EH 2006.1393 I. Kábítószerrel visszaélés bűntette - egyéb felróható magatartás hiányában - nem állapítható meg csupán annak alapján, hogy a terhelt tudott az élettársa által a közös lakásban elrejtett kábítószerről.
II. A "kábítószert tart" elkövetési fordulat egyszerű nem-tevéssel nem valósulhat meg. A kábítószer tartása, mint elkövetési magatartás ugyanis olyan birtoklást jelent, amely egyfelől jellemzően a kábítószer megszerzését, vagy a kábítószer készítését feltételezi, másfelől lehetővé teszi a birtokos számára a használatot (a fogyasztást) vagy az azzal rendelkezést [Btk. 20. § (1) bek., 282. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2005. július 8. napján kelt ítéletével M. H. r. terheltet kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 2 év börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, és az I. és III. r. terheltekkel egyetemlegesen kötelezte 485 198 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítéletben megállapított - a felülvizsgálat szempontjából jelentős - tényállás a következő:
K. B. I. r. és M. H. II. r. terheltek 2003. november hónapban élettársként együtt éltek. 2003. november 25-ét megelőző időszakban az I. r. terhelt ismeretlen személyektől kábítószert szerzett meg, és azok egy részét a II. r. terhelttel közösen használt lakásban tárolta.
A 2003. november 25. napján tartott házkutatás során ebben a lakásban 20 műanyag tasakban 7,85 g nettó össztömegű amfetamint, valamint 63 db egész és 1 db törött (krokodil lenyomatú, Lacoste 4 elnevezésű) 15,75 g nettó össztömegű, ugyancsak amfetamin tartalmú tablettát, s a csomagolásához szükséges önzáró tasakokat és digitális mérleget foglaltak le. A por alakú amfetamin, valamint a tabletták MDMA-t tartalmaztak, amelyek pszichotrop anyagnak minősülnek. A lakáson lefoglalt kábítószer összesített mennyisége meghaladta a csekély mennyiség felső határát, annak 7,5-szöröse volt, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 37 százalékát tette ki.
A II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a kábítószer az I. r. terhelttel közösen használt lakásban volt elhelyezve. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a II. r. terhelt azzal, hogy tudomással bírt a lakásában tárolt kábítószerről, tartással elkövette a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettét.
A megyei bíróság - az ítélet ellen az ügyész által a II. r. terhelt terhére súlyosítás érdekében, valamint a II. r. terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezéseket elbírálva - a 2006. január 26. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét M. H. II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a minden szempontból megalapozott tényállásból helyes következtetést vont le arra, hogy a II. r. terhelt tudott a lakásban tárolt csekély mennyiség felső határát meghaladó, de a jelentős mennyiség alsó határát el nem érő kábítószerről, s ezért a tartás elkövetési magatartással elkövette a vádban terhére rótt bűncselekményt. A tartáson ugyanis a közvetlen birtoklást és minden olyan magatartást (pl. elrejtés) érteni kell, amely a rendelkezési és használati jogot biztosítja.
A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terheltre vonatkozó ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezése és a terhelt felmentése érdekében.
Álláspontja szerint az a körülmény, hogy az I. r. terhelt a közösen használt lakásban kábítószert tárolt, a II. r. terhelt vonatkozásában még nem jelent tartást, mert az a kábítószer készítését vagy megszerzését feltételezi. Az ítéleti tényállás sem a kábítószer készítését, sem annak megszerzését nem rótta a II. r. terhelt terhére. Azzal, hogy a II. r. terhelt tudott a kábítószernek a lakáson történt tárolásáról, de az ellen nem tett semmit, a bűnsegédi felelősségét sem alapozta meg a kábítószerrel visszaélésben, mert ehhez többlet magatartást is tartalmazó tényállásra lett volna szükség.
A legfőbb ügyész nyilatkozatában, valamint képviselője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta, és a támadott határozatok II. r. terheltre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését és a terhelt felmentését indítványozta. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás olyan tényt, körülményt nem tartalmaz, amely a II. r. terhelt tekintetében a kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartását - adott esetben a kábítószer tartását - megalapozná.
A II. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványa 2006. július 1. napját megelőzően érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, ezért a Be. 603. §-ának (6) bekezdésében írt átmeneti rendelkezés folytán azt a Be.-nek a 2006. július 1. napját megelőzően hatályban volt rendelkezései szerint kellett elbírálni.
Miután a felülvizsgálati indítvány az irányadó tényállás alapulvételével felülvizsgálati okra hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat érdemben felülvizsgálta és megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos.
Az eljárt bíróságok a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kábítószerrel visszaélés bűncselekményének a kábítószer tartásában megnyilvánuló elkövetési magatartását tévesen értelmezve állapították meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét. Önmagában az a tény ugyanis, hogy a terheltek által közösen használt lakásban elrejtve kábítószer volt tárolva, a II. r. terhelt tekintetében nem jelenti azt, hogy ő maga is kifejtette az elkövetési magatartást, azaz tartotta a kábítószert, még akkor sem, ha a szóban lévő kábítószer lakásban való tartásáról, annak tárolási helyéről tudott.
A tartás egyszerű nem-tevéssel nem valósulhat meg. A kábítószer tartása, mint elkövetési magatartás ugyanis olyan birtoklást jelent, amely egyfelől jellemzően a kábítószer megszerzését, vagy a kábítószer készítését feltételezi, másfelől lehetővé teszi a birtokos számára a használatot (a fogyasztást) vagy azzal való rendelkezést.
Az irányadó tényállásból az derül ki, hogy az I. és II. r. terhelt által élettársakként használt közös lakásban tárolt kábítószer-mennyiséget az I. r. terhelt szerezte meg. Arra nézve pedig, hogy a II. r. terhelt a tudtával a lakásban tárolt kábítószert használhatta (fogyaszthatta) volna vagy azzal bármiképpen rendelkezhetett volna, semmiféle tényállásbeli alap nincs.
Miután a II. r. terhelt tekintetében a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartása nem valósult meg, a cselekménye nem tényállásszerű, tettesi felelősségre vonást nem alapoz meg.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a védő azon érveivel is, hogy a kábítószernek az I. r. terhelt általi lakásban tárolásának a puszta tudomása a pszichikai vagy fizikai bűnsegély fogalmát sem meríti ki. Nincs olyan adat, hogy a II. r. terhelt szándékerősítően hatott volna az egyébként kábítószerfüggő I. r. terheltnek a kábítószer tartásában megnyilvánult cselekvőségére. Miután pedig a lakás közösen használt lakás volt, a kábítószer elrejtésének az arról ismeretlen időpontban történt tudomásszerzést követő eltűrése fizikai bűnsegélyt sem jelenthet.
A kifejtettek folytán az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg M. H. II. r. terhelt bűnösségét, ezért a Be. 425. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terheltet érintő határozati rendelkezéseket hatályon kívül kellett helyezni, és a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja szerint - figyelemmel a Be. 6. §-ának (3) bekezdés a) pontjában és 331. § (1) bekezdésében, valamint 339. § (1) bekezdésében írtakra - a II. r. terheltet az ellene kábítószerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában fel kellett menteni, s erre tekintettel az eljárás során felmerült bűnügyi költségben történt egyetemleges marasztalását is mellőzni kellett.