BH 1999.7.292 I. Megvalósítja a vallásszabadság megsértésének bűntettét, aki gépkocsijával az ünnepi körmenet alkalmából tartott vallási ünnepségen részt vevő személyek közé hajtva és pisztolyát a körülötte levő személyek felé fordítva, lelövéssel fenyegetve kényszeríti a körmenetben részt vevőket arra, hogy számára a gépkocsijával való továbbhaladást biztosítsák [Btk. 174/A. § b) pont, 1990. évi IV. tv. 1. §, 2. § (1) bek.].

II. A vallásszabadság megsértésének bűntette nem célzatos bűncselekmény, ezért az eshetőleges szándékkal is megvalósítható [Btk. 13. §, 174/A. § b) pont].

III. A vallásszabadság megsértése bűntettének a sértettje nem kizárólag természetes személy, hanem önálló jogképességgel nem rendelkező személyösszesség is lehet;

ekként a bűncselekményt egy rb. bűntettként kell értékelni abban az esetben is, ha az elkövető azonos alkalommal és akaratelhatározással az úrnapi körmenetben részt vevő több személyt akadályoz - erőszakkal vagy fenyegetéssel - a vallásának szabad gyakorlásában [Btk. 12. § (1) bek., 174/A. § b) pont].

A városi bíróság az 1996. december 11-én kihirdetett ítéletével a terheltet a vallásszabadság megsértésének bűntette miatt 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A bűncselekmény elkövetésekor a terhelt által használt, lefoglalt és bűnjelként kezelt riasztó- és gázfegyvert elkobozta; a fegyvertartási engedélyt a lefoglalás megszüntetése mellett a kiállító hatóságnak megküldte.

Az ítélet ellen az ügyész a téves minősítés miatt, a vád tárgyává tett cselekmények 15 rb. vallásszabadság megsértése bűntetteként minősítése végett, míg a terhelt és védője felmentés érdekében fellebbezett.

A megyei bíróság az 1997. december 9-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt budapesti lakos, aki a vidéki nagyvárosban helyismerettel csekély mértékben rendelkezett. 1994. június 5. napján dél körüli időpontban a terhelt az általa vezetett és tulajdonában levő személygépkocsival a városban közlekedett, és ennek során észlelte, hogy a római katolikus templom körül nagy számban emberek tartózkodnak. A gépkocsival megállásra kényszerült, mivel itt már olyan sűrű volt a tömeg, hogy továbbhaladni nem volt lehetséges. A jelzett útszakaszon ekkor több száz ember tartózkodott, akik a plébánia által erre a napra meghirdetett és hivatalosan bejelentett úrnapi körmeneten vettek részt. Amikor a terhelt a gépkocsijával a társaságában levő személlyel együtt a jelzett útszakaszon közlekedett, a körmenetnek az a része tartózkodott a kereszteződés körül, akik között a hívek az emberek feje fölé magasodó baldachint vitték, valamint a hívek egyházi énekeket énekeltek.

Mivel a terhelt innen nem tudott továbbhaladni, a gépkocsi ablakát lehúzva hangosan szitkozódni, káromkodni kezdett, aminek hatására egy ismeretlen személy a körmenetből közölte vele, hogy legyen türelemmel, mert a körmenet nemsoká elhalad. A hívek közül azok, akik a közelben tartózkodtak, a terhelt magatartásán megbotránkoztak, megdöbbentek. A terhelt azonban tovább kiabált, trágár szavakkal illette a körülötte levő híveket, és többek között olyan is elhangzott tőle "menjetek a templomba ott b...-ok szájba egymást" stb. Ahelyett, hogy megvárta volna a körmenetben részt vevők elhaladását, gépkocsijával oly módon nyitott utat az emberek között, hogy az előtte levő személyek ruházatát is érintve, közéjük hajtott, rákényszerítve ezáltal őket az elhaladás biztosítására. Ekkor érkezett a gépkocsihoz a körmenetben részt vevő egyik személy, aki a gépkocsi ablakán bekopogva megpróbálta megkérni a terheltet arra, hogy várja meg, amíg a körmenet elhalad. A terhelt ekkor a gépkocsit leállítva abból kiszállt, és ugyancsak kiszállt a társaságában levő személy is. A terhelt ezt a férfit szidalmakkal illette, majd pedig - miután több személy a hívek közül felháborodásában megpróbálta jobb belátásra bírni őt - kiabálás, hangzavar kezdődött, és a terhelt a körülötte levőket tovább szidalmazta, trágár szavakkal illette, olyan hangerővel ordibálva, hogy az a hívek éneklését, illetőleg a hangszóróból hallatszó felolvasást is túlharsogta. Továbbra is utat követelt magának, és ennek nyomatékot adva a terhelt elővett a gépkocsijából egy pisztolyt és azt a körülötte lévő személyek felé fordította, megfenyegette őket azzal, hogy lelövi őket, valamint a körülöttük állókat is.

Ekkor a körmenetben részt vevő személyek, akik a gépkocsi körül tartózkodtak, félelmükben utat nyitottak, ezután a terhelt beülve a gépkocsiba továbbhaladt.

Az időközben értesített rendőrök - már a cselekmény befejezését követően - igazoltatták a terheltet, és lefoglalták az általa használt fegyvert. Ez idő alatt a körmenet már behaladt a templomba.

A jogerős határozatok ellen a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati okra hivatkozással, a terhelt bűnösségének - álláspontja szerint - anyagi jogszabálysértéssel történt megállapítása miatt, az alapügyben hozott határozatok hatályon kívül helyezése, és a terheltnek a Btk. 174/A. §-ának b) pontjában meghatározott 15. rb. vallásszabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól tényállási elemek hiányában felmentése végett. A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok hiányos és egyoldalú mérlegelésével állapította meg a tényállást, amelyet tévesen tekintett a megyei bíróság a felülbírálatnál irányadónak. Ugyanakkor - hangsúlyozva, hogy ez okból a hatályos jogszabályok felülvizsgálatot nem tesznek lehetővé - azt fejtette ki, hogy a megállapított tényállás nem ad alapot a terhelt bűnösségének a vallásszabadság megsértése bűntettében történő megállapítására. A védői álláspont szerint ugyanis a terhelt lényegében "mindössze" annyit tett, hogy a gépjárműforgalom számára épített úttesten a biztosítás nélkül haladó személyek között próbálta elérni lassú haladás mellett a gépjárművével közeli úti célját, majd amikor ez egy idő után lehetetlenné vált, kölcsönös szóváltásba keveredett. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok egyetlen olyan személyt sem találtak, aki azt állította volna, hogy őt a terhelt a vallásának szabad gyakorlásában akadályozta, mint ahogyan a terhelt szándéka nem is erre irányult. Ekként viszont tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményével több, pontosan meg nem állapítható számú személyt vallásának szabad gyakorlásában akadályozott. Tévedett azonban a másodfokú bíróság is, amikor a rendbeliséget mellőzve sértettként a vallási közösséget tekintette, mivel a Btk. 174/A. §-a még a vallás gyakorlására szolgáló helyiségen belül is kizárólag a vallásgyakorlást valóban zavaró botrányokozást rendeli szabálysértésként pénzbírsággal sújtani. Az adott esetben megállapított tényállás pedig még a szabálysértési tényállásnál is szűkebb körű.

A legfőbb ügyész a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem foglalkozott a védő indítványában érintett - egyébként alaptalan - azzal a kérdéssel, amely a jogerős határozatok megalapozottságának a hiányára utalt, hanem elsősorban azt vizsgálta, hogy a terheltnek az irányadó tényállásban rögzített magatartása a Btk. 174/A. §-ának b) pontjában meghatározott vallásszabadság megsértése bűntettének a törvényi tényállási elemeit megvalósítja-e, ezen túlmenően vizsgálta azt is; amennyiben a cselekmény nem valósítja meg a vallásszabadság megsértésének bűntettét, úgy más bűncselekmény - elsősorban a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége - törvényi tényállási elemeit nem valósítja-e meg; végül, ha a cselekmény nem bűncselekmény, vizsgálatot igényel az is, a terhelt magatartása az 1968. évi I. tv. (Sztv.) 103/A. §-ában meghatározott vallásgyakorlás jogának megsértése szabálysértését, avagy 93. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság szabálysértését valósítja-e meg.