A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27861/2019/12. számú határozata végrehajtás tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 32. §, 45/A. §, 62. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217. §, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 25. §, 81. §, 131. §, 133. §, 134. §, 138. §, 143. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. §, 83. §, 2017. évi CLI. törvény (Air.) 44. §, 46. §, 73. §, 127. §, 132. §, 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 1. §, 2. §, 18. §, 19. §, 24. §, 29. §, 122. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §, 35. §, 85. §, 88. §, 99. §, 2018. évi XLI. törvény 207. §] Bíró: Horváth Beáta

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Dobos István ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Donát Diána kamarai jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (alperes címe) alperes ellen végrehajtási eljárás megszüntetése tárgyú közigazgatási perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Az eljárás során feljegyzett 30.000,- (harmincezer) forint eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 10.000,- (tízezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek nyilatkozatai és a megelőző eljárás iratanyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Helységnév Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 2018. május 31. napján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megye neve Megyei Adó- és Vámigazgatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) intézett megkeresés száma iktatószámú megkeresésében foglaltak szerint felperest a Helységnév Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Határozat száma I. iktatószámú, 2015. július 28. napján véglegessé vált határozatában foglaltak végrehajtására kötelezte.

A határozatban a megkereső hatóság a ingatlan helye alatti ingatlanon engedély nélkül épített Idősek Bentlakásos Otthona főépület és feldolgozó-, tároló épület lebontására szólította fel a felperest, mint kötelezettet.

Az elsőfokú hatóság 2019. július 26. napján határozat száma II. iktatószámú levelével Helységnév Megyei Önkormányzati Jegyzőjétől a végrehajtással érintett ingatlan vonatkozásában adó- és értékbizonyítvány kiállítását kérte.

Felperes törvényes képviselője 2019. augusztus 21. napján az adó- és értékbizonyítvány megkérése vonatkozásában végrehajtási kifogást nyújtott be az elsőfokú hatósághoz, melyben az eljárás megszüntetése iránti kérelmet is előterjesztett.

Felperes kérelmében az Avt. 18. § d) pontjára, továbbá az Ákr. 138. § (1) bekezdésére hivatkozott.

Kérelméhez csatolta a Megye neve Megyei Kormányhivatal Építésügyi, Hatósági, Oktatási és Törvényességi Felügyeleti Főosztály, Építésügyi Osztály Határozat száma III. számú, 2015. április 22. napján kelt és 2015. július 28. napján jogerőssé (véglegessé) vált határozatát, melyben a jogerőre emelkedéstől számított 60 napos teljesítési időt állapított meg a hatóság.

Felperes álláspontja szerint a bontási kötelezettségre vonatkozó teljesítési határidő 2015. szeptember 27. napján járt le, így a 3 éves elévülési határidőt 2015. szeptember 27. napjától kell számítani, így a döntésben megállapított bontási kötelezettség végrehajtásához való jog elévülése 2018. szeptember 27. napján következett be.

Álláspontja szerint az "A" jelű épület bontására nem kerülhet sor, mivel az azt elrendelő döntés végrehajtásához való jog elévült.

A hatóság a 2019. szeptember 26. napján kelt végzés száma iktatószámú végzésével a felperes végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kérelmét elutasította a végrehajtási kifogás felterjesztése mellett.

Az elsőfokú hatóság az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 138. §-ára hivatkozással végzésében rögzítette, hogy a végrehajtáshoz való jog 2018. szeptember 27. napján évült volna el, ugyanakkor Helységnév Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, mint megkereső hatóság 2016. augusztus 22. napján helyszíni eljárás keretében ellenőrizte a teljesítést, melyről jegyzőkönyvet vett fel, mely a megkeresés mellékletéül megküldésre került az elsőfokú hatóság számára. A helyszíni eljárás megszakította a végrehajtás elévülését, így az a helyszíni ellenőrzés időpontjától újraindult.

A megkereső hatóság 2018. május 31. napján tette át az ügyet az adóhatósághoz, az elévülési időn belül.

Az elsőfokú hatóság rögzítette azt is, hogy az ügyátadás időpontjától az eljárásra az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) szabályai az irányadóak. Ekörben hivatkozott az Avt. 19. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, miszerint a végrehajtáshoz való jog az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 4 év elteltével évül el, melynek folytán felperes esetében az elévülés legkorábban 2019. december 31. napján következhetett volna be, azonban azt megszakították a megkereső hatóság és az adóhatóság helyszíni eljárásai is az Avt. 19. § (9) bekezdésére figyelemmel.

Erre tekintettel a hatóság arra a megállapításra jutott, hogy perbeli esetben a végrehajtáshoz való jog nem évült el, így a végrehajtási eljárás nem szüntethető meg.

Felperes az elsőfokú hatóság végzése ellen fellebbezést terjesztett elő, melyben előadta, hogy az elsőfokú határozat végrehajtására nincs jogszabályi lehetőség, mivel azt a másodfokú hatóság megváltoztatta, így az adóhatóság jogszabályellenesen járt el, amikor az elsőfokú határozatot hajtotta végre.

Felperes álláspontja szerint a behajtást kérő hatóság által 2016. augusztus 22. napján végzett helyszíni ellenőrzés nem szakítja meg az elévülést, mivel nem szolgálja a követelés érvényesítését és az nem tényleges végrehajtási cselekmény. Felperes ekörben hivatkozott a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) Nagykommentárjának 332. oldalában foglaltakra, miszerint nem vonhatóak a végrehajtási cselekmény fogalma körébe a pusztán ügyviteli jellegű intézkedések, csak azok, amelyek közvetlenül a követelés érvényesítését szolgálják vagy amelyeknek eljárásjogi jelentősége van.

Felperes álláspontja szerint kizárólag a Vht. szerinti végrehajtási cselekmény szakítja meg a végrehajtáshoz való jog elévülését, a hatósági ellenőrzés, a felszólító levél és a behajtást kérő hatóság 2018. május 31. napján történt megkeresése pedig nem minősül végrehajtási cselekménynek, nem szolgálja a követelés érvényesítését, így az elévülést sem szakítja meg.

Kifogásolta felperes azt is, hogy a hatóság a benyújtott végrehajtási kifogást vegyes kérelemnek, egyrészt adó- és értékbizonyítványra vonatkozóan végrehajtási kifogásnak, illetve külön, eljárás megszüntetésére irányuló kérelemnek is tekintette. Felperes álláspontja szerint az Avt. nem nevesít végrehajtás megszüntetése iránti kérelem jogintézményt, az Avt. kizárólag a végrehajtási kifogás jogintézményét nevesíti. Erre figyelemmel az adóhatósági eljárás felperes véleménye szerint jogszabályellenes.

Felperes álláspontja szerint téves továbbá a végzés indokolása a teljesítési határidővel kapcsolatosan is, az Ákr. és az Avt. szabályainak párhuzamos alkalmazása tekintetében.