása az irányadó tényállásra figyelemmel nem jöhet szóba, a szerződés felbontásának kezdeményezésére nem belső indíték, hanem a zrt. képviselő-testülete által soron kívül elrendelt pénzügyi, gazdasági ellenőrzés vezetett. Ily módon külső ok indította a terhelteket a szerződéstől való elállásra, ezért továbbra is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[13]A Kúria a megtámadott határozatok felülbírálata során - a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványban nem hivatkozott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is.
[14]A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[15]A Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, és az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetéséről kell rendelkezni, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
[16]A Be. 2. § (1) bekezdése alapján a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A felhívott törvényhely (2) bekezdése szerint a vád akkor minősül törvényesnek, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
[17]A fenti törvényhely helyes értelmezéséről az 1. számú BK vélemény ad iránymutatást. Eszerint a törvényes vád minimális tartalmi követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ha ezek nem teljesülnek, a bírósági eljárás nem indulhat meg, illetve nem folytatható.
[18]A vád tárgyává tett cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb. Nem jelenti ugyanakkor a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretein belül marad.
[19]A Kúriának ezért a fentiek figyelembevételével kellett vizsgálnia, hogy a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően döntő másodfokú bíróság a vádelv sérelmével állapította-e meg, hogy az elbírált cselekménynek nem az önkormányzat, hanem a gazdasági társaság a sértettje.
[20]A Kúria a fenti kérdést nemlegesen válaszolta meg, és eljárási szabálysértést a törvényes vád vonatkozásában nem észlelt.
[21]A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a vád törvényessége arra figyelemmel sem vitatható, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban az alaki legitimációval rendelkező vádló a bírósághoz benyújtott indítványában meghatározott személy Büntető Törvénykönyvbe ütköző konkrét cselekménye miatt kezdeményezte a büntetőeljárás lefolytatását. Az mind alaki, mind tartalmi szempontból az eljárásra alkalmas volt. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság azt az elkövetési magatartást állapította meg - a tettazonosság szabályaira figyelemmel -, amelyet a vádirat tartalmazott.
[22]Ennek kapcsán nyomatékosan szükséges utalni arra, hogy az ügyészi vádiratnak - egyebek mellett - a vád tárgyává tett cselekmények leírását és azok Btk. szerinti minősítését kell tartalmaznia. A vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit (BH 2006.281.).
[23]Az eljárt bíróságok pedig azon megtörtént eseményeket állapították meg ítéleti tényállásukban, amelyet az ügyészség a vád keretei között előadott. Sem a terheltek személyében, sem az elkövetési magatartás vonatkozásában a vádtól nem tértek el, és a tettazonosságot ily módon nem sértették meg.
[24]Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a másodfokú eljárásban ugyan az elsőfokú ítéleti tényállás az irányadó; azt azonban a másodfokú bíróság kiegészítheti, illetve helyesbítheti; a tényállás ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban is.
[25]Erre figyelemmel pedig nem értékelhető a törvényes vád hiányaként, vagy a vádon túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít, és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli. A vádelv ugyanis nem jelent minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között, annál is inkább, miután a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, és az eltérő minősítés, eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben. A bizonyítás eredményéhez képest tehát, például az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka stb. tekintetében eltérhet a vádbeli ténymegállapításoktól anélkül, hogy ezzel a vádelvet sértené (EBH 2011.2385.).
[26]A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal kapcsolatban szükséges utalni arra, hogy az előbbi döntésben megjelölt felsorolás (az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka stb.) nem kógens, és kizárólagos felsorolás. Amennyiben a bíróság a tettazonosság keretei között maradva a vádiratban megjelölt terheltnek az ott leírt elkövetési magatartását rögzíti az ítéleti tényállásban, úgy nem sérti a vádelvet akkor sem, ha a sértett személyét eltérően állapítja meg.
[27]A bírói gyakorlatban ilyen lehet például az az eset is, ha a bizonyítás eredményeként állapítják meg, hogy a vádiratban foglaltaktól eltérően a bűncselekménynek nem egy, hanem több sértettje lehet. A többrendbeli bűncselekmény megállapítása olyan minősítési kérdés, amely nem sérti a vádelvet, és nem érinti a tettazonosság kérdését sem.
[28]Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség átiratában okszerűen hivatkozott arra, hogy a megyei főügyészség vádiratának lényege szerint a terheltek az önkormányzat vagyongazdálkodásáról szóló rendeletének, valamint a zrt. beszerzési szabályainak a megszegésével kötöttek olyan adásvételi szerződést, amelynek folytán - a vételár kifizetése esetén - a zrt. a telephely létesítésére alkalmatlan ingatlant szerzett volna meg. Ezen cselekményhez a II. r. terhelt a szerződés elkészítésével szándékosan segítséget nyújtott. A terheltek pedig felismerték, hogy a cselekményükkel vagyoni hátrányt okoznak.
[29]Mindebből következően tehát, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény sértettje a városi önkormányzat, vagy a gazdálkodó szervezet, illetve hogy a bűnösség kapcsán figyelmen kívül kell hagyni az önkormányzat vagyonkezelési szabályát, a bíróságok ténylegesen törvényes vád alapján eljárva a vádiratban megjelölt terheltek ott rögzített vagyon elleni bűncselekményét bírálták el.
[30]Nem találta alaposnak a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára történő hivatkozást sem.
[31]Eszerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[32]A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.
[33]Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el; a bizonyítékok eltérő értékelésére és eltérő következtetés levonására nincs törvényes lehetőség.
[34]A felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 423. § (2) bek.]. A cselekmény elbírálásának időpontja alatt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének időpontja értendő (BH 2014.35.).
[35]A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét a bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette kísérletében.
[36]Az 1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz.
[37]A hűtlen kezelés bűncselekménye akkor állapítható meg, ha a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében az elkövető - legalább eshetőleges - szándékára vonható jogi következtetés (BH 1999.287.).
[38]A kötelességszegés akkor szándékos, ha az elkövető tudja, hogy őt milyen meghatározott - mérlegelést nem tűrő - kötelesség terheli, és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány következhet be, mely következményt kívánja vagy abba legalább belenyugszik. Az adott ügyben a II. r. terhelt bűnsegédi cselekvősége kapcsán mindez maradéktalanul megállapítható.
[39]Fentieken túlmenően az eljárt bíróságok azt is helyesen rögzítették, hogy a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben keletkezett vagyoni hátrány tekintetében is fennállt a II. r. terhelt szándéka.
[40]A Kúria osztotta az ítélőtábla álláspontját, mely szerint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdése alapján a gazdasági társaság vezető tisztségviselője a társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni. Ezt azonban az I. r. terhelt nem így tanúsította, a jogvégzett, ügyvédként tevékenykedő II. r. terhelt felismerve az I. r. terhelt cselekvőségét és szándékát, nyújtott mindehhez segítséget. A II. r. terhelt tehát tisztában volt azzal, hogy az I. r. terhelt a H. V. Zrt. beszerzési szabályzatának vonatkozó rendelkezését szegte meg, mely szerint beszerzés csak akkor végezhető a zrt. részéről, ha a szerződés teljesítéséhez szükséges anyagi fedezettel, vagy arra vonatkozó biztosítékkal rendelkezik, a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll. A jogi végzettségű II. r. terhelt mindezzel tisztában volt, és felismerte az I. r. terhelt szándékát.
[41]Mindezzel kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy a hűtlen kezelés felbujtója vagy bűnsegéde olyan "kívülálló" személy is lehet, aki nem minősül vagyonkezeléssel megbízottnak. Kétségtelen tény, hogy a gazdálkodás körében sajátos problémaként jelentkezik a kockázatvállalás, miként az elbírált bűncselekmény vonatkozásában is. Egyes vagyonkezelői jogviszonyokban a kockázatvállalás a szokásos keretek között a kezelés lényegéhez tartozik. Erre általában akkor kerül sor, ha a megbízás a vagyonnal való teljes gazdálkodásra kiterjed. Amennyiben a gazdálkodás körében szokásos kockázatvállalást meghaladó módon jár el az elkövető, úgy a hűtlen kezelés bűncselekménye alappal vizsgálható. Nem állapítható meg abban az esetben a kötelességszegés, ha a vagyon kezelésének szándéka arra irányul, hogy a kockázatos intézkedéssel a megbízó számára kedvezőbb vagyoni helyzetet teremtsen, és az ehhez szükséges objektív és szubjektív körülményeket a megbízott kellő körültekintéssel vette figyelembe.
[42]Mindez a jelen ügyben nem állapítható meg. Az irányadó tényállás alapján a gazdálkodó szervezet korábbi telephelyével szemben a megvásárolni szándékozott ingatlan nem rendelkezett telephelyengedéllyel, a telephely egyetlen jogi vagy fizikai kritériumának sem felelt meg, az építési hatóság az ingatlanra a későbbiekben sem adott volna engedélyt.
[43]Mindebből következően a zrt. feladatainak ellátására nem volt alkalmas, a gazdasági társaság számára, mint tényleges telephely alkalmatlan volt.
[44]Mindezekre figyelemmel nem foghatott helyt a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, hogy konkrét vagyonkezelési szabály hiányában nem lehet szabály megszegéséről mint elkövetési magatartásról beszélni, és ily módon tettesi cselekmény hiányában a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége is kizárt. Az ítéleti tényállásban rögzítettekkel szemben a felülvizsgálati indítvány eltérő tényállás alapján látja megvalósulni a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okot, az valójában a tényállás - felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett - támadásának minősül.
[45]Nem találta a Kúria alaposnak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára történő hivatkozást sem. Eszerint e rendkívüli jogorvoslatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[46]Törvénysértő minősítés hiányában a büntetés felülvizsgálatára nem kerülhet sor.
[47]Ugyanakkor a Kúria osztotta a felülvizsgálati indítvány álláspontját a vagyoni hátrány vonatkozásában.
[48]A megyei főügyészség vádirata, illetőleg az elsőfokú bíróság tényállása rögzítette pontosan és törvényesen a vagyoni hátrányt, amikor is azt az ingatlan valós forgalmi értéke, valamint a szerződéssel kifizetni kívánt összeg különbözetében határozta meg.
[49]A hűtlen kezelés materiális bűncselekmény, eredménye a vagyoni hátrány. A vagyoni hátrány fogalmába a kár mellett az elmaradt haszon is beletartozik. Mindebből következően nemcsak a ténylegesen bekövetkezett kárt kell figyelembe venni, hanem azt a körülményt is, hogy a sértett vagyona gyarapodott volna abban az esetben, ha a vagyonkezeléssel megbízott személy ebbéli kötelezettségét nem szegi meg.
[50]A vagyoni hátrány megfogalmazása lényegében a cselekmény jellegéből ered. A vagyonkezelői kötelezettség ugyanis nem korlátozható csak olyan tevékenységre, amely a vagyonban egyébként beálló értékcsökkenést hárítja el. A vagyonkezelés, mint egyfajta és egyes esetekben szó szerint vett gazdálkodás, olyan magatartást is takar, ami a vagyon jellegétől függően, annak használt jövedelmét is biztosítja. A bűncselekmény eredménye ily módon tehát a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés (damnum emergens) és az elmaradt haszon (lucrum cessans). Ezért a fentiekre figyelemmel ugyan helytálló az a megállapítás, hogy a megszerezni kívánt ingatlan a zrt. feladatainak ellátására nem volt igénybe vehető, azonban az nem fogadható el, hogy a gazdasági társaság számára ne bírt volna valós értékkel.
[51]A Kúria álláspontja szerint önmagában nem annak van jelentősége, hogy az ingatlan nem volt alkalmas telephely létesítésére, hanem annak, hogy az ténylegesen értékkel bíró, forgalomképes ingatlan volt. Azzal a zrt. a továbbiak során - függetlenül a telephely létesítésétől - rendelkezhetett volna, a lehetősége arra is fennállt, hogy akár nagyobb haszonnal azt értékesítse. A szerződés hatályosulása esetén ezért a gazdálkodó szervezet mintegy 30 millió 300 ezer forint értékű ingatlan tulajdonosa lett volna. Ezt pedig a gazdálkodó szervezet tényleges vagyonában figyelmen kívül hagyni nem lehet. A tényleges értékre figyelemmel állapítható meg, hogy a vagyoni hátrány valós összege a szerződésben megjelölt ingatlan értéke és a tényleges értékkülönbözete szerint állapítható meg, mivel ennyivel csökkent volna ténylegesen a zrt. vagyona. A szerződést tehát - a bűncselekmény eredménye vonatkozásában - nem lehet kizárólag a szerződés célja szerint figyelembe venni, hanem a gazdálkodó szervezet teljes vagyoni helyzete vonatkozásában kell értékelni. Ez alapján pedig az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerinti minősítés a helytálló és törvényes.
[52]Mindez azonban nem eredményezhette a megtámadott határozat megváltoztatását.
[53]Az 1978. évi IV. törvény 138/A. § c) pontja alapján a vagyoni hátrány jelentős, ha kétmillió forintot meghaladja, de az ötvenmillió forintot nem haladja meg. A d) pont szerint pedig különösen nagynak minősül, ha az ötvenmillió forintot meghaladja, de az ötszázmillió forintot nem.
[54]Az 1978. évi IV. törvény 319. § (3) bekezdés b) pontja szerint a hűtlen kezelés bűntette miatt a szabadságvesztés tartama egy évtől öt évig terjed, ha a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt okoz, míg a felhívott törvényhely c) pontja szerint két évtől nyolc évig terjedő, ha a hűtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz.
[55]Az elsőfokú bíróság által alkalmazott helyes minősítésnek megfelelően a jogerősen kiszabott szabadságvesztés a büntetési tétel alsó határának felel meg.
[56]A másodfokú bíróság ugyanakkor a kiszabott egy-évi szabadságvesztést az 1978. évi IV. törvény 87. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával - az enyhítő szakaszra figyelemmel - tekintette kiszabottnak.
[57]A felhívott törvényhely szerint, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egyévi szabadságvesztés szabható ki.
[58]A másodfokú bíróság törvénysértő minősítése ellenére is - az enyhítő szakasz alkalmazásával - törvényes büntetés kiszabására került sor. Erre figyelemmel pedig az ítélet megváltoztatására, illetve a büntetés enyhítésére a felülvizsgálatban nem kerülhetett sor.
[59]A felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított büntetés önmagában nem, hanem csak akkor támadható, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogi szabálysértés miatt szabtak ki törvénysértő büntetést vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést. A büntetés kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Büntető Törvénykönyv valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
[60]Mindebből következően a törvénysértő minősítés csak akkor képezhet felülvizsgálati okot, ha helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés, illetve intézkedés törvénysértő. Értelemszerűen az előzetes mentesítés kérdésével a Kúria nem foglalkozhatott.
[61]Az 1978. évi IV. törvény 17. § (3) bekezdése alapján nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
[62]A Kúria az előzőekben azonban már utalt arra, hogy valamennyi jogi következtetés - így a büntethetőség akadályául szolgáló okok is - kizárólag az irányadó tényállás alapján bírálhatók el. A tényállás pedig hiánytalanul és iratszerűen rögzíti, hogy a tervbe vett ügyletről 2008. június 4. napján a zrt. felügyelőbizottsága tudomást szerzett, majd a bizottság kezdeményezése alapján a képviselő-testület 2008. június 25. napján elrendelte a zrt. soron kívüli pénzügyi gazdasági ellenőrzését. 2008. augusztus 28. napján az adásvételi szerződést az eladó kezdeményezésére felbontották.
[63]Az irányadó tényállás tehát nem tartalmaz olyan terhelti cselekvőséget, amely az eredmény önkéntes elhárításának megállapítása alapjául szolgálna. A felülvizsgálati indítvány ezért az önkéntes eredmény-elhárításra történő hivatkozással lényegében az irányadó tényállást támadja, a bizonyítékok eltérő értékelése alapján, amely a törvényben kizárt.
[64]A Kúria mindezekre figyelemmel - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2014. év november hó 25. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t :
A hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt és védői által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Törvényszék 5.B.1157/2010/52. számú ítéletét, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.307/2012/11. számú számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Szegedi Törvényszék az 5.B.1157/2010/52. számú , 2012. március 28. napján kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pont]. Ezért őt egy évi - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, háromszázezer forint pénzmellékbüntetésre, valamint az ügyvédi foglalkozástól három évi eltiltásra ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények és a bűnügyi költség viselése felől.
A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2012. október 3. napján jogerőre emelkedett Bf.I.307/2012/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. rendű terhelt cselekményét a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette kísérletének minősítette, melyet bűnsegédként követett el. Az ügyvédi foglalkozástól eltiltás tartamát egy évre enyhítette, és mellőzte a pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket. Pontosította az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét, egyebekben az első fokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt és védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írt okból, amelyben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. Álláspontjuk szerint mind a vád, mind az ítélet sértettnek az önkormányzatot tartotta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bűncselekmény sértettje a gazdasági társaság volt. Erre figyelemmel az eljárt bíróságok korlátozták a váddal szembeni védekezés lehetőségét, míg a másodfokú eljárásban az ügyész - annak ellenére, hogy erre törvényes lehetősége nem volt - teljes mértékben megváltoztatta a vádat. Ily módon a másodfokú bíróság is törvényes vád hiányában járt el.
Mindemellett kifejtették, hogy a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, ezért bűncselekmény hiányában kérték felmentő határozat meghozatalát.
Álláspontjuk szerint elmaradt annak megállapítása, hogy a II. rendű, bűnsegéd terheltre pontosan és konkrétan milyen vagyonkezelési szabályok vonatkoztak. Vitatták a vagyoni hátrány mértékére tett ítéleti ténymegállapítást. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor a vagyoni hátrány mértékét a kikötött teljes vételárral egyezőnek tekintette, mert a megszerezni kívánt ingatlan forgalomképes, és értékkel bíró volt, amely becslés szerint is legalább 30 millió forintot meghaladó értékkel bírt.
A Legfőbb Ügyészség átiratára tett védői észrevételekben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat lényegében teljes terjedelmében fenntartották, és részben pontosították. Ismételten hivatkoztak arra, hogy nem a tényállás kiegészítésére, hanem új tényállásra - a vád cseréjére - került sor a másodfokú eljárásban, amikor is a sértett személyét eltérően határozták meg. Vitatták továbbra is az ingatlan alkalmatlanságára vonatkozó tényállás-részeket. Álláspontjuk szerint a tényállásban foglalt szerződés jellegét a bíróságok tévesen értelmezték, az ügyészi álláspont pedig tudatosan figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a szerződés egy ingatlan tulajdoni illetőségének átruházásáról, és nem telephelyről szólt.
A felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára is kiterjesztették, mivel az eljárt bíróságok a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Hivatkoztak önkéntes elállásra, illetőleg az önkéntes eredményelhárításra is. Vitatták az ítéleti tényállás megállapítását abban, hogy elsődlegesen nem a terheltek magatartása szakította meg azt az okfolyamatot, amely egy esetleges bűncselekmény befejezéséhez vezetett volna, ugyanakkor sérelmezték, hogy a bíróságok pedig nem értékelték a II. rendű terheltnek a szerződés felbontásában való közreműködését.
A továbbiakban a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartva, elsődlegesen a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozták. Másodsorban a II. rendű terhelt felmentését, végül a megtámadott határozat megváltoztatását és az enyhítő szabályok figyelembe vételével méltányosabb ítélet meghozatalára tettek indítványt. Ennek hiányában az előzetes mentesítés alkalmazását kérték.
A Legfőbb Ügyészség BF.992/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és indítványozta, hogy a Kúria - tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
Kifejtette, hogy az I. rendű terhelt a Zrt. számára értéktelen ingatlan megszerzésével 75,6 millió forint összegű vagyoni hátrányt kívánt okozni, melyhez a II. rendű terhelt szándékosan segítséget nyújtott. Az a körülmény pedig, hogy az eljárt bíróságok a vádtól eltérően határozták meg az ügy sértettjét, és ehhez képest a vagyonkezelési szabály megszegését eltérő jogi következtetésként, és nem a vádelv sérelmeként értékelendő. A II. rendű terhelt az I. rendű terhelt vagyonkezelői kötelezettségének megszegését felismerve szándékosan nyújtott segítséget, amikor a Zrt. képviseletében ügyvédként eljárva adás-vételi szerződést készített. Tekintettel arra, hogy a megszerezni kívánt ingatlan nem volt alkalmas telephely létesítésére, törvényes a vagyoni hátrány összegének meghatározása is.
A II. rendű terhelt és védői kiegészítéssel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség a BF.992/2014/2. számú átiratában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg, hogy az eredmény önkéntes elhárítása az irányadó tényállásra figyelemmel nem jöhet szóba, a szerződés felbontásának kezdeményezésére nem belső indíték, hanem a Zrt. képviselő testülete által soron kívül elrendelt pénzügyi, gazdasági ellenőrzés vezetett. Ily módon külső ok indította a terhelteket a szerződéstől való elállásra, ezért továbbra is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria a megtámadott határozatok felülbírálata során - a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványban nem hivatkozott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I.b) vagy c) pontjában , illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
A Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, és az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetéséről kell rendelkezni, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
A Be. 2. § (1) bekezdése alapján a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A felhívott törvényhely (2) bekezdése szerint a vád akkor minősül törvényesnek, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A fenti törvényhely helyes értelmezéséről az 1. számú BK vélemény ad iránymutatást. Eszerint a törvényes vád minimális tartalmi követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ha ezek nem teljesülnek, a bírósági eljárás nem indulhat meg, illetve nem folytatható.
A vád tárgyává tett cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét, stb. Nem jelenti ugyanakkor a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretein belül marad.
A Kúriának ezért a fentiek figyelembe vételével kellett vizsgálnia, hogy a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség indítványának megfelelően döntő másodfokú bíróság a vádelv sérelmével állapította-e meg, hogy az elbírált cselekménynek nem az önkormányzat, hanem a gazdasági társaság a sértettje.
A Kúria a fenti kérdést nemlegesen válaszolta meg, és eljárási szabálysértést a törvényes vád vonatkozásában nem észlelt.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a vád törvényessége arra figyelemmel sem vitatható, hogy a folyamatban volt büntető eljárásban az alaki legitimációval rendelkező vádló a bírósághoz benyújtott indítványában meghatározott személy Büntető Törvénykönyvbe ütköző konkrét cselekménye miatt kezdeményezte a büntetőeljárás lefolytatását. Az mind alaki, mind tartalmi szempontból az eljárásra alkalmas volt. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság azt az elkövetési magatartást állapította meg - a tettazonosság szabályaira figyelemmel -, amelyet a vádirat tartalmazott.
Ennek kapcsán nyomatékosan szükséges utalni arra, hogy az ügyészi vádiratnak - egyebek mellett - a vád tárgyává tett cselekmények leírását és azok Btk. szerinti minősítését kell tartalmaznia. A vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit (BH 2006.281.).
Az eljárt bíróságok pedig azon megtörtént eseményeket állapították meg ítéleti tényállásukban, amelyet az ügyészség a vád keretei között előadott. Sem a terheltek személyében, sem az elkövetési magatartás vonatkozásában a vádtól nem tértek el, és a tettazonosságot ily módon nem sértették meg.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a másodfokú eljárásban ugyan az első fokú ítéleti tényállás az irányadó; azt azonban a másodfokú bíróság kiegészítheti, illetve helyesbítheti; a tényállás ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban is.
Erre figyelemmel pedig nem értékelhető a törvényes vád hiányaként, vagy a vádon túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít, és a cselekményt ennek figyelembe vételével értékeli. A vádelv ugyanis nem jelent minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt, és az ítéletben megállapított történeti tények között annál is inkább, miután a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, és az eltérő minősítés, eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben. A bizonyítás eredményéhez képest tehát, például az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka, stb. tekintetében eltérhet a vádbeli ténymegállapításoktól anélkül, hogy ezzel a vádelvet sértené (EBH 2011.2385.).
A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal kapcsolatban szükséges utalni arra, hogy az előbbi döntésben megjelölt felsorolás (az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka, stb.) nem kógens, és kizárólagos felsorolás. Amennyiben a bíróság a tettazonosság keretei között maradva a vádiratban megjelölt terheltnek az ott leírt elkövetési magatartását rögzíti az ítéleti tényállásban, úgy nem sérti a vádelvet akkor sem, ha a sértett személyét eltérően állapítja meg.
A bírói gyakorlatban ilyen lehet például az az eset is, ha a bizonyítás eredményeként állapítják meg, hogy a vádiratban foglaltaktól eltérően a bűncselekménynek nem egy, hanem több sértettje lehet. A több rendbeli bűncselekmény megállapítása olyan minősítési kérdés, amely nem sérti a vádelvet, és nem érinti a tettazonosság kérdését sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség átiratában okszerűen hivatkozott arra, hogy a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség B.4496/2008/20. számú vádiratának lényege szerint a terheltek az önkormányzat vagyongazdálkodásáról szóló rendeletének, valamint a Zrt. beszerzési szabályainak a megszegésével kötöttek olyan adás-vételi szerződést, amelynek folytán - a vételár kifizetése esetén - a Zrt. a telephely létesítésére alkalmatlan ingatlant szerzett volna meg. Ezen cselekményhez a II. rendű terhelt a szerződés elkészítésével szándékosan segítséget nyújtott. A terheltek pedig felismerték, hogy a cselekményükkel vagyoni hátrányt okoznak.
Mindebből következően tehát, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény sértettje a Kiskunhalasi Városi Önkormányzat, vagy a gazdálkodó szervezet, illetve, hogy a bűnösség kapcsán figyelmen kívül kell hagyni az önkormányzat vagyonkezelési szabályát, a bíróságok ténylegesen törvényes vád alapján eljárva a vádiratban megjelölt terheltek ott rögzített vagyon elleni bűncselekményét bírálták el.
Nem találta alaposnak a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára történő hivatkozást sem.
Eszerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.
Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el; a bizonyítékok eltérő értékelésére és eltérő következtetés levonására nincs törvényes lehetőség.
A felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 423. § (2) bekezdés]. A cselekmény elbírálásának időpontja alatt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének időpontja értendő (BH 2014.35.).
A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a II. rendű terhelt bűnösségét a bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette kísérletében.
Az 1978. évi IV. törvény 319 § (1) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz.
A hűtlen kezelés bűncselekménye akkor állapítható meg, ha a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében az elkövető - legalább eshetőleges - szándékára vonható jogi következtetés (BH 1999.287.).
A kötelességszegés akkor mondható szándékosnak, ha az elkövető tudja, hogy őt milyen meghatározott - mérlegelést nem tűrő - kötelesség terheli, és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány következhet be, mely következményt kívánja, vagy abba legalább belenyugszik. Az adott ügyben a II. rendű terhelt bűnsegédi cselekvősége kapcsán mindez maradéktalanul megállapítható.
Fentieken túlmenően az eljárt bíróságok azt is helyesen rögzítették, hogy a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben keletkezett vagyoni hátrány tekintetében is fennállt a II. rendű terhelt szándéka.
A Kúria osztotta a Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság álláspontját, mely szerint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdése alapján a gazdasági társaság vezető tisztségviselője a társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni. Ezt azonban az I. rendű terhelt nem így tanúsította, a jogvégzett, ügyvédként tevékenykedő II. rendű terhelt felismerve az I. rendű terhelt cselekvőségét és szándékát, nyújtott mindehhez segítséget. A II. rendű terhelt tehát tisztában volt azzal, hogy az I. rendű terhelt a Zrt. beszerzési szabályzatának vonatkozó rendelkezését szegte meg, mely szerint beszerzés csak akkor végezhető a Zrt. részéről, ha a szerződés teljesítéséhez szükséges anyagi fedezettel, vagy arra vonatkozó biztosítékkal rendelkezik, a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll. A jogi végzettségű II. rendű terhelt mindezzel tisztában volt, és felismerte az I. rendű terhelt szándékát.
Mindezzel kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy a hűtlen kezelés felbujtója, vagy bűnsegéde olyan "kívülálló" személy is lehet, aki nem minősül vagyonkezeléssel megbízottnak. Kétségtelen tény, hogy a gazdálkodás körében sajátos problémaként jelentkezik a kockázatvállalás, miként az elbírált bűncselekmény vonatkozásában is. Egyes vagyonkezelői jogviszonyokban a kockázatvállalás a szokásos keretek között a kezelés lényegéhez tartozik. Erre általában akkor kerül sor, ha a megbízás a vagyonnal való teljes gazdálkodásra kiterjed. Amennyiben a gazdálkodás körében szokásos kockázatvállalást meghaladó módon jár el az elkövető, úgy a hűtlen kezelés bűncselekménye alappal vizsgálható. Nem állapítható meg abban az esetben a kötelességszegés, ha a vagyon kezelésének szándéka arra irányul, hogy a kockázatos intézkedéssel a megbízó számára kedvezőbb vagyoni helyzetet teremtsen, és az ehhez szükséges objektív és szubjektív körülményeket a megbízott kellő körültekintéssel vette figyelembe.
Mindez a jelen ügyben nem állapítható meg. Az irányadó tényállás alapján a gazdálkodó szervezet korábbi telephelyével szemben a megvásárolni szándékozott ingatlan nem rendelkezett telephely-engedéllyel, a telephely egyetlen jogi vagy fizikai kritériumának sem felelt meg, az építési hatóság az ingatlanra a későbbiekben sem adott volna engedélyt.
Mindebből következően a Zrt. feladatainak ellátására nem volt alkalmas, a gazdasági társaság számára, mint tényleges telephely alkalmatlan volt.
Mindezekre figyelemmel nem foghatott helyt a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, hogy konkrét vagyonkezelési szabály hiányában nem lehet szabály megszegéséről, mint elkövetési magatartásról beszélni, és ily módon tettesi cselekmény hiányában a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége is kizárt. Az ítéleti tényállásban rögzítettekkel szemben a felülvizsgálati indítvány eltérő tényállás alapján látja megvalósulni a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okot, az valójában a tényállás - felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett - támadásának minősül.
Nem találta a Kúria alaposnak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára történő hivatkozást sem. Eszerint e rendkívüli jogorvoslatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
Törvénysértő minősítés hiányában a büntetés felülvizsgálatára nem kerülhet sor.
Ugyanakkor a Kúria osztotta a felülvizsgálati indítvány álláspontját a vagyoni hátrány vonatkozásában.
A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség vádirata, illetőleg az elsőfokú bíróság tényállása rögzítette pontosan és törvényesen a vagyoni hátrányt, amikor is azt az ingatlan valós forgalmi értéke, valamint a szerződéssel kifizetni kívánt összeg különbözetében határozta meg.
A hűtlen kezelés materiális bűncselekmény, eredménye a vagyoni hátrány. A vagyoni hátrány fogalmába a kár mellett az elmaradt haszon is beletartozik. Mindebből következően nem csak a ténylegesen bekövetkezett kárt kell figyelembe venni, hanem azt a körülményt is, hogy a sértett vagyona gyarapodott volna abban az esetben, ha a vagyonkezeléssel megbízott személy ebbéli kötelezettségét nem szegi meg.
A vagyoni hátrány megfogalmazása lényegében a cselekmény jellegéből ered. A vagyonkezelői kötelezettség ugyanis nem korlátozható csak olyan tevékenységre, amely a vagyonban egyébként beálló értékcsökkenést hárítja el. A vagyonkezelés, mint egyfajta és egyes esetekben szó szerint vett gazdálkodás olyan magatartást is takar, ami a vagyon jellegétől függően, annak használt jövedelmét is biztosítja. A bűncselekmény eredménye ily módon tehát a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés (damnum emergens) és az elmaradt haszon (lucrum cessans). Ezért a fentiekre figyelemmel ugyan helytálló az a megállapítás, hogy a megszerezni kívánt ingatlan a Zrt. feladatainak ellátására nem volt igénybe vehető, azonban az nem fogadható el, hogy a gazdasági társaság számára ne bírt volna valós értékkel.
A Kúria álláspontja szerint önmagában nem annak van jelentősége, hogy az ingatlan nem volt alkalmas telephely létesítésére, hanem annak, hogy az ténylegesen értékkel bíró, forgalomképes ingatlan volt. Azzal a Zrt. a továbbiak során - függetlenül a telephely létesítésétől - rendelkezhetett volna, a lehetősége arra is fennállt, hogy akár nagyobb haszonnal azt értékesítse. A szerződés hatályosulása esetén ezért a gazdálkodó szervezet mintegy 30 millió 300 ezer forint értékű ingatlan tulajdonosa lett volna. Ezt pedig a gazdálkodó szervezet tényleges vagyonában figyelmen kívül hagyni nem lehet. A tényleges értékre figyelemmel állapítható meg, hogy a vagyoni hátrány valós összege a szerződésben megjelölt ingatlan, és a tényleges érték különbözete szerint állapítható meg, mivel ennyivel csökkent volna ténylegesen a Zrt. vagyona. A szerződést tehát - a bűncselekmény eredménye vonatkozásában - nem lehet kizárólag a szerződés célja szerint figyelembe venni, hanem a gazdálkodó szervezet teljes vagyoni helyzete vonatkozásában kell értékelni. Aszerint pedig az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerinti minősítés a helytálló és törvényes.
Mindez azonban nem eredményezhette a megtámadott határozat megváltoztatását.
Az 1978. évi IV. törvény 138/A. § c) pontja alapján a vagyoni hátrány jelentős, ha kétmillió forintot meghaladja, de az ötvenmillió forintot nem haladja meg. A d) pont szerint pedig különösen nagynak minősül, ha az ötvenmillió forintot meghaladja, de az ötszázmillió forintot nem.
Az 1978. évi IV. törvény 319. § (3) bekezdés b) pontja szerint a hűtlen kezelés bűntette miatt a szabadságvesztés tartama egy évtől öt évig terjed, ha a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt okoz, míg a felhívott törvényhely c) pontja szerint két évtől nyolc évig terjedő, ha a hűtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott helyes minősítésnek megfelelően a jogerősen kiszabott szabadságvesztés a büntetési tétel alsó határának felel meg.
A másodfokú bíróság ugyanakkor a kiszabott egy évi szabadságvesztést az 1978. évi IV. törvény 87. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával - az enyhítő szakaszra figyelemmel - tekintette kiszabottnak.
A felhívott törvényhely szerint, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke két évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egy évi szabadságvesztés szabható ki.
A másodfokú bíróság törvénysértő minősítése ellenére is - az enyhítő szakasz alkalmazásával - törvényes büntetés kiszabására került sor. Erre figyelemmel pedig az ítélet megváltoztatására, illetve a büntetés enyhítésére a felülvizsgálatban nem kerülhetett sor.
A felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított büntetés önmagában nem, hanem csak akkor támadható, ha a cselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogi szabálysértés miatt szabtak ki törvénysértő büntetést, vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést. A büntetés kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Büntető Törvénykönyv valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
Mindebből következően a törvénysértő minősítés csak akkor képezhet felülvizsgálati okot, ha helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés, illetve intézkedés törvénysértő. Értelemszerűen az előzetes mentesítés kérdésével a Kúria nem foglalkozhatott.
Az 1978. évi IV. törvény 17. § (3) bekezdése alapján nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
A Kúria az előzőekben azonban már utalt arra, hogy valamennyi jogi következtetés - így a büntethetőség akadályául szolgáló okok is - kizárólag az irányadó tényállás alapján bírálhatók el. A tényállás pedig hiánytalanul és iratszerűen rögzíti, hogy a tervbe vett ügyletről 2008. június 4. napján a Zrt. felügyelő bizottsága tudomást szerzett, majd a bizottság kezdeményezése alapján a képviselő-testület 2008. június 25. napján elrendelte a Zrt. soron kívüli pénzügyi gazdasági ellenőrzését. 2008. augusztus 28. napján az adás-vételi szerződést az eladó kezdeményezésére felbontották.
Az irányadó tényállás tehát nem tartalmaz olyan terhelti cselekvőséget, amely az eredmény önkéntes elhárításának megállapítása alapjául szolgálna. A felülvizsgálati indítvány ezért az önkéntes eredmény-elhárításra történő hivatkozással lényegében az irányadó tényállást támadja, a bizonyítékok eltérő értékelése alapján, amely a törvényben kizárt.
A Kúria mindezekre figyelemmel - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.
A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Be. 421. § (3) bekezdésre figyelemmel a Kúria az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti.
Budapest, 2014. november 25.
Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Csák Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Vaskuti András s.k. bíró