62012CO0194[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2013. február 21-i végzése. Concepción Maestre García kontra Centros Comerciales Carrefour SA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Juzgado de lo Social de Benidorm - Spanyolország. Az eljárási szabályzat 99. cikke - 2003/88/EK irányelv - Munkaidő-szervezés - A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog - A vállalkozás által meghatározott éves rendes szabadság betegszabadsággal való egybeesése - Az éves rendes szabadság valamely más időszakban való igénybevételéhez való jog - A ki nem vett éves rendes szabadság pénzbeli megváltása. C-194/12. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2013. február 21. ( *1 )

"Az eljárási szabályzat 99. cikke - 2003/88/EK irányelv - Munkaidő-szervezés - A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog - A vállalkozás által meghatározott éves rendes szabadság betegszabadsággal való egybeesése - Az éves rendes szabadság valamely más időszakban való igénybevételéhez való jog - A ki nem vett éves rendes szabadság pénzbeli megváltása"

A C-194/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de lo Social de Benidorm (Spanyolország) a Bírósághoz 2012. április 26-án érkezett, 2012. február 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

Concepción Maestre García

és

a Centros Comerciales Carrefour SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: M. Berger tanácselnök, E. Levits (előadó) és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.) 7. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelem előterjesztésére a Maestre García és munkáltatója, a Centros Comerciales Carrefour SA (a továbbiakban: Carrefour) közötti, C. Maestre Garcíának a vállalkozás által meghatározott - általa betegszabadságon töltött - időszakon kívüli éves rendes szabadság igénybevétele vagy másodlagosan a ki nem vett szabadság megváltása iránti kérelemre vonatkozó jogvita keretében került sor.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3. A 2003/88 irányelv "Éves szabadság" című 7. cikke a következőképpen fogalmaz:

"(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelően.

(2) Az éves szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve."

4. A 2003/88 irányelv 17. cikke előírja, hogy a tagállamok eltérhetnek ezen irányelv bizonyos rendelkezéseitől. Az irányelv 7. cikke vonatkozásában semmilyen eltérés nem megengedett.

A nemzeti szabályozás

5. A munkavállalók jogállásáról szóló törvény átdolgozott szövegének elfogadásáról szóló, 1995. március 24-i 1/1995. sz. királyi törvényerejű rendelet (Real Decreto Legislativo 1/1995, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores; a BOE 1995. március 29-i 75. száma, 9654. o., a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) az alapügy tényállásának megvalósulása időpontjában hatályos változata különösen a fizetett éves szabadság, valamint az átmeneti munkaképtelenség tárgykörét szabályozza.

6. A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 38. cikke kimondja:

"(1) A fizetett éves szabadság pénzbeli megváltással nem helyettesíthető időszaka a kollektív szerződésben vagy az egyéni munkaszerződésben kerül megállapításra. Ennek időtartama 30 naptári napnál nem lehet kevesebb.

(2) Azt az időszakot, illetve azokat az időszakokat, amelyekben a szabadság kivehető, adott esetben a vállalkozó és a munkavállaló közös megegyezéssel rögzíti, a szabadságok éves tervezése tekintetében a kollektív szerződésekben előírtaknak megfelelően.

A felek közötti nézeteltérés esetén a hatáskörrel rendelkező bíróság határozza meg a szabadság igénybevételének időpontját, a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Ez gyorsított, elsőbbségi eljárás.

(3) A szabadságolási naptárt az egyes vállalkozások határozzák meg. Az igénybevételt megelőzően legalább két hónappal közölni kell a munkavállalóval a rá vonatkozó időpontokat.

Amennyiben a szabadságnak a vállalkozás előző albekezdésben említett szabadságolási naptárában meghatározott időszaka várandósság, szülés vagy szoptatás miatti átmeneti munkaképtelenséggel, vagy a munkaszerződés felfüggesztésének e törvény 48. cikkének (4) bekezdésében előírt időszakával esik egybe, az érintett a szabadságát az átmeneti munkaképtelenség vagy az e rendelkezés alkalmazásában részére engedélyezett szabadság igénybevételének időszakától eltérő, más időszakban, a felfüggesztési időszak lejártakor is kiveheti, még abban az esetben is, ha a naptári év már letelt."

7. A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 48. cikkének (4) bekezdése rendelkezik a munkaszerződés felfüggesztéséről szülés, az anya szülés után bekövetkező halála, koraszülés, az újszülött kórházi ápolása, örökbefogadás vagy befogadás esetében.

8. A nagyáruházak 2009-2010-es időszakra vonatkozó kollektív szerződésének 37. cikke a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 38. cikkének utolsó bekezdéséhez hasonló rendelkezést tartalmaz.

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9. C. Maestre García, aki pénztárosként dolgozik a Carrefournál, 2010. november 4-e és 2011. június 20-a között betegszabadságot vett igénybe. A 2011. évi szabadságolási naptárat ezen időszakban fogadták el. Az alapeljárás felperesének a téli szabadságolási időszakban 10 nap, a nyári szabadságolási időszakban pedig 21 nap szabadságot biztosítottak.

10. Az alapeljárás felperesére vonatkozóan meghatározott időszakokba a betegszabadságon töltött időtartam is beletartozott. Emiatt C. Maestre García azt kérte a munkáltatójától, hogy a szabadságolási időszakokat határozza meg a betegszabadságát követő időpontokban. E kérelmet csupán a téli időszak vonatkozásában fogadták el, a nyári időszak tekintetében szervezési és emberierőforrás-gazdálkodással kapcsolatos gondokra hivatkoztak.

11. Annak érdekében, hogy elismertesse a 2011-es évre vonatkozó éves rendes szabadsághoz való jogát, C. Maestre García keresetet indított, amely elsődlegesen arra irányult, hogy a Carrefourt kötelezzék a nyári 21 nap szabadság kiadására, másodlagosan pedig hogy fizessenek megváltást.

12. Mivel a Juzgado de lo Social de Benidormnak kétsége támadt a jogvita megoldásával kapcsolatban, amikor az éves rendes szabadság időszaka betegszabadság időszakával esik egybe, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Ellentétes-e a [...] 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely nem teszi lehetővé a rendes szabadság időszakának megszakítását és teljes tartamának - vagy fennmaradó részének - egy későbbi időpontban történő igénybevételét abban az esetben, ha a munkavállaló betegszabadság igénybevételét indokoló átmeneti munkaképtelensége a rendes szabadság időtartama előtt következik be, és termelési vagy szervezési okok akadályozzák annak későbbi időszakban történő igénybevételét?

2) Ellentétes-e a [...] 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltató a szabadság igénybevételének időszakát egyoldalúan az átmeneti munkaképtelenség időszakával egybeeső módon határozza meg, amennyiben a munkavállaló előzetesen nem jelzi egy másik időszak igénybevételére vonatkozó igényét, és a munkavállalók érdekképviseletét ellátó képviselők és a munkáltató közötti megállapodás azt lehetővé teszi?

3) Ellentétes-e a [...] 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely lehetővé teszi az átmeneti munkaképtelenség miatt igénybe nem vett szabadság pénzbeli megváltását - amennyiben termelési vagy szervezési okok miatt nem lehetséges annak tényleges igénybe vétele - annak ellenére, hogy nem kerül sor a munkaszerződés megszüntetésére?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

13. A Bíróság eljárási szabályzata 99. cikkének megfelelően amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság - a főtanácsnok meghallgatását követően - indokolt végzéssel bármikor határozhat, amelyben utal a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.

14. A jelen esetben ez a rendelkezés alkalmazandó.

Az első és a második kérdésről

15. Első és második kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint az a munkavállaló, aki az őt foglalkoztató vállalkozás szabadságolási naptárában egyoldalúan meghatározott szabadságolási időszakban betegszabadságon volt, a vállalkozás termelésével vagy szervezésével kapcsolatos okok miatt a betegszabadság lejártával nem jogosult az eredetileg meghatározott időszaktól eltérő - adott esetben az érintett referencia-időszakon kívüli - időszakban igénybe venni az éves rendes szabadságát.

16. E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a minden munkavállalót megillető fizetett éves szabadsághoz való jog az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve, amelytől nem lehet eltérni, és amelynek az illetékes nemzeti hatóságok általi érvényesítése csak a 2003/88 irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK irányelvben (HL L 307., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 197. o.) kifejezetten meghatározott korlátok között történhet (a C-214/10. sz. KHS-ügyben 2011. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-11757. o.] 23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17. Másodszor megjegyzendő, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog - mint az uniós szociális jog elve - nemcsak különlegesen fontos, hanem azt kifejezetten rögzíti az Európai Unió alapjogi chartája 31. cikkének (2) bekezdése is, amely esetében az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (a fent hivatkozott KHS-ügyben hozott ítélet 37. pontja, valamint a C-337/10. sz. Neidel-ügyben 2012. május 3-án hozott ítélet 40. pontja).

18. Vitathatatlan továbbá, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog célja annak a lehetővé tétele, hogy a munkavállaló pihenhessen, a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő álljon a rendelkezésére. Ez a cél eltér a betegszabadsághoz való jog céljától. Az utóbbit a munkavállaló részére abból a célból biztosítják, hogy a munkaképtelenséget okozó betegségből felépülhessen (lásd a C-78/11. sz. ANGED-ügyben 2012. június 21-én hozott ítélet 19. pontját).

19. A Bíróság tehát már megállapította, hogy különösen a fizetett éves szabadsághoz való jog céljából az következik, hogy az a munkavállaló, aki az éves szabadság előzetesen meghatározott időszakában betegszabadságon van, kérésére és éves szabadságának tényleges igénybevétele céljából jogosult azt egy, a betegszabadság idejével egybeesőtől eltérő, más időszakban kivenni (lásd a C-277/08. sz. Vicente Pereda-ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-8405. o.] 22. pontját és a fent hivatkozott ANGED-ügyben hozott ítélet 20. pontját).

20. E tekintetben pontosítani kell, hogy a munkavállalónak nem csupán a vállalkozás szabadságolási naptára elfogadásának időpontja előtt van lehetősége benyújtani az éves rendes szabadság iránti kérelmét, hanem ezen időpont után is, ezzel fejezve ki egyet nem értését a számára kijelölt időszakkal. Ezen összefüggésben a vállalkozás és a munkavállalói érdekképviseletek között létrejött megállapodás e lehetőséget megtagadó bármely rendelkezése irreleváns.

21. Következésképpen, noha a 2003/88 irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály vagy gyakorlat, amely a betegszabadságon lévő munkavállaló számára lehetővé teszi, hogy ezen időszak alatt fizetett éves rendes szabadságot vegyen ki (a C-350/06. és C-520/06. sz., Schultz-Hoff és társai egyesített ügyekben 2009. január 20-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-179. o.] 31. pontja), a jelen végzés 19. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben a munkavállaló a betegszabadság ezen időszaka során nem kívánja kivenni az éves rendes szabadságát, a munkáltató köteles az éves rendes szabadságot másik időszakban engedélyezni számára.

22. Ami az éves rendes szabadság ezen új, az éves rendes szabadság eredetileg meghatározott időszaka és a betegszabadság időszaka közötti átfedés időtartamának megfelelő időszak meghatározását illeti, a Bíróság már kimondta, hogy azt a nemzeti jognak a munkavállalók rendes szabadságának megállapítására alkalmazandó szabályai és eljárásai szerint kell meghatározni, figyelemmel a fennálló különböző érdekekre, különösen a vállalkozás érdekeivel kapcsolatos kényszerítő okokra (lásd a fent hivatkozott Vicente Pereda-ügyben hozott ítélet 22. pontját).

23. A vállalkozás érdekeinek figyelembevételével kapcsolatban a Bíróság pontosította, hogy abban az esetben, ha ezen érdekekkel ellentétes a munkavállaló az éves rendes szabadság új időszakára vonatkozó kérésének elfogadása, a munkáltató köteles a munkavállalónak az éves rendes szabadságnak az utóbbi által javasolt és az említett érdekekkel összeegyeztethető másik időszakát engedélyezni, nem zárva ki előre azt, hogy az említett időszak az éves rendes szabadság szóban forgó referencia-időszakán kívül fog esni (lásd a fent hivatkozott Vicente Pereda-ügyben hozott ítélet 23. pontját).

24. E megfontolásokból következik, hogy a munkáltató a vállalkozás érdekeihez kapcsolódó okok alapján nem tagadhatja meg a munkáltatótól az éves rendes szabadság bármely más időpontban való kiadását. Ugyanis az éves rendes szabadsághoz való jog - mint az uniós szociális jog elve, ahogyan az a jelen végzés 17. pontjában már szerepelt - sajátos jelentőségére tekintettel a vállalkozás érdekeinek figyelembevétele csupán a munkáltató azon lehetőségében nyilvánulhat meg, hogy a munkavállaló által választott időszakot a referencia-időszakon kívül eső más időszak javára tagadja meg, az éves szabadság valamely időszaka későbbi kiadásának megkérdőjelezése nélkül.

25. A fentiek alapján az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint az a munkavállaló, aki az őt foglalkoztató vállalkozás szabadságolási naptárában egyoldalúan meghatározott szabadságolási időszakban betegszabadságon volt, a vállalkozás termelésével vagy szervezésével kapcsolatos okok miatt a betegszabadság lejártával nem jogosult az eredetileg meghatározott időszaktól eltérő - adott esetben az érintett referencia-időszakon kívüli - időszakban igénybe venni az éves rendes szabadságát.

A harmadik kérdésről

26. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely lehetővé teszi az átmeneti munkaképtelenség miatt igénybe nem vett szabadság pénzbeli megváltását - amennyiben termelési vagy szervezési okok miatt nem lehetséges annak tényleges igénybevétele - annak ellenére, hogy nem kerül sor a munkaszerződés megszüntetésére.

27. E kérdés megválaszolásához mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése maga is kimondja, hogy "az éves szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve".

28. Tehát az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (lásd a fent hivatkozott Vicente Pereda-ügyben hozott ítélet 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Neidel-ügyben hozott ítélet 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) a biztonság és az egészség hatékony védelme érdekében a munkavállalónak főszabályként joga van a tényleges pihenéshez. A 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése ezért csak a munkaviszony megszűnése esetén teszi lehetővé a rendes szabadság pénzbeli megváltással történő helyettesítését.

29. Márpedig a jelen ügyben egyértelmű, hogy C. Maestre García munkaviszonya nem szűnt meg, így a 2003/88 irányelv 7. cikke nem teszi lehetővé pénzbeli megváltás kifizetését, a vállalkozás érdekeivel összefüggő okok pedig, amelyek megakadályoznák, hogy a munkavállaló az éves rendes szabadságát ténylegesen igénybe vegye, e tekintetben irrelevánsak.

30. A fentiek alapján a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely lehetővé teszi a munkaszerződés időtartama alatt a munkavállaló által átmeneti munkaképtelenség miatt igénybe nem vett szabadság pénzbeli megváltását.

A költségekről

31. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint az a munkavállaló, aki az őt foglalkoztató vállalkozás szabadságolási naptárában egyoldalúan meghatározott szabadságolási időszakban betegszabadságon volt, a vállalkozás termelésével vagy szervezésével kapcsolatos okok miatt a betegszabadság lejártával nem jogosult az eredetileg meghatározott időszaktól eltérő - adott esetben az érintett referencia-időszakon kívüli - időszakban igénybe venni az éves rendes szabadságát.

2) A 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely lehetővé teszi a munkaszerződés időtartama alatt a munkavállaló által átmeneti munkaképtelenség miatt igénybe nem vett szabadság pénzbeli megváltását.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.