374/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt előterjesztett indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 139. §, 140. § (2) bekezdése, 143. § (1) és (3) bekezdése, 149. § (1) és (3) bekezdése továbbá a társasházakról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a közös tulajdon intézménye ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, továbbá 13. §-ával, a tulajdonostársak szótöbbséges határozatára vonatkozó szabályok az Alkotmány 2. § (3) bekezdésébe ütköznek, a jogintézmény sérti a magánlakás sérthetetlenségét biztosító alkotmányi rendelkezést (Alkotmány 59. §), a közös tulajdon konstrukciója ellentétes a magántulajdon szavatolásával, a társasház tulajdon a magántulajdon kisajátítása, a Ptk. 149. § (3) bekezdésében biztosított jog ellentétben áll az Alkotmány 59. §-ával, az egész jogintézmény sérti az esélyegyenlőséget és az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését. Ezekre az indokokra és arra figyelemmel, hogy a közös tulajdont az Alkotmány nem nevezi meg, ezért az alkotmányon kívüli jogforma, kérte az indítványozó a Ptk. felsorolt rendelkezései és a társasházakról szóló tvr. egésze alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
2. A Ptk. 139. §-ában foglalt rendelkezés szerint a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet, kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő. A 140. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a tulajdonostársak mikor jogosultak a tulajdon egyes kérdéseiben szótöbbséggel határozni. Kimondja, hogy minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. A Ptk. 143. § (1) bekezdése - szótöbbségi határozat esetén - a kisebbség érdekvédelmét és a bírósághoz fordulás jogát határozza meg, a (3) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy szavazategyenlőség esetén bármelyik tulajdonostárs kérheti a bíróság határozatát. Végül a Ptk. 149. § (3) bekezdése a bíróságnak a tulajdonostárs kérelmére történő társasháztulajdonná való átalakítási jogáról rendelkezik. A társasháztulajdon részletes szabályait az 1977. évi 11. törvényerejű rendelet tartalmazza.
3. Az Alkotmány 2. § (3) bekezdése szerint a társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogról és az alkotmányos tulajdonvédelemről rendelkezik, az 59. § (1) bekezdése - egyebek között - a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot biztosítja, a 70/A. § (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.
A közös tulajdon eszmei hányadok szerint meghatározott jogközösség, amelynek lényege, hogy a dologra vonatkozó tulajdonjogban eszmei részek szerint (pro partibus indivisis) több személy is részesedik. Közös tulajdon esetében a több tulajdonosnak együttvéve van annyi joga, mintha a tulajdonos csak egy személy volna. A jogközösségben maga a tulajdonjog a tulajdonostársak között eszmeileg van megosztva, vagyis mindegyik tulajdonostársat a tulajdonjogból meghatározott hányad illet meg. Ha pedig a hányadok meghatározva nincsenek, a tulajdonjogban való részesedés a tulajdonostársak között egyenlő.
A közös tulajdon mint alanyi jogközösség a tulajdonjognak a magyar polgári jog szerint szükségképpeni alakzata, egyben biztosítéka a tulajdonjog megszerzésének és fennállásának arra az esetre, ha kizárólagos tulajdonjog - a tulajdon tárgyának természete, jellege, vagy a jogszerzés módja, illetőleg egyéb ok (pl. öröklés) miatt - a dologra nézve nem keletkezhet. Az esetek nagy számában egyúttal kényszerű jogközösség, éspedig akkor, ha a tulajdon tárgyát képező dolog, amelyre egyszerre több személy tulajdonjoga keletkezik, megoszthatatlan. Kényszerközösség keletkezik akkor is, ha különböző személyek dolgai egyesülnek, vegyülnek vagy összekeverednek, illetőleg, ha az öröklés ugyanarra a dologra nézve több személy tekintetében következik be. Így annak elismerése, hogy ugyanarra a dologra nézve a tulajdonjog egyszerre több személyt is megillethet, a tulajdon természeténél fogva áll fenn. Az Alkotmány pedig a tulajdont e természete szerint védi.
Éppen mert a közös tulajdon gyakorta kényszerű jogközösség, a törvény szerint annak megszüntetését - a társasháztulajdon kivételével - bármelyik tulajdonostárs - elvileg bármikor - követelheti; az e jogról való lemondás semmis (Ptk. 147. §). A törvény tehát a közös tulajdon "kellemetlenségeitől" való szabadulás lehetőségét egy, lényegileg korlátozhatatlan joggal biztosítja a tulajdonostársak számára; ez a jog pedig a tulajdonközösség megszüntetésére, a jogközösség felszámolására irányul.
A kifejtettek szerint a közös tulajdon mint jogintézmény az Alkotmány 13. §-ában foglaltakkal nem áll ellentétben, hanem a tulajdonjog biztosítását kimondó alkotmányi rendelkezéssel összhangban van. Nincs semmiféle összefüggés a közös tulajdon és az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés között. Nem alkotmányellenesek továbbá a közös tulajdonnak a többségi elven nyugvó határozathozatali rendelkezései és a kisebbségnek biztosított jogvédelem sem. Éppen a kisebbségnek - szavazategyenlőség esetén pedig bármelyik tulajdonostársnak - az a joga, amellyel a sérelmes határozatot bíróság előtt megtámadhatja, a garancia arra, hogy a jogközösség a tulajdonjog alkotmányi biztosítása szerint működjék. A Ptk. támadott rendelkezései tehát garanciális jelentőségűek és jogvédelmi funkciót töltenek be. Mivel közös tulajdon esetén a jognak eszmei megosztásáról van szó, s mert az egyes hányadok a megosztott joggal teljesen egyenlőek, mindegyik tulajdonostársat a maga eszmei hányadához képest a tulajdonjog minden jogosítványa megilleti. E jogok gyakorlásának biztosítékául szolgál a többségi elv, illetőleg a kisebbségnek biztosított bírósági jogvédelem.
Nincsenek összefüggésben a támadott rendelkezések a magánlakás sérthetetlenségét biztosító alkotmányi szabállyal és az Alkotmány esélyegyenlőséggel kapcsolatos 70/A. § (3) bekezdésével sem. A köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét biztosító, továbbá a piacgazdaságot deklaráló alkotmányi rendelkezés [Alkotmány 9. § (1) bekezdése] sem hozható kapcsolatba a tulajdonközösség intézményével.
A társasháztulajdon a közös tulajdonnak sajátos fajtája, amely a törvény előírása szerint épületen állhat fenn, éspedig úgy, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában, míg az épület többi részei és a telek a tulajdonostársak közös tulajdonában vannak. A társasháztulajdon tehát a közös tulajdonnak sajátos alakzata, amelyre főszabályként a Ptk. 149. § (4) bekezdése alapján a közös tulajdon szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy társasháztulajdon esetében a dolog természeténél fogva szükségszerű a megoszthatatlanság. Egyébként azonban a társasháztulajdonra mindazok az alkotmányossági kérdések, amelyek a közös tulajdonnal kapcsolatban már kifejtésre kerültek, megfelelően irányadóak.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a minden tekintetben megalapozatlan indítványt elutasította.
Budapest, 1996. szeptember 30.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró