A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30167/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1988. évi VI. törvény (Gt.) 17. §, 32. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.167/2009/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Fülöp Hilda ügyvéd (1053 Budapest, Veres Pálné u.37.) által képviselt felperesnek dr. Pauló Katalin ügyvéd (1027 Budapest, Frankel Leó út 20.) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 35.G.40.289/2007. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.444/2008/6. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.444/2008/6. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 100.000 (Egyszázezer) Ft felülvizsgálati perköltséget és az államnak - az adóhatóság felhívása alapján - 1.082.400 (Egymillió-nyolcvankettőezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az 1994. január 17-én alapított felperesnek az alperes alapító tagja és 5 évre megválasztott ügyvezetője volt. Ez utóbbi tisztséget megbízási jogviszony alapján végezte. A perben nem álló R. Kft. alapítására 1995. május 31-én került sor, e cégnek is egyik alapító tagja az alperes. Az alperes 1996. január 19-én kelt levelével azonnali hatállyal lemondott a felperesnél fennálló ügyvezetői tisztségéről, cégjegyzési jogosultságának törlése 1996. április 19-i hatállyal megtörtént a cégjegyzékből. Az alperes 2000. május 19-től ügyvezetője is volt a R. Kft-nek, a felperesi cégben fennálló tagsági viszonya pedig 2001. október 26-i hatállyal - kizárás folytán - szűnt meg.

A felperes végleges keresetében egyrészt arra alapítottan, hogy az alperes a felperes ügyvezetőjeként fiktív jogügyletek, illetve számlák alapján teljesített bizonyos cégek felé átutalásokat 5.481.027 Ft és kamataiban kérte az alperes marasztalását. Másrészt arra hivatkozással, hogy az alperes a felperessel azonos tevékenységet folytató R. Kft-be vitte át a felperesnek az E. cégcsoporttal fennálló kapcsolatát és ily módon a felperest a piacról kiszorította, elmaradt haszon címén 18.040.624 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ezt a kereseti kérelmét az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 32. §-ának /1/ bekezdésére, a Ptk. 277. § /1/ és /2/ bekezdésére, a Ptk. 318. § /1/, 339. § /1/ és 355. §-ára, valamint a Ptk. 474. § /2/, 477. § /1/, 479. § /2/, 482. § /2/ és 483. § /2/ bekezdéseire alapította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 5.481.027 Ft és kamatai tekintetében marasztalta az alperest, azt ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.

Tényként állapította meg, hogy bár az E. S. eredetileg a felperes üzleti partnere volt, 1996-tól már a R. Kft-vel kötött szerződést - mely cég az E. S. kizárólagos képviselője és forgalmazója lett - a felperes részére pedig a továbbiakban árut nem szállított. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban e tényekből nem következik, hogy az alperes - aki csak évekkel később lett a R. Kft. ügyvezetője - szándékosan lebeszélte volna az E. S.-t a felperessel való szerződéskötésről és a R. Kft-vel való szerződéskötésre beszélte volna rá. Az E. S. ügyvezetője is írásban úgy nyilatkozott, hogy a cég önszántából alakított ki kapcsolatot a R. Kft-vel. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy az alperes sem a felperes tagjaként, sem ügyvezetőjeként nem követett el károkozó magatartást.

A mindkét fél fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. A másodfokú ítélet szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes működését akadályozó tagi magatartás a tag kizárását alapozza meg és helytálló jogszabályi alapon vizsgálta az alperes, mint vezető tisztségviselő kártérítési felelősségét is. Alaptalanul sérelmezte ezzel kapcsolatban a felperes fellebbezése a Ptk-nak a megbízási szerződésre és annak teljesítésére vonatkozó szabályai figyelmen kívül hagyását, mert egyértelmű, hogy a Gt. 32. § /1/ bekezdése alapján a Ptk. 318. § /1/ bekezdésében írtak alkalmazásának van helye.

A másodfokú bíróság szerint az alperes objektív kárfelelősségére vonatkozó felperesi érvelést nem alapozhatja meg sem a kifogásolt elszámolás és dokumentum-átadás hiánya - mellyel kapcsolatban a felperes meg sem jelölte a kárral való okozati összefüggést -, sem az ügyvezető tisztségről való lemondás, mely jogellenesnek nem minősült. Nem bizonyított, hogy a felperes üzletvezvesztésének okozója az alperes lett volna. A felperes és a R. Kft. között verseny alakult ki, mely utóbbi cég javára dőlt el.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az elmaradt haszon megtérítése iránti keresetet elutasító rendelkezés helybehagyása helyett elsődlegesen az alperest 18.040.624 Ft és kamataiban marasztaló új határozat meghozatalát, másodlagosan e vonatkozásban új eljárás elrendelését kérte. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta:

Az alperes a felperes üzletének tönkretétele céljából alapította a R. Kft-t, majd mindent megtett a felperes tönkretétele érdekében, folyamatosan szedi a R. Kft-vel együtt azt a hasznot, ami a felperest illetné meg. Az alperes a Ptk. 474. § /2/ bekezdésébe ütközően nem kötött szerződést a felperes, mint megbízó javára, a Ptk. 477. § /1/ bekezdésébe ütközően nem tájékoztatta a felperest a piaci kiszorítás megkezdéséről, holott erre nagy szükség lett volna. A Ptk. 479. § /2/ bekezdését megsértve nem adta át folytatható módon az üzletmenetet a felperesnek, sőt ezzel kapcsolatban semmilyen információt nem adott. Lemondásakor elmulasztotta a Ptk. 482. § /2/ bekezdésében írt halaszthatatlan intézkedések megtételét a károkozás megakadályozása érdekében. A felperessel kötött szerződését nem tartalmának megfelelően, azaz nem a Ptk. 277. § /1-2/ bekezdésében írtak szerint teljesítette, a Ptk. 483. § /2/ bekezdését megsértve nem elegendő felmondási idő biztosításával, hanem azonnali hatállyal mondott fel. E szabályok megsértése önmagában megalapozza az alperes kártérítési felelősségét. A Ptk. 483. § /3/ bekezdéséből következően az alperes kártérítési felelőssége nemcsak a felperes ügyvezetőjeként, de a felperes tagjaként is fennáll.

A perben elmaradt annak vizsgálata, hogy az alperes megszegte a Ptk-nak a megbízási szerződésre vonatkozó előírásait, továbbá a Ptk. 277. § /1-2/ bekezdésében írtakat. Kirívóan okszerűtlenül állítja a jogerős ítélet, hogy az alperes tagkénti magatartása csak kizárás alapjául szolgálhat, mert a szándékosan kárt okozó alperessel szemben a kártérítés szankcióját is alkalmazni kell. Nem említi a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott 3/2006.PJE határozatot sem, mely három feltétel fennállása esetén a Ptk. 483. § /3/ bekezdés alapulvételével objektívvé teszi a kárfelelősséget. A három feltétel a perbeli esetben fennállt, mert az alperes azonnali hatállyal és minden ok nélkül mondott fel és a visszterhességben sem volt vita a felek között. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták a felperes által hivatkozott "jogalapot", a Ptk. 3. § /1-2/ bekezdését és 2. § /1/ bekezdését megsértve jártak el.