3095/2021. (III. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.634.103/2019/70. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.634.103/2019/70. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését a Budai központi kerületi Bíróság 3.P.XXII.30.682/2016/304. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal, valamint kérte a támadott bírói döntések végrehajtásának felfüggesztését is, az Abtv. 61. §-ának megfelelően.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására irányuló polgári perben megállapított tényállás szerint az alperesi pozíciójában lévő indítványozónak és a felperesnek 2009. április 28. napján közös gyermeke született.
[3] Miután a felek között megromlott a viszony, az indítványozó által a gyermek elhelyezése iránt indított perben a Budai központ kerületi Bíróság 6.P.XII.30.124/2010/8. számú ítéletével 2012. július 10. napján az indítványozó anyánál helyezte el a gyermeket, és szabályozta a felperes apa és a gyermek közötti kapcsolattartást. A döntést a Fővárosi Törvényszék 2012. november 13. napján kelt 50.Pf.637.148/2012/8. számú ítéletével jogerősen helybenhagyta.
[4] 2015 őszéig rendezettnek tekinthető körülmények között zajlottak a kapcsolattartások, ezt követően azonban a felperes több ízben tett bejelentést a rendőrkapitányságon a kapcsolattartás meghiúsulásáról, továbbá a későbbiekben arról is, hogy nem ismert előtte az indítványozó és a gyermek tartózkodási helye, aggódik a gyermek eltűnése miatt. A felperesnek 2016 januárja és 2018 szeptembere között egyáltalán nem volt lehetősége találkozni a gyermekkel. A felperes édesanyja kérelmére elrendelt nagyszülői kapcsolattartás is rendre meghiúsult. Az indítványozó állítása szerint a kapcsolattartások meghiúsulásának oka az volt, hogy a felperes fizikailag és verbálisan is bántalmazta a gyermekét, aki nem szívesen ment a felperessel.
[5] A védőnő tájékoztatása szerint a gyermek fejlettsége korának megfelelő, az indítványozóval problémamentes volt az együttműködés, a kötelező oltásokon, szűrővizsgálatokon megjelent a gyermekkel. A gyermek 2016 szeptemberében kezdte meg általános iskolai tanulmányait, 2018 szeptemberében azonban már nem látogatta a harmadik osztályt. A felek több büntetőeljárást is indítottak egymás ellen.
[6] 2016 nyarán a felperes pert indított az indítványozó ellen a Budai központi kerületi Bíróságon szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt, beadványában hivatkozva a kapcsolattartás akadályozására, valamint az indítványozó mentális problémáira.
[7] A per során a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem tárgyában született végzéssel szemben az indítványozó fellebbezéssel élt. A fellebbezést a Fővárosi Törvényszék bírálta el, és 2018. május 10. napján született 50.Pkf.633.243/2018/2. számú végzésében kötelezte az indítványozót, hogy három napon belül adja át a gyermeket a felperesnek. A végzésnek 2019. március 1. napján szereztek érvényt végrehajtás keretében.
[8] A bíróság 2019. április 19. napján hozott 3.P.XXII.30.682/2016/304. számú ítéletével a szülői felügyelet gyakorlására a felperes édesapát jogosította fel azzal, hogy a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a felek közösen döntenek. A bíróság a kapcsolattartási jogot fokozatosan bővítve határozta meg: az indítványozó közel egy éven keresztül kéthetente két óra felügyelt kapcsolattartásra volt jogosult, később ez az elvitel, majd az ottalvás jogával bővült, végül 2021 májusától az ítélet szerint az indítványozó kéthetente egy teljes hétvégére elvihette a gyermeket.
[9] Az elsőfokú ítélettel szemben az indítványozó fellebbezéssel élt. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 54.Pf.634.103/2019/70. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részeit helybenhagyta.
[10] 1.2. Ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az indítványozó, amelyben megvalósulni látta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, I. cikke, II. cikke, III. cikke, IV. cikke, VI. cikke, VII. cikke, IX. cikke, XV. cikke, XVI. cikke, XX. cikke, XXII. cikke, XXIV. cikke, XXVII. cikke, XXVIII. cikke és 28. cikke sérelmét. Álláspontja szerint a bíróságok nem vették figyelembe a valós tényállást és annak bizonyítékait, és egyoldalúan a felperes javára döntöttek. A bíróság érdemi indokolás nélkül, méltánytalanul figyelmen kívül hagyta az indítványozó által becsatolt bizonyítékokat, a döntést a felperes ellentmondásos, megalapozatlan, és a hatályos módszertani irányelvekkel szembemenő bizonyítékaira alapozta, gyermekük számára "maradandó károsodást" okozva ezzel. Sérelmezi továbbá, hogy ítélőképessége birtokában lévő gyermekét nem hallgatták meg az eljárás során, jóllehet azt az indítványozó az eljárás során több alkalommal is kérte. Az indítványozó megítélése szerint a bíróságok a per folyamán a felperes számára többletjogosultságokat biztosítottak, miközben az indítványozó bizonyítási lehetőségeit elnehezítették, illetőleg lehetetlenné is tették, ami önmagában is sérti a fegyverek egyenlőségének elvét. Az alkotmányjogi panasz szerint továbbá a bíróság által figyelembe vett szakvélemény aggályos, a felperes javára elfogult, egyoldalú, jogszabálysértő, és ezért elfogadhatatlan. Az indítványozó azt is kifogásolja, hogy a Fővárosi Törvényszék korábban már jogerősen az indítványozónál helyezte el a gyermeket, mely döntést a Budai központi kerületi Bíróság, illetőleg a Fővárosi Törvényszék most anélkül változtatott meg, hogy az indítványozó körülményeiben bármilyen változás bekövetkezett volna. A támadott ítéletek pedig tartalmi értelemben is sértik a tisztességes bírósági eljárás követelményét azáltal, hogy figyelmen kívül hagyták a gyermek legjobb érdekét, ugyanis a gyermek helyett az indítványozót helyezték a per középpontjába.
[11] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[12] 2.1. A Fővárosi Törvényszék 54.Pf.634.103/2019/70. számú ítélete tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel az ügy alpereseként saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2020. március 25. napján vette át, a személyesen eljáró indítványozó pedig alkotmányjogi panaszát 2020. május 25. napján, határidőben terjesztette elő.
[14] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[15] 2.2. Az indítvány csak részben tesz eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében a határozott kérelemmel összefüggésben rögzített feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdése, I. cikk, II. cikk, III. cikk, IV. cikk, VI. cikk, VII. cikk, IX. cikk, XV. cikk, XVI. cikk, XX. cikk, XXII. cikk, XXIV. cikk, XXVII. cikk, XXVIII. cikk, valamint a 28. cikk]. Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó konkrét bírósági határozatokat, okfejtést is tartalmaz azok alaptörvény-ellenességéről, valamint kifejezett kérelmet fogalmaz meg a megsemmisítésükre.
[16] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor lehet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alaptörvény I. cikke, XXII. cikke és 28. cikke nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így ezen indítványi elemek érdemi vizsgálatára nincs az Alkotmánybíróságnak lehetősége az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz eljárás keretei között (az I. cikkel összefüggésben lásd például: 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; a XXII. cikkel összefüggésben lásd például: 3459/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [34]; a 28. cikkel összefüggésben lásd például: 3004/2021. (I. 14.) AB végzés, Indokolás [24]).
[17] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek megléte mellett - az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének megfelelően abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[18] Az indítványozó Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, II. cikkének, III. cikkének, IV. cikkének, VI. cikkének, VII. cikkének, IX. cikkének, XV. cikkének, XX. cikkének, XXIV. cikkének, valamint XXVII. cikkének sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a fenti alapjogokat pusztán felsorolja, alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza azok vélt sérelmét. Ugyancsak nem tartalmaz az alkotmányjogi panasz indokolást az Alaptörvény XVI. cikk (2)-(4) bekezdéseivel és a XXVIII. cikk (2)-(7) bekezdéseivel összefüggésben. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
[19] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra (lásd például: 3405/2020. (XI. 13.) AB végzés, Indokolás [14]).
[20] Az alkotmányjogi panasz érdemi, alkotmányjogilag értékelhető indokolást kizárólag a XVI. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben tartalmaz, ekként az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményét kizárólag ezen Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben teljesíti.
[21] 2.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[22] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a XVI. cikk (1) bekezdésének sérelmét látta megvalósulni amiatt, hogy ítélőképessége birtokában lévő gyermekét a bíróságok közvetlenül nem hallgatták meg. kétségbe vonta a felperes által benyújtott szakértői vélemények megalapozottságát és szakszerűségét, és sérelemként fogalmazta meg, hogy a bíróságok az általa benyújtott bizonyítékokat indokolás nélkül figyelmen kívül hagyták, kizárólag a felperes bizonyítékaira alapozták a döntést, ami sérti a fegyverek egyenlőségének követelményét. Az indítványozó azt is kifogásolja, hogy a támadott ítéletek a gyermek legjobb érdekével is ellentétesek.
[23] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, valamint a gyermekek jogaival összefüggésben kizárólag olyan bizonyítási, bizonyíték-értékelési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.
[24] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletben részletesen kifejti, mely bizonyítékok szolgáltak döntése alapjául, és melyek azok, amelyeket a mérlegeléskor nem vett figyelembe. A mellőzött bizonyítékok esetében a mellőzés indokát is részletezi, továbbá arra is kitér, hogy miért tekintette a szakvéleményt aggálytalannak (lásd az elsőfokú bíróság ítélete 11. oldal 3-5. bekezdéseit, és 13-14. oldalát). A bíróság ítélete azt is részletesen kifejti, hogy a gyermek meghallgatására közvetetten, a kirendelt igazságügyi szakértő útján kerített sort, mert az a tény, hogy a gyermek közel három évig nem találkozhatott a felperessel, olyan körülmény, ami megingatta annak feltételezését, hogy a gyermektől szakértelemmel nem rendelkező személy elfogulatlan és befolyásmentes véleményt nyerjen. A szakértői vélemény alapján pedig a bíróságban kialakult a meggyőződés, hogy a gyermek az indítványozó befolyása alatt állt, az indítványozó "valósága" torzította a gyermek valóságát, véleményét és észlelését. Erre figyelemmel a gyermek által megfogalmazottakra nem tudott úgy tekinteni, mint befolyásmentes véleménynyilvánításra, így a gyermek kérését nem teljesíthette (lásd az ítélet 15. oldal 1-2. bekezdéseit).
[25] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira visszautalva hagyta helyben azzal, hogy annak érdekében, hogy a gyermek aktuális állapotának legmegfelelőbb döntést hozza meg, kiegészítette a bizonyítást: ismételten bevont igazságügyi pszichológus szakértőt és pedagógiai véleményt szerzett be a gyermek iskolájától. Mindezen túl a bizonyítási anyag részét képezték a felügyelt kapcsolattartásokról készült felvételek is.
[26] "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]) Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ugyanakkor kifejezetten olyan bizonyítási és bizonyíték-értékelési kérdésekre hivatkozott, melyek megítélése az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe (lásd például: 3433/2020. (XII. 9.) AB végzés, Indokolás [34]).
[27] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a XVI. cikk (1) bekezdésének a sérelmét állító elemeiben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti követelményeket, ugyanis jelen ügyben sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye nem merült fel.
[28] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
[29] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a sérelmezett bírósági ítéletek végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett határoznia.
Budapest, 2021. február 23.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/990/2020.