BH 2015.1.14 A res iudicata a jogrend alapja, annak választottbírósági eljárásban történt megsértése a felek relatív jogviszonyán keresztül is a közrend sérelmét jelenti [Alaptörvény B) cikk (1) bek.; 1994. évi LXXI. tv. (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (2) bek. b) pont, 58. §; 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 229. § (1) bek.].

Pertörténet:

Szekszárdi Törvényszék G.40032/2013/10., Kúria Gfv.30363/2013/11. (*BH 2015.1.14*)

***********

[1] A W. Rt. fővállalkozási szerződést kötött az alperes jogelődjével, a T. Önkormányzattal építési szerelési munkák elvégzésére. A fővállalkozó a szerződés alapján elvégzett munkák ellenértékéből 2001. január 17-én engedményezési szerződéssel a felperesre mint alvállalkozójára engedményezett 510 216 682 Ft-ot.

[2] A bíróság megállapította a W. Rt. fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását, melyet 2003. szeptem­ber 11-én tettek közzé a Cégközlönyben.

[3] A W. Rt. és a T. Önkormányzat közötti szerződés miatt több választottbírósági eljárás indult.

[4] A felperes (a választottbírósági eljárásban is felperes) keresettel fordult a Választottbírósághoz, melyben kérte az alperest kötelezni 153 304 470 Ft-nak 2003. március 14-től 2005. november 4-ig járó késedelmi kamata, vagyis 27 836 842 Ft, valamint ezen összeg után 2005. november 20-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegének megfelelő kártérítés megfizetésére.

[5] Álláspontja szerint a VB.I. számú ítélet alapján 153 304 470 Ft értékben történt olyan teljesítés, amely ellenszolgáltatás nélkül maradt. A VB.II. számú ítélet szerint ugyanakkor a szerződés lehetetlenülése 2003. március 14-én következett be, vagyis a 153 304 470 Ft felperesi követelés is ezen a napon vált esedékessé. Az alperes azonban a beszámítási kifogás elfogadásáig fizetési késedelemben volt. A felperes álláspontja szerint a beszámítással a tőkekövetelések kerültek elszámolásra és szűntek meg, míg a kamat esedékessé vált. Mivel azonban a felperes a követelés egy részét másra engedményezte, ebben a harmadik választottbírósági eljárásban csak 56 168 142 Ft után számított kamatot igényelt. Annak összege 27 836 842 Ft, teljesítési határideje pedig az ítélet kézbesítésének napja: 2005. november 20.

[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság a megelőző eljárásokban a követelés tekintetében érdemben határozott, ezen ítéletek felülvizsgálatára pedig nincs lehetőség. Az alperes nem tanúsított a felperessel szemben olyan magatartást, mely jogellenes és felróható magatartásnak lenne minősíthető, és ezáltal kárt okozott volna a felperesnek.

[7] A Választottbíróság VB.III. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az eljárási költségek megfizetésére. Az ítélet indokolásának 7.a) pontjában - az első választottbírósági ítélet ismertetése során - megállapította, hogy "az ítéletnek a rendelkező része … kimondta a felperesek keresetének elutasítását. Az elutasítás tehát a jelen per felperesének mind tőke-, mind kamatkövetelésére kiterjedt."

[8] Rámutatott, a jogvita alapja az a kérdés, hogy a felperes követeléséről már döntött-e a megelőző eljárásokban a Választottbíróság. Kifejtette, a VB.I. számon hozott ítéletében a Választottbíróság akként foglalt állást, hogy a felperes 153 304 470 Ft követelése nem sorolható a szerződés teljesítéseként elfogadható berendezések közé. A Választottbíróság abban az eljárásban azt vizsgálta, hogy az I. r. felperes teljesített-e olyan szolgáltatást, amely a szerződés megszűnésekor ellenszolgáltatás nélkül maradt. Az I. r. felperes teljesítését a Választottbíróság - az első ítéletében - nem fogadta el, ezért az ítélet rendelkező részében sem adott helyt a felperesek ellenérték megfizetésére irányuló követelésének. A megelőző eljárásokban a Választottbíróság a perbe vitt követelésre vonatkozóan állást foglalt, így a kereseti főkövetelés ítélt dolognak minősül, és egy újabb ügyben eljáró bíróság, így a jelen Választottbíróság nem változtathatja meg a korábbi döntést, ezért a keresetet elutasította.

[9] A felperes keresetében kérte a VB.III. számú ítélet érvénytelenítését a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Hangsúlyozta, hogy a VB.I. számú ítéletben a Választottbíróság elismerte, miszerint a 153 304 470 Ft felperesi fővállalkozói díjigény alapos, csak azért nem kellett azt az alperesnek megfizetnie, mert azzal szemben beszámításra alkalmas követelése keletkezett. A VB.III. számú választottbírósági eljárásban tehát olyan kamatkövetelést érvényesített, amelyet valós tartozás után a szerződés lehetetlenülése és az előzményi per ítélettel lezárása közötti időre követel.

[10] A VB.II. számú ítélet a vállalkozói teljesítést és elszámolást megerősítette és a korábbi ítéletnek a vállalkozói teljesítésre vonatkozóan res iudicata hatást tulajdonított. Ezért a jelen perben támadott választottbírósági ítélet iratellenesen állapította meg, hogy a felperes által követelt tétel nem sorolható a teljesítésként elfogadható berendezések közé. A kamatkövetelés korábban nem volt a per tárgya, ezért elbírálása sem történhetett meg. A Választottbíróság a korábbi ítéletét félreértelmezve a felperest a jogérvényesítéstől elzárta, amely sérti a közrendet.

[11] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a korábbi eljárásokban a felek közötti elszámolás megtörtént. A fővállalkozási szerződésből eredően mindkét szerződő fél követelését 2003. március 14-i időponttal számolták el a tőke és kamat vonatkozásában egyaránt, ezért azt utóbb már nem lehet vitássá tenni. A felperes a VB.I. számú választottbírósági eljárásban nem csupán tőkekövetelést érvényesített, de annak járulékai tekintetében is keresetet terjesztett elő.

[12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Elsőként azt vizsgálta, hogy mennyiben kellett a Választottbíróságnak a Pp. rendelkezéseit az ítélt dolog vonatkozásában alkalmazni.

[13] Megállapította, hogy a felek választottbírósági szerződése alapján eljáró Választottbíróság Eljárási Szabályzata (Vbesz) 14. § (1) bekezdése szerint az eljáró tanács a felek által kikötött jogot alkalmazza. A Vbt. 58. §-a és a Vbesz 43. §-a is kimondja, hogy a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni.

[14] A Pp. 227-230/A. §-ainak értelmezését követően kifejtette, hogy az anyagi jogerő tartalmát egy pozitív és egy negatív hatásban jelölhetjük meg. A pozitív hatás az, hogy a felek, a bíróság és más hatóság kötve vannak az anyagi jogerőhöz és a jogerős határozat tartalmát irányadónak kell tekinteniük. A negatív hatás az, hogy ítélt dolog, azaz res iudicata keletkezik. Ez jut kifejezésre a Pp. 229. § (1) bekezdésében. Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme részben a jog azonosságát, részben a tényalap azonosságát feltételezi. Ha a bíróság a jogalapot egy korábbi perben jogerősen eldöntötte, az erre vonatkozó döntés a későbbi perekben köti a bíróságot. A Vbt. 58. §-a alapján a Pp. 229. §-a a választottbírósági ítéletek vonatkozásában is alkalmazandó.