A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20102/2022/4. számú határozata biztosítási szerződés tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:62. § (1) bek., 6:78. § (2) bek., (3) bek., 6:86. § (1) bek., (2) bek.] Bírók: Csóka István, Istenes Attila, Lente Sándor

A határozat elvi tartalma:

A biztosító teljesítési kötelezettsége az általános kizárás alapján, és a vandalizmus záradék alkalmazhatósága esetén sem állt fenn. Ezért nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy az alperes külön figyelemfelhívó tájékoztatását követően a felperes a záradékot elfogadta-e, és ezáltal az a szerződés részévé vált-e.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21752/2020/44., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20102/2022/4.* (ÍH 2022.84), Kúria Pfv.20797/2022/5.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.102/2022/4.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Hubay Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek a Molnár & Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe II/3.; ügyintéző: dr. Molnár István ügyvéd) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen biztosítási szerződés teljesítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2021. november 11. napján meghozott 40.P.21.752/2020/44. számú ítélete ellen a felperes által 45. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.905.000 (egymillió-kilencszázötezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes 2012. január 1-jei kockázatviselési kezdettel a biztosító Magyarországi Fióktelepénél (biztosítónál), 2017. január 1. óta az alperesnél rendelkezett - többek között - a hely1 szám alatti kockázatviselési helyre kiterjedő biztosítás1 vagyon-, majd kárbiztosítással. A biztosítási szerződés III.6.e) pontjában a felek a harmadik személyek által szándékos rongálással (vandalizmus) okozott károkat a biztosítási fedezetből kizárták. A szerződés részét képező záradék száma. számú szándékos rongálás (vandalizmus) záradékban ugyanakkor úgy rendelkeztek, hogy a gyújtogatással közvetlenül vagy közvetve okozott károk kivételével a biztosító megtéríti a biztosított vagyontárgyakban idegen személyek által okozott szándékos rongálási károkat.

[2] A kockázatviselési helyen álló épület 2019. január 23-án leégett.

[3] A felperes elsődlegesen és másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:154. § (1) bekezdése, 6.183. §-a és 6:462. §-a alapján a biztosítási szerződés teljesítéseként, harmadlagosan a Ptk. 6:142. §-a alapján az alperes Ptk. 6:62. § (1)-(2) bekezdése, 6:78. § (2) bekezdése és a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 152. § (2) bekezdése és 4. számú melléklet A) pontja alapján fennálló tájékoztatási kötelezettségének megsértése folytán keletkezett kárának megtérítéseként 1.743.513.790 forint - ebből 1.314.600 forint épület újraelőállítási értéke, 95.000.000 forint saját és 5.000.000 forint idegen tulajdonú ingóságok utánpótlási új értéke, 328.913.790 forint költség -, valamint ezen összeg után 2020. január 11-től a kifizetésig késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Elsődleges kereseti kérelmét arra alapította, hogy a bekövetkezett tűzeset a biztosítási szerződés II.4. pontja értelmében biztosítási eseménynek minősült, amelyre tekintettel a biztosító köteles szolgáltatását teljesíteni. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a gyújtogatás kizárására vonatkozó záradék száma. számú záradék a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő szerződési feltétel, amely a Ptk. 6:78. § (2)-(3) bekezdése szerint nem vált a biztosítási szerződés részévé, mert az alperes arról semmilyen tájékoztatást nem nyújtott, a felperes pedig azt nem fogadta el. Állította, hogy a szerződés értelmezésének Ptk. 6:86. § (2) bekezdésében meghatározott szabálya alapján gyújtogatás esetén is jár a biztosítási szolgáltatás, mivel a tűz oka nem a kockázatviselési helyen és a biztosított vagyontárgyban keletkezett. Kárigényét arra alapította, hogy az alperes nem tájékoztatta őt arról, hogy a biztosítási szerződés annak elnevezésével ellentétben nem nyújt minden kockázatra fedezetet. Nem figyelmeztette arra, hogy egyes tűz biztosítási eseménynek minősülő egyes kockázatok - így a gondatlanság folytán vagy véletlenszerűen keletkezett tűz és a tűzátterjedés - ki vannak zárva a biztosítási fedezetből. Ezeket a kizárásokat nem tárgyalták meg, és nem fogadták el, különösen egyedi, figyelemfelhívás keretében nem. A felperes állította, hogy a cég1 az alperes ügynökeként járt el a biztosítási szerződés megkötése során, az ügynököt a Bit. 378. § (1)-(2) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettség terhelte, amelynek megszegéséért az alperes a Bit. 385. § (2) bekezdése alapján ugyancsak felel.

[5] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. Álláspontja szerint a Ptk. 6:78. § (2) bekezdése alapján a kizárásról azért nem kellett külön tájékoztatnia a felperest, mert állományátruházás folytán a biztosító jogutóda, így a kizárásra vonatkozó, korábbival megegyező szabályok megfeleltek a felek között kialakult gyakorlatnak. A szándékos gyújtogatással okozott károk kizárása biztosítás1 biztosítás esetén egyébként sem tekinthető meglepő szerződési feltételnek. A szolgáltatás alól mentesül is, mert a felperes a tűz kibontakozásában és terjedésében jelentősen közrehatott azzal, hogy a tűzvédelmi szabályokat megszegte. Állította, hogy a szerződési feltételek megismerhetővé tételével a Ptk. 6:78. § (1) bekezdése alapján fennálló tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, ami a Ptk. 6:62. § (1) bekezdése megsértésének a vizsgálatát is kizárja. Arra azért sem hivatkozhat a felperes, mert a perbeli káreseményt megelőző hét évben vagyonbiztosítási szerződése folyamatosan ugyanazon tartalommal határozta meg a biztosítók által vállalt kockázatot és annak kizárásait, és a szerződéskötés során biztosítási alkusz igénybevételével járt el. Arra is hivatkozott, hogy a szerződésük a Bit. 4. § (1) bekezdés 79.c) pontjának alkalmazásában nagykockázatnak minősül, ilyen kockázatra létrejövő szerződések vonatkozásában pedig a biztosítót a Bit. 153. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a 152. §-ában meghatározott tájékoztatási kötelezettség nem terheli, a b) pont alapján pedig akkor sem, ha a biztosítási szerződés megkötésében az ügyfél megbízásából alkusz működött közre. A Bit. 152. § (4) bekezdésének értelmében a törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettség megsértése legfeljebb a Bit. szerinti közjogi (jellemzően felügyeleti) szankciókat von maga után, és nem érinti az általános szerződési feltételek szerződéses tartalommá válását. A felperes kárigényének eredményességéhez pedig az okozati összefüggés is hiányzik.