BH 2016.11.320 A Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján az adózók teherbíró képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is figyelemmel kell lenni. Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. A hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem a közteherviselés révén befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek [1990. évi C. tv. 6. §].

[1] Az adóalany 2006-ban, 35 781 455 forint vételár ellenében szerezte meg a tulajdonát képező, A. helyrajzi számú, 678 681 m2 alapterületű, "kivett anyagbányaként" jelölt ingatlant, amelyet a 2013-2022. közötti időtartamra kiterjedő bányászati engedélye alapján bányavállalkozása részeként hasznosít. Az érintett önkormányzat a helyi adókról szóló, 2013-ban több alkalommal, majd pedig 2014-ben módosított 12/2012. (XII. 1.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) értelmében az adóalany bevallása alapján 2013-ban az eredeti 33 834 050 forint helyett 10 000 000 forint, 2014-ben 13 533 620 forint telekadót vetett ki az ingatlanra. Az adóhatározatok jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő peres eljárásban az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével az adóalany keresetét elutasította. Az adóalany által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult rendkívüli perorvoslati eljárásban, a Kúria I. Kfv. tanácsa, a per tárgyalásának felfüggesztése mellett, kezdeményezte a perben alkalmazandó önkormányzati rendelet törvényességének felülvizsgálatát.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[2] Az indítvány az Ör. és módosítása 2013. január 1. és 2014. december 31. közötti időben hatályos adómértékre vonatkozó rendelkezése törvénysértő jellegének megállapítására, megsemmisítésére és perbeli alkalmazhatóságának kizárására irányult. A bírói indítványban kifejtett álláspont értelmében az Ör. 4. § (5)-(6) bekezdései, valamint az Ör. 14/2013. (XI. 28.) önkormányzati rendelettel (a továbbiakban: Ör.mód.) módosított 4. § (5)-(6) bekezdései az Ör. és az Ör.mód. hatályának időtartama (2013. január 1. és 2014. december 31.) közötti időben ellentétesek voltak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c)-d) pontjaival.

[3] Az indítvány kitért arra is, hogy az Ör. és az Ör.mód. szabályozása között az a különbség állt fenn, hogy míg az Ör. eltérő adómértéket állapított meg az adóalany és az önkormányzat területén található más telkek esetében a kedvezmények eltérő szabályozása mellett, addig az Ör.mód. egységes adómérték alkalmazásával, de a telkek hasznosítása szerinti eltérő mentességeket, kedvezményeket alkalmazott. A bírói kezdeményezés szerint ugyanakkor az érintett önkormányzat az adómérték megállapításának egyik esetében sem volt tekintettel a Helyi adó tv. 6. § c) és d) pontjában foglalt törvényi kritériumokra, illetve arra a tényre, hogy a településen a perbeli adóalany az egyedüli, aki bányavállalkozási tevékenységet folytat. Ezért a rá vonatkozó, a Helyi adó tv. 6. §-a szerinti okokra visszavezethető indokok nélküli megkülönböztető adómérték vagy kedvezmény törvénysértőnek minősül.

[4] Az érintett önkormányzat, a Bszi. 52. §-a alapján részére megküldött állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Ör. 2013-ban elfogadott módosításai eredményeként az adóalany helyzete kedvezőbbé vált. Utalva a településen fekvő ingatlanok elvégzett értékelésére (fekvés, megközelíthetőség, közművesítettség, talajminőség, növényzet, kataszteri tiszta jövedelem), valamint a Magyar Államkincstár központi adatbázisából kiválasztott települések esetében meghatározott adómértékekre, és figyelemmel a Kúria Köf.5081/2012., a Köf.5021/2015., valamint Köf.5036/2015. számú, az utóbbi két esetben a jelen eljárásbelihez hasonló tényállás értékelésével meghozott határozataiban foglaltakra is megállapítható, hogy az Ör. és az Ör.mód. által alkalmazott 20 forint/m2/év adómérték, és az annak alapján kivetett adókötelezettség abszolút értéken sem minősíthető törvénysértőnek.

[5] Az önkormányzat állásfoglalásában foglaltak értelmében az Ör. és az Ör.mód. szerinti adómérték és adókönnyítő szabályok nem eredményeznek az adóalanyok között hátrányos megkülönböztetést, mivel az önkormányzati jogalkotó azt az adóztatott vagyontömeg értékéhez, ezen belül a telek hasznosításával is összefüggésben álló értékhez igazította. Mivel a bányaműveléssel hasznosított telek értékesebb az egyéb külterületi telkekhez viszonyítottan, ezért az szükségképpen és igazságosan - az adóalanyok közötti hátrányosan eltérő kezelés nélkül - vezet a magasabb adómértékhez a perbeli adózó esetében.

[6] Mindemellett az önkormányzat utalt arra is, hogy a perbeli adózó által hivatkozott és az indítványban elfogadott gazdasági ellehetetlenülésnek mond ellent az a Cégközlönyben közzétett adat, amely szerint az adózó 2013-ban 3,7 milliárd forint nettó árbevétel mellett 506 millió forint adózás előtti nyereséget, míg 2014-ben a 4,9 milliárd nettó árbevétel mellett 813 millió forint adózás előtti eredményt realizált.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[7] Az indítvány nem megalapozott.

[8] Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes - egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.

[9] Figyelemmel a Bszi. 48. § (3) bekezdésére ("…egyedi ügy elbírálása során önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia..."), a Kúria bírói kezdeményezés esetén annak az önkormányzati rendeleti rendelkezésnek a törvényességi vizsgálatát végzi el, amely a perben alkalmazandó jognak minősül. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a helyi adóhatóság az adózót a 2013. és 2014. adóévekre vetette ki a telekadót. A bíróság által támadott adómértékeket és adókönnyítő szabályokat az Ör. és az Ör.mód. esetében is a 4. § tartalmazza. A Kúria tehát normakontroll eljárását az Ör. és az Ör.mód. 4. §-ának rendelkezéseire folytatta le.

[10] Mindezek előrebocsátása után a Kúria döntését az alábbi indokokra alapozta:

A Helyi adó tv. 6. § c) pontja értelmében "[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: […] az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa […]". A valorizált mértékmaximum (2013. január 1-jétől kezdődően 313,2 forint/m2) a Helyi adó tv. 22. §-a szerinti 200 forint/m2 értékállóságát célozza. Mindazonáltal a Helyi adó tv. szerint "statikus" adómaximum a 200 forint/m2, ugyanakkor a település az a telekadó megállapításakor 2013-ban nem léphette túl a 313 forint/m2 mértéket.