A Kúria Gfv.30275/2011/6. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (szerződés RÉSZLEGES érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

I. A hitel/kölcsön szerződésben a pénzügyi intézmény nemcsak kamatot, hanem díjat és költséget is felszámíthat, ezek felszámítása önmagában jóerkölcsbe ütközőnek nem tekinthető.

II. Annak az 1996. évi CXII. tv. által biztosított lehetőségnek - mely szerint a pénzügyi intézmény a hitel/kölcsön szerződéseket az ügyfél terhére egyoldalúan módosíthatja - a kölcsönszerződésben történő szerepeltetése önmagában nem tisztességtelen, nem minősíthető a szokásostól eltérő gyakorlatnak. Hivatalból nem kötelezettsége az eljáró bíróságnak az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő konkrét szerződési feltételek esetleges jogszabályba ütközésének, jóerkölcsbe ütközésének vizsgálata, ha az adott feltételek a peres iratok részévé nem váltak, a feltételek jogszabályba, jóerkölcsbe ütközésére a felperes nem hivatkozott.

III. Az árfolyam lehetséges változásának becslése a hitel/kölcsön szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme.

1996. CXII. Tv. 210. § (3), 1996. CXII. Tv. 210. § (1) b), 1959. IV. Tv. 205. § (5), 1959. IV. Tv. 205/B. § (2), 1959. IV. Tv. 231. §

***********

Gfv.IX.30.275/2011/6.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Czirmes György ügyvéd által képviselt felperesnek alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 17.P.92.649/2010. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Bíróság 67.Pf.630.869/2011/3. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság 67.Pf.630.869/2011/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az adóhatóság felhívása alapján - 36.000 (Harminchatezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes mint hitelnyújtó és a felperes mint hitelfelvevő és zálogkötelezett 2007. október 16-án hitel- és zálogszerződést kötöttek egymással, melynek lényege szerint az alperes 2007. november 21-ig 35.300 CHF devizahitelt tart a felperes rendelkezésére 2022. október 21-i végső lejárattal, mely kölcsönt a felperes a rendelkezésre tartási időpontot követő első elszámolási naptól kezdődően 179 részletben köteles visszafizetni. A kölcsön célja a Alapítvány felé fennálló 3 millió Ft tartozás megfizetése, valamint "magáncélú felhasználás" volt. A hitel visszafizetésének biztosítására a felek jelzálogjogot alapítottak a felperes tulajdonát képező ingatlanon.

A szerződés 4. pontja a Hiteldíj elemei címszó alatt sorolta fel az ügyleti kamatot (4.1. pont), a kezelési költséget (4.2. pont), a szerződéskötési díjat (4.3. pont), valamint a teljes hiteldíjmutató (THM) számítása során figyelembe nem vett egyéb hiteldíj elemeket (4.4. pont). Utóbbi felsorolásban egyebek mellett a szerződésmódosítási díj, a közokiratba foglalásért fizetendő költség és díj, a tulajdoni lap költsége és a zárlati díj is szerepelt.

A szerződés 5.2. pontja szerint a kölcsön folyósítása forintban, a lehívott devizaösszeg átváltásával, az alperes által jogosult devizavételi árfolyamon számítva történik.

A szerződés 6.4. pontja szerint a felperes köteles gondoskodni arról, hogy az esedékes devizatartozásának megfelelő forintfedezet az alperesnél vezetett forintszámláján rendelkezésre álljon, az alperes az esedékessé vált devizatartozást az alperes saját devizaeladási árfolyamán forintra átszámítja és ezen Ft ellenértékkel megterheli a hitelfelvevő Ft-számláját.

A 6.5. pont szerint az Üzletszabályzat 1.3. pontjában meghatározott okokból az alperes jogosult a hitelszerződés hatálya alatt a hiteldíjat, illetve annak bármely elemét, továbbá a késedelmi kamat mértékét is módosítani.

A felperes 2010. február 1-én benyújtott keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződés 4.2. pontja, 4.3. pontja, 4.4. pontja, 5.2. pontja, 6.4. pontja és 6.5. pontja fentebb ismertetett rendelkezéseinek nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét a Ptk. 200. § /2/ bekezdése alapján. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a hitelezői szolgáltatás egyetlen ellenértéke csak a kamat lehet, mely a hitelező összes költségét és tisztes nyereségét is magában foglalja. Ezért jóerkölcsbe ütközik a kezelési költség, a szerződéskötési díj, a szerződésmódosítási díj, a közokiratba foglalásért fizetendő költség és díj, a tulajdoni lap költségének és a zárlati díjnak a felszámítása. A jóerkölcsbe ütközik az is, hogy míg a szerződés 5.2. pontja devizavételi árfolyam, a 6.4. pont devizaeladási árfolyam alkalmazását írja elő, ami a kamaton felül további nyereséget biztosít az alperes számára. A 6.5. pont azért ütközik jóerkölcsbe, mert a szerződés egyoldalú módosítása ellenkezik a társadalmi közfelfogással, a szerződési szabadság azon korlátjába ütközik, mely tiltja a nyilvánvaló egyoldalú előny kikötését, emellett az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeiként felsorolt okok az alperes érdekkörében merülnek fel, illetve a szerződéshez közvetlenül nem kapcsolódnak (BH.2000/247. számú jogeset).

A kereset szerint a fentiek mellett a szerződés azért is részben semmis, mert az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § b) pontjában írtak ellenére nem tartalmazza az árfolyamváltozás várható becsült mértékét, továbbá részben semmis a Ptk. 202. § alapján is, mert az "össz jogcímen kikötött nyereség" uzsora mértékű, 35-40 %-os kamatnak felel meg. A felperes szerint a szerződés színlelt is, mert "forintban létrejött szerződés" devizában történő elszámolását írja elő.

A felperes azt is kérte, hogy a bíróság a hitelszerződést a határozathozatalig nyilvánítsa hatályossá, a kölcsönszerződést a megjelölt érvénytelen rendelkezések törlésével nyilvánítsa érvényesnek és rendelkezzen az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás felperes javára történő visszatérítéséről.

Az alperes a perben érdemi védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság 3. sorszámú ítéletében a keresetet elutasította.

Döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy egy szerződés akkor minősül nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek, ha az általa elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy az ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya tekintetében a társadalom megítélése szerint nyilvánvalóan sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, ha azt az általános megítélés is tisztességtelennek minősíti. Nem minősülhet viszont jóerkölcsbe ütközőnek, tisztességtelennek olyan rendelkezés, amire vonatkozóan EK irányelvek, törvények, Korm. rendeletek megalkotására került sor.

Az ítélet szerint a szerződéskötési díj és a kezelési költség megfizetésének kikötése nem minősülhet jóerkölcsbe ütközőnek, mert a szerződő felek megállapodásán alapul és megfelel az általános banki gyakorlatnak. Hangsúlyozta, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve (továbbiakban: 2008/48/EK irányelv) 10. cikkének 2. bekezdés g) és j) pontjai arra utalnak, hogy a fogyasztói hitelmegállapodásokban a kamaton felül egyéb díjak is felszámításra kerülhetnek, a II. számú melléklet 3. pontja pedig ezek közül néhányat nevesít is. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fhtv.) 6. § /3/ bekezdésének 12. pontja, 16. § /1/ bekezdésének 12. pontja és 1. számú, valamint 3. számú melléklete is rendelkezik arról, hogy kamaton felül egyéb díjak és költségek is felszámíthatók. Ugyanezt tartalmazza a teljes hiteldíjmutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010.(III.25.) Korm. rendelet (THM. rendelet) 3. § /3/ bekezdésének f) pontja is. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperes felperesi befizetésekkel kapcsolatban havonta tényleges munkát végzett, elszámolta a felperes befizetéseit, bankszámla kivonatot küldött a felperesnek és a szerződéskötéssel, a rendelkezésre tartással kapcsolatban is költségei merülhettek fel.