A Kúria Pfv.21654/2015/11. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) III. cikk (1) bek., 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

A fogvatartott emberi méltóságát sérti, ha a büntetés-végrehajtási intézet a fogvatartás során nem biztosítja a minimális mozgásteret. A büntetés-végrehajtási intézet kártérítési felelőssége nem menthető ki arra hivatkozással, hogy befogadási kötelezettség terheli. 1959. IV. Tv. 76. §, 1959. IV. Tv. 84. §,

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék P.21587/2013/49., Pécsi Ítélőtábla Pf.20030/2015/6., *Kúria Pfv.21654/2015/11.* (BH 2016.9.240)

***********

Pfv.IV.21.654/2015/11.szám

A Kúria a dr. Sőregi Zoltán pártfogó ügyvéd által képviselt (tartózkodási helye: .. Tiszalöki Országos BV Intézet) felperesnek a Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Törvényszék előtt 12.P.21.587/2013. számon megindított és a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.030/2015/6. számú jogerős részítéletével befejezett perében a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős részítéletet részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forintot.

Ezt meghaladóan a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az állam viseli.

A le nem rótt 1.300.000 (egymillió-háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes fogva tartását 2013. szeptember 23-tól október 7-ig töltötte a ..ben. A felperest a büntetés-végrehajtási intézet felnőtt férfi elítéltek részére fenntartott zárkájában helyezték el másik három fogvatartottal együtt. A cellában az egy főre jutó mozgástér nem érte el a 3 m2-t. A büntetés-végrehajtási intézet befogadóképessége 129 fő volt. 2013. szeptember 23-án 230 fogvatartott volt az intézetben, így 178 %-os volt a telítettség.

2013. szeptember 23-án szállították Budapestről Kaposvárra a felperest. A rabszállító kisbuszban biztonsági öv nem volt felszerelve, utasvédő eszközként az előre néző ülések támlája szolgált. Az üléstámlákon kapaszkodó volt kialakítva. A felperest - a többi fogvatartotthoz hasonlóan - a mellette ülő fogvatartotthoz bilincselték egyik kezével, míg a másik keze szabadon volt, amivel tudott kapaszkodni. A járműben mellékhelyiség nem volt, a fogvatartottak egy zárható edényt használhattak szükségleteik elvégzésére. A gépjárműben tilos volt a dohányzás, sötétedés után az utastérben nem volt világítás.

A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elutasította a felperes szállítás során elszenvedett sérelmei és a zárka túlzsúfoltsága miatt előterjesztett kártérítési igényét.

A felperes keresetében 6.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a rabszállítással kapcsolatos sérelmei okán, és további 6.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésében kérte marasztalni az alperest a zárkában elszenvedett hátrányok kompenzálása érdekében.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A mozgástér hiányával kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a négyszemélyes zárkában valóban nem volt 3 m2/fő mozgástér, azonban ez a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 12. § (1) bekezdése és a 137. § (1) bekezdése alapján csupán ajánlás volt a büntetés-végrehajtási intézet felé, nem kötelezettség. Mivel a büntetés-végrehajtási intézetet befogadási kötelezettség terhelte, a túltelítettség miatt felróhatósága nem állapítható meg.

Megállapította, hogy a szállító jármű érvényes műszaki vizsgával rendelkezett. A fogvatartottak egy kézzel tudtak kapaszkodni és az előre néző ülések utasvédelmi eszközként támlával rendelkeztek. Az út során rendkívüli esemény nem történt, a felperes nem kért intézkedést a világítás hiányával, illetve az állított dohányzással kapcsolatban. Nem kérte, hogy egészségügyi szükségleteit elintézhesse útközben, erre egyébként is volt módja.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság határozatát részítéletnek tekintette és azt helybenhagyta. Észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett egyik kereseti kérelemről nem rendelkezett, ezért az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette.

A peradatok alapján megállapította, hogy a felperes felügyelete a szállítás során a jogszabályi keretek között történt, a felperes nem sérült meg, illetve testi épsége nem volt veszélyben, kára nem keletkezett. A bilincs használata a felügyelők számára parancsnoki intézkedés alapján kötelező volt. A felperes mozgásában nem volt teljesen korlátozott, mert egyik kezével kapaszkodni tudott. A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 81. § (5) és (8) bekezdése alapján az ítélőtábla rámutatott, hogy a szállító jármű biztonságos volt, biztonsági öv elhelyezése nem volt kötelező. Hozzáfűzte, hogy a polgári utasforgalomban a menetrend szerinti járatokon sincs biztonsági öv. Közlekedésbiztonsági szakértő kirendelése szükségtelen volt, mert a perbeli gépjármű már nem áll rendelkezésre. Alaptalan volt az a hivatkozás, hogy a gépjárműben nem volt mellékhelyiség, mert az a menetrend szerinti járatokon sincs felszerelve. A felperes nem bizonyította, hogy Baracskán le akart szállni, és azt a biztonsági felügyelők nem engedélyezték, továbbá azt sem igazolta, hogy a járműben dohányoztak, és ez a felperest zavarta. A világítás hiánya miatti veszélyhelyzet kialakulására sem merült fel adat a perben.

A zárka túltelítettségével összefüggésben utalt az IM rendelet 137. § (1) bekezdésére, amely kötelezettséget a mozgástér vonatkozásában nem tartalmazott. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) kétségtelenül több ízben elmarasztalta Magyarországot amiatt, hogy a fogvatartottak számára nem biztosított megfelelő életteret, ugyanakkor az állandó bírói gyakorlat szerint a büntetés-végrehajtási intézet a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem tehető felelőssé, nincs mérlegelési joga az intézetbe beszállított elítéltek befogadása tekintetében. A fogva tartás nem megfelelő élet- és egészségügyi körülményeinek orvoslása állami feladat, aminek az állam jogalkotása útján és a fogva tartás körülményeinek jogszerűvé tételéhez szükséges költségvetési forrás biztosításával tud eleget tenni. Az alperes kimentette magát a felróhatóság alól azzal, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, mert az elítélteket a túltelítettség ellenére is be kellett fogadnia. A másodfokú eljárásban indítványozott tanúbizonyítás lefolytatását szükségtelennek tartotta.