A Pécsi Törvényszék K.20221/2012/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 165. §, 166. §, 2003. évi XC. törvény 4. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 86. §, 97. §, 130. §, 2004. évi CXXXIV. törvény (Innovációs tv.) 4. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bíró: Heinemann Csilla

A dr. Krancz Mária ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve(felperes címe) szám alatti székhelyű gazdasági társaság) felperesnek, a dr. (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (név) Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Pécsi Törvényszék meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2011. december 21. napján kelt (másodfokú határozat száma) szám alatti határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 69.000,- (hatvankilencezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a csatolt közigazgatási iratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2008. szeptember 1-jei kutatási szerződés alapján 1.300.000,- forintot számolt el innovációs járulékkötelezettségének csökkentése címén. A felperes a (név) Alapítványt bízta meg az "integrált vállalatirányítási rendszer bevezetési és fejlesztési lehetőségének vizsgálata a felperes neve-nél" című tanulmány elkészítésével 1.300.000,- forint + általános forgalmi adó összegű megbízási díjért. A szerződés értelmében a (név) Alapítvány vállalta, hogy a kutatásfejlesztési tevékenységet 2008. december 15-éig elvégzi. A (név) Alapítvány részéről (név 2) vette fel a kapcsolatot a felperessel, a kutatási feladatot két fő végezte a felperesnél, akik belépését nem regisztrálták és a nevüket sem jegyezték fel. A tanulmány és a számla is postán érkezett meg a felpereshez, a számla ellenértékét 2008. szeptember 12-én egyenlítette ki a felperes banki átutalás útján.

A (név) Alapítvány képviselője az elvégzett munkáról és a szerződésről nyilatkozni nem tudott, (név 3.), a kuratóriumi titkára ismerte el, hogy legalább 10 kutatási szerződést írt alá különböző gazdálkodó szervezetekkel, melyet minden alkalommal az alapító cég alkalmazottja, (név 4.) küldött aláírásra. Arról azonban tájékoztatást adni, hogy ezeket a szerződéseket az alapítvány, illetve az abban megjelölt alvállalkozók teljesítették-e, nem tudott. A kutatási szerződések megrendelőit nem ismerte, a szerződések megkötésének körülményeiről nem volt tudomása, ezzel kapcsolatban soha nem tárgyalt senkivel, csak az előkészített szerződéseket írta alá.

A felperesi megbízási szerződésben szereplő tanulmányt a (név) Alapítvány és az (A) Kkt. között létrejött 2008. szeptember 9-i megbízási szerződés szerint az (A) Kkt. teljesítette, a számlán üzletviteli tanácsadás szerepelt. Az (A) Kkt. az EVA hatálya alá tartozik, áfa-bevallásra nem volt kötelezett.

A felperes bemutatta, az iratokhoz csatolta a 74 oldalt kitevő tanulmányt.

A fenti tényállás alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére innovációs járulék adónemben a 2011. szeptember 15. napján kelt (határozat száma) számú határozatával 1.380.000,- forint adóhiányt állapított meg, az adóhiány után 690.000,- forint adóbírságot és 334.000,- forint késedelmi pótlékot számított fel. Álláspontja szerint a számlán feltüntetett gazdasági esemény a felperes és az alapítvány között nem jöhetett létre. A számlához kapcsolódóan olyan teljesítménykimutatást, teljesítményelszámolást, melyek alapján megállapítható lenne, hogy ténylegesen ki és mit végzett, mi volt a tényleges gazdasági esemény és mikor, hol került teljesítésre, nem találtak. Hangsúlyozta azt is, hogy az alapítvány által befogadott alvállalkozói számla eltérő tartalommal került kiállításra, mint a hozzájuk tartozó, elvileg korábban megkötött szerződések, számlák dátuma, a számlák dátuma későbbi, mint a továbbszámlázás dátuma. Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 130. §, 1. § (7), 2. § (1) bekezdés, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban Sztv.) 15. § (3), 165. § (2), 166. § (2) bekezdésére alapította. Hangsúlyozta, hogy a számla a hivatkozott jogszabályok alapján nem fogadható el hiteles bizonylatként, egyértelműen megállapítást nyert, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény az adózó és az alapítvány között nem jött létre.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2011. december 21. napján kelt (másodfokú határozat száma) számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú adóhatóság tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségét teljesítette, az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényeket feltárta és a levont jogi következtetése is helytálló. A bizonylati elvből és a bizonylati fegyelemből az Sztv. szabályaiból következően a számla hitelességét kizárólag olyan dokumentumok igazolhatják, amelyek alapot adnak egy számviteli bizonylat kiállítására, feldolgozására, a gazdasági eseménnyel egyidőben készülnek, megfelelnek a rájuk vonatkozó tartalmi követelményeknek.

A felperes által befogadott bizonylat hitelességét nem támasztotta alá a számlakibocsátó (név) Alapítványnál lefolytatott adóhatósági ellenőrzés, továbbá az alapítvány képviselőinek nyilatkozatai, illetőleg a felperes által bemutatott tanulmány sem. A bizonyítékokból éppen az volt megállapítható, hogy a (név) Alapítvány és az adózó között számlázott gazdasági esemény nem jöhetett létre. Hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság által is megerősített bírósági ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben kétség merül fel a számlák alaki, vagy tartalmi hitelességével kapcsolatban és ezt a kétséget az adóhatóság valószínűsíti, úgy az adózóra hárul a számlák valós tartalmának bizonyítása. Miután a számla valós tartalmát a felperes nem bizonyította, olyan adat pedig nem merült fel, amely a számla szerinti szolgáltatást hitelesen igazolná. Az adóhatóságot az Art. 1. § (7) bekezdése feljogosítja arra, hogy a felek szerződéses kapcsolatának vizsgálata során feltárja azt, hogy egy adóalany milyen valós gazdasági eseménynek volt a részese, ez mennyiben felel meg a jogszabályoknak, ezen belül is kiemelten az adózási jogszabályok alapelvi, tartalmi és célzati követelményeinek.

Az Art. 86. § (1) bekezdése szerint az adóhatási ellenőrzés alapvető célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek megsértésének, valamint a joggal való visszaélés megállapítása által az adóbevétel megrövidítésének, illetve az adó visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása.

Hangsúlyozta, hogy sem a számlakibocsátó alapítója, sem a számlakibocsátó képviselői, de még a felperesi képviselők sem rendelkeztek ismeretekkel arról, hogy ki készítette a tanulmányt, a teljesítésről a szerződésben előírtak ellenére teljesítésigazolás nem készült, nem állapítható meg, hogy ki vette át az adózó részéről a számlán szereplő szolgáltatást, az alapítvány és a felperes együttműködéséről, adatszolgáltatásokról semmiféle adat nem merült fel, továbbá életszerűtlen, hogy a felperessel történt szerződéskötés napján 2008. szeptember 1-jén már a szerződés teljesítése is megtörténjen.