EH 2012.07.G4 I. A hitel/kölcsön szerződésben a pénzügyi intézmény nemcsak kamatot, hanem díjat és költséget is felszámíthat, ezek felszámítása önmagában jóerkölcsbe ütközőnek nem tekinthető.
II. Annak a Hpt. által biztosított lehetőségnek - mely szerint a pénzügyi intézmény a hitel/kölcsön szerződéseket az ügyfél terhére egyoldalúan módosíthatja - a kölcsönszerződésben történő szerepeltetése önmagában nem tisztességtelen, nem minősíthető a szokásostól eltérő gyakorlatnak. Hivatalból nem kötelezettsége az eljáró bíróságnak az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő konkrét szerződési feltételek esetleges jogszabályba ütközésének, jóerkölcsbe ütközésének vizsgálata, ha az adott feltételek a peres iratok részévé nem váltak, a feltételek jogszabályba, jóerkölcsbe ütközésére a felperes nem hivatkozott.
III. Az árfolyam lehetséges változásának becslése a hitel/kölcsön szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme.
[1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 210. § (3) bek., 213. § (1) bek. b) pont, 87/102/EGK irányelv 2. cikk (3) bek., 2008/48/EK irányelv 2. cikk (2) bek., 93/13/EGK irányelv, 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 205. § (5) bek. (jelenleg 205/B. § (2) bek.), 231. §]
Az alperes mint hitelnyújtó és a felperes mint hitelfelvevő és zálogkötelezett 2007. október 16-án hitel- és zálogszerződést kötöttek egymással, melynek lényege szerint az alperes 2007. november 21-ig 35 300 CHF devizahitelt tart a felperes rendelkezésére 2022. október 21-i végső lejárattal. A kölcsön célja a Magyar Vállalkozás Fejlesztési Alapítvány felé fennálló 3 millió Ft tartozás megfizetése, valamint "magáncélú felhasználás" volt. A hitel visszafizetésének biztosítására a felek jelzálogjogot alapítottak a felperes tulajdonában lévő ingatlanon.
A szerződés 4. pontja a Hiteldíj elemei címszó alatt sorolta fel az ügyleti kamatot (4.1. pont), a kezelési költséget (4.2. pont), a szerződéskötési díjat (4.3. pont), valamint a teljes hiteldíjmutató (THM) számítása során figyelembe nem vett egyéb hiteldíj elemeket (4.4. pont). Utóbbi felsorolásban egyebek mellett a szerződésmódosítási díj, a közokiratba foglalásért fizetendő költség és díj, a tulajdoni lap költsége és a zárlati díj is szerepelt.
A szerződés 5.2. pontja szerint a kölcsön folyósítása forintban, a lehívott devizaösszeg átváltásával, az alperes által jogosult devizavételi árfolyamon számítva történik.
A szerződés 6.4. pontja szerint a felperes köteles gondoskodni arról, hogy az esedékes devizatartozásának megfelelő forintfedezet az alperesnél vezetett forintszámláján rendelkezésre álljon, az alperes az esedékessé vált devizatartozást az alperes saját devizaeladási árfolyamán forintra átszámítja és e Ft ellenértékkel megterheli a hitelfelvevő Ft-számláját. A 6.5. pont szerint az Üzletszabályzat 1.3. pontjában meghatározott okokból az alperes jogosult a hitelszerződés hatálya alatt a hiteldíjat, illetve annak bármely elemét, továbbá a késedelmi kamat mértékét is módosítani.
A felperes 2010. február 1-jén benyújtott keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződés 4.2. pontja, 4.3. pontja, 4.4. pontja, 5.2. pontja, 6.4. pontja és 6.5. pontja fentebb ismertetett rendelkezéseinek nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a hitelezői szolgáltatás egyetlen ellenértéke csak a kamat lehet, mely a hitelező összes költségét és tisztes nyereségét is magában foglalja. Ezért jóerkölcsbe ütközik a kezelési költség, a szerződéskötési díj, a szerződésmódosítási díj, a közokiratba foglalásért fizetendő költség és díj, a tulajdoni lap költségének és a zárlati díjnak a felszámítása. A jóerkölcsbe ütközik az is, hogy míg a szerződés 5.2. pontja devizavételi árfolyam, a 6.4. pont devizaeladási árfolyam alkalmazását írja elő, ami a kamaton felül további nyereséget biztosít az alperes számára. A 6.5. pont azért ütközik jóerkölcsbe, mert a szerződés egyoldalú módosítása ellenkezik a társadalmi közfelfogással, a szerződési szabadság azon korlátjába ütközik, mely tiltja a nyilvánvaló egyoldalú előny kikötését, emellett az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeiként felsorolt okok az alperes érdekkörében merülnek fel, illetve a szerződéshez közvetlenül nem kapcsolódnak (BH 2000/247. számú jogeset).
A kereset szerint a fentiek mellett a szerződés azért is részben semmis, mert az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § b) pontjában írtak ellenére nem tartalmazza az árfolyamváltozás várható becsült mértékét, továbbá részben semmis a Ptk. 202. § alapján is, mert az "össz jogcímen kikötött nyereség" uzsora mértékű, 35-40%-os kamatnak felel meg. A felperes szerint a szerződés színlelt is, mert "forintban létrejött szerződés" devizában történő elszámolását írja elő.
A felperes azt is kérte, hogy a bíróság a hitelszerződést a határozathozatalig nyilvánítsa hatályossá, a kölcsönszerződést a megjelölt érvénytelen rendelkezések törlésével nyilvánítsa érvényesnek és rendelkezzen az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás felperes javára történő visszatérítéséről.
Az alperes a perben érdemi védekezést nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalmát tekintve - a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és azt nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria nem értett egyet a felperes azon következetesen hangsúlyozott jogi álláspontjával miszerint hitel/kölcsön szerződés esetén a kamaton kívüli más költség felszámítása a jóerkölcsbe ütközik, mert ellentétes a közfelfogással.
A Kúria rámutat arra, hogy nem lehet megállapítani olyan szerződési feltétel jóerkölcsbe ütközését, mely megfelelt a szerződéskötéskor és a jelenleg hatályos jogszabályok rendelkezéseinek. A perbeli esetben a szerződő felek hitelszerződést kötöttek egymással, a hitel nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység pedig a Hpt. értelmező rendelkezései szerint a hitelképesség vizsgálatával, a hitelszerződés előkészítésével, a folyósított hitel nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével és behajtásával kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. Ugyanezen jogszabály szerint a kamat az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a kölcsönösszeg %-ában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék (Hpt. 2. számú melléklet I/10.1., 10.3. pont, III.7. pont). A Hpt.-nek a szerződéskötéskor hatályos 212. §-a szerint a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, a folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget. A teljes hiteldíjmutató pedig az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és teljes hiteldíj egyenlő az ügyfél által a folyósításkor a pénzügyi intézménynek fizetett költségekkel csökkentett hitelösszeggel. A Hpt. szerződéskötéskor hatályos 213. § (1) bekezdésének b), c) és d) pontja szerint semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amely nem tartalmazza a THM-et, az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb költségek meghatározását és összegét, a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, %-ban kifejezett értékét, továbbá azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, melyek esetében a hiteldíj megváltoztatható.
A fentebb írtakból az következik, hogy kellő jogszabályi alapja volt annak, hogy a szerződésben kikötött hiteldíj (jutalék) az ügyleti kamat mellett egyéb elemeket is tartalmazott. Ezért nem minősülhet jóerkölcsbe ütközőnek a kezelési költség és a szerződéskötési díj hiteldíjelemként való érvényesítése, és a THM számítása során figyelembe nem vett egyéb hiteldíj elemek és költségek megfizetésének kikötése sem. Ezt erősíti meg a Hpt. 210. § (2) bekezdése is, mely kimondja, hogy a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni "a kamatot, díjat és minden egyéb költséget" is. A jelenleg hatályos jogi szabályozás is lehetővé teszi - fogyasztói kölcsönszerződés esetén is - a kamaton felül díj, költség felszámolását [pl. Hpt. 210. § (3) bekezdés].
A Hpt. szerződéskötéskor hatályos 210. §-a a kamat, díj és egyéb szerződési feltétel tekintetében lehetővé tette a pénzügyi intézmény számára az egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen szerződésmódosítást. Ennek azonban feltétele volt, hogy a szerződés külön pontban meghatározza azokat a feltételeket és körülményeket, melyek fennállása esetén a pénzügyi intézmény élhet az egyoldalú szerződésmódosítás jogával, és előírta annak már a hatálybalépés előtti, hirdetményben való közzétételét [210. § (3)-(4) bekezdés]. A perbeli szerződésre irányadó jelenleg hatályos Hpt. 210. §-ának (3) bekezdése fogyasztói kölcsönszerződések esetén változatlanul lehetővé teszi az ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosítást a kamat, a díj és a költség tekintetében (egyéb feltételek tekintetében nem).
A Kúria megítélése szerint a felperes arra történő hivatkozása, hogy a perbeli szerződés tekintetében a szerződéskötéskor hatályban levő 87/102/EGK irányelv 2. cikk (3) bekezdése kizárja annak lehetőségét ingatlan garancia esetén, hogy a bank a szerződés feltételeit egyoldalúan módosíthassa, nem helyt álló. A fenti irányelv hivatkozott rendelkezése szerint jelzáloggal terhelt ingatlanfedezet esetén az irányelvnek a 2. cikk (3) bekezdésében megjelölt cikkei nem irányadóak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jelzálogfedezet esetén a magyar Hpt.-nek az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő rendelkezései a közösségi jog, nevezetesen a hivatkozott irányelv rendelkezéseibe ütköznének. Ez csak azt jelenti, hogy a közösségi jog, a hivatkozott irányelv e kérdést nem szabályozza, tehát nem határolja be a nemzeti jogalkotó szabályozási lehetőségeit.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, hogy a perben eljárt bíróságok érdemben nem értelmezték a fenti irányelv rendelkezéseit. A Kúria megítélése szerint ezzel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogszabálysértéseket nem követték el. A felperes először fellebbezésében hivatkozott a 2008/48 EK irányelv preambulum 14. pontjában írtakra, mely az irányelv hatályáról szóló rendelkezések között, a 2. cikk (2) bekezdés a) pontjában is megjelenik. Ez az irányelv a szerződés megkötésekor nem volt hatályban, így bár az elsőfokú ítélet más megközelítésben hivatkozik rá a perbeli szerződésre nem irányadó, egyrészt azért mert a szerződés megkötésekor még megalkotásra sem került, másrészt a hivatkozott rendelkezés csak azt rögzíti, hogy az irányelv rendelkezései nem irányadóak - többek között - jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés esetén. Így tehát sem a korábban, sem a később említett irányelv rendelkezései a perbeli jogvita eldöntésére befolyással nem voltak, és a fellebbezésben hivatkozott irányelv perbeli relevanciájának hiányára a másodfokú bíróság rá is mutatott.
A perbeli szerződés 6.5. pontja azt tartalmazza, hogy a bank a bankszámlák vezetéséről, a betétgyűjtésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló Üzletszabályzatának 1.3. pontjában meghatározott okokból jogosult a hitelszerződés hatálya alatt a hiteldíjat illetve annak bármely elemét, továbbá a késedelmi kamat mértékét módosítani. A perben a hivatkozott, a szerződés részévé vált üzletszabályzat nem került csatolásra, így nem állapítható meg, hogy az üzletszabályzat hivatkozott pontja milyen feltételek fennállása esetén tette, teszi lehetővé a szerződés egyoldalú módosítását, ezek a feltételek egyértelműen meghatározottak-e, (amit a Hpt. szerződéskötéskor hatályos rendelkezése az egyoldalú szerződésmódosítás feltételül szabott) esetleg az üzletszabályzat tisztességtelen kikötést tartalmaz-e. Nincs adat arra a perben, hogy az üzletszabályzat hivatkozott rendelkezése módosításra került-e, annak jelenleg mi a tartalma, az a hatályos Hpt. rendelkezéseknek megfelel-e.
A Kúria hangsúlyozza, hogy Pp. felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályai szerint a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet és azt csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja a Kúria. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem arra hivatkozott, hogy az egyoldalú szerződésmódosításnak az üzletszabályzatban meghatározott feltételei jogszabálysértőek, esetleg tisztességtelenek, hanem kizárólag arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége önmagában jogszabályba ütközik. Ezt az álláspontot azonban a Kúria nem tudja osztani, hiszen azt a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdése lehetővé tette a szerződés megkötésekor és lehetővé teszi meghatározott feltételek fennállása esetén ma is.
A perben eljárt bíróságok nem követtek el eljárási szabálysértést azzal, hogy a felperest az üzletszabályzat csatolására nem hívták fel. Az a rendelkezés, miszerint a kölcsönszerződés egyoldalúan módosítható - figyelemmel a Hpt. 210. § (3) bekezdésében szereplő rendelkezésre - önmagában nem jogszabálysértő, mely minden további vizsgálódás nélkül egyértelműen megállapítható volt. A szerződés hivatkozott rendelkezésének esetleges tisztességtelensége, jogszabályba ütközése pedig az üzletszabályzat ismeretének hiányában nem volt megállapítható. Hivatalbóli bizonyítás lefolytatásának pedig e körben nem volt helye figyelemmel a kereset tartalmára. Maga a felperes sem sérelmezte, hogy a perben eljárt bíróságok nem vizsgálták az üzletszabályzat rendelkezéseit, továbbá azt sem sérelmezte, hogy nem hívták fel az üzletszabályzat csatolására, és nem állította, hogy tájékoztatási kötelezettségüket a perben eljárt bíróságok megsértették.
A hivatkozott EGK irányelvből illetve az Európai Bíróság C-243/08. számú ítéletében kifejtettekből sem lehet a fentiektől eltérő, a fent kifejtetteknek ellentmondó jogi következtetésre jutni. A 93/13/EGK irányelv és az Európai Bíróság C-243/08 számú ítélete is csak akként értelmezhető, hogy a fogyasztói szerződésben szereplő rendelkezés tisztességtelenségét akkor kell hivatalból észlelni, ha annak fennállása a bíróság számára kétséget kizáróan egyértelműen megállapíthatóan fennáll. A perben eljárt bíróságok rendelkezésére viszont nem álltak olyan adatok, melyek alapján hivatalból észlelniük kellett volna az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének biztosítása kapcsán a szerződés semmisségét.
A felperes először felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a szerződéskötéskor hatályban levő Ptk. 205. § (5) bekezdése [jelenleg 205/B. § (2) bekezdése] szerint a nem szokásos szerződési feltételeket át kell beszélni és egyéniesíteni kell. A felperes hiányolta az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségére történő figyelem felhívást, azt, hogy nem tájékoztatták a szerződésben rejlő kockázatokról, illetve az árfolyamkockázat csökkentésének és munkanélküliség esetére biztosítás kötésének lehetőségéről.
A Kúria megítélése szerint a Ptk. szerződéskötéskor hatályos 205. § (5) bekezdése megsértésére nem került sor. A felperes figyelmét az alperes felhívta átlátható módon (összesen 4 bekezdésből álló) külön okiratban a lehetséges kockázatokra. Az alperest a Kúria megítélése szerint külön tájékoztatási kötelezettség nem terhelte az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségéről, mert figyelemmel az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésre az nem minősült a szokásostól eltérő szerződési gyakorlatnak. Semmilyen adat nem utalt arra, hogy az üzletszabályzatban a szokásostól eltérő feltételek szerepelnének, ilyenekre a felperes sem hivatkozott.
Nem vitásan a feleknek a szerződéskötés során együtt kell működniük. Az, hogy az alperes nem hívta fel a felperes figyelmét arra, miként csökkentheti az árfolyamváltozásból, a munkahely elvesztéséből eredő kockázatát, a szerződés hivatkozott rendelkezéseinek részleges semmiségét nem eredményezheti.
Az árfolyam változás becslése nem volt kötelező tartalma a hitel/kölcsön szerződésnek, tehát alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati kérelem a szerződés részbeni semmisségére a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan is.
A teljes hiteldíjmutatóban nem szerepel, nem feltüntetendő az árfolyam változás, annak hatása, így a Hpt. 213. § b) pontjában írtakra tekintettel erre vonatkozóan konkrét becslést az alperesnek nem kellett adnia. A szerződés konkrétan tartalmazza, hogy miből tevődik össze a hiteldíj és mik azok a költségek, melyek a teljes hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vehetők. A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén.
A Ptk. 231. §-a szerint a pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni, más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.
A pénzszolgáltatás értékbeli megjelölése a pénznem és az összeg meghatározásával történhet, kirovó pénznemnek az minősül, amellyel a szolgáltatást meghatározták, lerovó pénznemnek pedig az amellyel ténylegesen teljesíteni kell. A Ptk. 231. §-a lehetővé teszi, hogy a felek a kirovó pénznemet külföldi pénznemben határozzák meg, a teljesítéskor pedig főszabályként olyan összeget kell fizetni, amely a kirovó pénznemben megállapított összegnek a teljesítés helyén és idején megfelel. A jogszabály nem tiltotta, nem korlátozta és engedélyhez sem kötötte a kölcsön CHF-ben való meghatározását és azt sem, hogy a kirovó pénznem a lerovó pénztől eltérő legyen, erről a szerződő felek szabadon megállapodhattak.
A fent vázoltaknak megfelelő tartalmú szerződések megkötését 2007-ben a társadalom nem ítélte el, sőt azok még a társadalom rosszallását sem váltották ki. Ellenkezőleg, igen nagy népszerűségnek örvendtek a CHF elszámolású hitelszerződések, részben a nem ingadozó, stabilnak vélt valuta, részben a relatíve alacsony kamatok miatt. A felperes személyes meghallgatása alapján egyértelmű, hogy a szerződéskötést a felperes is előnyösnek tartotta magára nézve, az abban írt feltételek szerződési akaratának megfeleltek, és csak utóbb, a külső körülmények megváltozása folytán vált számára a szerződés terhes, szinte teljesíthetetlen szerződéssé. A szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése a fenti okból nem állapítható meg.