BH 2014.2.50 A házastársak között létrejött kölcsönszerződés elhatárolása a házastársak egyéb szerződéseitől [Ptk. 523. §, Csjt. 27. §, 4/1987. (VI. 14.) IM r. (Csjtr.) 3. § (2) bek.].

A felperes a fizetési meghagyás közjegyző általi kibocsátását követően perré alakult eljárásban előterjesztett keresetében az alperes arra való kötelezését kérte, hogy a Ptk. 523. § (1) bekezdése alapján fizessen meg neki 2 420 000 forint kölcsönösszeget, valamint annak 2006. december 7. napjától kezdődően a kölcsönszerződésben meghatározott részösszegek után járó törvényes kamatát.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2 420 000 forintot, valamint ezen összegből 70 000 forint után 2006. december 7. napjától, 70 000 forint után 2007. január 7. napjától, 70 000 forint után 2007. február 7. napjától, 70 000 forint után 2007. március 7. napjától, 70 000 forint után 2007. április 7. napjától és 2 070 000 forint után 2007. május 7. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre késedelmi kamatot, továbbá 266 200 forint perköltséget.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek 2003. október 18. napján kötöttek házasságot, a házasságukat azonban a városi bíróság a 2010. február 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, és a járulékos kérdések tárgyában olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a felek között, amely szerint a házastársi vagyonközösséghez tartozó ingóságaikat az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyv mellékleteként csatolt okiratok szerint egymás között teljesen és véglegesen megosztották azzal, hogy az alperes 150 000 forint értékkülönbözet felperesnek való megtérítésére vállalt kötelezettséget, és a felek kölcsönösen kijelentették, hogy ezt meghaladóan további értékkülönbözetre nem tartanak igényt.

A felek a házassági kötelékük fennállása alatt, 2006. no­vember 24. napján kölcsönszerződést kötöttek egymással, amelyben rögzítették, hogy a felperes 2 420 000 forint összeget kölcsönöz az alperes részére, az alperes pedig arra vállal kötelezettséget, hogy legkésőbb 2007. május 7. napjáig a kölcsönösszeget a felperes részére megfizeti azzal, hogy ezen időpontig kamatmentesen teljesíthet. Amennyiben a határnapokat elmulasztja, vagy alacsonyabb összegben teljesít, úgy a kölcsön fennmaradó része egy összegben esedékessé válik. Az alperes a szerződés rendelkezéseitől eltérően, a visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak ítélte. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes a keresetlevele mellékleteként csatolt okirattal bizonyította, hogy közte és az alperes között a Ptk. 523. §-a és az azt követő szakaszokban meghatározott kölcsönszerződés jött létre. Ezt az alperes nem is vitatta, mint ahogy azt sem, hogy a felperes által átadott pénzösszeget a felperes részére nem fizette vissza. A peres felek a szerződésben meghatározott pénzösszeget a házastársi közös vagyon köréből lényegében kivették és a közös vagyoni vélelemtől eltérően úgy rendelkeztek, hogy ezen felperes által átadott pénzösszeget az alperesnek kölcsön jogcímén vissza kell fizetnie.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a teljesítési határidőt 15 nap helyett 60 napban állapította meg, ezt meghaladóan pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint a per - Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja és 157. § a) pontja szerinti pergátló akadály okából történő - megszüntetése, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a felperes keresetének az elutasítása, harmadlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.

A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, 157. § a) pontját, 251. § (1) és 253. § (2) bekezdését, a Csjt. 18. § (2) és 27. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 207. § (4) bekezdését és 523. §-át sérti.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

I. Alaptalan az alperesnek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, valamint a per megszüntetésére irányuló - elsődleges - felülvizsgálati kérelme. A per adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy a felek között folyamatban volt házassági bontóper tárgyát kizárólag a házasságuk felbontása, valamint a házastársi közös ingó vagyonuk megosztása tárgyában létrejött egyezségük bíróság általi jóváhagyása képezte. A felek között létrejött kölcsönszerződés alapján a felperes által a jelen perben érvényesített kölcsön visszafizetése iránti igényére vonatkozóan a bontóperi iratok semmiféle utalást sem tartalmaznak, ezért a vitás kölcsön a korábbi pernek nem volt és nem is lehetett a tárgya, így arra sem bíróság végzésével jogerősen jóváhagyott és a Pp. 148. § (4) bekezdése szerint a bírói ítélettel azonos hatállyal bíró egyezség, sem a jogerős ítélet hatálya nem terjedt és nem is terjedhetett ki.

Mindezek miatt nem sérti a Pp. 251. § (1) bekezdését a másodfokú bíróságnak az az eljárása, hogy - ítélt dologra való hivatkozással - az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, valamint a per megszüntetését mellőzte, és nincs eljárásjogi lehetőség arra sem, hogy az említett okból a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről és a per megszüntetéséről döntsön.

II. Alaptalan az alperesnek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozta hozatalára való utasítására irányuló - harmadlagos - felülvizsgálati kérelme is.

Az elsőfokú bíróság a felek jogvitájának az érdemi elbírálására irányadó anyagi jogi szabályok alkalmazásához szükséges tényeket kellő mértékben feltárta, a felek által indítványozott valamennyi bizonyítást lefolytatta és a peres felek egymással ellentétes előadásának, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történt értékelése alapján, megalapozottan állapította meg a releváns tényállást.

Az alperes sem az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében, sem a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott arra, hogy a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetve kiegészítése lenne szükséges és az elsőfokú eljárásban, illetőleg a fellebbezésében további bizonyítási indítványt sem terjesztett elő.

Ilyen körülmények mellett helyesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését mellőzte és azt érdemben bírálta felül. A Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése szerint pedig a Kúriának sincs eljárásjogi lehetősége arra, hogy a jogerős ítélet hatályban tartása vagy a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala helyett - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasításáról döntsön.