Végső előterjesztői indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2021. évi XCV. törvényhez - Indokolások Tára 2021/83.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A törvényjavaslathoz tartozó indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában kerül közzétételre.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendeltetése és feladata a magánjogi jogi személyek szabályozása körében kettős. Egyrészt meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek érvényesülése esetén a szerződéses viszonyból, az alapító okirati jognyilatkozatából a tagoktól, az alapítótól elkülönült önálló személy, jogi személy jöhet létre. Ezek a feltételek a jogi személy keretét jelentő szabályok (a jogi személy fogalma, jogi személy típus fogalmi elemeire vonatkozó szabályok), az államra háruló feladatok (nyilvántartási kérdések), valamint magára a szerződésre, annak tartalmára vonatkozó előírások, továbbá a jogi személy működése során felmerülő eljárásokra vonatkozó előírások (átalakulás, tőkeemelés). Ezek a rendelkezések jelentik a jogi személyekre vonatkozó jog fundamentumát. Ezek azok a normatív rendelkezések, amelyeknek a jogi személy létrehozása, léte és megszűnése során is feltétel nélkül érvényesülniük kell, így ezek a rendelkezések jellegüknél fogva eltérést nem engedő szabályok.

A jogi személyekre vonatkozó szabályozás másik feladata, hogy arra az esetre, ha a jogi személy a működését, a szervezetét, a tagok egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyát a létesítő okiratban részletesen nem kívánja szabályozni, akkor biztosítson egy olyan működési szabályrendszert, amely bemutatja, és egyben szabályozza a jogi személy általános (modellértékű) működését. Arra az esetre azonban, ha a tagok el kívánnának térni a törvény ezen rendelkezéseitől, a Ptk. 3:4. § hatályos (3) bekezdése megfogalmazza az eltérés (a szerződéses szabadság) határait.

A Ptk. Harmadik Könyve tehát olyan sajátos szabályrendszer, amelyben együtt jelennek meg az eltérést eleve nem engedő szabályok és az eltérést engedő - a tagok (alapító) szerződéses szabadsága körébe tartozó - szervezeti-működési szabályok, a tagok egymás közötti viszonyát modellező szabályok.

A Ptk. 2014. márciusi hatálybalépése óta eltelt évek alatt a Ptk. hatálya alá rendeződés a jogi személyek körében sikeresen megtörtént. A Ptk. Harmadik Könyvének (Jogi személyek) a szerződéses szabadságra épülő szemléletén, ennek jogtechnikai megoldásán már nem indokolt változtatni. A rugalmas jogi keretek a jogi személyek jogának, és különösen a társasági jognak a versenyképességi garanciáját is jelentik.

A jogi személyek joga eltérést engedő (diszpozitív) szemléletének fenntartása mellett is időszerűvé vált azonban számba venni a Ptk. egyes rendelkezéseinek beágyazódási sikerességét, továbbá a joggyakorlat által kiérlelt szabályozási javaslatokat. A Ptk. Harmadik Könyvének korrekciója képes tovább erősíteni a jogi személyek joga, és azon belül is kiemelten a társasági jog koherenciáját, stabilitását, versenyképességét.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

1. §-hoz (3:15. §)

Bár a Javaslat a Ptk. Harmadik - jogi személyekre vonatkozó - Könyve IV. fejezetének helyébe új szabályokat léptet, a szabályozás lényege változatlan maradt egyfelől abban a tekintetben, hogy amíg nincs bejegyezve a jogi személy, addig a létesítő okirat érvénytelenségére a szerződések érvénytelenségének szabályai alkalmazhatók, vagyis mind a megtámadási, mind pedig a semmisségi okok egyaránt figyelembe vehetőek. Ha ugyanis ebben az időszakban derül fény arra, hogy a létesítő okirat vagy annak valamely rendelkezése érvénytelen, úgy ennek szükségszerű következménye az, hogy ez a jogi személy nyilvántartásba vételének akadályát képezi, és így a jogi személy létre sem jöhet. Változatlan a szabályozás másfelől abban az esetben is, ha a jogi személyt már nyilvántartásba vették akkor, amikor kiderül, hogy a létesítő okirat valamely okból érvénytelen. Ilyenkor ugyanis már nem engedhető meg az, hogy a már bejegyzett, és ekként létrejött jogi személyt töröljék a nyilvántartásból pusztán a létesítő okirat érvénytelenségére hivatkozással, és ezáltal olyan helyzetet teremtsenek, mintha a jogi személy létre sem jött volna. A Javaslat tehát továbbra is szem előtt tarja azt az alapvető jog- és forgalombiztonsági elvet, hogy a jogi személy a közhiteles nyilvántartásba vétel után úgy jelenik meg a nyilvánosság számára, különösen a gazdasági forgalom többi szereplője előtt, mint az általa vállalt kötelezettségekért felelős, létező jogalany. Továbbra sincs tehát lehetőség arra, hogy az ilyen, már létrejött jogi személlyel szemben az ehhez fűződő joghatás az érvénytelenség következtében az akaratnyilatkozat időpontjától visszaható hatállyal megtagadható legyen. Ez ugyanis azzal járna, hogy a gazdasági forgalom résztvevői viselnék annak kockázatát, hogy a jogi személy a bejegyzés ellenére sem tekinthető létrejöttnek, így nem minősül jogalanynak.

Nem változtat a szabályozás azon az alapvető megfontoláson sem, hogy a bejegyzés, a nyilvántartásba vétel ténye önmagában nem orvosolhatja a létesítő okirat jogsértésben megnyilvánuló hibáját. A szabályozásnak tehát arra az esetre, ha a létesítő okiratba foglalt valamely rendelkezés jogszabályba ütközik, biztosítania kell azt, hogy ennek kiküszöbölése érdekében megfelelő jogi eszközök álljanak rendelkezésre. A szabályozás eddig is lehetővé tette azt, hogy a törvényes működés kikényszerítésére szolgáló törvényességi felügyeleti eszközök igénybe vehetők legyenek. Ez azonban önmagában nem jelenthetett kellő garanciát arra, hogy ezek az eszközök ténylegesen csak akkor legyenek érvényesíthetők, ha az érvényesség, illetve érvénytelenség kérdésében a bíróság jogerősen állást foglalt, vagyis akkor, ha a perbíróság megállapította valamely létesítő okirati rendelkezés érvénytelenségét. Ehhez képest a szabályozás új eleme az, hogy egyfelől megnyitja a bírósági utat a jogi személy valamely tagja, illetve alapítója számára annak megállapításához, hogy a létesítő okirat kifogásolt rendelkezése jogszabályt sért, másfelől pedig az, hogy ezt annak az eljárásnak az analógiájára teremti meg (törvényi fikció kimondásával), amely akkor vehető igénybe, ha a jogi személy valamely határozata minősül jogszabálysértőnek.

A Javaslat szerinti szabályozás a szóban forgó esetre is a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatára és ennek során a határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetre, valamint a határozat hatályon kívül helyezésére vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli ugyan, de a helyzet specialitására tekintettel ezek alkalmazásához további sajátos feltételeket szab. Ezen túlmenően értelemszerűen ebben a körben csak az érintett szabályok megfelelő alkalmazására kerülhet sor, hiszen a bírósági döntés tárgya nem valamely határozat felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése, hanem a létesítő okirat valamely jogsértő rendelkezése érvénytelenségének megállapítása.

A jogsértő rendelkezés érvénytelenségének megállapítására irányuló bírósági eljárás kezdeményezésére jogosultak körét a Javaslat mindenekelőtt szűkíti azáltal, hogy ezt a perindítási lehetőséget csak a tag, illetve az alapító számára biztosítja, ehhez a perindításhoz tehát nem lenne elegendő az érvénytelenség megállapításához fűződő jogi érdek, mint például szerződés érvénytelenségének megállapítása esetében.

Nem lenne továbbá releváns a perindítási határidő sem, hiszen a jogszabálysértés elhárítása mindaddig aktuális, ameddig az fennáll, ugyanakkor a jogi személy létét és további működését az alkalmazható jogkövetkezmények közvetlenül nem érintenék, visszamenőlegesen pedig - főszabály szerint - még közvetve sem. Erről egyrészről a Javaslatnak a Ptk. 3:36. §-át (5) bekezdéssel kiegészítő kivételes rendelkezése gondoskodik, amely a perindítási határidőre és a perindításra jogosultak körének további korlátozására vonatkozó szabályok alkalmazását ebben az esetben nem tenné lehetővé. Másrészről pedig a Javaslatnak a Ptk. 3:37. § (2) bekezdését módosító rendelkezése teszi egyértelművé azt, hogy a létesítő okirat rendelkezésének érvénytelenségét kimondó bírósági ítélet hatálya annak jogerőre emelkedésével áll be, vagyis az érvénytelenség - eltérően a szerződéses rendelkezések érvénytelenségétől - csak a jövőre vonatkozóan, vagyis ex nunc hatállyal állhat be. A szabályozás ugyan megadja a lehetőséget arra, hogy a bíróság a fél kifejezett kérelmére és hangsúlyozottan kivételes esetben a létesítő okirati rendelkezés meghozatalára visszamenőleges hatállyal döntsön az érvénytelenné nyilvánításról, de ezt csupán a jogbiztonsági követelmények sérelme nélkül tehetné meg. Abban az esetben tehát, ha a bíróság ilyen tartalmú döntést hozna, a jogkövetkezmények tekintetében úgy kell határoznia, hogy az a jogbiztonság követelményével összhangban álljon. Ha pedig az érvénytelenség visszamenőleges megállapítása során a bíróságnak a jogkövetkezmények tekintetében is döntenie kell, például valamely nyújtott szolgáltatás visszaállításáról vagy visszatérítéséről kellene rendelkeznie, ezt értelemszerűen csak a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonására irányadó szabályok szerint, vagyis az elévülés és az elbirtoklás határai között teheti meg [Ptk. 6:108. § (1) bekezdése]. Ebben a vonatkozásban ugyanis - eltérő rendelkezés hiányában - a Ptk. érvénytelenségre vonatkozó általános szabályai lesznek irányadók.

2. §-hoz (3:26. §)

A rendelkezés pontosítást tartalmaz, és azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a felügyelőbizottság esetén is csupán modell-szabály az, hogy a felügyelőbizottság természetes személy tagokból áll. A jogértelmezési nehézségek megszüntetése érdekében kimondja azt a szabályt, amit a vezető tisztségviselő esetén is tartalmaz, arra az esetre, ha jogi személy a felügyelőbizottság tagja.

3. §-hoz (3:27. §)

A Javaslat valamennyi, a jogi személy irányítását végző testület vonatkozásában elhagyja azt a klauzulát, amely eltérést nem engedőnek minősíti a szótöbbségen alapuló döntéshozatalt. A rendelkezés bár értelemszerű szabályt rögzít (vagyis, hogy kisebbségben nem lehet érvényes döntést hozni), a gyakorlatban e rendelkezés mégsem ezen tartalommal került kitöltésre, hanem azzal a következménnyel járt, hogy az adott (a Ptk. hatálybalépésekor már működő) jogi személy nem tudta a korábbi - kógens magánjogi - szabályozás mellett működőképes eljárásrendjét tovább fenntartani. Sok esetben ugyanis ezen testületekben súlyozott szavazást rendszeresítettek (akár úgy, hogy szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt), vagy egyes testületi tagok (valamely kérdésben) többes szavazati joggal rendelkeztek, vagy akár "elnöki" szavazatelsőbbségről rendelkeztek. E gyakorlat bár nem áll ellentétben a Ptk. rendelkezésének céljával, a nyilvántartó bíróság mégis eltérést tiltó klauzulába ütközőnek minősítette. A rugalmasabb gyakorlat fenntarthatósága érdekében így a Javaslat megszünteti ezen esetekben a szótöbbséghez kapcsolt korlátozást, amely azt a célt szolgálja, hogy a jogi személy az egyes szerveinek működését szabadon határozhassa meg. Mivel ezen szerveket, a szervek tagjait a tagok (alapító) nevezik ki, és ezen szervek, személyek a tagokkal (alapítóval) szemben felelnek azért, hogy a rájuk bízott feladatot megfelelően ellássák, végső soron a tagok (alapítók) mozgásterébe tartozik az is, hogy milyen működési szabályok szerint látják el ezen szervek a feladatukat.

Fontos rámutatni arra, hogy a jogi személy döntéshozó szervének határozathozatala tekintetében a szótöbbség védelme továbbra is garanciális, védett elemként marad meg a Ptk. 3:19. § (3) bekezdésében. Ezen testület esetében a törvény - az egyes jogi személy típusok szabályozása körében - ugyanis meghatározza a tagokat a döntéshozó szerv határozathozatala során megillető jogokat, és szükség esetén ezen belül is a tagsági jogok korlátozásának vagy többletjogosultságok biztosításának a kereteit. A döntéshozó szerven kívüli szervek esetében ugyanakkor a fenti indokokra tekintettel szükségtelen fenntartani e rendelkezést.

4. §-hoz (3:35. §)

A Javaslat befogadja a Ptké. 10/A. §-ában megfogalmazott rendelkezések közül azokat, amelyek a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata körében általános szabályként, a Ptk. absztrakciós szintjének megfeleltethetően beilleszthetőek a Ptk.-ba. A 3:35. § új (2) bekezdése szerinti rendelkezés azt a logikus szabályt rögzíti, hogy az a tag támadhatja meg a döntéshozó szerv határozatát, aki egyébként a kérdésben (a kérdés tárgykörében) szavazati joggal rendelkezik. Ha különleges jogállású tagról vagy tagsági jogokkal csak részben rendelkező tagról van szó, akkor van perindítási joga, ha a sérelmezett határozat őt érinti, rá vonatkozóan is értelmezhető rendelkezést tartalmaz. Abban a kérdésben, hogy a határozat tárgykörében az érintett személy szavazati joggal rendelkezik-e, nincs jelentősége annak, hogy a konkrét döntéshozatalban az érintett személy részt vett-e. Így ha a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés alapján például személyes érdekeltsége miatt - ügyvezetői tisztségéből való visszahívás tárgyában tartott döntéshozatal során - nem szavazhatott, attól még a határozat megtámadására jogosult, feltéve, hogy más személynek az ügyvezető választásában részt vehetett volna.

5. §-hoz (3:36. §)

A jogi személy létesítő okiratának, egyes rendelkezéseinek érvénytelenségéhez kapcsolódó rendelkezés, amely rögzíti, hogy a jogi személy határozatának bírósági felülvizsgálata esetén egyébként érvényesülő korlátozások, amelyek a határidőkre és a 3:36. § (2) bekezdésében meghatározott perindításból kizárt személyekre vonatkoznak, ezen perek esetében nem érvényesülnek. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a rendelkezés nem utal a Javaslattal beépítésre kerülő 3:35. § (2) bekezdésre, ami azt jelenti, hogy a létesítő okirat egyes rendelkezése érvénytelenségének megállapítása iránt olyan személy is indíthat később pert a 3:15. § alapján, aki a létesítő okirat módosításakor még nem volt tag (különleges jogállású tag vagy korlátozott tagsági jogokkal rendelkező tag), feltéve, hogy megfelel a 3:25. § (2) bekezdés szerinti feltételeknek; jelesül, hogy a kérdésben szavazati joggal rendelkezett volna (mert a perindításkor rendelkezik), illetve a sérelmezett rendelkezés hátrányosan érinti vagy érinthette volna.

6. §-hoz (3:37. §)

A rendelkezés átemeli a Ptké. 10/A. § (3) bekezdésének a Ptk.-ba illeszthető részét, kimondva azt, hogy a bíróság döntésének hatálya - a jogi személy határozatának hatályon kívül helyezése - főszabályként ex nunc hatályú. A Ptké. érintett bekezdésének második mondatát úgy veszi azonban át, hogy kivételes esetben teszi lehetővé az ex tunc hatály érvényesülését.

7. §-hoz (3:43. §)

A rendelkezés valós érdemi változtatást nem hordoz, csupán a magánjogi jogi személyek szabályozásában már meggyökeresedett gyakorlattal hozza teljes összhangba az átalakulási rendelkezést. Egyértelművé teszi így, hogy nem az átalakulási tervet kell közzétenni, hanem az átalakulásról - külön törvényben meghatározott tartalommal - kell közleményt megjelentetni, másrészt rögzíti azt is, hogy a közzétételre két alkalommal kerül sor. Ennek megfelelően kerül pontosításra a hitelezőket megillető biztosítékkövetelési jogra vonatkozó rendelkezés is.

8. §-hoz (3:63. §)

A Javaslat az egyesületi alapszabály egy további kötelező elemét is megjeleníti, figyelemmel arra, hogy a nyilvántartási szabályok, valamint a bírósági gyakorlat egyértelműen megkövetelik azt, hogy az egyesület jelölje meg az alapcél szerinti tevékenységét is.

9. §-hoz (3:78. §)

E rendelkezéshez kapcsolódó indokolás megegyezik a Ptk. 3:27. §-a módosításához fűzött indokolással.

10. §-hoz (3:96. §)

A Ptk. ezen hatályos rendelkezése nem áll összhangban a jogi személyek nyilvántartására vonatkozó új szabályozási célokkal, ugyanis a hatályos rendelkezés csak lehetőségként tartalmazza a telephely, a fióktelep nyilvántartásba történő bejelentését. A jogi személyek nyilvántartásáról és a nyilvántartási eljárásról szóló törvény megszünteti a telephely, a fióktelep fogalom kettősségét, és a jövőben telephelyként definiál minden magyarországi, üzemi letelepedéssel járó helyet. A fióktelep a szervezet külföldön alapított egységének megjelölésére fog szolgálni.

11. §-hoz (3:99/A. §)

Felmerült az igény arra, hogy a korlátolt felelősségű társaság esetében ma már alapvetőnek tekinthető jogintézményt, a pótbefizetést a gazdasági társaságok működésének stabilitását, a fizetőképességük hatékonyabb biztosítását szolgáló eszközként a Ptk. általános társasági jogi jogintézményként szabályozza. A Javaslat a korlátolt felelősségű társaság szabályozásában már bevált szabályrendszert ülteti át a gazdasági társaságok közös szabályai közé. Nincs ugyanis magánjogilag akadálya - a nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével -annak, hogy más társasági formák is alkalmazzák e jogintézményt. A nyilvánosan működő részvénytársaság működési mechanizmusai révén gyakorlati értelemben elkülönül a többi társasági formától, továbbá a társaság és a részvényesek kapcsolatának is más a jellege, mint egy zártan működő társaságban, így nem indokolt a pótbefizetés intézményének bevezetése tőzsdei cégek esetében.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a fel nem használt pótbefizetés sorsával kapcsolatosan a normaszöveg rugalmasabb megoldást kínál. Míg a Ptk. 3:183. § (5) bekezdése szerint a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagoknak vissza kell fizetni, így a kapcsolódó számviteli szabályok is ilyetén módon kezelik a kérdést. Az új szövegezés lehetőséget ad arra, hogy a társaság legfőbb szerve másként döntsön. A módosítás összhangban áll a számviteli célkitűzésekkel is, így a pótbefizetéssel összefüggésben a számviteli szabályok korrekciójára kerül sor.

A rendelkezés immár mentesíti az egyszemélyes társasági formákat az alól, hogy a pótbefizetés elrendeléséhez formális létesítő okirat módosításra kényszerüljenek. Míg többszemélyes társaság esetén garanciális jelentősége van annak, hogy a tagok előzetesen elfogadják magukra nézve, hogy pótbefizetés teljesítésére lehetnek kötelezettek, ezen mozzanat az egyszemélyes társaság esetén feleslegesnek tűnik, mert az arra kötelezi a társaságot, hogy a pótbefizetés miatt változásbejegyzési kérelemben e létesítő okirat módosítását jelentse is be a cégbíróságnak.

A pótbefizetés általános társasági jogi eszközként való pozícionálása hatékony és gyors eszközt biztosít a társaságoknak, a társaság tagjainak arra, hogy a fizetőképességének megrendülése esetén tőkepótlásról tudjanak gondoskodni.

12. §-hoz (3:104. §)

A rendelkezés észszerűsíti az egyedi könyvvizsgálat kezdeményezésére vonatkozó kisebbségi jog érvényesítésének költségelőlegezési szabályát. A hatályos rendelkezés szerint a könyvvizsgálat költségeit a társaság előlegezi. Ez a szabály gyakorlatban megakaszthatja a kisebbségi jog érvényesítését, ha a társaság a költség előlegezéséről nem gondoskodik. Erre figyelemmel a Javaslat a legfőbb szerv összehívásának kezdeményezéséhez hasonlóan az indítványozót kötelezi az előlegezésre. A költségviselés szabálya változatlan szabályozási cél mellett - vagyis, hogy főszabály szerint a társaság viseli a költségeket, kivéve a nyilvánvalóan alaptalanul kért vizsgálatot -pontosításra kerül.

13. §-hoz (3:150. §)

Gyakorlati tapasztalatok alapján a törvény pontosítja az elszámolás szabályait. A hatályos elszámolási szabály indokolatlanul szigorú szabályozást jelent. Mivel az elszámolás tekintetében garanciális jellege az elszámolás megtörténtének van, elegendő, ha ezt biztosítja a szabályozás. Az elszámolás módja, ideje, a kiadandó vagyon mértékének meghatározása körében a tagok megállapodásának lehetőségét biztosítani kell.

14. §-hoz (3:152. §)

A Javaslat megszünteti a közkereseti társaság és a betéti társaság törvény erejénél fogva történő megszűnését, figyelemmel arra, hogy ez a szabály ezen gazdasági társasági formák korábbi, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságként való működéséhez tapadt. A közkereseti társaság és a betéti társaság jogi személyiségéből következik, hogy léte, működése elválik a tagoktól.

A gyakorlatban megfigyelhető, hogy ezen társaságok törvény erejénél fogva történő megszűnésére általában nem azért kerül sor, mert a társaság nem működik, hanem azért mert a társaságban maradó tagok, illetve - jellemzően az elhalt tag örökösei, mint - belépő tagok abban a téves jogi feltevésben vannak, hogy a közjegyzői hagyatékátadó végzéssel történik meg a tagváltozás a társaságban. Nincsenek tisztában azzal, hogy a közkereseti társaság és betéti társaság esetében a társasági tagsági pozíció nem öröklődik. Sok esetben működő, adó- és egyéb kötelezettségét teljesítő, cégek kerülnek megszűntnek nyilvánításra és kényszertörlési eljárást követően a cégnyilvántartásból törlésre.

Összességében tehát olyan megoldást kell ezen társasági formák esetében biztosítani, amelynek célja a törvényes működés helyreállítására törekvés, olyan módon, hogy a társaság mulasztása ne vezessen azonnal visszafordíthatatlan helyzethez.

Mindezekre figyelemmel a rendelkezés fenntartja azt a hat hónapos kötelezettséget, hogy a társaság új tagot jelentsen be a nyilvántartó bíróságnak, azonban megszünteti ezen határidő jogvesztő jellegét, és nem kapcsolja e kötelezettség elmulasztásához a társaság megszűnésének jogkövetkezményét. A jövőben a cég mulasztása esetén a nyilvántartó cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedésének lesz helye, amelyek eredménytelensége esetén kerülhet csak sor a társaság megszüntetésére. Jelezhető, hogy a módosuló cégeljárási szabályok már reagálnak arra az esetre, ha a társaságban maradó tag(ok) az elhunyt tag örökösével kíván(nak) megegyezni a tagságról, azonban az örökös személyét illetően bizonytalanság van. Ebben az esetben a cégbíróság bevárja a jogi eljárás végét, és az örökös személyének megállapítása után kell az új tagot bejelenteni. Ha a társaság helyreállítja törvényes működését, a társaság nem kerül megszüntetésre.

A rendelkezés elhagyja a felügyelőbiztosra vonatkozó kitételt, mert jellemzően ezen felügyeleti intézkedésre nincs szükség, illetve a Ptk. rendelkezése nélkül is jogosult a cégbíróság - a cégtörvény alapján - kérelemre vagy hivatalból törvényességi felügyeleti intézkedésként felügyelőbiztost kirendelni. Ezen elem azonban nem magánjogi kérdés, így elhagyásra került.

15. §-hoz (3:156. §)

A hatályos rendelkezés - szövegezésének és tartalmának ellenére - eltérést engedő jellegű, így erős zavart keltett a Ptk. alkalmazása során. A hatályos rendelkezés (és a korábbi társasági jogi rendelkezés is) azt kívánta kifejezni, hogy főszabályként a korlátozott felelősséggel rendelkező tag ne irányítsa a társaságot, hanem az a korlátlan felelősséggel rendelkező beltag feladata legyen. Nem gördít ugyanakkor tényleges akadályt az elé sem, hogy a kültag váljon ügyvezetővé, csupán az az elvárás érvényesül és érvényesült, hogy erről a tagok kifejezetten rendelkezzenek. A módosítás úgy alakítja át a rendelkezést, hogy az összhangban álljon a Ptk. szabályozási megoldásával. A közkereseti társaságra vonatkozó szabályozást kell a betéti társaság esetében is alkalmazni, ha a Ptk. másként nem rendelkezik. Közkereseti társaság esetében a Ptk. 3:144. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint, ha a tagok maguk közül ügyvezetőt nem jelölnek vagy választanak, valamennyi tag a törvény rendelkezése folytán ügyvezető. A betéti társaságra vonatkozó, módosított rendelkezés így - nem változtatva a jelenlegi tényleges gyakorlaton - azt rögzíti, hogy a kültag csak kijelölés, választás révén válhat ügyvezetővé, automatikusan nem.

16. §-hoz (3:157. §, 3:158. §)

A módosítás a tagi felelősség körében rendezi azt az esetet, amikor a beltag(ok) tagsági jogviszonyának megszűnése miatt a társaságnak - átmeneti ideig - csak kültagja van. Mivel a közkereseti társaságra előírt szabályok képezik a betéti társaságra vonatkozó rendelkezések alapját, a kérdéses esetben úgy kell tekinteni, hogy a társaság - mivel a betéti társaságra előírt törvényi feltételeknek nem felel meg -, ezen átmeneti időszak alatt, mint kvázi közkereseti társaság működik. Erre figyelemmel a törvény immár rögzíteni fogja, hogy ha a társaságban csak kültag marad, akkor felelőssége a beltagéval válik azonossá arra az időszakra, ameddig beltag nélkül működik a társaság. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezen anyagi jogi szabály nem függ semmilyen egyéb követelménytől (például a beltag tagsági viszonyának megszűnésének a cégbírósághoz való bejelentésétől). A jogi tény bekövetkeztekor, vagyis amikortól a társaságnak nem marad beltagja, a helytállási kötelezettség beáll. A közkereseti társaságra előírt, a betéti társaság esetén megfelelően alkalmazandó szabályok alapján a helytállás mindaddig fennáll, ameddig a létesítő okirat módosításával új beltag be nem lép a társaságba. Ha a cégbíróság elutasítja az új tag cégjegyzékbe való bejegyzését, akkor a helytállási kötelezettség mindaddig fennáll, ameddig olyan új beltag be nem lép a társaságba, aki a cégjegyzékbe bejegyzésre is kerül.

A Ptk. 3:152. § módosításához fűzött indokolás megegyezik a 3:158. § módosításának indokával.

17. §-hoz (3:161. §)

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 121. § (2) bekezdése kimondta, hogy ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik. E rendelkezés nem zárta ki azt, hogy ha egy tag egy másik üzletrészben csak üzletrész-hányadot szerez, úgy ne tarthassa meg saját önálló üzletrészét annak ellenére, hogy van egy másik üzletrészben is tulajdoni hányada. A Ptk. 3:161. § (2) bekezdése már nem tartalmazza ezen rendelkezést, és a kapcsolódó magyarázatok is kiemelik, hogy bár a Ptk. fenntartotta azt a rendelkezést, miszerint minden tagnak csak egy törzsbetéte lehet, ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben a tag ne szerezhetné meg egy másik tag üzletrészét. Az új szabályozás értelmében már nem kötelező, hogy az egy kézben összpontosuló üzletrészek egy üzletrésszé olvadjanak össze.

A Ptk. 3:4. § (1)-(3) bekezdéseiben rögzített szabályozási elvek figyelembe vétele mellett a bírósági gyakorlat azt az álláspontot fogadta el, miszerint a Ptk. szabályozása szerint nem kizárt az, hogy ugyanaz a tag a kft.-ben több üzletrész tulajdonosa legyen.

Az egy tag által tulajdonolható üzletrészek egyértelmű szabályozásának leginkább az üzletrészen alapított zálogjoggal, esetlegesen az üzletrészt érinti egyéb biztosítéki célú megállapodásokkal összefüggő jogi kérdések egyértelmű rendezése körében rendelkezik kiemelt jelentőséggel. Annak érdekében, hogy a tag az üzleti döntéseit kellően rugalmas jogi szabályozás mellett hozhassa meg, a Javaslat immár egyértelműen kimondja, hogy egy tagnak több üzletrésze is lehet. A módosítás nem kívánja felsorolni, hogy ezen helyzet milyen esetekben jöhet létre, azonban erre - a magánjogi kódex absztrakciós szintjén - nincs is szükség. A tagnak több üzletrésze lehet, ha az üzletrész felosztásra kerül, ha más személy üzletrészét szerzi meg, továbbá akkor is, ha a tagok - akár tőkeemelés során - ezt egymás közötti viszonyukban lehetővé teszik. Emellett természetesen más eset is előfordulhat, ami ahhoz vezethet, hogy a tagnak a társaságban több üzletrésze lesz.

Fontos garanciális szabály azonban (Ptk. 3:164. §), hogy a tag akkor is egy tagnak számít a társasággal szemben, ha több üzletrésze van. Ebből következik, hogy a legfőbb szerv döntéseiben egy tagként szavaz, vagyis egyes üzletrészei után megillető szavazati jogát (szavazatok számát) egybe kell számítani. A társaságból való esetleges kizárása, a vagyoni hozzájárulás teljesítése elmulasztására előírt jogkövetkezmények a tagsági jogviszony megszűnéséhez vezethetnek, függetlenül attól, hogy a mulasztás csak a tag által tulajdonolt egyes üzletrészt érinti.

18. §-hoz (3:162. §)

A módosítás jelentősen egyszerűsíti a jelenlegi, nehezen értelmezhető ún. feltöltéses szabályt. A hatályos rendelkezésből ugyanis nem következik, hogy a tagok ténylegesen az osztalék terhére kívánják a pénzbeli betéteket befizetni, ezt a törvény csupán feltételezi, és ennek megfelelő korlátozást tartalmaz. A módosított szabály világos rendelkezéssel írja le azt, amire a jogalkotói szándék valójában kiterjedt, vagyis azt, hogy a tag(ok) határozhat(nak) úgy, hogy egészben vagy részben az osztalék terhére vállalják a pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatását. A társaság tehát jogosult osztalékról határozni, azonban annak a tagnak, aki még nem teljesítette pénzbeli vagyon hozzájárulását, az osztalék nem fizethető ki, hanem a még nem teljesített pénzbeli betétre kell elszámolni.

A gyakorlatban felmerült a pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó véghatáridő meghatározásának kívánalma is, mert sok esetben olyan távoli határidőt határoznak meg a tagok a teljes pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására, amely már kétségessé teszi a tagok kötelezettségvállalásának komolyságát, a társaság tőkeegyesítő jellegét. Erre figyelemmel a Javaslat olyan határidőt határoz meg, amely egyértelművé teszi, hogy a tőke későbbi biztosítása nem jelentheti a tőke bármely távoli időpontban való biztosításának jogát, csupán arra ad lehetőséget, hogy a tagok a társaság létesítésekor - továbbá tőkeemelés elhatározásakor - lehetőséget kapjanak arra, hogy a társaság teljesítőképességében bízva - egészben vagy részben - a későbbi osztalékuk terhére alapítsanak társaságot, emeljenek törzstőkét. A Javaslat az apport tárgyának rendelkezésre bocsátására vonatkozó határidőhöz igazítja a pénzbeli vagyoni hozzájárulás feltöltéses megoldással történő biztosításának határidejét is. Figyelemmel arra, hogy a korábbi társasági jogi szabályozás a pénzbeli vagyoni hozzájárulás befizetésre egy éves határidőt biztosított, a rendelkezés kellően rugalmasnak tekinthető e határidő mellett is. Ha a társaság profitja és esetlegesen a tag egyidejű befizetése mellett sem kerül a törzstőke két teljes - tizenkét hónapot felölelő - üzleti év alatt rendelkezésre bocsátásra, a tag köteles a még be nem fizetett pénzbeli hozzájárulását a második teljes üzleti évről készített számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül rendelkezésre bocsátani. Ha tag ennek nem tesz eleget, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásának szabályait (3:98. §) kell alkalmazni.

A rendelkezés a tagra nézve kedvezőbb eltérést nem engedő klauzulát illeszt a §-ba. Ennek oka egyrészt az, hogy a Ptk. társasági jogi előírásai a hasonló előíráshoz tiltó klauzulát kapcsolnak (3:163. §, 3:252. §), másrészt, hogy az osztalék kifizetéseket meghatározó rendelkezések is klauzulával védettek. Figyelemmel arra, hogy rendelkezés kiindulópontja az, hogy a társasági szerződés biztosít lehetőséget a tag számára arra, hogy a pénzbeli vagyoni hozzájárulását a társaság nyilvántartásba vétele utáni időpontig teljesítse, vagyis arra, hogy a rendelkezés a társasági szerződés körébe vonja a kérdést, szintén indokolttá teszi a klauzula beillesztését. Az előzőekben foglaltak mellett is megállapítható, hogy a 3:162. § szabályrendszere jelentős hitelezővédelmi szerepet tölt be, hiszen megakadályozza a teljes törzsbetét befizetés előtti osztalékfelvételt, továbbá azt, hogy a korlátolt felelősségű társaság mint tőkeegyesítő társaság a jog által nem kontrollált ideig a minimális jegyzett tőke nélkül működjön.

19. §-hoz (Ptk. 3:164. §)

A Javaslat átformálja az üzletrészre vonatkozó szakaszt. Ennek indoka, hogy bár az üzletrészre vonatkozó lényegi kérdésekben egyöntetű a joggyakorlat, a rendelkezés jelenlegi megjelenítéséből ezen egyöntetű jogértelmezés mégsem vezethető le aggálytalanul. A § címe fogalom-meghatározási igényű rendelkezésre utaló szakasztartalmat jelez, ugyanakkor a szakaszban mégis diszpozitívként értelmezett szabály is található. A fogalom-meghatározások tekintetében a jogi szakirodalom egyetért abban, hogy azok kívül esnek a szerződéses szabadság körén, vagyis eltérést nem engedőek. Emiatt a szakaszcím módosítása szükséges. A § (2) bekezdésében foglalt hatályos rendelkezés második mondata eltérést engedő rendelkezés, hiszen a korábbi társasági szabályozásban és a jelenlegi társasági jogi felfogásban is lehetséges az, hogy azonos mértékű üzletrészhez eltérő tagsági jogok fűződjenek; ennek leggyakoribb esete, hogy az üzletrészhez magasabb szavazati arány kapcsolódik, mint az azonos összegű törzsbetéttel rendelkező másik üzletrészhez. Annak érdekében, hogy egyértelművé váljon, hogy melyek a fogalommeghatározás körébe eső elemek, és melyek a diszpozitívak, a Javaslat a § normatív elemeinek átrendezésével elkülöníti ezeket egymástól. Az eltérést nem engedő elemek a § (1) bekezdésébe kerülnek. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés - összhangban a bírói és a joggyakorlat értelmezésével - továbbra is eltérés engedő. Nincs akadálya tehát a módosítást követően sem annak, hogy az azonos mértékű üzletrészhez eltérő jogok fűződjenek.

A § - figyelemmel a 3:161. § (2) bekezdésének módosítására - új bekezdéssel egészül ki. E rendelkezés biztosítja, hogy ne vezessen tisztázatlan társasági jogi helyzethez az, ha a tagnak több üzletrésze van. A Javaslat rögzíti, hogy a társasággal szemben a tagsági jogok és kötelezettségek nem aprózódhatnak el; a társasággal szemben az üzletrészek tulajdonosa több üzletrész esetén is egy tagnak számít. A tag, ha több üzletrésszel is rendelkezik a társaságban, a legfőbb szerv döntéseiben is egy tagként szavaz, vagyis egyes üzletrészei után megillető szavazati jogát (szavazatok számát) egybe kell számítani. A társaságból való esetleges kizárás, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztására előírt jogkövetkezmények a tagsági jogviszony megszűnéséhez vezethetnek, függetlenül attól, hogy a mulasztás csak a tag által tulajdonolt bizonyos üzletrészt érint. Figyelemmel arra, hogy a rendelkezés a tagnak a társasághoz fűződő jogviszonyára vonatkozó rendelkezés, ezáltal a 3:4. § (2) bekezdése alapján a szerződéses szabadság körébe eső kérdés, ezért a Javaslat eltérést tiltó klauzulával védi.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a 3:164. § új (3) bekezdése továbbra sem érinti azt az esetet, amikor a tagnak önálló üzletrésze (vagy több üzletrész) és közös tulajdonú üzletrészben fennálló jogosultsága van. Ebben az esetben a közös üzletrészben fennálló jogosultságra a rendelkezés nem vonatkozik, hiszen arra a 3:165. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

20. §-hoz (3:167. §)

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait és a Ptk. 3:167. § (2)-(6) bekezdés rendelkezéseit - Ptk. 3:167. § (8) bekezdése által rendelt módon - nem lehet együttesen alkalmazni. A Vht. világos eljárásrendet rögzít az üzletrész végrehajtásban történő árverése kapcsán. A Vht. 123/A. § (1) bekezdése azt deklarálja, ha törvény a dologra nézve elővásárlási jogot enged annak kényszerértékesítésére, azt a Vht. alkalmazásában előárverezési jognak kell tekinteni (ami egyébként szerződéssel nem alapítható, csak törvényi előírással). Az előárverezési jog gyakorlásának szabályait a Vht. határozza meg, egyúttal a (6) bekezdés azt is kimondja, hogy elővásárlási jog bírósági végrehajtás során az előárverezési jog alkalmazási körén kívül nem gyakorolható. E szabály a korlátolt felelősségű társaság üzletrésze esetén is alkalmazásra kerül, függetlenül attól, hogy az üzletrész nem dolog, azonban az átruházásának szabályai a dolgok átruházásainak szabályait modellezik. Az árverezés során a különböző jogszabályokon alapuló előárverezési jogok között sorrend és rangsor nem érvényesül. Ha az árverésen több előárverezésre jogosult vesz részt, és egyikük a legmagasabb összegű, érvényes vételi ajánlat vonatkozásában gyakorolja előárverezési jogát, a többi előárverezésre jogosult ugyanezen összegű vételi ajánlat vonatkozásában előárverezési jogot nem gyakorolhat, kizárólag magasabb összegű vételi ajánlatot tehet. Kimondja a Vht. 123/A. § (5) bekezdése azt is, hogy eltérő törvényi rendelkezés hiányában az előárverezési jog a jogutódra átszáll, viszont az előárverezési jog átruházása semmis. A két szabályozás kibékíthetetlen ellentmondást mutat, ezért az ellentmondás feloldása érdekében a Ptk. módosuló rendelkezése csupán normatív módon utal a Vht. szabályaira.

21. §-hoz (3:174. §) és 22. §-hoz (3:175. §)

A Ptk. hatályos szabályozásában különbség van a saját üzletrész és a saját részvény szabályozása körében. Míg a részvénytársasági szabályozásban a Ptk. tiltja a saját részvényre vonatkozó alapvető rendelkezésektől való, a részvénytársaság javára történő eltérést, addig ilyen megszorítás korlátolt felelősségű társaság esetén nincs. A gyakorlat mégis kógensként értelmezi azokat. Annak érdekében, hogy ezen normatív szintű eltérés megszüntetésre kerüljön, és a normaszöveg igazodjon a joggyakorlathoz, a Javaslat klauzulát illeszt a saját üzletrész szabályozásához. Fontos rámutatni arra, hogy a klauzulával védett terület ugyanaz lesz immár a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok esetében is, vagyis a társaság nem rendelkezhet a törvényben előírtakhoz képest enyhébb követelményről a létesítő okiratában a saját üzletrész/részvény megszerzése és az azzal gyakorolható jogok tekintetében. Kiemelhető, hogy az enyhébb követelmény fordulatot a Ptk. hatályos szövege is több szakaszban is használja már. Jelen esetben a társaságra enyhébb követelmény tilalma jelent minden olyan eltérést a törvénytől, amelynek révén a társaság mentesül vagy részben mentesül valamely előírás betartása alól.

23. §-hoz (3:184. §)

A rendelkezés összhangba hozza a kifizetés szabályainál a tag javára nem tagsági jogviszonyára vonatkozó kifizetés korlátját. A részvénytársasági jogban az ilyen kifizetések korlátja - a törvényi előírások betartása mellett -az is, hogy az összeegyeztethető legyen a felelős társasági gazdálkodás követelményével. Vagyis a részvénytársasági szabályozás körében a Ptk. nem csupán a kifizetésre vonatkozó Ptk.-beli, számviteli és egyéb jogszabályban megjelenő feltételek meglétét követeli meg, hanem elvárja a társaságtól azt is, hogy ne a rövid távú, hanem a társaság hosszú távú működéséhez szükséges szempontokat is bevonja a kifizetésről való döntés körébe. E prudenciális gondolkodásmódnak a korlátolt felelősségű társaságok esetében is létjogosultsága van, így a Javaslat "átveszi" a részvénytársasági szabályt a korlátolt felelősségű társaság esetében.

24. §-hoz (3:189. §)

A Javaslat a 3:189. § (3) bekezdésének kiegészítésével nem új normatív tartalmat határoz meg, hanem a joggyakorlatban felmerült kérdést tisztáz. Egyértelművé teszi, mi a teendő akkor, ha a társaság a bekezdés első mondatában foglalt tőkeleszállítási kötelezettségnek nem tud eleget tenni.

A Javaslat a 3:189. § új (4) bekezdéssel való kiegészítésével egyértelműen rögzíti, hogy a taggyűlés kötelező összehívásának eseteit és a szükséges intézkedések meghatározását olyan minimum garanciális szabálynak tekinti, amit a társaság nem hagyhat figyelmen kívül, attól - a társasági szerződésben - nem térhet el. Mivel a tilalom a társaságra kedvezőbb eltérést tiltja, természetesen annak nincs akadálya, hogy a társasági szerződés már kisebb mértékű rendellenességek esetében is a taggyűlés kötelező összehívását rendelje el.

25. §-hoz (3:201. §)

Kritika érte az eredeti taggyűlés és a megismételt taggyűlés közti minimális időközre vonatkozó eltérést nem engedő szabályozást. A gyakorlat szükségtelen szigornak, gyámkodásnak tekinti e szabályt, és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a megismételt taggyűlésen sem jelennek meg többen, mint az eredeti taggyűlés időpontjában. Mivel a tag a taggyűlésen való képviseletét távolléte esetére biztosítani tudja, a Javaslat a társaság döntési jogkörébe teszi vissza annak kérdését, hogy milyen időpontban kívánja megtartani a határozatképtelenség miatt megismételt taggyűlést. A Javaslat megtartja a határidőket is tartalmazó szabályt, azonban a létesítő okirat eltérő rendelkezéséhez már nem fűz semmisséget.

26. §-hoz (3:201. §)

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 21. § (6) bekezdése mondja ki általánosan azt, hogy ha jogszabály a vállalkozó saját tőkéjének évközi megállapításáról, vagy figyelembe vételéről rendelkezik, eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában saját tőke alatt a jogszabály előírásainak megfelelő időpontra, mint mérlegfordulónapra elkészített (1)-(5) bekezdés szerinti közbenső mérlegben kimutatott saját tőkét kell érteni. A § (7) bekezdése 2014. november 27-ei hatállyal tartalmazza továbbá azt is, hogy a legutolsó beszámolót, vagy ha ilyen készült, a (6) bekezdés szerinti közbenső mérleget - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a mérleg fordulónapját követő hat hónapig lehet figyelembe venni a saját tőke alátámasztására. A § továbbá rögzíti azt is, hogy ha a vállalkozónál a könyvvizsgálat a [Szt.] 155. § szerint kötelező, a könyvvizsgálati kötelezettség a jogszabály által előírt közbenső mérlegre is vonatkozik E rendelkezésekre figyelemmel a Ptk.-ból kivezetésre kerülhetnek azok a rendelkezések, amely csak megismétlik az Szt. 21. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezést, eltérést ahhoz képest nem állapítanak meg. E rendelkezések fenntartása a továbbiakban a magánjogi kódex keretében szükségtelenek, hiszen a rendelkezéseknek (helyesen) a számviteli szabályok között van a helye, amelyek ott már rendezettek is.

A módosítás tehát annyiban érinti a rendelkezést, hogy abból elhagyásra kerül az utolsó mondat.

27. §-hoz (3:202. §)

A Ptk. jelenleg hatályos előírásai a korlátolt felelősségű társaságnál nem tartalmaznak arra vonatkozóan előírást, hogy tőkeleszállítással történő tőkekivonás esetén hogyan kell a tagnak járó vagyoni hányadot megállapítani.

28. §-hoz (3:211. §)

A nyilvánosan működő részvénytársaságra (a továbbiakban: nyrt.) vonatkozó szabályozás több ponton módosul. Egyrészt a normaszöveg a § (1) bekezdésében egyértelművé teszi, hogy az nyrt.-nek nem minden részvénye kell, hogy tőzsdei forgalomban legyen. A tőzsdei, az értékpapír piaci szabályok alapján az szükséges, hogy legalább egy részvénysorozata a tőzsdére bevezetésre kerüljön.

Az nyrt.-vé alakulás körében a szabályozás észszerűsíti és más államok által alkalmazott eljáráshoz igazítja a működési formaváltás szabályát. Továbbra is problémát jelent ugyanis, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság intézkedik részvényeinek tőzsdére történő bevezetéséről, és csak a tőzsdei engedély után válik a társaság cégjogi és társasági jogi értelemben nyrt.-vé. Ez a tőzsdei, értékpapír piaci mechanizmusokkal és gondolkodásmóddal nem áll összhangban. A Javaslat ezért a zártkörűen működő részvénytársaság nyrt.-vé alakulása esetén változtat a Ptk. azon szabályán, amely szerint a társaság működési formaváltásról hozott döntése a társaság részvényeinek tőzsdei bevezetésével válik hatályossá. A Javaslat szerint a működési forma megváltoztatásáról hozott döntés után, még a részvények tőzsdei bevezetése előtt a társaság nyrt.-ként kerül bejegyzésre a cégjegyzékbe. A bejegyzést követően a társaságnak egy éves határidő áll a rendelkezésére arra, hogy legalább egy részvénysorozatának a tőzsdére való bevezetéséhez szükséges intézkedéseket megtegye, legalább egy részvénysorozatát a tőzsdére bevezesse és ezt a cégbíróság felé igazolja. A magánjogi rendelkezés eljárásjogi része az új Ctv.-ben kerül elhelyezésre.

29. §-hoz (3:212/A. §)

A rendelkezés sajátos eltérő szabályt állapít meg a nyilvánosan működő részvénytársaságok alapszabálya érvénytelensége körében. Egyrészt kimondja a Javaslat, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság ekként való bejegyzése után visszamenőleges hatályú törlésének sincs helye, tehát a zártkörű működési forma visszajegyzésére az alapszabály teljes érvénytelensége miatt sincs lehetőség. Másrészt a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén nem lenne szerencsés az alapszabály időkorlát nélküli megtámadhatóságát biztosítani. A normaszöveg ezért a Ptk. 3:36. § (1) bekezdésével tartami azonosságot mutató rendelkezéssel állapítja meg az érvénytelenségi kereset benyújtásának időkorlátját. A normaszöveg azért ad sajátos szabályt, mert a 3:36. § módosítása miatt ez a megoldás zárja ki a jogértelmezési bizonytalanságot.

30. §-hoz (3:222. §)

Irányelv rendelkezésre [2017/1132/EU irányelv 66. cikk (2) bekezdése] tekintettel egészíti ki a rendelkezés a saját részvény szabályozását és mond ki kivételi szabályt.

31. §-hoz (3:227. §)

A rendelkezés pontosítja a pénzügyi segítségnyújtás szabályait, figyelemmel a vonatkozó irányelv rendelkezésére [2017/1132/EU irányelv 64. cikk (6) bekezdése].

32. §-hoz (3:239. §)

A rendelkezés indoka megegyezik a Ptk. 3:201. §-hoz fűzött indokolással.

33. §-hoz (3:270. §)

A Javaslat a 3:270. § (3) bekezdésének kiegészítésével nem új normatív tartalmat határoz meg, hanem a joggyakorlatban felmerült kérdést tisztázza. Egyértelművé teszi, mi a teendő akkor, ha a társaság a bekezdés első mondatában foglalt alaptőke-leszállítási kötelezettségnek nem tud eleget tenni.

A Javaslat a 3:270. § új (4) bekezdéssel való kiegészítésével egyértelműen rögzíti, hogy a közgyűlés kötelező összehívásának eseteit és a szükséges intézkedések meghatározását olyan minimum garanciális szabálynak tekinti, amit a társaság nem hagyhat figyelmen kívül, attól - az alapszabályban - nem térhet el. Mivel a tilalom a társaságra kedvezőbb eltérést tiltja, természetesen annak nincs akadálya, hogy az alapszabály már kisebb mértékű rendellenességek esetében is a közgyűlés kötelező összehívását rendelje el.

34. §-hoz (3:275. §)

Kritika érte az eredeti közgyűlés és a megismételt közgyűlés közti minimális időközre vonatkozó eltérést nem engedő szabályozást. A gyakorlat szükségtelen szigornak, gyámkodásnak tekinti e szabályt, és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a megismételt közgyűlésen sem jelennek meg többen, mint az eredeti közgyűlés időpontjában. Mivel a tag a közgyűlésen való képviseletét távolléte esetére biztosítani tudja, a Javaslat a társaság döntési jogkörébe teszi vissza annak a kérdését, hogy milyen időpontban kívánja megtartani a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlést. A Javaslat megtartja a határidőket is tartalmazó szabályt, azonban a létesítő okirat eltérő rendelkezéséhez már nem fűz semmisséget.

35. §-hoz (3:282. §)

A Javaslat valamennyi, a jogi személy irányítását végző testület vonatkozásában elhagyja azt a klauzulát, amely eltérést nem engedőnek minősíti a szótöbbségen alapuló döntéshozatalt. A rendelkezés bár értelemszerű szabályt rögzít (vagyis, hogy kisebbségben nem lehet érvényes döntést hozni), a gyakorlatban e rendelkezés mégsem ezen tartalommal került kitöltésre, hanem azzal a következménnyel is járt, hogy az adott (a Ptk. hatálybalépésekor már működő) jogi személy nem tudta a korábbi - kógens magánjogi - szabályozás mellett működőképes eljárásrendjét tovább fenntartani. Sok esetben ugyanis ezen testületekben súlyozott szavazást rendszeresítettek (akár úgy, hogy szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt), vagy egyes testületi tagok (valamely kérdésben) többes szavazati joggal rendelkeztek, vagy akár "elnöki" szavazatelsőbbségről rendelkeztek. E gyakorlat bár nem áll ellentétben a Ptk. rendelkezésének céljával, a nyilvántartó bíróság mégis eltérést tiltó klauzulába ütközőnek minősítette. A rugalmasabb gyakorlat fenntarthatósága érdekében a Javaslat megszünteti ezen esetekben a szótöbbséghez kapcsolt korlátozást. A korlátozás feloldása azt a célt szolgálja, hogy a jogi személy az egyes szerveinek működését szabadon határozhassa meg. Mivel ezen szerveket, a szervek tagjait a tagok (alapító) nevezik ki, és ezen szervek, személyek a tagokkal (alapítóval) szemben felelnek azért, hogy a rájuk bízott feladatot megfelelően ellássák, végső soron a tagok (alapítók) mozgásterébe tartozik annak meghatározása is, milyen működési szabályok szerint látják el ezen szervek a feladatukat.

A jogi személy döntéshozó szervének határozathozatala tekintetében a szótöbbség védelme továbbra is garanciális, védett elemként marad meg a Ptk. 3:19. § (3) bekezdésében. Ezen testület esetében a törvény - az egyes jogi személy típusok szabályozása körében - ugyanis meghatározza a tagokat a döntéshozó szerv határozathozatala során megillető jogait, és szükség esetén ezen belül is a tagi jogok korlátozásának vagy többletjogosultságok biztosításának a kereteit. A döntéshozó szerven kívüli szervek esetében ugyanakkor indokolatlan fenntartani e rendelkezést.

36. §-hoz (3:286. §)

A 3:286. § (1) bekezdésének olyan átalakítása vált szükségessé, amely egyértelműsíti, hogy mi az a minimális követelmény, amely a társaságra kötelező. A jövőben arról rendelkezik a bekezdés első mondata, hogy az igazgatótanács legalább öt természetes személy tagból áll, vagyis ötnél kevesebb nem lehet, azonban ötnél több lehet. Egyértelművé teszi azt is, hogy az igazgatótanács elnökét a közgyűlés kijelölheti, ha azonban erről nem határoz, akkor az igazgatótanács elnökét a tagok maguk közül megválaszthatják.

37. §-hoz (3:289. §)

A felelős társaságirányítási jelentés az nyrt.-k esetében érvényesülő rendelkezés. A korábbi társasági jogi előírásokból átemelésre kerül a felügyelőbizottsági jóváhagyásra vonatkozó garanciális rendelkezés. Ennek értelmében a felelős vállalatirányítási jelentést - ha az nyrt.-nél nem egységes irányítást biztosító igazgatótanács működik - a felügyelőbizottság jóváhagyásával lehet csak a közgyűlés elé terjeszteni.

38. §-hoz (3:300. §)

A rendelkezés indoka megegyezik a Ptk. 3:201. §-hoz fűzött indokolással.

39. §-hoz (3:336. §)

A módosítás pótolja azt a hiányosságot, hogy szövetkezet esetében egyáltalán nincs szabály a közgyűlési meghívó elküldése és a közgyűlés napja között minimálisan megtartandó időközre vonatkozóan. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvénynek (a továbbiakban: Sztv.) a Ptk. hatályba lépése előtti általános szövetkezeti szabályozásában ugyanakkor volt szabály; 15 napos - kógens - időtartam [Sztv. 21. § (2) bek.]. Ezért a jogi személy könyvbeli belső összhang érdekében, továbbá garanciális okokból indokolt a szövetkezet esetében is egy részben eltérést nem engedő időközt előírni.

40. §-hoz (3:338. §)

Kritika érte az eredeti közgyűlés és a megismételt közgyűlés közti minimális időközre vonatkozó eltérést nem engedő szabályozást. A gyakorlat szükségtelen szigornak, gyámkodásnak tekinti e szabályt, és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a megismételt közgyűlésen sem jelennek meg többen, mint az eredeti közgyűlés időpontjában. A Javaslat a szövetkezet döntési jogkörébe teszi vissza annak a kérdését, hogy milyen időpontban kívánja megtartani a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlést. A Javaslat megtartja a határidőket is tartalmazó szabályt, azonban a létesítő okirat eltérő rendelkezéséhez már nem fűz semmisséget.

41. §-hoz (3:344. §)

A Javaslat valamennyi, a jogi személy irányítását végző testület vonatkozásában elhagyja azt a klauzulát, amely eltérést nem engedőnek minősíti a szótöbbségen alapuló döntéshozatalt. A rendelkezés bár értelemszerű szabályt rögzít (vagyis, hogy kisebbségben nem lehet érvényes döntést hozni), a gyakorlatban e rendelkezés mégsem ezen tartalommal került kitöltésre, hanem azzal a következménnyel is járt, hogy az adott (a Ptk. hatálybalépésekor már működő) jogi személy nem tudta a korábbi - kógens magánjogi - szabályozás mellett működőképes eljárásrendjét tovább fenntartani. Sok esetben ugyanis ezen testületekben súlyozott szavazást rendszeresítettek (akár úgy, hogy szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt), vagy egyes testületi tagok (valamely kérdésben) többes szavazati joggal rendelkeztek, vagy akár "elnöki" szavazatelsőbbségről rendelkeztek. E gyakorlat bár nem áll ellentétben a Ptk. rendelkezésének céljával, a nyilvántartó bíróság mégis eltérést tiltó klauzulába ütközőnek minősítette. A rugalmasabb gyakorlat fenntarthatósága érdekében a Javaslat megszünteti ezen esetekben a szótöbbséghez kapcsolt korlátozást, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a jövőben a logika szabályainak is ellentmondva kisebbségi döntéssel lehetne határozni. A korlátozás feloldása azt a célt szolgálja, hogy a jogi személy az egyes szerveinek működését szabadon határozhassa meg. Mivel ezen szerveket, a szervek tagjait a tagok (alapító) nevezik ki, és ezen szervek, személyek a tagokkal (alapítóval) szemben felelnek azért, hogy a rájuk bízott feladatot megfelelően ellátják, végső soron a tagok (alapítók) mozgásterébe tartozik annak meghatározása is, milyen működési szabályok szerint lássák ez ezen szervek a feladatukat.

A jogi személy döntéshozó szervének határozathozatala tekintetében a szótöbbség védelme továbbra is garanciális, védett elemként marad meg a Ptk. 3:19. § (3) bekezdésében. Ezen testület esetében a törvény - az egyes jogi személy típusok szabályozása körében - ugyanis meghatározza a tagokat a döntéshozó szerv határozathozatala során megillető jogait, és szükség esetén ezen belül is a tagi jogok korlátozásának vagy többletjogosultságok biztosításának a kereteit. A döntéshozó szerven kívüli szervek esetében ugyanakkor indokolatlan fenntartani e rendelkezést.

42. §-hoz (3:354. §)

A Javaslat megszünteti a közkereseti társaságnak, a betéti társaságnak és a szövetkezetnek - a minimális tagság hiányából fakadó - törvény erejénél fogva történő megszűnését, mert az indokolatlanul súlyos következményt alkalmaz a jogi személlyel szemben. Szövetkezet esetében, figyelemmel arra, hogy a tagokat a cégjegyzék nem tartja nyilván, a Javaslat arról rendelkezik, hogy a szövetkezetnek kell gondoskodnia arról, hogy új tagok a szövetkezetbe belépjenek. Ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a szövetkezet a törvényben előírt taglétszám alatti tagsággal működik, törvényességi felügyeleti eszközökkel jogosult fellépni a szövetkezettel szemben. A rendelkezés megjeleníti, hogy új tag bejelentése mellett a tagok egyéb döntést is hozhatnak, amely irányulhat a szövetkezet további működtetésére - akár más jogi személy formában is -, vagy a szövetkezet jogutód nélküli megszüntetésére.

43. §-hoz (3:358. §)

A szövetkezet olyan jogi személy típus, amely esetében fokozottan igény van arra, hogy a tagsági jogviszony törvényben meghatározott általános esetein túl a szövetkezet speciális további esetköröket határozhasson meg az alapszabályában. Annak érdekében, hogy hogy egyértelmű legyen, hogy a szövetkezetnek ebben a kérdésben lehetősége van egyedi szabály megalkotására is, a Javaslat a 3:358. § új (2) bekezdésének beiktatásával kifejezetten rögzíti azt, hogy az alapszabály a tagsági jogviszony megszűnési esetköreit is szabályozhatja.

44. §-hoz (3:361. §)

A szövetkezeti tagság megszűnésekor érvényesülő hatályos elszámolási szabályok szerint mind a vagyoni hozzájárulás, mind a tőke tagra jutó része kifizetésének a főszabály szerinti határideje három hónap. Ez a szabály eltérést engedő (diszpozitív), ami azt jelenti, hogy ennél rövidebbet és hosszabbat is meg lehet állapítani az alapszabályban, azzal, hogy a hosszabb határidő nem haladhatja meg a 8 évet. Ez a vagyoni hozzájárulás esetében eltér a korábbi szabályozástól, az Sztv.-től, ahol a vagyoni hozzájárulást 30 napon belül kötelezően ki kellett adni, és csak a tőke esetében volt lehetőség annak kiadását legfeljebb 8 évig halasztani.

A szövetkezeti szervezetek részéről egyrészt igényként jelentkezett, hogy alapvetően a kistulajdonosok védelme érdekében úgy módosuljon a vagyoni hozzájárulás kifizetésére vonatkozó szabály, hogy azt 3 hónapon belül mindenképpen ki kelljen adni és a szövetkezet ne is határozhasson meg annál hosszabb határidőt.

Másik oldalról a szövetkezeti szervezetek jelzése szerint a tőkerészesedés 3 hónapon belüli kiadása veszélyezteti a szövetkezet likviditását, és a tagságon belüli ellenérdekek miatt számos szövetkezet esetében nem kerülhetett arra sor, hogy az alapszabályban a tőke kiadására ennél hosszabb határidőt állapítsanak meg. Ezen szövetkezetek megsegítése érdekében szükséges, hogy a tőke kiadására főszabályként a jelenlegi maximum, vagyis 8 éves határidő legyen meghatározva azzal, hogy ennél rövidebb időtartamot a szövetkezet természetesen meghatározhat az alapszabályban.

A fenti szabályozási igényeknek eleget téve a módosítás értelmében tehát a vagyoni hozzájárulást 3 hónap alatt, a tőkerészesedést pedig 8 év alatt kell kifizetni azzal, hogy e határidőknél az alapszabály csak rövidebb határidőt határozhat meg, hosszabbat nem.

A Ptk. 3:361. § (1) bekezdés módosításával szétválik a vagyoni hozzájárulás, illetve a tőkerészesedés kiadásának főszabály szerinti határideje (3 hónap, illetve 8 év), ezért a (2) bekezdésben szükséges a vagyontárgy kiadásának határidejére önálló szabály megalkotása. A Javaslat értelmében a vagyontárgyat a tagsági jogviszony megszűnését követő három hónapon belül kell kiadni. A rendelkezés klaudikálóan kógens jellege alapján az alapszabály ennél rövidebb vagy hosszabb határidőt is megállapíthat azzal, hogy a hosszabb határidő nem haladhatja meg a 8 évet.

45. §-hoz (3:363. §)

A rendelkezés észszerűsíti az egyedi könyvvizsgálat kezdeményezésére vonatkozó kisebbségi jog érvényesítésének költségelőlegezési szabályát. A hatályos rendelkezés szerint a könyvvizsgálat költségeit a szövetkezet előlegezi. Ez a szabály gyakorlatban megakaszthatja a kisebbségi jog érvényesítését, ha a szövetkezet a költség előlegezéséről nem gondoskodik. A költségviselés szabálya változatlan szabályozási cél mellett - vagyis, hogy főszabály szerint a szövetkezet viseli a költségeket, kivéve a nyilvánvalóan alaptalanul kért vizsgálatot, - pontosításra kerül.

46. §-hoz

3. pont (3:48. §): A törvény koherenciája érdekében rögzíti, hogy a jogutód nélküli megszűnésről a tagok (alapítók) háromnegyedes többséggel döntenek. E rendelkezés így összhangba hozza a jogi személy akaratából történő megszűnési okokról való döntés szavazati arányát, hiszen a Ptk. átalakulás esetén is - modell-szabályként -háromnegyedes többséggel való döntést határoz meg.

7., 8. pont (3:102. §): A Javaslat a létesítő okirat módosítására vonatkozó egyhangúsági rendelkezést pontosítva megszünteti azt a túlzó korlátozást, amely valamennyi tag egyetértését kívánja meg olyan döntés meghozatalához, amely egyes tagok jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné. A jelenlegi rendelkezés mellett a társaság működésképtelenné is válhatna, ha van a társaságnak akár egy olyan tagja is, aki nem működik együtt a többi taggal, passzív magatartást tanúsít, elérhetetlenné válik. Ezért a módosítás a legfőbb szerv egyhangú döntésére változtatja a feltételt, amely még mindig szigorú - figyelemmel arra, hogy az egyhangúsági feltételtől a 3:19. § (3) bekezdése alapján ettől a társaság nem is térhet el -, ugyanakkor megfelelően alkalmazhatóvá teszi a szabályt.

A 3:102. § (4) bekezdésének pontosítása egyértelművé teszi, hogy nemcsak a társasági szerződés megkötése, hanem annak módosítása is történhet a tagok közötti szerződéssel.

10. pont (3:133. §): Szövegpontosító jellegű módosítás. Célja, hogy két teljes, vagyis kétszer tizenkét hónapos üzleti év képezze a szabály alapját, hiszen az újonnan alakuló társaságok első üzleti éve természetszerűen csonka, sőt elképzelhető, hogy csupán pár napot ölel fel (év végén alapított társaságok).

14. pont (3:224. §): A rendelkezés pontosítja a részvénytársaságnak a jogellenesen megszerzett saját részvényekkel összefüggésben a kötelezettségeit, illetve a lehetőségeit. Összhangban a társasági jog egyes vonatkozásairól szóló 2017. június 14-i 2017/1132/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, a Javaslat megjeleníti a jogellenesen megszerzett saját részvények elidegenítésére vonatkozó lehetőséget is.

15., 16. pont (3:230. §): Szövegpontosító jellegű rendelkezés, amely a szöveg-koherencia erősítését szolgálja. A 230. § (2) bekezdés b) pontja szerinti részvényosztálynak megfelelő részvényre a szövegezés később likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvényként utal, a c) pont szerinti részvényosztálynál pedig a módosítás egyértelműsíti, hogy az a 3:232. §-ban részletezett szavazatelsőbbségi részvény.

22., 23. pont (3:352. §): A számviteli törvény előírása szerint könyvvizsgálati kötelezettség 300 millió forintot meghaladó árbevétel és 50 fő feletti létszám esetén kötelező. A Javaslat a számviteli törvénnyel való összhangot teremti meg, továbbá lehetővé kell tenni, hogy öt évnél rövidebb időre is választhassanak könyvvizsgálót a szövetkezetnél.

Egyéb pontok szövegpontosító rendelkezést tartalmaznak.

47. §-hoz

1. pont (3:1. §): A Ptk. 3:1. § módosítása egyértelművé teszi, hogy sem a Könyv első három paragrafusával összefüggésben, sem a jogi személy típusok (egyesület, alapítvány, gazdasági társaság, szövetkezet, egyesülés), sem a gazdasági társasági formák fogalmát meghatározó rendelkezések esetében a szerződéses szabadság kérdése nem merülhet fel; ezek feltétlen érvényesülést kívánó normák. E rendelkezések képezik ugyanis a magánjogi jogi személyek jogának alapját.

A Ptk. 3:1. § (4) bekezdése jelenleg a létesítő okiratra utaló, eltérést tiltó rendelkezést tartalmaz, amely tévesen olyan értelmezésre vezethet, hogy a § többi rendelkezése eltérést engedő lenne, illetve, hogy a (4) bekezdésben foglalt előírás egyébként eltérést engedő szabály lenne, ezért az eltérés megakadályozását szolgálja a klauzula. Ez azonban nincs így. Nem merülhet fel a § (4) vagy (5) bekezdése körében az eltérés lehetősége. E rendelkezések minden elemének teljesülése szükséges ugyanis ahhoz, hogy jogi személy jöjjön létre, jogi személyről lehessen beszélni. Egyértelmű, hogy mind a jogi személy fogalmi elemeinek, mind az egyes típusok és formák fogalmi elemeinek teljesítése olyan feltételek, amelyek nem teljesülése a jogi személy nyilvántartásba vételének, valamint később a további működésének akadályát jelentik.

A Ptk. 3:1. §-a és 3:2. §-a kívül esik a szerződéses szabadság körén, és a 3:1. § (4) bekezdésében foglaltaktól nem a semmisség jogkövetkezménye miatt nem lehet eltérni, hanem azért, mert ezen feltételek azok az alapvető garanciális feltételek, amelyek mellett a törvény biztosítja a jogi személyiség elismerését.

2. és 3. pont (3:6. §, 3:13. §): A hatályon kívül helyező rendelkezések a jogi személyek nyilvántartására vonatkozó új törvénnyel való összhangot teremtik meg. Ennek során a Ptk.-ból két olyan mondat kerül hatályon kívül helyezésre, amelyeket a továbbiakban részben kissé eltérő tartalommal a nyilvántartási törvény szabályoz. A közhitelesség tekintetében kiemelhető, hogy a 2017/1132/EU irányelv a nyilvántartásba történő bejegyzést követő rövid ideig még engedi azt bizonyítani a harmadik személynek, hogy a bejegyzett adatról nem volt tudomása, míg a Ptk. ezt teljesen kizárná. Mivel az irányelvi rendelkezés kimondása nem maradhat el, és életszerűnek is tekinthető, e rendelkezés immár a nyilvántartási törvényben kerül szabályozásra. A jogi személy neve tekintetében szintén elmondható, hogy a Ptk. szabálya a név tagolásáról nem hagy teret a kellő differenciálásnak. Egyesültek esetében ugyanis az egyesület nem köteles nevében az egyesületi jelleget feltüntetni. A törvény által megállapított elnevezések tekintetében szintén nem érvényesül a szabály, így annak kódex jellegű anyagi jogi szabályként való fenntartása nem szükséges.

4. pont (3:25. §): A Javaslat nem tekinti a vezető tisztségviselői megbízatás megszűnési okának, ha összeférhetetlenségi ok következik be. Ennek oka az, hogy az összeférhetetlenségi okok meghatározása a 3:4. § (2) bekezdés hatálya alá tartozó kérdés, így a jogi személy létesítő okiratában a Ptk.-ban szabályozott összeférhetetlenségi okoktól a jogi személy tagjai eltérhetnek. Ha a szerződéses szabadság (létesítés szabadsága) az összeférhetetlenségi ok meghatározására kiterjedhet, ki kell, hogy terjedjen arra is, mi a következménye annak, ha a vezető tisztségviselő összeférhetetlenné válik. Az összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével továbbá a vezető tisztségviselő nem válik alkalmatlanná, vagy - az összeférhetetlenségi okon túl - érdemtelenné az ügyvezetési feladatok ellátására, így indokolatlanul szigorúnak is tekinthető a rendelkezés. Az összeférhetetlenségi ok bekövetkezte, mint jogviszonyt megszüntető ok hatályon kívül helyezése nem jelenti azt, hogy rendezetlen maradna a kérdés. Ha a jogi személy létesítő okirat más eljárást nem szabályoz meg, akkor a vezető tisztségviselő visszahívására bármikor, indokolás nélkül lehetőség van.

5. pont (3:105. §): A hatályos Ptk. 3:105. §-a a kisebbségi jogok között szabályozza az igényérvényesítés kezdeményezését. E szabály azt a lehetőséget biztosítja a kisebbség számára, hogy a társaság helyett - annak javára - maguk érvényesíthessék a társaságnak valamely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag vagy a könyvvizsgálóval szembeni követelését akkor is, ha az az erre irányuló indítványát leszavazta vagy napirendre sem tűzte. E szabály szerint a kisebbség a legfőbb szerv ülésétől számított harminc napos jogvesztő határidő alatt a társaság képviseletében, annak javára maga is érvényesítheti az igényt.

A szabályozás nem fogalmaz világosan abban a kérdésben, hogy az így megindítható perben ki a felperes, a társaság, melynek csupán képviselőjeként jár el a kisebbség, vagy a kisebbség maga. E kérdés azért szorul tisztázásra, mert a társaság, ha legfőbb szervének döntésével elzárkózott a perindítástól (akár azért, mert arra nem látott elegendő alapot) ily módon - a kisebbségi akarat érvényesülésével - mégis felperesi pozícióba kényszerül, s ha a peres eljárásban a kisebbség indokolatlan perindítása bebizonyosodik, a jogerősen elutasított kereset folytán a társaság viseli az akár tetemes perköltségeket, noha a perindítást eleve ellenezte.

Amennyiben azonban a kisebbség került felperesi pozícióba (ahogyan azt a hatályos törvényszöveg utolsó szavai sugallják), a pervesztesség miatti költségviselés az alaptalanul perlekedő kisebbséget, és nem a társaságot terheli, míg a kisebbségi felperes pernyertességénél a megnyert tőke- és kamatösszeg értelemszerűen a társaságnak átadandó, azonban a kisebbség abból levonhatja az általa előlegezett, a perrel ténylegesen felmerült és meg nem térült költségeit.

A törvényszöveg változtatását - a társaság kisebbség általi képviseletére utaló kitétel elhagyását - az indokolja, hogy a kisebbség által indítható, Ptk. 3:105. § szerinti perben a felek viszonyait a jogszabály világossá tegye, ugyanakkor a kisebbségi jogok biztosítása mellett a visszaélésszerű joggyakorlást is akadályozza.

A kisebbségvédelem szabályai ugyanis a társaság belső egyensúlyát, hatékony működését szolgálják, a kisebbség túlzott kiszolgáltatottságát hivatottak tompítani, eszközt adnak a kisebbségnek ahhoz, hogy a döntéseknél meghatározó többséggel rendelkezők, az ügyvezetés társasági érdekeket sértő, károkozó magatartásával kapcsolatos, a felügyelőbizottsági tagokkal, könyvvizsgálóval szembeni jogos társasági követeléseket akkor is érvényesíthesse, ha az erre irányuló indítványát a legfőbb szerv ülése leszavazza, vagy azt negligálja.

Az így biztosított kisebbségi jogok azonban nem szolgálhatnak alapul joggal való visszaéléshez. Csak akkor van helyük e jogok gyakorlásának, ha a társaság vagy a társasági többség törvényellenesen vagy a kisebbség törvényes érdekeinek rovására működik. A kisebbségi jog nem válhat olyan korlátlan jogosítvánnyá, amely a kisebbség számára saját személyes érdekeinek előtérbe helyezését biztosítja, vagy befolyásolja a társaság jogszerű, normális működését.

Amennyiben a kisebbség számára nincs "tétje" az igényérvényesítési jog gyakorlásának, ez alkalmat ad a visszaélésszerű joggyakorlásra, adott esetben az újabb és újabb alaptalan perindításokkal súlyos veszteségeket okozhat a társaságnak, ami nyilvánvalóan ellentétes e jogintézmény céljával.

6. pont (3:146. §): Szövegpontosító rendelkezés. Tagsági jogviszonynál a Ptk. nem rendelkezik összeférhetetlenségi szabályról, csak kizáró szabályt alkalmaz, így a hatályos szabály egy részének ma nincs jogi tartalma.

7. pont (3:173. §): A Ptk. 3:161. § (2) bekezdésének módosításával a Ptk. immár egyértelműen rendezi azt, hogy egy tagnak több üzletrésze is lehet. Erre figyelemmel feleslegessé válik a törvényi taxatív - és ezáltal korlátozásként is érvényesülő - felsorolás az üzletrész felosztása körében. A 3:173. § (3) bekezdése az üzletrész felosztását eltérést nem engedő módon a taggyűlés hozzájárulásához köti. A korlátolt felelősségű társaság szabályozása körében az üzletrész tekintetében a jövőben a tag rendelkezési jogának elsődleges érvényesülésének kell teret engedni, így e korlátozást a Javaslat megszünteti, és ezzel a korábbi társasági jogi szabályt állítja vissza. Természetesen a rendelkezés hatályon kívül helyezése nem zárja el a korlátolt felelősségű társaságot attól, hogy a társasági szerződésben előírja, hogy az üzletrész felosztásához a taggyűlés hozzájárulása szükséges.

8. és 9. pont (XXV. Fejezet, 3:183. §): A rendelkezés pótbefizetés általános társasági jogi kezelése miatt szükségtelenné vált elemek hatályon kívül helyezését végzi el.

10. pont (3:209. §): Szövegpontosító jellegű módosítás.

11. pont (3:229. §): A Javaslat hatályon kívül helyezi, ezzel megszünteti a törzsrészvény és egyéb részvények arányára vonatkozó rendelkezéseket. Ennek oka az, hogy önmagában ahhoz nem fűződik garanciális érdek, hogy a részvénytársaság részvényeinek összetételében a részvények legalább fele törzsrészvény legyen. Életszerűen elképzelhető olyan részvényesi modell (a zártkörűen működő részvénytársaság esetében), amelynél akár minden részvényes valamilyen elsőbbségi részvénnyel rendelkezik. Természetesen ebben a kérdésben is a józanész szab határt, hiszen minden részvényes például osztalékelsőbbségi joggal nyilvánvalóan nem tud rendelkezni. A módosítás másik indoka, hogy a részvények arányára vonatkozó rendelkezés valójában nem tud diszpozitív módon érvényesülni, vagy másként megfogalmazva hiánypótló modell-szabályként nem tud érvényesülni, hiszen a társaságnak a részvényei összetételét meg kell határoznia az alapszabályában. A társaság tehát minden esetben "eltér" a Ptk.-tól. Ebből következően e logika alapján az arányok eltérést nem engedő korlátozásként lehetnének csak értelmezhetőek, amely értelmezés azonban nem lenne összhangba a jogalkotói céllal.

12. 13., 14. pont (3:236. §, 3:238. §, 3:239. §): A Javaslat hatályon kívül helyezi, ezzel megszünteti a törzsrészvény és egyéb részvények arányára vonatkozó rendelkezéseket. Ennek oka az, hogy önmagában ahhoz nem fűződik garanciális érdek, hogy a részvénytársaság részvényeinek összetételében a részvények legalább fele törzsrészvény legyen. Életszerűen elképzelhető olyan részvényesi modell (a zártkörűen működő részvénytársaság esetében), amelynél akár minden részvényes valamilyen elsőbbségi részvénnyel rendelkezik. Természetesen ebben a kérdésben is a józanész szab határt, hiszen minden részvényes például osztalékelsőbbségi joggal nyilvánvalóan nem tud rendelkezni. A módosítás másik indoka, hogy a részvények arányára vonatkozó rendelkezés valójában nem tud diszpozitív módon érvényesülni, vagy másként megfogalmazva hiánypótló modell-szabályként nem tud érvényesülni, hiszen a társaságnak a részvényei összetételét meg kell határoznia az alapszabályában. A társaság tehát minden esetben "eltér" a Ptk.-tól. Ebből következően e logika alapján az arányok eltérést nem engedő korlátozásként lehetnének csak értelmezhetőek, amely értelmezés azonban nem lenne összhangba a jogalkotói céllal.

15. pont (3:250. §): A rendelkezés elhagyja a részvénytársaság kötelező alapszabályi rendelkezései közül a könyvvizsgálóra vonatkozó előírásokat. A könyvvizsgáló megbízása nem kötelező működési feltétel zártkörűen működő részvénytársaság esetében, és mivel a 3:130. § (1) bekezdése már megfelelően szabályozza a kérdést, az ehelyütt már felesleges.

16. pont (XXI. Fejezet): A rendelkezés indoka megegyezik a 3:354. § módosításának indokával.

48. §-hoz

A rendelkezés a hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza.

49. §-hoz

A § a Ptk. módosuló rendelkezéseihez kapcsolódó átmeneti szabályokat tartalmazza. A Javaslat ugyanis azonosan a korábbi Ptk. módosításokhoz a módosító törvény részeként rendelkezik az átmeneti rendelkezésekről.

Annak érdekében, hogy a létesítő okirat érvénytelensége iránti perek, valamint a jogi személy szervei által hozott határozatokkal szembeni perek szabályainak módosításával elérni kívánt cél minél előbb érvényesülhessen, a § (1) és (2) bekezdése a rendelkezések hatálybalépésekor már folyamatban lévő perekben is alkalmazni rendeli az új szabályokat.

Annak érdekében, hogy egyedi könyvvizsgálat kezdeményezésére irányuló kisebbségi jogok gyakorlása ne szenvedjen hátrányt akkor, ha a jogi személy a szükséges költségeket nem előlegezi, a Javaslat (3) bekezdése az új költségelőlegezési szabályt már a módosítás hatálybalépésekor folyamatban lévő törvényességi felügyeleti eljárásban is alkalmazni rendeli, feltéve, hogy a bíróság még nem rendelkezett a költségelőlegezésről.

A § (4) bekezdésében megállapított rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a kapcsolódó törvénymódosítás után megszűnt tagsági jogviszonyokra kell alkalmazni a módosított rendelkezést.

A § (5) bekezdése az átmeneti ideig csak kültaggal működő betéti társaság kültagjának helytállási kötelezettségéhez kapcsolódik. Fontos hangsúlyozni, hogy a rendelkezés értelmében, ha a betéti társaság már a rendelkezés hatálybalépéskor is csak kültaggal működik, a kültag helytállási kötelezettsége csak a hatálybalépés napjától áll be, vagyis visszamenőlegesen nem érvényesül.

A § (6) és (7) bekezdése közkereseti társaság, a betéti társaság, valamint a szövetkezet esetében érvényesülő törvény erejénél fogva történő megszűnéshez kapcsolódik. Mindegyik esetben az átmeneti rendelkezés célja, hogy biztosítsa, hogy ha a módosítások hatálybalépésekor már megkezdődött az a hat hónapos türelmi idő, amelynek eredménytelen elteltéhez a törvény erejénél fogva történő megszűnés kapcsolódik a hatályos szabályozásban, akkor is egyértelmű legyen, hogy a jogi személy nem szűnik meg a hatodik hónap végén, hanem ezekben az esetekben is törvényességi felügyeleti intézkedésnek van helye.

A Javaslat a Ptk. 3:162. §-ához kapcsolódó átmeneti rendelkezéssel egyértelművé teszi, hogy nincs szükség a törvényi rendelkezés módosításának hatálybalépése előtt meghozott azon társasági döntések megváltoztatására, amelyek alapján már megtörtént a cégjegyzékbe a bejegyzés. Az új megfogalmazású, és határidőt is meghatározó "feltöltéses szabályt" csak a hatálybalépését követő társaságalapítás és tőkeemelés során kell alkalmazni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az új rendelkezés hatálybalépése után viszont nem nyújtható be, vagyis bejegyzési, változásbejegyzés kérelemhez nem csatolható olyan létesítő okirat, vagy olyan tőkeemelési határozat, amely nem felel meg az új törvényi rendelkezéseknek. E körben nem a létesítő okirat elfogadásának vagy a tőkeemelési határozat elfogadásának, hanem a vonatkozó cégbírósági eljárás kezdő időpontjának van jelentősége. Ha 2022. január 1-jén nincs szabályosan előterjesztve a cégbejegyzési vagy változásbejegyzési kérelem, már nem nyújtható be később olyan cégbejegyzési vagy tőkeemelés iránti kérelem, amelyhez csatolt irat nem felel meg az új rendelkezéseknek; függetlenül attól, hogy a társasági szerződés aláírásától vagy a társasági határozat elfogadásától számítva még - normál esetben - harminc nap állna a társaság rendelkezésére a cégbejegyzési, változásbejegyzési kérelem benyújtására.

A Javaslat a pótbefizetés tekintetében úgy rendelkezik, hogy a korlátolt felelősségű társaságban előírt, a 3:183. §-on alapuló pótbefizetésre a hatályon kívül helyezés előtti napon hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

A § (10) bekezdésének célja, hogy a jogi személyek létesítő okirata meghatározott időn belül megfeleljen az új rendelkezéseknek. Ez alól a Javaslat egy kivételt tesz: korlátolt felelősségű társaság körében a feltöltéses szabály alapján elfogadott társasági szerződés, illetve tőkeemelési határozat esetében, figyelemmel a § (8) bekezdésében foglaltakra.

50. §-hoz

Jogharmonizációs záradék.