BH 2005.7.261 A közalkalmazotti jogviszony akarathiba folytán érvénytelen megszüntetése miatt a munkáltatóval szemben a Kjt. 34. §-ában lévő jogkövetkezményeket kell alkalmazni - Ezzel összefüggésben a közalkalmazottat a felmentési időre járó átlagilletmény akkor is megilleti, ha keresőképtelenség miatt táppénzes állományba került [Kjt. 34. § (7) bekezdés].

A felperes keresetében kérte a közalkalmazotti jogviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó megállapodás érvénytelenségének megállapítását, a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását, elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetését, másodlagosan az Mt. 100. §-a szerinti marasztalást.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2001. november 22-én kelt megállapodás érvénytelen. Kötelezte az alperest 395 400 forint felmentési időre járó átlagilletmény és 527 000 forint végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2001. január 10-étől január 31-éig tartó határozott idejű, majd 2001. február 1-jétől határozatlan idejű kinevezéssel létesített közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel, szociális gondozó munkakörben. A felperes a csoportvezetői munkakör betöltése érdekében egy önkormányzati képviselővel megkereste a város jegyzőjét, akinek telefonon történt értesítésére a megbeszélésen megjelent a munkáltatói jogkört gyakorló intézményvezető is. A felperest az áruvásárlási kölcsönügyletéről - amelynél az alperes egyik alkalmazottját kérte meg kezesének - kikérdezték, majd az irodából való távozásra szólították fel. A depresszióval kezelt felperes ezután - kísérővel - felkereste kezelőorvosát, akitől nyugtatót kapott, majd a jegyző irodájába való visszatérésekor a jegyző a kölcsönügylettel kapcsolatos büntetőjogi felelősségre, és a rendőrség kihívására történt figyelmeztetés után felhívta a felperest a munkaviszonya megszüntetésére. A felperes ezt követően a titkárnőnek lediktálta és aláírta a jogviszonya megszüntetését kérő jognyilatkozatot, amelyre az intézményvezető rávezette a hozzájáruló nyilatkozatát. A felperes a város polgármesterétől, jegyzőjétől és az alperestől kérte a jognyilatkozata "semmisnek tekintését", keresetében jogellenes kényszerítésre és fenyegetésre hivatkozott.

A munkaügyi bíróság e tényállásból arra következtetett, hogy a felperes a jognyilatkozatát jogellenes fenyegetés hatására tette, a jognyilatkozata az Mt. 7. § (2) bekezdésébe, továbbá az együttműködésről, a jóhiszeműségről, a tisztességről szóló Mt. 3. § (1) bekezdésébe és 4. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött, tehát semmis. Ezért az Mt. 10. § (2) bekezdése alapján a munkáltató hibájából előállt érvénytelenségre hivatkozással végkielégítésben és felmentési átlagilletményben marasztalta az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperesnek felmentési időre járó átlagilletményben, végkielégítésben és perköltségben való marasztalását mellőzte, egyebeken jóváhagyta.

A másodfokú bíróság részbizonyítás alapján a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy a felperes előző közalkalmazotti jogviszonya "saját felmondása" alapján szűnt meg 2000. december 27-én, a felperes a perbeli jogviszonya megszűnésétől táppénzes állományban volt, majd rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy a felperes bizonyította az Mt. 7. § (3) bekezdésében a megtámadásra előírt 30 napos határidő megtartását. A kiegészített tényállás alapján egyetértett az akarathibára és az Mt. 10. § (2) bekezdésében előírt jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó jogerős ítéleti állásponttal és azzal, hogy rendeltetésellenes joggyakorlás nem állapítható meg. A közalkalmazotti jogviszonyban alaptalannak találta az Mt. 100. §-a szerinti, a felperes által kért jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá megállapította, hogy a felperes táppénzes állományára, majd rokkantsági nyugdíjára tekintettel keresetvesztesége nem keletkezett, ezért felmentési időre járó illetményre nem jogosult. Mivel a felperes perbeli jogviszonya nem áthelyezéssel jött létre, tévesnek találta a 20 éves közalkalmazotti jogviszony alapján megállapított végkielégítést.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet "nem határozta meg világosan a perbeli megállapodás érvénytelenné nyilvánítása jogszabályi alapját", a rendeltetésellenesség megállapításának hiányát, amely miatt álláspontja szerint a perbeli megállapodás semmis. Erre tekintettel jogellenesnek tartotta a visszahelyezésének mellőzését. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták az Mt. 10. § (2) bekezdését, ehelyett a Kjt. 34. § (4), (6) és (7) bekezdése alkalmazásának lett volna helye, mivel az érvénytelen megállapodás folytán az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát. Továbbá a jogellenesség jogkövetkezményei a táppénzre és a rokkantsági nyugdíjra hivatkozással sem mellőzhetők. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet megváltoztatásával a rendeltetésellenesség megállapítását, másodlagosan a jogviszonya helyreállítását kimondó határozat hozatalát, az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot elrendelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, arra is tekintettel, hogy a felperes nyugellátásban részesül. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tanúsított olyan magatartást, amely érvénytelenné tette volna a felperes jognyilatkozatát. A felperes ugyanis saját elhatározásából a jegyző titkárságán lediktálta a jogviszonya közös megegyezéssel megszüntetésére irányuló kérelmét, amihez a munkáltatói jogkör gyakorlója hozzájárult.

A Legfelsőbb Bíróság az alperes által 2004. december 6-án átvett felülvizsgálati kérelemre december 9-én benyújtott ellenkérelmet - annak tartalmára is tekintettel - csatlakozó felülvizsgálati kérelemként vette figyelembe [Pp. 244. § (2) bek., 274. § (3) bekezdés].