BH 2016.9.240 A fogvatartott emberi méltóságát sérti, ha a büntetés-végrehajtási intézet a fogvatartás során nem biztosítja a minimális mozgásteret. A büntetés-végrehajtási intézet kártérítési felelőssége nem menthető ki arra hivatkozással, hogy befogadási kötelezettség terheli [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §].

[1] A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes fogva tartását 2013. szeptember 23-tól október 7-ig töltötte az S. Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A felperest a büntetés-végrehajtási intézet felnőtt férfi elítéltek részére fenntartott zárkájában helyezték el másik három fogvatartottal együtt. A cellában az egy főre jutó mozgástér nem érte el a 3 m2-t. A büntetés-végrehajtási intézet befogadóképessége 129 fő volt. 2013. szeptember 23-án 230 fogvatartott volt az intézetben, így 178%-os volt a telítettség.

[2] A felperest Budapestről a büntetés-végrehajtási intézetbe szállító kisbuszban biztonsági öv nem volt felszerelve, utasvédő eszközként az előre néző ülések támlája szolgált. Az üléstámlákon kapaszkodó volt kialakítva. A felperest - a többi fogvatartotthoz hasonlóan - a mellette ülő fogvatartotthoz bilincselték egyik kezével, míg a másik keze szabadon volt, amivel tudott kapaszkodni. A járműben mellékhelyiség nem volt, a fogvatartottak egy zárható edényt használhattak szükségleteik elvégzésére. Sötétedés után az utastérben nem volt világítás.

[3] A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elutasította a felperes szállítás során elszenvedett sérelmei és a zárka túlzsúfoltsága miatt előterjesztett kártérítési igényét.

[4] A felperes keresetében 6 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a rabszállítással kapcsolatos sérelmei okán, és további 6 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésében kérte marasztalni az alperest a zárkában elszenvedett hátrányok kompenzálása érdekében.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A mozgástér hiányával kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a négyszemélyes zárkában valóban nem volt 3 m2/fő mozgástér, azonban ez a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 12. § (1) bekezdése és a 137. § (1) bekezdése alapján csupán ajánlás volt a büntetés-végrehajtási intézet felé, nem kötelezettség. Mivel a büntetés-végrehajtási intézetet befogadási kötelezettség terhelte, a túltelítettség miatt felróhatósága nem állapítható meg.

[7] Megállapította, hogy a szállító jármű érvényes műszaki vizsgával rendelkezett. A fogvatartottak egy kézzel tudtak kapaszkodni és az előre néző ülések utasvédelmi eszközként támlával rendelkeztek. Az út során rendkívüli esemény nem történt, a felperes nem kért intézkedést a világítás hiányával, illetve az állított dohányzással kapcsolatban. Nem kérte, hogy egészségügyi szükségleteit elintézhesse útközben, erre egyébként is volt módja.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság határozatát részítéletnek tekintette és azt helybenhagyta. Észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett egyik kereseti kérelemről nem rendelkezett, ezért az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette.

[9] A peradatok alapján megállapította, hogy a felperes felügyelete a szállítás során a jogszabályi keretek között történt, a felperes nem sérült meg, illetve testi épsége nem volt veszélyben, kára nem keletkezett. A bilincs használata a felügyelők számára parancsnoki intézkedés alapján kötelező volt. A felperes mozgásában nem volt teljesen korlátozott, mert egyik kezével kapaszkodni tudott. A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 81. § (5) és (8) bekezdése alapján az ítélőtábla rámutatott, hogy a szállító jármű biztonságos volt, biztonsági öv elhelyezése nem volt kötelező. Hozzáfűzte, hogy a polgári utasforgalomban a menetrend szerinti járatokon sincs biztonsági öv. Közlekedésbiztonsági szakértő kirendelése szükségtelen volt, mert a perbeli gépjármű már nem áll rendelkezésre. Alaptalan volt az a hivatkozás, hogy a gépjárműben nem volt mellékhelyiség, mert az a menetrend szerinti járatokon sincs felszerelve. A világítás hiánya miatti veszélyhelyzet kialakulására sem merült fel adat a perben.

[10] A zárka túltelítettségével összefüggésben utalt az IM rendelet 137. § (1) bekezdésére, amely kötelezettséget a mozgástér vonatkozásában nem tartalmazott. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) kétségtelenül több ízben elmarasztalta Magyarországot amiatt, hogy a fogvatartottak számára nem biztosított megfelelő életteret, ugyanakkor az állandó bírói gyakorlat szerint a büntetés-végrehajtási intézet a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem tehető felelőssé, nincs mérlegelési joga az intézetbe beszállított elítéltek befogadása tekintetében. A fogva tartás nem megfelelő élet- és egészségügyi körülményeinek orvoslása állami feladat, aminek az állam jogalkotása útján és a fogva tartás körülményeinek jogszerűvé tételéhez szükséges költségvetési forrás biztosításával tud eleget tenni. Az alperes kimentette magát a felróhatóság alól azzal, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, mert az elítélteket a túltelítettség ellenére is be kellett fogadnia. A másodfokú eljárásban indítványozott tanúbizonyítás lefolytatását szükségtelennek tartotta.

[11] A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalára utasítását kérte.

[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[13] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria az alábbiak szerint kisebb részben találta alaposnak.

[14] A Ptk. 75. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

[15] A Ptk. 76. §-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

[16] Az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése szerint senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani.

[17] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: EJEE) 3. cikke értelmében senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.