A Kúria Mfv.10151/2012/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2006. évi X. törvény (Szöv. tv.) 56. §, 123/2006. (V. 19.) Korm. rendelet 8. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Az iskolaszövetkezet a vele tagsági viszonyban álló diákokkal a személyes közreműködésnek a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény által lehetővé tett módjaként jogszerűen kötött munkaszerződést üzletszerű gazdasági tevékenység érdekében, ezért a közigazgatási szerv jogszabálysértően kötelezte a felperest munkaügyi bírság megfizetésére amiatt, mert az érintett munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta. 2006. X. Tv. 56. § (1), 2006. X. Tv. 56. § (2), 2006. X. Tv. 107. § (3), 123/2006. Korm. rend. 8. § (1), 123/2006. Korm. rend. 8. § (5), 1991. IV. Tv. 58. § (5)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.151/2012/6.szám

A Kúria a dr. Winkler Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Munkaügyi Hivatal alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győri Munkaügyi Bíróság előtt megindított és ugyanezen bíróság 3.M.604/2010/16. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Győri Munkaügyi Bíróság 3.M.604/2010/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A Kft. telephelyén az alperes elsőfokú hatósága 2009. szeptember 30-án helyszíni ellenőrzést tartott, majd bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeként az elsőfokú határozatában megállapította, hogy az iskolaszövetkezet kölcsönbeadó jogellenes munkaerő- kölcsönzés keretében foglalkoztatta a név szerint felsorolt 29 munkavállalót. Az elsőfokú hatóság a foglalkoztatót a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásától eltiltotta és egyidejűleg 3.000.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.

A megállapított tényállás szerint az iskolaszövetkezet a diák munkavállalókkal tagsági jogviszonyt létesített, majd velük írásos munkaszerződést kötött. Ezt követően a diák munkavállalókat a Kft. részére ellenérték fejében átengedte, amelynek során a diákok által végzett havi munkateljesítmény után a Kft. az iskolaszövetkezetnek 470 Ft/fő/óra + ÁFA munkadíjat fizetett. A diákok 411 Ft/óra összegű munkabérét a diákoknak havonta átutalással az iskolaszövetkezet fizette ki. A diákok a Kft. szervezetébe betagozódva azok munkavállalóival azonos körülmények között dolgoztak, telefonos közvélemény kutatást (interjúztatás), valamint ezzel összefüggő adatrögzítést végeztek. Az iskolaszövetkezet a Kft.-vel megbízási keretszerződést kötött, amely szerint az iskolaszövetkezet munkairányítója P. Sz. kirendeltségvezető volt, aki azonban csak az adminisztratív teendőket végezte, a munkavégzést a helyszínen csak alkalomszerűen ellenőrizte. Az ugyancsak diák munkavállaló K. T. és T. R. a többiekkel együtt dolgozott és csupán a többi diák hozzáállását és viselkedését figyelte, az iskolaszövetkezet a munkafolyamatokhoz értő, speciális ismeretekkel bíró diákvezetővel nem rendelkezett. A munkavégzés felügyeletét és irányítását a Kft. cégvezetői, F. F. G. és F. Gy.-né végezték, akivel az iskolaszövetkezet 2009. szeptember 1-jén megbízási szerződést kötött, ezt azonban az elsőfokú hatóság nem fogadta el, mivel úgy ítélte meg, hogy az iskolaszövetkezet, mint megbízott utólag mindent megtett annak érdekében, hogy a munkaerő-kölcsönzésre utaló jegyeket ily módon elfedje. Az elsőfokú hatóság az iskolaszövetkezet terhére a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/H. § (1) bekezdésének, valamint az Mt. 193/B. § (1) bekezdésének megsértését állapította meg és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. évi törvény (Met.) 7. § (1), (2) és (7) bekezdésében foglaltak szerint állapította meg a munkaügyi bírság összegét.

A felperesnek a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak betartását, valamint a tényállást és az abból levont jogkövetkeztetést egyaránt vitató fellebbezését az alperes másodfokú hatósága megalapozatlannak találta és határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében azok hatályon kívül helyezését és az alperesnek a költségeiben való marasztalását kérte. Az alperes részéről a Ket. 68. § (3) bekezdésének és 70. § (1) bekezdésének megsértését állította, és kifogásolta, hogy a határozatok indokolása nem felel meg a Ket. 72. § (1) bekezdés ea) pontjában foglalt követelményeknek. Vitatta, hogy a diák vezetőknek utasítási joguk gyakorlásához speciális szakismeretre lenne szükségük, de a határozatok nem is tartalmazzák, hogy az alperes milyen speciális ismeretekre gondolt. Az alperes nem tárta fel teljes körűen P. Sz. tevékenységét, a megbízási keretszerződést pedig anélkül minősítette színleltnek, hogy a felek valódi akaratát vizsgálta volna. Azzal is érvelt, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 58. §-ának (5) bekezdés a) pontja, valamint az Mt. 193/D. § (1) bekezdése szerint az iskolaszövetkezet a diák státuszú tagjai nem minősülnek munkaviszonyban állóknak, illetve a szövetkezet nem lehet kölcsönbe adó a vele tagsági jogviszonyban álló személyeket illetően. Ezen túlmenően a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (Szt.) 56. §-a, új 56/A-E. §-szokkal egészült ki, amelyek közül közül az 56/A. §-a akként rendelkezik, hogy a szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében történő munkavégzés nem minősül az Mt. 193/D. § c) pontja szerinti munkaerő-kölcsönzésnek.

Az alperes ellenkérelmében az eljárás során a Ket. szabályainak betartására és a tényállás teljes körű felderítésére, valamint arra hivatkozott, hogy a felperes által megjelölt törvénymódosítás az ellenőrzés időpontjában még nem volt hatályban.

A Győri Munkaügyi Bíróság a 3.M.604/2010/16. számú ítéletében az OMMF elnökének, mint másodfokú hatóságnak a 2010. március 2. napján hozott 2642-2/2009-5010. számú határozatát az OMMF Észak-magyarországi Munkaügyi Felügyelősége igazgatójának, mint elsőfokú hatóságnak a 2010. január 29. napján hozott MÜ.3084/2010-5705. számú határozatára is kiterjedőleg hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy az ellenőrzés időpontjában a Kft. telephelyén 29 nappali tagozatos diák - iskolaszövetkezeti tagokként - telefonos közvélemény kutatást és számítógépen adatrögzítést végzett. A felperes és a diákok között létrejött keretjellegű munkaszerződés a diákok munkavégzésére vonatkozóan általános szabályokat tartalmaz. A Kft. és a felperes között létrejött megbízási keretszerződés tartalma szerint a diákok munkairányítója P. Sz. kirendelt cégvezető volt, akinek a munkáját két diák vezető segítette, amelyet az alperes sem vitatott. Ezen túlmenően a felperes megbízási szerződést kötött a Kft. két ügyvezetőjével, mint magánszemélyekkel arra tekintettel, hogy a közvetlen feladatot az adott szituációban ők határozzák meg és segítik annak elvégzését. A munkaügyi bíróság osztotta a felperes álláspontját, miszerint az elsőfokú hatóság a tényállást nem tárta fel teljes körűen, a másodfokú hatóság pedig határozatában nem reagált a felperes fellebbezésének az Flt.-hez és az Mt. 193/D. §-ához kapcsolódó érvelésére. A munkaügyi bíróság megítélése szerint az alperes a meghallgatott személyek nyilatkozatainak, a Kft. és a felperes között létrejött megbízási keretszerződésnek, a két ügyvezetővel kötött megbízási szerződésnek, és a keret-munkaszerződésének értékelését teljes körűen nem végezte el, és ennek következtében jutott arra a következtetésre, hogy a diákok a szövetkezet tagjaként a Kft.-ben kölcsön munkavállalóként tevékenykedtek. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes helyesen hivatkozott az Flt. 58. § (5) bekezdés a) pontjában foglaltakra, amit az alperes ugyancsak nem vett figyelembe. A felperes és a Kft. között megbízási jogviszony jött létre és a diákok munkavégzése is ezen jogviszony elemeit tükrözte. Ezt alátámasztja az Mt. 193/D. § (1) bekezdése, amely tiltja, hogy a szövetkezet a vele tagsági viszonyban álló munkavállalók esetében munkaerő kölcsönbeadó legyen. Kétségtelen, hogy a szövetkezetekről szóló törvénynek a felperes által hivatkozott új szakaszai az ellenőrzés időpontjában még nem voltak hatályban, azonban az új szabályozásból megállapítható, hogy az ilyen jellegű munkavégzések a szövetkezeti törvény szerint személyes közreműködésnek minősülnek.