BH 2006.4.120 A 2001. előtt létrejött vagyont terhelő zálogjog átalakításával konkretizált zálogjogot is a vagyont terhelő zálogjog ranghelyén kell figyelembe venni - Ha a zálogjogosult a vagyont terhelő zálogjogot meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakítja, a kielégítési jogát akkor is a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének ranghelye szerint gyakorolhatja, ha a vagyont terhelő zálogjog 2001. szeptember 1-je előtt keletkezett [1996. évi XXVI. törvénnyel módosított Ptk. 254. § (2) bek.; 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított Ptk. 266. § (3) bek.].

A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás szerint a H. Korlátolt Felelősségű Társaság zálogkötelezett vonatkozásában az R. Rt.-t mint zálogjogosultat 1. és 4. ranghelyen keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogjog, 2. és 3. ranghelyen pedig vagyont terhelő zálogjog illette meg 1999. április 13-i, április 14-i,

december 21-i és 2000. március 21-ei bejegyzések alapján, míg a B. A. C. Rt. 2000. október 25-ei bejegyzés alapján 5. ranghelyen volt keretbiztosítéki ingó zálogjog jogosultja. 2004. november 4-étől a zálogjogi nyilvántartás az E. Bank Rt.-t tünteti fel az 1. és 2. ranghelyen keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogjog, 4. ranghelyen pedig keretbiztosítéki ingó zálogjog jogosultjaként.

A HVB Rt. mint a B. A. C. Rt. jogutódja 2004. december 18-án benyújtott kérelmében ezen utóbbi - az E. Bank Rt. javára szóló - bejegyzések törlését és azok megfelelő - "a Ptk.-val összhangban álló rangsor szerinti" - módosítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. 264. § (2) bekezdése tiltja, hogy a tulajdonos a megszűnő jelzálogjog ranghelyén a bejegyzett zálogjog törlésével egyidejűleg, annál terhesebb új zálogjogot alapítson. Jelen esetben a korábbi zálogjogi bejegyzések 2001. szeptember 1. napját megelőzően alapított ún. régi típusú vagyont terhelő zálogjogra vonatkoztak, az új típusú vagyont terhelő zálogjogi bejegyzés pedig tartalmát tekintve a korábbinál terhesebb mind a zálogkötelezett, mind a többi zálogjogosult irányában. A K.-i 4. számú közjegyző 2004. december 28-án meghozott végzésében a kérelmet elutasította. A határozat indokolásában kifejtettek szerint a 2004. november 4-ei bejegyzések nem sértették a Ptk. 264. § (2) bekezdésében írtakat. Mind az 1996. évi XXVI. tv.-nyel módosított - a korábbi bejegyzések idején hatályos - Ptk., mind a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított - 2001. szeptember 1-jétől hatályos - Ptk. (a továbbiakban: I. és II. zálogjogi novellával módosított Ptk.) úgy rendelkezett, hogy ha egy zálogtárgyat több zálogjog is terhel, akkor a zálogjogo­sultakat zálogjoguk keletkezése sorrendjében, azaz a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének rangsorában illeti meg a kielégítés joga. A II. zálogjogi novella megjelenését megelőzően ugyan egyes jogirodalmi nézetek eltérően értelmezték az I. zálogjogi novella után hatályos Ptk. 254. § (2) bekezdésében írtakat, a II. zálogjogi novella megjelenését követően már egyetlen szerző sem helyezkedett arra az álláspontra, hogy a korábbi időszakban e II. zálogjogi novellában rögzítettektől eltérő ranghelyi bejegyzések lettek volna irányadók. A közjegyző a BH 2004. évi számában 192. szám alatt közzétett eseti döntés, valamint a két zálogjogi novella indokolása alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törölt bejegyzéshez képest nem terhesebb, hanem ugyanolyan joghatállyal rendelkező vagyont terhelő zálogjog bejegyzésére került sor. A kérelmező fellebbezése alapján eljáró megyei bíróság 2005. március 8-án meghozott végzésével a közjegyző végzését helybenhagyta. A bíróság szerint a Ptk. 264. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a többi zálogjogosult számára előnyösebb, vagy hátrányosabb-e a törölt bejegyzés ranghelyére alapított zálogjog, kizárólag a zálogkötelezettre nézve tiltott a terhesebb új zálogjog alapítása. Elfogadta a bíróság a közjegyzőnek azt az álláspontját, hogy az I. és a II. zálogjogi novella nem tartalmazott eltérő rendelkezéseket a kielégítési jog gyakorlásának sorrendje tekintetében, továbbá, hogy a kialakult bírói gyakorlatot megfelelően tükrözte a BH 2004. évi számában 192. sorszám alatt közzétett az a döntés, mely az egyéb zálogjoggal biztosított követeléssel egyenértékűnek, azonos módon privilegizáltnak tekintette az ún. lebegő zálogjoggal biztosított követelést. A bíróság szerint a Ptk. 2001. szeptember 1-jét követően hatályba lépett 266. §-ának (3) bekezdése csupán egyértelművé tette azt a kérdést, hogy a vagyont terhelő zálogjog milyen ranghelyen biztosít kielégítési jogot a zálogjogosult számára, de a 2001. szeptember 2. napját megelőzően alapított vagyont terhelő zálogjogok törlése esetén sem veszítette el a zálogkötelezett a ranghellyel való rendelkezés jogát. Mindezekre tekintettel a bejegyzések törlésére, illetve a ranghely-változtatásra irányuló kérelmet megalapozatlannak minősítette. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, s a kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint a bírósági határozatban írtakkal ellentétben a megszűnt zálogjog ranghelyén alapított új zálogjog nemcsak a zálogkötelezett, hanem a további zálogjogosultak szempontjából sem lehet terhesebb, mint a megszűnt zálogjog, a közhitelesség elvébe ütközne, ha a megszűnt zálogjog ranghelyén a zálogtárgy tulajdonosa a további zálogjogosultak számára terhesebb zálogjogot alapíthatna. Kifejtette, hogy a II. zálogjogi novella előtt hatályos Ptk. 254. §-ának (2) bekezdése szerint a zálogjogosult a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal alakíthatta át a vagyont terhelő zálogjogot meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá és ennek teljesítése volt a kielégítési jog gyakorlásának előfeltétele. Csak a II. zálogjogi novellával módosított Ptk. 266. §-ának (3) bekezdése mondta ki, hogy a vagyont terhelő zálogjog, illetve az átalakító nyilatkozattal létesített zálogjog alapján a jogosult a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja kielégítési jogát. Ilyen szabály viszont nem vezethető le a Ptk. 2001. szeptember 1-je előtt hatályos rendelkezéseiből, ezt erősíti meg a Ptk. 266. § (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás is. Ebből viszont az következik, hogy a megszűnt régi típusú vagyont terhelő zálogjogi bejegyzés helyén bejegyzett zálogjogok mind a zálogkötelezettre, mind a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett további zálogjogo­sultakra nézve terhesebbek, tehát sértik a Ptk. 264. § (2) bekezdésének rendelkezéseit.

A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok nem áll fenn, a jogerős végzés nem jogszabálysértő.