33/E/2000. AB határozat

a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvénycikk 4. Cikkével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvénycikk 4. Cikkével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól arra hivatkozással, hogy az Országgyűlés a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvénycikk (a továbbiakban: békeszerződés) 4. Cikke rendelkezéseitől eltérő módon nem alkotott olyan jogszabályt, amely megtiltaná, illetve szankcionálná a fasiszta jellegű szervezetek létét, működését. Az indítványozó álláspontja szerint ezzel a Magyar Köztársaság nem teremtette meg a nemzetközi jog és a belső jog összhangját. Ebben az indítványozó az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelmét látja.

II.

Az Alkotmány vizsgált rendelkezése:

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

A békeszerződés 4. Cikkének szövege:

"Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát - ideértve a revizionista propagandát - fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása. Az Abtv. 49. §-ának (1) bekezdése alapján és az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata szerint mulasztásban, megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó, illetve feladat- és hatáskörébe tartozó jogszabály-alkotási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel alkotmányellenességet idéz elő. Az Abtv. 21. § (4) bekezdése értelmében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását bárki indítványozhatja.

A békeszerződés egyes cikkelyeivel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság korábban már megállapított mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet [a békeszerződés 27. cikk 2. pontjával kapcsolatban a 16/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1993. 143-156.; 29. cikk 3. pontjával kapcsolatban pedig a 37/1996. (IX. 4.) AB határozat, ABH 1996. 122-125.].

Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

A békeszerződés 4. Cikke szövegéből az tűnik ki, hogy a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségvállalása arra terjed ki, hogy a fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű, illetve az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges - esetleg revizionista - propagandát kifejtő szervezetek közül azokat, amelyek célja az, hogy a népet demokratikus jogaitól megfossza, nem engedi működni. A továbbiakban az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a Magyar Köztársaság belső joga e nemzetközi jogi kötelezettségvállalással összhangban áll-e.

2. A fenti összefüggésben szervezet alatt elsősorban társadalmi szervezetet kell érteni. Társadalmi szervezetet az egyesülési jog alapján lehet létrehozni.

Az Alkotmány 2. § (3) bekezdése értelmében a társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az egyesülési jog az Alkotmány 63. §-ában garantált alapvető emberi jog.

Az egyesülési jog gyakorlásának részletszabályait, annak korlátait az 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: egyesülési törvény) tartalmazza.

Eszerint:

"1. § Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen."

"2. § ... (2) Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

(3) Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. ... Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre."

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) számos olyan tényállást tartalmaz, amely a szélsőséges, így a fasiszta jellegű politikai tevékenységet kifejtőkkel szembeni fellépésre ad lehetőséget. Ilyennek tekinthető az állam elleni bűncselekmények közül az alkotmányos rend elleni szervezkedés (Btk. 139/A. §), a béke elleni bűncselekmények közül a háborús uszítás (Btk. 153. §), a köznyugalom elleni bűncselekmények közül a közösség elleni izgatás (Btk. 269. §) és az önkényuralmi jelképek használata (Btk. 269/B. §). Az egyesülési törvény 2. § (2) bekezdése értelmében az egyesülési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, illetve bűncselekmény elkövetésére való felhívást.

Az egyesülési törvény 2. § (3) bekezdése értelmében az egyesülési jog alapján fegyveres, tehát katonai szervezet nem hozható létre.

Az egyesülési törvény 16. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a bíróság az ügyész keresete alapján feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha annak működése az egyesülési törvény 2. § (2) bekezdésébe ütközik, vagyis ha sérti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, illetve mások jogainak vagy szabadságának sérelmével jár. A Btk. 212/A. §-a egyesülési joggal visszaélés címén büntetni rendeli azt az elkövetőt, aki a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében vesz részt.

A fentiekből kitűnően a Magyar Köztársaság jogszabályai, elsősorban az Alkotmány, a Btk. és az egyesülési törvény megfelelő garanciákat tartalmaznak annak érdekében, hogy a fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű, illetve az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges - esetleg revizionista - propagandát kifejtő szervezetek közül azok, amelyek célja az, hogy a népet demokratikus jogaitól megfosszák, ne működhessenek a Magyar Köztársaság területén.

A Magyar Köztársaság a békeszerződés 4. Cikke alapján fennálló nemzetközi jogi kötelezettségeit teljesítette.

3. Utólagos absztrakt normakontrollra irányuló eljárás keretében az Alkotmánybíróság 810/B/1992. AB határozatával (ABH 1993. 601.) elutasította a Moszkvában 1945. évi január hó 20. napján kötött, az 1945. évi V. törvénnyel becikkelyezett fegyverszüneti egyezmény (a továbbiakban: fegyverszüneti egyezmény) 15. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt. A fegyverszüneti egyezmény 15. pontja egy, a békeszerződés 4. Cikkének szövegéhez igen hasonló rendelkezést tartalmazott. Eszerint:

"15. Magyarország Kormánya kötelezi magát, hogy haladéktalanul feloszlatja a magyar területen levő összes hitlerbarát vagy más fasiszta politikai, katonai és katonai jellegű szervezeteket, valamint az egyéb olyan szervezeteket, amelyek az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát folytatnak, és a jövőben nem tűri meg ilyen szervezetek fennállását."

Az idézett 810/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott:

"1. 1945-ben Magyarországon a fasiszta pártok betiltására nemzetközi szerződés alapján került sor. Az akkori történelmi körülmények között, különös tekintettel arra, hogy a kötelezettséget Magyarország a békeszerződésben vállalta, nem volt kétséges, hogy a betiltás kötelezettsége elvileg milyen jellegű pártokra és szervezetekre vonatkozik. [...]

2. A hatályos Alkotmány a pártalapítás alkotmányos korlátait nem egyes politikai irányzatok megnevezésével, hanem általánosan, tartalmi ismérvek segítségével állapítja meg. Az Alkotmány 3. §-ának (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek." Maga az Alkotmány szövege tartalmazza tehát a pártalapítás szabadságának fő alkotmányos korlátját, az alkotmányos jogrend tiszteletben tartásának kötelezettségét. Ez a kötelezettség a párt elnevezésétől függetlenül minden pártra vonatkozik. Az 1945. évi V. törvénnyel becikkelyezett békeszerződés 15. pontja alkalmazásával szemben tehát ma az az alkotmányos követelmény, hogy azon pártokra alkalmazható, amelyek programja vagy tevékenysége az Alkotmánnyal és az alkotmányos jogszabályokkal ellentétes." (ABH 1993. 601., 602.)

A fentiekben kifejtettek a békeszerződés 4. Cikkében foglaltakra nézve megfelelően irányadók.

Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a békeszerződés 4. Cikke nem csupán az egyesülési szabadságot, hanem - mint ahogy arra az indítványozó is utal - áttételesen a véleménynyilvánítási szabadságnak az Alkotmány 61. §-ában foglalt jogát is érinti. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal töretlen gyakorlatára, miszerint "a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni." [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992. 167., 178.]

Mindezek mérlegelésével az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet nem állapított meg, és az indítványt elutasította.

Budapest, 2001. február 12.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró