3452/2023. (X. 25.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítélete, valamint Budapest Főváros Kormányhivatal XIII. Kerületi Hivatala BP-13/104/00513-41/2022. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdéseire, VI. cikk (1) bekezdésére, XV. cikk (1), (2) és (5) bekezdésére, XVI. cikk (1)-(3) bekezdéseire, XXIV. cikk (1) bekezdésére, XXV. cikkére, XXVIII. cikk (1), (2) és (7) bekezdésére hivatkozva.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a rendelkezésre bocsátott bírósági és hatósági döntésekben írtak szerint a következőképpen foglalható össze.

[3] Az indítványozó édesanya és volt házastársa közös gyermekét házasságuk felbontásával egyidejűleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.101.918/2016/12. számú ítéletével az indítványozónál helyezte el, a kapcsolattartásra az édesapa volt jogosult. Az édesapa a szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránti pert kezdeményezett, amely eljárásban a Budai Központi Kerületi Bíróság 2021. január 28-án kelt 5.P.XII.31.072/2019/112. számú ítéletével a szülői felügyeleti jog gyakorlására az édesapát jogosította fel, kapcsolattartó az indítványozó lett. Ezt követően az édesapa 2022. január 18-án azzal a kérelemmel fordult Budapest Főváros Kormányhivatal XIII. Kerületi Hivatalához (a továbbiakban: gyámhatóság), hogy szüneteltesse az édesanyával való kapcsolattartást, majd 2022. január 31-én a kapcsolattartás jogának azonnali hatályú visszavonását kérte.

[4] A gyámhatóság 2022. június 7-én kelt, BP-13/104/00513-41/2022. számú határozatával a kérelmet elutasította, a kapcsolattartás korlátozását rendelte el, felügyelt kapcsolattartás formájában. Határozatának indokolásában a gyámhatóság az édesanya felróható magatartását állapította meg, amellyel a gyermek erkölcsi, érzelmi fejlődését veszélyezteti. A gyámhatóság érdemi döntését három szempont mérlegelésével hozta meg, figyelembe vette: egyrészról az anya kapcsolattartási jogával való visszaélését; másrészről a kiskorúnak az anyához való kötődését és az anya kiskorúhoz való ragaszkodását; harmadrészt a felügyelt kapcsolattartást biztosító intézmény kapacitását. A gyermek érdeke, hogy mindkét szülőjével megtartsa érzelmi kötődését, szól a gyámhatóság indokolása, de az is, hogy biztonságban nevelkedjen, a kapcsolattartás módjának meghatározásakor tehát az a döntő, hogy a gyermek érdeke, védelme garantálható legyen, a bizonyítékok a felügyelt kapcsolattaratás elrendelését indokolják.

[5] Az indítványozó keresete alapján ezt követően a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítéletében vizsgálta az alapul fekvő gyámhatósági eljárást és annak következményeként meghozott érdemi hatósági döntések törvényességét. A Fővárosi Törvényszék ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Döntésének indokolásában elsőként a gyámhatóság hatáskörének létét vizsgálta, amelyet - hivatkozva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:184. §-ra - megalapozottnak talált. Ezt követően a Fővárosi Törvényszék azt vizsgálta, hogy a gyámhatóság e hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazás kereti között gyakorolta-e, vagyis hogy a mérlegelés szempontjai, azok okszerűsége megállapíthatóak-e, továbbá, hogy a gyámhatóság a szükséges bizonyítékokat beszerezte-e [vö. az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 62. § (1) bekezdésével és 62. § (4) bekezdésével]. A Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a gyámhatóság az ügy szempontjából releváns tényeket feltárta, a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat (például: óvodai vélemény, Családsegítő Szolgálatok véleménye, Budapesti Rendőr-főkapitányság állásfoglalása a folyamatban lévő büntetőeljárásról) beszerezte. A törvényszéki indokolás szerint összességében a gyámhatóság "[h]elyesen járt el, amikor a szóba jöhető jogintézmények közül az enyhébbet, a felperes szempontjából méltányosabbat választotta, vagyis a kapcsolattartási jog korlátozását alkalmazta" (lásd: a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítélete indokolásának [48] bekezdését). Döntésének indokolásában azt is megjegyezte a Fővárosi Törvényszék, hogy "a kapcsolattartás korlátozása azt a célt szolgálja, hogy a felperes és gyermeke között segítse a bizalom visszaépítését, hiszen a gyermekek életében a megfelelő anyai és apai jelenlét az egészséges testi, lelki és erkölcsi fejlődésükhöz elengedhetetlen" (lásd: a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítélete indokolásának [48] bekezdését).

[6] Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A Kúria Kfv.VII.37.077/2023/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján megtagadta. Végzésének indokolásában a Kúria megállapította, hogy az indítványozó "elsősorban nem eljárási jogsérelemre hivatkozott, hanem valójában az anyagi jog elsőfokú bíróság általi értelmezését, alkalmazását, és a bizonyítékok mikénti értékelését kifogásolta. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha jogszabálysértés állapítható meg a felülvizsgálni kért ítéletben megállapított tényállással összefüggésben, mert az nyilvánvalóan helytelen, kirívóan okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen alapszik. Önmagában az, hogy valamely fél nem ért egyet a bizonyítás eredményének jogerős ítélet szerinti mérlegelésével, és a bizonyítékok újraértékelésével lényegében saját álláspontja elfogadását kéri, nem elegendő a felülvizsgálati kérelem Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján történő befogadásához" (lásd: a Kúria Kfv.VII.37.077/2023/2. számú végzésének [20] bekezdését).

[7] 2. Az édesanya ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Panaszában elsősorban a gyámhatóság és a Fővárosi Törvényszék érdemi döntését kifogásolta, vagyis azt, hogy felügyelt kapcsolattartást rendeltek el. Önmagában az indítványozó szerint ez a kapcsolattartási forma az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, és XVI. cikk (1)-(3) bekezdései szerinti kapcsolattartáshoz való jogát korlátozta, amely okszerűtlen és aránytalan a gyermek érdekeit figyelmen kívül hagyó, az anya és a gyermek közötti kapcsolatot ellehetetlenítő korlátozás. A Fővárosi Törvényszék az indítványozó szerint nem végezte el az alkalmazott jogkövetkezmény szükségességének és arányosságának [Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdései] érdemi vizsgálatát. Mindezzel összefüggésben az ítélet az ügyben érintett gyermek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerinti alapjogát is sérti azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a gyermek érdekeinek "mindenekfelettiségét". Mivel a bíróság az indítvány szerint "helybenhagyta a gyámhivatal többszörösen jogszabálysértő - többek között Alaptörvénybe is ütköző - határozatát, ezzel mintegy "elfogadta" az alaptörvény-ellenességet", így megsértette az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított fair hatósági eljáráshoz való jogát.

[8] Az Alaptörvény XXV. cikke, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Törvényszék contra legem döntést hozott, ugyanis magatartása (az, hogy a gyermeket orvoshoz vitte a feltételezett bántalmazás miatt) nem volt felróható [vö. a Ptk. 4:184. §-ával és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 31. § (2) bekezdésével]. Sem a gyámhatóság, sem a Fővárosi Törvényszék nem folytatta le az ügyben a szükséges bizonyítást és nem rendelt ki szakértőt az ügyben. Az indítvány szerint a Fővárosi Törvényszék ítéletének indokolása hiányos, iratellenes megállapításokat tartalmaz.

[9] Az indítvány ismerteti még az Alaptörvény XV. cikk (1), (2) és (5) bekezdéseinek szövegét, egyéb indokolást ezek sérelmével összefüggésben nem tartalmaz.

[10] A Kúria Kfv.VII.37.077/2023/2. számú végzését az indítvány megemlíti ugyan, de nem kéri annak megsemmisítését, további indokolást szintén nem tartalmaz annak alaptörvény-ellenességével összefüggésben.

[11] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.

[12] 3.1. A Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítéletét az indítványozó 2022. december 22-én vette át, a panaszt pedig 2022. február 20-án, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidőben nyújtotta be.

[13] A Fővárosi Törvényszék ítélete az ügy érdemében hozott döntés, így alkotmányjogi panasszal támadható. Az indítványozó a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik és a peres eljárás felpereseként érintettnek minősül.

[14] 3.2. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény I. cikke, XV. cikk (5) bekezdése vonatkozásában nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételnek, mivel e rendelkezések az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (például: 3434/2020. (XII. 9.) AB végzés, Indokolás [32]; 3253/2019. (X. 30.) AB határozat [38]).

[15] 3.3. Jelen ügyben az indítványozó nemcsak valamely saját, Alaptörvényben biztosított joga sérelmét, hanem gyermeke alapvető jogai sérelmét is állította indítványában.

[16] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy akkor fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha a döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.

[17] Az Alkotmánybíróságnak tehát meg kellett vizsgálnia, hogy az indítványozó jogosult-e a gyermeke nevében és képviseletében fellépni a gyermek alapvető jogainak védelmében. A Ptk. 2:14. § (1) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője jár el. A Ptk. 4:161. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a gyermek törvényes képviselete a szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége. Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság 2021. január 28-án kelt 5.P.XII.31.072/2019/112. számú ítéletével a szülői felügyeleti jog gyakorlására az édesapát jogosította fel. Mindezek alapján az indítványozó nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy a gyermek képviseletében a gyermek alapjogi igényét érvényesítve alkotmányjogi panaszt nyújtson be.

[18] Az Alkotmánybíróság a gyermek alapjogsérelmére vonatkozó indítványt fenti indokok miatt érdemben nem vizsgálta, mivel az nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának (vesd össze: 3508/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [7]).

[19] 3.4. Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit részben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét (az indítványozó úgy véli, hogy a felügyelt kapcsolattartás elrendelése alaptörvény-ellenes, sérti a kapcsolattartáshoz való jogát, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő eljárás eredményeképpen került arra sor); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítélete ); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [VI. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1), (2) bekezdései, XVI. cikk (2)-(3) bekezdései, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXV. cikke, XXVIII. cikk (1), (2) és (7) bekezdései]; e) indokolást arra nézve, hogy a támadott végzés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [VI. cikk (1) bekezdése, valamint XVI. cikk (2) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése], valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt.

[20] Az alkotmányjogi panasz az egyedi jogsérelem orvoslásának sajátos eszköze. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az indítványban ezért meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, e) pontja szerint pedig annak indokát kell adni, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Ezekből a jogszabályi feltételekből következik, hogy az indítványban be kell mutatni, hogy az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének indítványozó szerinti tartalmával a támadott bírói döntés miért ellentétes.

[21] Az indítvány megjelöli az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseit, XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXV. cikkét, valamint XXVIII. cikk (2) és (7) bekezdéseit ám azok sérelmére vonatkozó indokolást nem adott elő, így az indítvány ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglalt követelményeknek. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy "[i]ndokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására [...]" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). A határozottság Abtv.-ben meghatározott követelménye szerint az indítványnak meg kell teremtenie a logikai kapcsolatot a támadott bírósági döntések az állított alapjogsérelem tartalma között.

[22] 3.5. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.

[23] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XVI. cikk (2) bekezdése - tartalmát érintően, e körben már kidolgozta a szülő-gyermek kapcsolattartási jog alkotmányos tartalmát [lásd: 3067/2021. (II. 24.) AB határozat, a továbbiakban: Abh.]. Emellett döntéseiben hangsúlyozta, hogy "a kapcsolattartás egyben szülői kötelezettség is: az Alaptörvény XVI. cikk (3) bekezdése értelmében a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni, tehát "a szülő neveléshez való joga egyben a gyermekéről való gondoskodás és védelme biztosításának kötelezettségét is magába foglalja" (3018/2016. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [43])" (Abh., Indokolás [24]).

[24] Az Alkotmánybíróság már kidolgozta továbbá az alkotmányjogi értelemben vett contra legem, és/vagy önkényes bírói döntés megállapításának eseteit is, amelyet dogmatikailag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált fair bírósági eljáráshoz való joggal kötött össze a következők szerint. Az Alkotmánybíróság 20/2017. (VII. 18.) AB határozatában foglaltak értelmében a bírói döntés akkor contra legem - és egyben contra constitutionem -, ha a bíróság figyelmen kívül hagyja a hatályos jogszabályokat (lásd: Indokolás [23], [28]-[29]; lásd még: 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [28]; valamint 12/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [22]-[23]).

[25] Az indítvány az Alkotmánybíróság fent ismertetett, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, XVI. cikk (2)-(3) bekezdéseivel, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggő gyakorlatához képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[26] Ami a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését illeti, az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

[27] Az Alkotmánybíróság ennek vizsgálata során a bírói jogalkalmazásra vonatkozó, ezen belül is a kapcsolattartáshoz való korlátozhatóságára irányadó gyakorlatából indult ki: "[a]bban az esetben tehát, ha a bíróságoknak olyan jogvitában kell eljárniuk, amelyben az alapjogi konfliktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában merül fel azáltal, hogy az egyik magánszemély alapjogát a másik magánszemély alapjogának gyakorlása veszélyezteti, a fentiekben meghatározott szempontok szerint az érintett alapvető jogok védelmi körének feltárásával és az érintett alapvető jogok összemérésével ("kíméletes kiegyenlítésével és méltányos egyensúlyba hozásával") kell döntésüket meghozniuk. Ennek során a bíróságok számára lényeges szempont, hogy az érintett alapvető jogok lényeges tartalma nem üresíthető ki, és az alapvető jogoknak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből fakadó védelmi kötelezettségét biztosítani kell." (Lásd még hasonlóan: 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [65]-[66]; 3312/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [30]; 3212/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [52]; Abh., Indokolás [31])

[28] "Mérlegelést igénylő helyzetben lehetőleg a szülők egyetértésén alapuló, rugalmas megoldás megtalálása a legfontosabb. Amennyiben erre nincs mód, a bíróság akkor tesz eleget a konkuráló alapjogi pozíciók arányosság elvén alapuló, a kíméletes kiegyenlítésre és méltányos egyensúly kialakítására vonatkozó követelményének, ha a rendelkezésére álló tények figyelembe vételével komplex vizsgálatot folytat le. Az összemérés leglényegesebb szempontja, hogy mindegyik érintett személy alapjogának védelmi igényét egyaránt el kell ismerni, egyikük alapjogai sem üresíthetők ki" (3067/2021. (II. 24.) AB határozat, Indokolás [36]).

[29] Alapjogi oldalról vizsgálva, a Fővárosi Törvényszék a gyámhatóság döntésének törvényességi felülvizsgálata során, a gyermek érdekében középpontba állításával, az érintett felek alapjogait nem üresítette ki. Döntésében mindazon szempontok azonosíthatóak, amelyeket az Alkotmánybíróság gyakorlata az érintett alapvető jogok "kíméletes kiegyenlítés és méltányos egyensúlyba hozás" követelményének érvényesüléséhez felállított (vö. a Fővárosi Törvényszék 16.K.702.688/2022. számú ítélete indokolásának [45]-[48] bekezdéseivel).

[30] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme körében fentieken túl a bizonyítás hiányosságait is kifogásolta. Álláspontja szerint ugyanis az általa előterjesztett bizonyítékot (szakértő kirendelése) nem vették figyelembe az eljárt szervek. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Az indítványozó tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési és bírói mérlegelési kérdéseket kifogásol, a gyermek egészségügyi állapotának megállapítására vonatkozva. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint viszont nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]). "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság"" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]).

[31] Az Alkotmánybíróság nem látott rá indokot vagy lehetőséget, hogy e gyakorlatától eltérjen, vagyis a hatóságok és bíróságok által az egyedi ügyben megállapított tényállást és annak alapjául szolgáló bizonyítékokat nem vizsgálhatja felül.

[32] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy mind a gyámhatóság, mind a Fővárosi Törvényszék pontosan rögzítette a felvett bizonyítást, és azt is, hogy az egyes bizonyítási eszközök alapján milyen megállapításra jutott. Indokolásukba foglalták a gyámhatósági eljárást megelőző büntetőeljárás eredményeként megállapított következtetéseket (bűncselekmény hiányának megállapítása).

[33] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.

[34] 4. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának, az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, valamint 29. §-ában meghatározott befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2023. október 3.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/599/2023.