BH 2000.3.98 A kiskorú törvényes képviselője által kötött adásvételi szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A jóváhagyás megtagadása csak közigazgatási perben támadható [Ptk. 1. § (1) bek., 5. §, 215. § (1) bek., 295. §, Pp. 324. § (2) bek. a) pont, 330. § (1) és (4) bek., 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont, 1990. évi LXV. tv. 1. §, 1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (3) bek., 12/1987. (VI. 29.) MM r. 1. §, 61-62. §-ai]

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek az I. r. alperes jognyilatkozata ítélettel való pótlása iránt előterjesztett keresetét. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes 1994. november 9-én adásvételi szerződést kötött a kiskorú II. r. alperes törvényes képviselőjeként eljáró III. r. alperessel a kiskorú II. r. alperes tulajdonában álló egyszobás társasházi öröklakás 950.000 forint vételár ellenében történő megvétele tárgyában. Az ingatlanon a III. r. alperesnek és házastársának haszonélvezeti joga állott fenn, a nevezettek azonban e jogukról a szerződés aláírásával egyidejűleg lemondtak. A III. r. alperes a vételárat a szerződés aláírásával egyidejűleg átvette. A szerződés 6. pontjában rögzítették a felek azt, hogy a szerződés érvényességéhez a jognyilatkozat gyámhatósági jóváhagyására van szükség. A III. r. alperes a vételárat nem helyezte gyámhatósági betétbe, ezért az I. r. alperes a szerződés jóváhagyását határozatával elutasította, és határozatát a fellebbezés folytán eljárt megyei közigazgatási hivatal helybenhagyta.

A felperes keresetében az adásvételi szerződéshez szükséges I. r. alperesi jóváhagyás ítélettel történő pótlását, valamint a II. és III. r. alpereseknek a felperes tulajdonjogszerzésének a tűrésére való kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy a szerződés érvényességéhez szükséges I. r. alperesi jóváhagyás megtagadása a felperes jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti ugyan, a jognyilatkozat ítélettel való pótlásához azonban a Ptk. 5. §-ának (1)-(3) bekezdése szerint az is szükséges, hogy a jog gyakorlója a jogszabály által biztosított jogosultságát jogellenesen gyakorolja. A kiskorú tulajdonában lévő ingatlan tulajdonjogának az átruházására vonatkozó szerződést a gyámhatóság a 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint csak akkor láthatja el záradékkal, ha a szerződésben meghatározott vételárat betétben elhelyezték. Nem visszaélésszerű joggyakorlással, hanem a kiskorú törvényes érdekeinek megfelelően járt el tehát az I. r. alperes akkor, amikor a szerződés jóváhagyását megtagadta. Rámutatott arra is, hogy a felperes jelentős érdeksérelmének az orvoslására szolgálhat az, hogy az elbirtoklási idő letelte után a tulajdonjogának az elbirtoklás jogcímén történő megállapítását kéri. Nem látott alapot az elsőfokú bíróság arra sem, hogy az I. r. alperes jognyilatkozatát a Ptk. 295. §-a alapján pótolja, mert a felperes a jognyilatkozat adására vonatkozó kötelezettségének eleget tett azzal, hogy a szerződés érvényességéhez szükséges jóváhagyás iránti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy az 1991-ben született II. r. alperes kiskorúságáról és a gyámhatósági jóváhagyás szükségességéről a felperesnek tudomása volt, hiszen az említett tények a szerződésben rögzítést nyertek, erre tekintettel pedig elvárható lett volna tőle az, hogy a vételár kifizetése során körültekintőbben járjon el.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig a megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az adásvételi szerződés jóváhagyásának az I. r. alperes általi megtagadása folytán rendkívül méltánytalan helyzetbe került, hiszen a lakásingatlan teljes vételárát kifizette, annak tulajdonjogát azonban mégsem szerezheti meg. A perben eljárt bíróságok által hivatkozott jogszabályok "betű szerint alkalmazva" jogszerűek voltak ugyan, nyilvánvalóan nem szorulhat azonban a magyar jogszabályok védelmére az a kiskorú eladó, aki a vételár felvételét követően a szüleivel együtt bizonyítottan elhagyta az országot, ezért ilyen esetben de lege ferenda a kötelezettségeit maximálisan teljesítő fél jelentősen csorbult érdekeit kellene védeni.

Az I. és III. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.