32018R1805[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1805 rendelete (2018. november 14.) a befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/1805 RENDELETE

(2018. november 14.)

a befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1) Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését.

(2) Az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, amelyet az Európai Tanács 1999. október 15-16-i tamperei ülése óta a büntetőügyekben az Unión belül folytatott igazságügyi együttműködés alapköveként tartanak számon.

(3) A bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek a befagyasztása és elkobzása a bűnözés elleni küzdelem leghatékonyabb eszközei közé tartozik. "A stockholmi program - A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa" (2) című dokumentummal összhangban, az Unió elkötelezett a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök azonosításának, elkobzásának és újbóli felhasználásának hatékonyabbá tétele mellett.

(4) mivel a bűnözés gyakran nemzetközi jellegű, a határokon átnyúló együttműködés hatékonysága alapvető fontosságú a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek a lefoglalásához és elkobzásához.

(5) A befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó jelenlegi uniós jogi keretet a 2003/577/IB (3) és a 2006/783/IB (4) tanácsi kerethatározat alkotja.

(6) A Bizottságnak a 2003/577/IB és a 2006/783/IB kerethatározatról szóló végrehajtási jelentései azt jelzik, hogy a befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó jelenlegi szabályozás nem teljesen hatékony. A tagállamokban nem egységes e kerethatározatok végrehajtása és alkalmazása, aminek következtében nem elegendő mértékben kerül sor kölcsönös elismerésre, és az optimálisnál alacsonyabb hatékonyságú a határokon átnyúló együttműködés.

(7) A befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésének uniós jogi kerete nem tartott lépést a közelmúltbeli uniós és nemzeti szintű jogalkotási fejleményekkel. Különösen a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) minimumszabályokat határoz meg a vagyon befagyasztásával és elkobzásával kapcsolatban. Az említett minimumszabályok a következőkre vonatkoznak: a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az elkobzása - többek között a gyanúsított vagy vádlott betegsége vagy szökése esetén-, ha a büntetőeljárást már megindították a bűncselekmény tekintetében, a kiterjesztett hatályú elkobzás, és a harmadik féltől történő elkobzás. Az említett minimumszabályok kiterjednek a vagyon esetleges későbbi elkobzás céljából történő befagyasztására is. Célszerű, hogy a kölcsönös elismerésre vonatkozó jogi keret a befagyasztást elrendelő határozatoknak és az elkobzást elrendelő határozatoknak az említett irányelv hatálya alá tartozó típusait is magában foglalja.

(8) A 2014/42/EU irányelv elfogadásakor az Európai Parlament és a Tanács nyilatkozatban jelentette ki, hogy az Unión belüli befagyasztási és elkobzási rendszer hatékonysága szervesen kapcsolódik a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésének megfelelő működéséhez. Tekintettel arra, hogy átfogó rendszert kell kialakítani a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek a befagyasztására és elkobzására, az Európai Parlament és a Tanács felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről.

(9) A Bizottság "Az európai biztonsági stratégia" című, 2015. április 28-i közleményében úgy vélekedett, hogy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatékony határokon átnyúló eszközökön alapszik, valamint hogy a bírósági ítéletek és a bírósági határozatok kölcsönös elismerése a biztonsági keret alapvető elemét képezi. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy javítani kell a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerését.

(10) A Bizottság a "Cselekvési terv a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem fokozásáról" című, 2016. február 2-i közleményében kiemelte annak szükségességét, hogy a terrorizmust finanszírozó bűnözőket megfosszák vagyoni eszközeiktől. A Bizottság kijelentette, hogy a terrorizmust finanszírozó szervezett bűnözés felszámolása érdekében alapvetően fontos, hogy ezeket a bűnözőket megfosszák a bűncselekményből származó jövedelemtől. Ezért a Bizottság kijelentette, hogy gondoskodni kell arról, hogy a kölcsönös elismerés elvét alkalmazva a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok valamennyi típusát a lehető legteljesebb mértékben végrehajtsák az egész Unióban.

(11) A befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok hatékony kölcsönös elismerése érdekében az e határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat jogilag kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusban kell megállapítani.

(12) A befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását fontos olyan szabályok megállapításával elősegíteni, amelyek kötelezik a tagállamokat arra, hogy egy másik tagállam által büntetőügyekben folytatott eljárás keretében kibocsátott, befagyasztást elrendelő határozatokat vagy elkobzást elrendelő határozatokat további alaki követelmények nélkül elismerjék és a területükön végrehajtsák.

(13) E rendeletnek a büntetőügyekben folytatott eljárások keretében kibocsátott, befagyasztást elrendelő valamennyi határozatra és elkobzást elrendelő valamennyi határozatra alkalmazandónak kell lennie. A "büntetőügyekben folytatott eljárás" az Európai Unió Bírósága által - az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatától függetlenül - értelmezett, önálló uniós jogi fogalom. Ez a fogalom ezért kiterjed a bűncselekménnyel kapcsolatos eljárást követően kibocsátott, befagyasztást elrendelő határozatok és elkobzást elrendelő határozatok valamennyi típusára, nemcsak a 2014/42/EU irányelv hatálya alá tartozó határozatokra. Kiterjed továbbá a jogerős ítélet nélkül kibocsátott egyéb típusú határozatokra is. Az érintett tagállamnak el kell tudnia ismerni és végre kell tudnia hajtani egy másik tagállam által kibocsátott ilyen határozatot akkor is, ha ilyen határozatok esetleg nem léteznek az említett tagállam jogrendjében. A büntetőügyekben folytatott eljárás fogalmába beletartozhatnak a rendőrség és az egyéb bűnüldöző hatóságok által folytatott nyomozások is. A polgári vagy közigazgatási ügyekben folytatott eljárások keretében kibocsátott, befagyasztást elrendelő határozatokat és elkobzást elrendelő határozatokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(14) E rendeletnek ki kell terjednie a 2014/42/EU irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos, befagyasztást elrendelő határozatokra és elkobzást elrendelő határozatokra, valamint az egyéb bűncselekményekkel kapcsolatos befagyasztást elrendelő határozatokra és elkobzást elrendelő határozatokra. Ezért nem indokolt, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó bűncselekmények köre a különösen súlyos, több államra kiterjedő vonatkozású bűncselekményekre korlátozódjon, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikke nem ír elő ilyen korlátozást a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek kölcsönös elismerésének biztosítására szolgáló szabályokat és eljárásokat megállapító intézkedésekre nézve.

(15) A kölcsönös elismerés elve és a bírósági határozatok azonnali végrehajtása alapján a tagállamok közötti együttműködés előfeltétele az abba vetett bizalom, hogy az elismerendő és végrehajtandó határozatok meghozatalára mindenkor a jogszerűség, a szubszidiaritás és az arányosság elvének betartásával kerül sor. Az ilyen együttműködés előfeltétele továbbá, hogy meg kell védeni azon személyek jogait, akiket a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat érint. Az ilyen érintett személyek körébe, akik lehetnek természetes vagy jogi személyek, bele kell tartoznia azon személynek, akivel vagy amellyel szemben a befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, illetve azon személynek, akinek vagy amelynek az említett határozat hatálya alá tartozó vagyon a tulajdonában van, továbbá minden olyan harmadik félnek is, akinek vagy amelynek az említett vagyonnal kapcsolatos jogait az adott határozat közvetlenül sérti, a jóhiszemű harmadik feleket is beleértve. Arról, hogy az ilyen harmadik feleket a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat közvetlenül sérti-e, a végrehajtó állam jogával összhangban kell dönteni.

(16) Ez a rendelet nem módosítja az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkében biztosított alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartásának kötelezettségét.

(17) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában (Charta) és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (EJEE) elismert alapelveket. Ez magában foglalja azt az elvet, hogy meg kell tiltani minden hátrányos megkülönböztetést, így például a nem, faji vagy etnikai származás, vallás, szexuális irányultság, állampolgárság, nyelv, politikai vélemény vagy fogyatékosság alapján történő megkülönböztetést. E rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(18) A 2010/64/EU (6), a 2012/13/EU (7), a 2013/48/EU (8), az (EU) 2016/343 (9), az (EU) 2016/800 (10) és az (EU) 2016/1919 (11) európai parlamenti és tanácsi irányelvben megállapított eljárási jogokat azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve az említett irányelvek kötelezők, az említett irányelvek hatályán belül alkalmazni kell az e rendelet hatálya alá tartozó büntetőeljárásokra. A Charta szerinti biztosítékok mindenesetre alkalmazandók az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi eljárásra. Különösen a Chartában foglalt, a büntetőeljárásra vonatkozó alapvető biztosítékok alkalmazandók a büntetőügyekben folytatott olyan eljárásokra is, amelyek nem büntetőeljárások, de amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak.

(19) Amellett, hogy a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok továbbítására, elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok révén gondoskodni kell a bűncselekményből származó vagyoni eszközök visszaszerzésére irányuló eljárás hatékonyságáról, tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat.

(20) A kettős büntethetőség vizsgálatakor a végrehajtó állam illetékes hatóságának ellenőriznie kell, hogy a kérdéses bűncselekménynek a kibocsátó állam illetékes hatósága által benyújtott, a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványban vagy az elkobzásra vonatkozó tanúsítványban feltüntetett tényállási elemei a végrehajtó államban is büntetendőek lennének-e önmagukban, ha azok a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésére vonatkozó döntés meghozatalakor ezen államban fennállnának.

(21) A befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kibocsátásakor a kibocsátó hatóságnak gondoskodnia kell a szükségesség és az arányosság elvének tiszteletben tartásáról. E rendelet szerint csak abban az esetben bocsátható ki és továbbítható egy másik tagállam végrehajtó hatósága részére egy befagyasztást elrendelő határozat vagy egy elkobzást elrendelő határozat, ha annak kibocsátására és alkalmazására egy kizárólag belföldi ügyben is sor kerülhetett volna. A kibocsátó hatóságnak minden esetben felelősnek kell lennie annak értékeléséért, hogy a határozat kibocsátása szükséges és arányos-e, mivel a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok elismerése és végrehajtása csak az e rendeletben meghatározott indokok alapján tagadható meg.

(22) Néhány esetben a befagyasztást elrendelő határozatot a kibocsátó állam által kijelölt olyan hatóság is kibocsáthatja, amely a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkezik befagyasztást elrendelő határozat - a nemzeti joggal összhangban történő - kibocsátására vagy végrehajtására, de nem bíró, bíróság vagy ügyész. Ilyen esetekben a befagyasztást elrendelő határozatot egy bírónak, egy bíróságnak vagy egy ügyésznek érvényesítenie kell a határozat végrehajtó hatóság részére történő továbbítását megelőzően.

(23) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy nyilatkozatot tegyenek arról, hogy amikor befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt vagy elkobzásra vonatkozó tanúsítványt továbbítanak számukra befagyasztást elrendelő határozat vagy elkobzást elrendelő határozat elismerése és végrehajtása céljából, a kibocsátó hatóságnak továbbítania kell az eredeti befagyasztást elrendelő határozatot vagy elkobzást elrendelő határozatot vagy annak hitelesített másolatát a befagyasztásra vonatkozó tanúsítvánnyal vagy az elkobzásra vonatkozó tanúsítvánnyal együtt. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot ilyen nyilatkozat megtétele vagy visszavonása esetén. A Bizottságnak az ilyen információkat valamennyi tagállam és a 2008/976/IB tanácsi határozat (12) által szabályozott Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) rendelkezésére kell bocsátania. Az EIH-nak az e határozatban említett honlapon hozzáférhetővé kell tennie ezen információkat.

(24) A kibocsátó hatóságnak a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt vagy az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt, adott esetben a befagyasztást elrendelő határozattal vagy az elkobzást elrendelő határozattal együtt, adott esetben vagy közvetlenül a végrehajtó hatóságnak, vagy a végrehajtó állam központi hatóságának kell továbbítania az írásbeli rögzítést olyan feltételek mellett biztosító bármilyen eszköz felhasználásával - például ajánlott levélként vagy biztonságos rendszeren küldött e-mailben -, amely lehetővé teszi a végrehajtó hatóság számára a tanúsítvány vagy a határozat hitelességének megállapítását. A kibocsátó hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy igénybe vehessen a továbbításra alkalmas bármilyen releváns csatornát vagy eszközt, így többek között az EIH biztonságos telekommunikációs rendszerét, az Eurojustot vagy más, az igazságügyi hatóságok által használt csatornákat.

(25) Ha a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy az a személy, aki ellen a befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik valamely tagállamban, akkor a kibocsátó hatóságnak a határozathoz kapcsolódó, befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt vagy elkobzásra vonatkozó tanúsítványt ezen tagállam részére kell továbbítania. Ennek alapján a tanúsítványt például azon tagállamnak lehetne továbbítani, amelyben annak a természetes személynek, aki ellen a határozatot kibocsátották, a lakóhelye vagy - állandó lakóhely hiányában - a szokásos tartózkodási helye található. Ha a határozatot jogi személlyel szemben bocsátották ki, a tanúsítványt azon tagállamnak lehetne továbbítani, amelyben a jogi személy székhelye található.

(26) A befagyasztást elrendelő határozatokhoz és az elkobzást elrendelő határozatokhoz kapcsolódó tanúsítványok adminisztratív továbbítása és fogadása céljából a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kijelölhessenek egy vagy több központi hatóságot, ha ez belső jogrendjeik felépítéséből adódóan szükséges. Az ilyen központi hatóságok igazgatási támogatást is nyújthatnak, koordinációs szerepet is betölthetnek és közreműködhetnek a statisztikai adatok gyűjtésében, ezzel megkönnyítve és elősegítve a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerését.

(27) Amennyiben egy elkobzást elrendelő határozathoz kapcsolódó, elkobzásra vonatkozó tanúsítványt, amely pénzösszegre vonatkozik, több végrehajtó állam részére továbbítottak, a kibocsátó államnak arra kell törekednie, hogy ne kerüljön sor a szükségesnél több vagyon elkobzására, valamint hogy a határozat végrehajtásából befolyó teljes összeg ne haladja meg az az abban megjelölt maximális összeget. Ennek érdekében a kibocsátó hatóságnak többek között fel kell tüntetnie az elkobzásra vonatkozó tanúsítványban az egyes végrehajtó államokban fellelhető vagyoni eszközök értékét - ha ismert -, hogy azt a végrehajtó hatóságok figyelembe vehessék, az elkobzandó vagyon tekintetében gondoskodnia kell a szükséges kapcsolattartásról és párbeszédről a végrehajtó hatóságokkal, valamint azonnal tájékoztatnia kell a végrehajtó hatóságot vagy hatóságokat, ha úgy véli, hogy fennáll a kockázata, hogy a végrehajtásból befolyó összeg meghaladja a maximális összeget. A túlzott mértékű elkobzás elkerülése végett adott esetben az Eurojust a saját hatáskörén belül koordinációs szerepet tölthet be.

(28) A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy tegyenek nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy végrehajtó államként a hivatalos nyelveiken kívül az Unió egy vagy több más hivatalos nyelvén is elfogadnák a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványokat vagy az elkobzásra vonatkozó tanúsítványokat vagy mindkettőt.

(29) A végrehajtó hatóságnak el kell ismernie a befagyasztást elrendelő határozatot és az elkobzást elrendelő határozatot, és meg kell hoznia a végrehajtásukhoz szükséges intézkedéseket. A befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntést ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell meghozni, valamint a befagyasztást vagy az elkobzást ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell végrehajtani, mint a hasonló belföldi ügyekben. Annak érdekében, hogy gyorsan és hatékonyan kerüljön sor a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésére vonatkozó döntésre és azok gyors és hatékony elkobzásvégrehajtására, határidőt kell szabni, amelyet az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell kiszámítani. Ami a befagyasztást elrendelő határozatokat illeti, a végrehajtó hatóságoknak az ilyen határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntést követő legfeljebb 48 órán belül meg kell kezdeniük a határozatok végrehajtásához szükséges konkrét intézkedések foganatosítását.

(30) A befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása során a kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak kellően figyelembe kell vennie a nyomozás titkosságát. A végrehajtó hatóságnak különösen biztosítania kell a befagyasztást elrendelő határozatban szereplő tényeknek és a határozat érdemi tartalmának a titkosságát. Ez nem érinti azon kötelezettséget, hogy az érintett személyeket tájékoztatni kell a befagyasztást elrendelő határozat e rendelet szerinti végrehajtásáról.

(31) A befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerése és végrehajtása csak az e rendeletben foglalt indokok alapján tagadható meg. E rendeletnek lehetővé kell tennie a végrehajtó hatóságok számára, hogy a ne bis in idem elvére, valamely érintett személyek jogaira, vagy a tárgyaláson való jelenlét jogára hivatkozva megtagadják az elkobzást elrendelő határozatok elismerését vagy végrehajtását.

(32) E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a végrehajtó hatóságok megtagadják az elkobzást elrendelő határozatok elismerését vagy végrehajtását, ha az a személy, akivel szemben az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, nem jelent meg személyesen azon a tárgyaláson, amely a jogerős ítélethez kapcsolódó, elkobzást elrendelő határozat meghozatalához vezetett. Ez csak akkor lehet az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának indoka, ha a tárgyalások jogerős ítélethez kapcsolódó, elkobzást elrendelő határozat meghozatalát eredményezik, így nem lehet a megtagadás indoka akkor, ha az eljárások folytán az elkobzást elrendelő határozat nem ítéleten alapul. Ahhoz azonban, hogy erre az indokra hivatkozni lehessen, egy vagy több meghallgatást kell tartani. Az indok nem alkalmazható, ha a vonatkozó nemzeti eljárási szabályok nem írnak elő meghallgatást. Az ilyen nemzeti eljárási szabályoknak összhangban kell lenniük a Chartával és az EJEE-vel, különösen a tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében. Ez az eset áll fenn például akkor, amikor az eljárás lefolytatására egyszerűsített módon, kizárólag vagy részben írásban, vagy meghallgatás nélkül kerül sor.

(33) Rendkívüli helyzetekben lehetővé kell tenni a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását, ha ez az elismerés vagy végrehajtás akadályozná a végrehajtó államot a sajtószabadságra és az egyéb médiában való véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos szabályai alkalmazásában.

(34) A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek az Unión belüli létrehozása a kölcsönös bizalmon és azon a vélelmen alapul, hogy a többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot és különösen az alapvető jogokat. Rendkívüli helyzetekben azonban, amikor konkrét és objektív bizonyítékok alapján alapos okkal feltételezhető, hogy az ügy sajátos körülményei között a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása a Chartában foglalt valamely releváns alapvető jog nyilvánvaló megsértését vonná maga után, a végrehajtó hatóság számára lehetőséget kell biztosítani az érintett határozat elismerésének és végrehajtásának a megtagadására. E tekintetben releváns alapvető jognak tekintendő különösen a hatékony jogorvoslathoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a védelemhez való jog. A tulajdonhoz való jog elvileg nem bír relevanciával, mivel a befagyasztás és a vagyoni eszközök elkobzása szükségszerűen az adott személy tulajdonhoz való jogába történő beavatkozással jár, és mivel az e tekintetben szükséges biztosítékokról az uniós jog, többek között ez a rendelet már rendelkezik.

(35) A végrehajtó hatóságnak, mielőtt úgy döntene, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadásának valamely indoka alapján nem ismeri el vagy nem hajtja végre a befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot, a szükséges további információk beszerzése érdekében konzultálnia kell a kibocsátó hatósággal.

(36) A végrehajtó hatóság arra irányuló megkeresésének mérlegelésekor, hogy korlátozzák a vagyonra vonatkozó befagyasztás időtartamát, a kibocsátó hatóságnak figyelembe kell vennie az ügy összes körülményét, különösen azt, hogy a befagyasztást elrendelő határozat fenntartása okozhat-e indokolatlan kárt a végrehajtó államban. A végrehajtó hatóságnak ilyen hivatalos megkeresés küldése előtt célszerű konzultálnia a kibocsátó hatósággal.

(37) A kibocsátó hatóságnak tájékoztatnia kell a végrehajtó hatóságot, ha a kibocsátó állam hatóságához olyan pénzösszeg folyik be, amelyet az elkobzást elrendelő határozat vonatkozásában fizettek be, azzal a kitétellel, hogy a végrehajtó államot csak abban az esetben kell tájékoztatni, ha a határozat vonatkozásában befizetett összeg befolyásolja a határozat tekintetében elkobzandó kintlévő összeget.

(38) A végrehajtó hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy elhalassza a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtását, különösen ha a határozat végrehajtása sérthet egy folyamatban lévő nyomozást. Amint a halasztás oka megszűnik, a végrehajtó hatóságnak meg kell tennie a határozat végrehajtásához szükséges lépéseket.

(39) A befagyasztást elrendelő határozat végrehajtását követően, valamint az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntés meghozatalát követően a végrehajtó hatóságnak lehetőség szerint tájékoztatnia kell azokat a személyeket, akiket tudomása szerint érint az említett végrehajtás vagy döntés. Ebből a célból a végrehajtó hatóságnak minden észszerű erőfeszítést meg kell tennie, hogy azonosítsa az érintett személyeket, ellenőrizze, hogy milyen módon lehet őket elérni és tájékoztassa őket a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásáról vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntésről. A végrehajtó hatóság e kötelezettség teljesítéséhez segítséget kérhet a kibocsátó hatóságtól, például abban az esetben, ha kiderül, hogy az érintett személyek lakóhelye a kibocsátó államban található. A végrehajtó hatóság számára az érintett személyek tájékoztatása tekintetében e rendeletben előírt kötelezettség nem érinti a kibocsátó hatóság számára a kibocsátó állam jogában előírt, arra vonatkozó bármely kötelezettséget, hogy személyeknek tájékoztatást nyújtson, például a befagyasztást elrendelő határozat kibocsátásáról vagy a kibocsátó állam joga szerint rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről.

(40) A kibocsátó hatóságot haladéktalanul értesíteni kell, amennyiben a befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot nem lehetséges végrehajtani. A végrehajtást lehetetlenné teheti az, ha a vagyon már elkobzásra került, eltűnt, megsemmisült vagy nem lelhető fel a kibocsátó hatóság által megjelölt helyen, vagy ha a vagyon fellelhetőségének helyét nem adták meg kellő pontossággal annak ellenére, hogy a végrehajtó hatóság és a kibocsátó hatóság konzultált egymással. Ilyen körülmények között a végrehajtó hatóság már nem köteles végrehajtani a határozatot. Ha azonban a végrehajtó hatóságnak utóbb olyan információk jutnak a tudomására, amelyek alapján már azonosítani tudja azt a helyet, ahol a vagyon fellelhető, lehetővé kell tenni a számára, hogy végre tudja hajtani a határozatot anélkül, hogy e rendelet alapján újabb tanúsítványt kelljen továbbítani a számára.

(41) Ha a végrehajtó állam joga folytán jogilag lehetetlenné válik a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása, a végrehajtó hatóságnak a helyzet megvitatása és megoldás keresése céljából fel kell vennie a kapcsolatot a kibocsátó hatósággal. Ilyen megoldást jelenthet, ha a kibocsátó hatóság visszavonja az érintett határozatot.

(42) Amint befejeződött az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása, a végrehajtó hatóságnak tájékoztatnia kell a kibocsátó hatóságot a végrehajtás eredményeiről. A végrehajtó hatóságnak - ha gyakorlatilag lehetséges - egyúttal az elkobzott vagyonról vagy pénzösszegről, valamint az általa relevánsnak ítélt egyéb részletekről is tájékoztatnia kell a kibocsátó hatóságot.

(43) A befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtására a végrehajtó állam jogának kell irányadónak lennie, és csak az említett állam hatóságai rendelkezhetnek hatáskörrel a végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos döntés meghozatalára. Adott esetben a kibocsátó és a végrehajtó hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy támogatást kérjenek az Eurojusttól vagy az EIH-tól - azok hatáskörén belül - a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok végrehajtásával összefüggésben.

(44) E rendelet megfelelő működése szoros kommunikációt feltételez az érintett illetékes nemzeti hatóságok között, különösen az elkobzást elrendelő határozatok több tagállamban való egyidejű végrehajtása esetén. Ezért az illetékes nemzeti hatóságoknak szükség esetén közvetlenül, vagy adott esetben az Eurojust vagy az EIH közvetítésével konzultálniuk kell egymással.

(45) A sértettek kártérítéshez és visszaszolgáltatáshoz való joga nem sérülhet a határokon átnyúló ügyekben. A befagyasztott vagy elkobzott vagyonnal való rendelkezésre vonatkozó szabályoknak elsőbbséget kell biztosítaniuk a sértetteket megillető kártérítésnek és vagyonuk visszaszolgáltatásának. A sértett fogalmát a kibocsátó állam jogával összhangban kell értelmezni, amely úgy is rendelkezhet, hogy e rendelet alkalmazásában jogi személy is minősülhet sértettnek. Ez a rendelet nem érintheti a nemzeti eljárások során alkalmazott, a kártérítésre és a vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vonatkozó szabályokat.

(46) Ha a végrehajtó hatóság tájékoztatást kap a kibocsátó hatóság vagy a kibocsátó állam más illetékes hatósága által hozott, a befagyasztott vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vonatkozó határozatról, akkor a végrehajtó hatóságnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az érintett vagyont a lehető legrövidebb időn belül befagyasszák és visszaszolgáltassák a sértett részére. A végrehajtó hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy átadja a vagyont a kibocsátó államnak annak érdekében, hogy ez utóbbi azt vissza tudja szolgáltatni a sértettnek, vagy a kibocsátó állam beleegyezésével átadhatja a vagyont közvetlenül a sértettnek. A befagyasztott vagyon sértett részére való visszaszolgáltatásának kötelezettségét a következő feltételektől kell függővé tenni: a sértettnek a vagyonhoz való jogát nem vitatják, azaz elfogadott, hogy a sértett a vagyon jogos tulajdonosa, és nem áll fenn olyan komoly követelés, amely ezt kérdésessé tenné, a végrehajtó államban a vagyonra nem állhat fenn bizonyítékként való rendelkezésre bocsátási kötelezettség büntetőeljárás keretében, valamint az érintett személyek jogai, különösen a jóhiszemű harmadik felek jogai nem sérülhetnek. A végrehajtó hatóság csak az említett feltételek teljesülése esetén szolgáltathatja vissza a befagyasztott vagyont a sértettnek. Ha a végrehajtó hatóság megítélése szerint az említett feltételek nem teljesülnek, akkor - például bármilyen további információ kérése vagy a helyzet megvitatása céljából - konzultálnia kell a kibocsátó hatósággal annak érdekében, hogy megoldást találjanak. Ha nem sikerül megoldást találni, akkor a végrehajtó hatóság dönthet úgy, hogy nem szolgáltatja vissza a befagyasztott vagyont a sértettnek.

(47) Minden tagállamban meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy nemzeti szinten létrehozzanak egy olyan központi hivatalt, amely felel a befagyasztott vagyon kezeléséért, tekintettel a későbbi elkobzás lehetőségére, továbbá az elkobzott vagyon kezeléséért. A befagyasztott és az elkobzott vagyont elsősorban bűnüldözési és a szervezett bűnözést megelőző projektekre, valamint más közérdekű és társadalmilag hasznos projektekre lehetne elkülöníteni.

(48) Minden tagállamban meg kell vizsgálni egy nemzeti alap létrehozásának a lehetőségét annak biztosítása céljából, hogy a bűncselekmények áldozatai -például a feladatteljesítés közben életüket vesztett vagy tartósan fogyatékossá vált rendőrök és köztisztviselők családjai - megfelelő kártérítésben részesüljenek. A tagállamok gondoskodhatnak arról, hogy az alap az elkobzott vagyoni eszközök egy részét e célra különítse el.

(49) A tagállamok nem követelhetik egymástól az e rendelet alkalmazásával összefüggésben felmerülő költségek megtérítését. Ha azonban a végrehajtó állam számára magas vagy rendkívüli költségek merültek fel, például azért, mert a vagyonra vonatkozó befagyasztást jelentős ideig fenntartották, a kibocsátó hatóság köteles figyelembe venni a végrehajtó hatóság bármely, a költségek megosztására tett javaslatát.

(50) Annak érdekében, hogy a jövőben minél gyorsabban orvosolhatók legyenek az e rendelet mellékleteiben található tanúsítványok tartalmával kapcsolatban azonosított problémák, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e tanúsítványok módosításaira vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (14) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(51) Mivel e rendelet célját, nevezetesen a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(52) A 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) a bizonyítékok biztosítása tekintetében azon tagállamok viszonylatában, amelyekre nézve az irányelv kötelező, már felváltotta a 2003/577/IB kerethatározat rendelkezéseit. E rendelet a vagyon befagyasztása tekintetében a 2003/577/IB kerethatározat rendelkezései helyébe kell, hogy lépjen azon tagállamok között, amelyekre nézve e rendelet kötelező. Szintén e rendeletnek kell a 2006/783/IB kerethatározat helyébe lépnie azon tagállamok között, amelyekre nézve e rendelet kötelező. A 2003/577/IB kerethatározatnak a vagyon befagyasztásával kapcsolatos rendelkezéseit, valamint a 2006/783/IB kerethatározat rendelkezéseit ezért továbbra is alkalmazni kell, nemcsak azon tagállamok között, amelyekre nézve e rendelet nem kötelező, hanem az olyan tagállamok között is, amelyek közül az egyikre nézve e rendelet kötelező, a másikra viszont nem.

(53) Ennek a jogi aktusnak a jogi formája nem teremthet precedenst a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és bírósági határozatok kölcsönös elismerése terén a jövőbeli uniós jogi aktusokra nézve. A jövőbeli uniós jogi aktusok jogi formájának megválasztását eseti alapon gondosan mérlegelni kell, figyelemmel többek között olyan tényezőkre, mint a jogi aktus hatékonysága, valamint az arányosság és a szubszidiaritás elve.

(54) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy vagyon-visszaszerzési hivatalaik a 2007/845/IB tanácsi határozatnak (16) megfelelően együttműködjenek egymással a bűncselekményből származó olyan jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb olyan tulajdon felkutatásának és azonosításának elősegítése érdekében, amelyek befagyasztást elrendelő határozat vagy elkobzást elrendelő határozat tárgyát képezhetik.

(55) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Egyesült Királyság bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(56) A 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(57) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS HATÁLY

1. cikk

Tárgy

(1) Ez a rendelet megállapítja azokat a szabályokat, amelyek alapján egy tagállam elismeri és területén végrehajtja azokat a befagyasztást elrendelő határozatokat és elkobzást elrendelő határozatokat, amelyeket egy másik tagállam büntetőügyekben folytatott eljárás keretében bocsátott ki.

(2) Ez a rendelet nem módosítja az EUSZ 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget.

(3) Befagyasztást elrendelő határozatok vagy elkobzást elrendelő határozatok kibocsátásakor a kibocsátó hatóságnak gondoskodnia kell a szükségesség és az arányosság elvének tiszteletben tartásáról.

(4) Ez a rendelet nem alkalmazandó a polgári vagy közigazgatási ügyekben folytatott eljárások keretében kibocsátott, befagyasztást elrendelő határozatokra és elkobzást elrendelő határozatokra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. "befagyasztást elrendelő határozat": a kibocsátó hatóság által kibocsátott vagy érvényesített olyan határozat, amelynek célja a vagyon megsemmisítésének, átalakításának, eltávolításának, átruházásának vagy elidegenítésének a vagyon elkobzása céljából való megakadályozása;

2. "elkobzást elrendelő határozat": bűncselekménnyel kapcsolatos eljárás eredményeképpen bíróság által hozott jogerős szankció vagy intézkedés, amelynek eredményeképpen egy természetes vagy jogi személyt végleg megfosztanak vagyonától;

3. "vagyon": mindennemű vagyon, beleértve az anyagi vagy eszmei, ingó vagy ingatlan javakat, valamint az ilyen vagyonnal kapcsolatos jogcímet és az abban való érdekeltséget igazoló okmányokat vagy okiratokat, amely a kibocsátó hatóság megítélése szerint:

a) bűncselekményből származó jövedelem vagy azzal egyenértékű összeg, függetlenül attól, hogy az ilyen jövedelem értékével teljesen vagy csak részben egyezik meg;

b) bűncselekmény elkövetésének eszköze vagy az ilyen eszköz értéke;

c) a 2014/42/EU irányelvben előírt elkobzási hatáskörök bármelyikének a kibocsátó államban való alkalmazása eredményeképpen elkobzás hatálya alá tartozik; vagy

d) bármely más, elkobzási hatáskörökkel kapcsolatos rendelkezés alapján elkobzás hatálya alá tartozik, beleértve a bűncselekménnyel kapcsolatos eljárást követően a kibocsátó állam joga szerint jogerős ítélet nélkül alkalmazott elkobzást is;

4. "bűncselekményből származó jövedelem": közvetlenül vagy közvetve bűncselekményből származó bármely gazdasági előny, amely a vagyon bármely fajtáját magában foglalhatja, beleértve a közvetlenül a bűncselekményből származó jövedelem későbbi újrabefektetését vagy átalakítását, és bármely értékkel bíró hasznot;

5. "elkövetési eszközök": bármilyen olyan vagyon, amelyet bármely módon, részben vagy egészben bűncselekmény elkövetéséhez használtak vagy használni szándékoztak;

6. "kibocsátó állam": az a tagállam, amelyben befagyasztást elrendelő határozatot vagy elkobzást elrendelő határozatot bocsátottak ki;

7. "végrehajtó állam": az a tagállam, amelynek befagyasztást elrendelő határozatot vagy elkobzást elrendelő határozatot továbbítottak elismerés és végrehajtás céljából;

8. "kibocsátó hatóság":

a) a befagyasztást elrendelő határozat tekintetében:

i. az adott ügyben hatáskörrel rendelkező bíró, bíróság vagy ügyész; vagy

ii. más, a kibocsátó állam által kibocsátó hatóságként kijelölt illetékes hatóság, amely büntetőügyekben hatáskörrel rendelkezik vagyon befagyasztásának elrendelésére vagy befagyasztást elrendelő határozatok végrehajtására a nemzeti joggal összhangban. Ezenkívül a befagyasztást elrendelő határozatot a végrehajtó hatóság részére történő továbbítását megelőzően egy kibocsátó állambeli bírónak, bíróságnak vagy ügyésznek érvényesítenie kell, miután megvizsgálta, hogy az megfelel-e az ilyen határozat kibocsátása e rendelet szerinti feltételeinek. Amennyiben egy bíró, bíróság vagy ügyész érvényesítette a határozatot, e másik illetékes hatóság a határozat továbbításának céljából kibocsátó hatóságnak tekinthető;

b) az elkobzást elrendelő határozat tekintetében a kibocsátó állam által kibocsátó hatóságként kijelölt hatóság, amely büntetőügyekben hatáskörrel rendelkezik a nemzeti jognak megfelelően bíróság által kibocsátott, elkobzást elrendelő határozatok végrehajtására;

9. "végrehajtó hatóság": az a hatóság, amely hatáskörrel rendelkezik a befagyasztást elrendelő határozatnak vagy az elkobzást elrendelő határozatnak e rendelettel, valamint a nemzeti jog szerint vagyon befagyasztására és elkobzására alkalmazandó eljárásokkal összhangban történő elismerésére és végrehajtásának biztosítására; amennyiben ezen eljárások előírják a határozat bíróság általi nyilvántartásba vételét és végrehajtásának bíróság általi engedélyezését, a végrehajtó hatóság fogalmába beletartozik az a hatóság is, amely hatáskörrel rendelkezik az ilyen nyilvántartásba vételnek és engedélyezésnek a kérelmezésére;

10. "érintett személy": az a természetes vagy jogi személy, akivel vagy amellyel szemben a befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, vagy az a természetes vagy jogi személy, akinek vagy amelynek az említett határozat hatálya alá tartozó vagyon a tulajdonában van, továbbá minden olyan harmadik fél is, akinek vagy amelynek az említett vagyonnal kapcsolatos jogait a végrehajtó állam joga szerint az adott határozat közvetlenül sérti.

3. cikk

Bűncselekmények

(1) A befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot az ilyen határozatok kibocsátásához vezető cselekmények kettős büntethetőségének vizsgálata nélkül végre kell hajtani, amennyiben a kibocsátó államban e cselekmények tekintetében a büntetési tétel felső határa legalább három évig terjedő szabadságvesztés, és amennyiben e cselekmények a kibocsátó állam joga értelmében a következő bűncselekmények közül egyet vagy többet valósítanak meg:

1. bűnszervezetben való részvétel;

2. terrorizmus;

3. emberkereskedelem;

4. gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia;

5. kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme;

6. fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme;

7. korrupció;

8. csalás, ideértve az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (17) meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalást és egyéb bűncselekményeket;

9. bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása;

10. pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását;

11. számítógépes bűnözés;

12. a környezettel kapcsolatos bűncselekmény, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is;

13. segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz;

14. szándékos emberölés vagy súlyos testi sértés;

15. emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme;

16. emberrablás, személyi szabadság megsértése vagy túszejtés;

17. rasszizmus és idegengyűlölet;

18. szervezett vagy fegyveres rablás;

19. kulturális javak - köztük régiségek és műtárgyak - tiltott kereskedelme;

20. csalás;

21. zsarolás és védelmi pénz szedése;

22. iparjogvédelmi jogok megsértése és termékhamisítás;

23. okmányhamisítás és a hamisított okmányokkal való kereskedelem;

24. fizetőeszközök hamisítása;

25. hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme;

26. nukleáris vagy radioaktív anyagok tiltott kereskedelme;

27. lopott gépjárművek kereskedelme;

28. erőszakos közösülés;

29. gyújtogatás;

30. a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények;

31. légi jármű vagy hajó jogellenes hatalomba kerítése;

32. szabotázs.

(2) Az (1) bekezdésben említettektől eltérő bűncselekmények esetében a végrehajtó állam a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerését és végrehajtását függővé teheti attól, hogy a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat kibocsátásához vezető cselekmények bűncselekménynek minősülnek-e a végrehajtó állam joga szerint, függetlenül az adott bűncselekmény kibocsátó állam joga szerinti tényállási elemeitől és minősítésétől.

II. FEJEZET

A BEFAGYASZTÁST ELRENDELŐ HATÁROZATOK TOVÁBBÍTÁSA, ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

4. cikk

A befagyasztást elrendelő határozatok továbbítása

(1) A befagyasztást elrendelő határozatot befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány formájában továbbítják. A kibocsátó hatóság a 6. cikkben meghatározott befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt közvetlenül a végrehajtó hatóságnak, vagy adott esetben a 24. cikk (2) bekezdésében említett központi hatóságnak továbbítja, az írásbeli rögzítést olyan feltételek mellett biztosító bármilyen eszköz útján, amely lehetővé teszi a végrehajtó hatóság számára a befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány hitelességének a megállapítását.

(2) A tagállamok nyilatkozatot tehetnek arról, hogy amikor befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt továbbítanak számukra befagyasztást elrendelő határozat elismerése és végrehajtása céljából, a kibocsátó hatóság továbbítja az eredeti befagyasztást elrendelő határozatot vagy annak hitelesített másolatát a biztosítási intézkedésre vonatkozó tanúsítvánnyal együtt. Mindazonáltal csak a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt kell lefordítani, a 6. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

(3) A tagállamok megtehetik a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot e rendelet alkalmazásának kezdőnapját megelőzően vagy egy későbbi időpontban. A tagállamok bármikor visszavonhatják az ilyen nyilatkozatukat. A tagállamok az ilyen nyilatkozat tétele vagy visszavonása esetén tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság ezeket az információkat valamennyi tagállam és az EIH rendelkezésére bocsátja.

(4) Ami a pénzösszegre vonatkozó befagyasztást elrendelő határozatokat illeti, ha a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy az a személy, aki ellen a befagyasztást elrendelő határozatot kibocsátották, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik valamely tagállamban, akkor a kibocsátó hatóság a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt továbbítja ezen tagállam részére.

(5) Ami a meghatározott vagyontárgyakra vonatkozó befagyasztást elrendelő határozatokat illeti, ha a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy az ilyen vagyontárgyak valamely tagállamban találhatók, akkor a kibocsátó hatóság a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt továbbítja ezen tagállam részére.

(6) A befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány:

a) esetében csatolják a 14. cikknek megfelelően továbbított, elkobzásra vonatkozó tanúsítványt; vagy

b) arra vonatkozó utasítást tartalmaz, hogy a vagyonnak a végrehajtó államban a befagyasztás hatálya alatt kell maradnia az elkobzást elrendelő határozat 14. cikk szerinti továbbításáig és végrehajtásáig, és a kibocsátó hatóság ez esetben a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványban jelzi e továbbítás várható időpontját.

(7) A kibocsátó hatóság tájékoztatja a végrehajtó hatóságot minden olyan érintett személyről, akiről vagy amelyről tudomása van. A kibocsátó hatóság - kérésre - megad továbbá a végrehajtó hatóságnak minden olyan információt, amely az ilyen érintett személyeknek a vagyonnal kapcsolatos bármely követeléseire vonatkozik, ideértve az említett személyeket azonosító információkat is.

(8) Amennyiben a 24. cikk (3) bekezdésének megfelelően rendelkezésre bocsátott információ ellenére a kibocsátó hatóság előtt nem ismert az illetékes végrehajtó hatóság, a kibocsátó hatóság minden lehetséges módon - többek között az EIH kapcsolattartóin keresztül - megpróbálja meghatározni, hogy melyik hatóság illetékes a befagyasztást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására.

(9) Amennyiben a végrehajtó államban a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt átvevő hatóság nem rendelkezik hatáskörrel a befagyasztást elrendelő határozat elismerésére vagy az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, akkor azonnal továbbítja a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt a tagállamán belüli illetékes végrehajtó hatósághoz, és erről megfelelően tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

5. cikk

A befagyasztást elrendelő határozat továbbítása egy vagy több végrehajtó államnak

(1) A befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt a 4. cikk szerint egyidejűleg csak egy végrehajtó államnak lehet továbbítani, kivéve, ha e cikk (2) vagy (3) bekezdése alkalmazandó.

(2) Amennyiben a befagyasztást elrendelő határozat meghatározott vagyontárgyakra vonatkozik, a befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány egyidejűleg több végrehajtó államnak is továbbítható, amennyiben:

a) a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy a befagyasztást elrendelő határozat hatálya alá tartozó különböző vagyontárgyak különböző végrehajtó államokban találhatók; vagy

b) a befagyasztást elrendelő határozat hatálya alá tartozó meghatározott vagyontárgy befagyasztása több mint egy végrehajtó állam területére kiterjedő intézkedést tenne szükségessé.

(3) Amennyiben a befagyasztást elrendelő határozat pénzösszegre vonatkozik, a befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány egyidejűleg több végrehajtó államnak is továbbítható, amennyiben a kibocsátó hatóság ezt kifejezetten szükségesnek tartja, különösen, ha a kibocsátó államban és bármelyik végrehajtó államban befagyasztás alá vonható vagyon becsült értéke valószínűsíthetően nem elegendő a befagyasztást elrendelő határozat szerinti teljes összeg befagyasztásához.

6. cikk

A befagyasztásra vonatkozó egységes tanúsítvány

(1) A befagyasztást elrendelő határozat továbbítása érdekében a kibocsátó hatóság kitölti és aláírja az I. mellékletben szereplő, befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt, valamint igazolja, hogy annak tartalma pontos és helytálló.

(2) A kibocsátó hatóság a befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány fordítását a végrehajtó állam egyik hivatalos nyelvén vagy bármely más olyan nyelven adja át a végrehajtó hatóságnak, amelyet a végrehajtó állam a (3) bekezdésnek megfelelően kész elfogadni.

(3) A Bizottsághoz benyújtott nyilatkozatban bármelyik tagállam bármikor kijelentheti, hogy kész elfogadni a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványoknak azon fordításait, amelyek az adott tagállam hivatalos nyelvétől vagy nyelveitől eltérő, az Unió egy vagy több hivatalos nyelvén készültek. A Bizottság valamennyi tagállam és az EIH rendelkezésére bocsátja a nyilatkozatokat.

7. cikk

A befagyasztást elrendelő határozatok elismerése és végrehajtása

(1) A végrehajtó hatóság elismeri a 4. cikkel összhangban továbbított, befagyasztást elrendelő határozatot, és megteszi az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy azt a végrehajtó állam valamely hatósága által kibocsátott befagyasztást elrendelő belföldi határozatokéval azonos módon hajtsák végre, kivéve, ha az említett végrehajtó hatóság az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 8. cikkben foglalt valamely okára vagy az elhalasztásnak a 10. cikkben foglalt valamely okára hivatkozik.

(2) A végrehajtó hatóság jelentést tesz a kibocsátó hatóság felé a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásáról, amelyben leírja a befagyasztott vagyont, és ha rendelkezésre áll, megadja az arra vonatkozó értékbecslést. Az ilyen jelentést indokolatlan késedelem nélkül, az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján kell megtenni, amint a végrehajtó hatóság értesül a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásáról.

8. cikk

A befagyasztást elrendelő határozatok elismerése és végrehajtása megtagadásának okai

(1) A végrehajtó hatóság csak akkor dönthet úgy, hogy nem ismeri el és nem hajtja végre a befagyasztást elrendelő határozatot, ha:

a) a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása ellentétes lenne a ne bis in idem elvével;

b) a végrehajtó állam joga szerint olyan kiváltság vagy mentesség áll fenn, amely megakadályozná az érintett vagyon befagyasztását, vagy a büntetőjogi felelősség megállapítása vagy korlátozása tekintetében olyan szabályok léteznek a sajtószabadságra vagy az egyéb médiában való véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan, amelyek megakadályozzák a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtását;

c) a befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás, és azt a (2) bekezdésben említett konzultációt követően nem egészítették ki;

d) a befagyasztást elrendelő határozat részben vagy egészben a kibocsátó állam területén kívül és részben vagy egészben a végrehajtó állam területén elkövetett bűncselekményhez kapcsolódik, és az a cselekmény, amely miatt a befagyasztást elrendelő határozatot kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint nem minősül bűncselekménynek;

e) a 3. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó esetben az a cselekmény, amellyel kapcsolatban a befagyasztást elrendelő határozatot kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint nem bűncselekmény; mindazonáltal adókat vagy illetékeket, vagy vám- és devizaszabályozást érintő esetekben a befagyasztást elrendelő határozat elismerése vagy végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy a végrehajtó állam joga nem ír elő ugyanolyan típusú adót vagy illetéket, vagy nem ír elő ugyanolyan típusú adó- és illetékszabályokat vagy ugyanolyan típusú vám- és devizaszabályozást, mint a kibocsátó állam joga;

f) rendkívüli helyzetekben, konkrét és objektív bizonyítékok alapján alapos okkal feltételezhető, hogy az ügy sajátos körülményei között a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása a Chartában foglalt valamely releváns alapvető jog - különösen a hatékony jogorvoslathoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog vagy a védelemhez való jog - nyilvánvaló megsértését vonná maga után.

(2) Az (1) bekezdésben említett bármely esetben a befagyasztást elrendelő határozat elismerésének vagy végrehajtásának teljes vagy részleges megtagadására vonatkozó döntés meghozatala előtt a végrehajtó hatóság bármely megfelelő módon konzultál a kibocsátó hatósággal, és adott esetben kéri a kibocsátó hatóságot bármely szükséges információ haladéktalan megadására.

(3) A befagyasztást elrendelő határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadására vonatkozó döntést haladéktalanul meg kell hozni, és írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján azonnal közölni kell azt a kibocsátó hatósággal.

(4) Amennyiben a végrehajtó hatóság elismert egy befagyasztást elrendelő határozatot, de annak végrehajtása közben a tudomására jut, hogy az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának valamelyik oka fennáll, bármely megfelelő módon azonnal kapcsolatba lép a kibocsátó hatósággal, hogy egyeztessenek a megfelelő meghozandó intézkedésekről. Az egyeztetés alapján a kibocsátó hatóság dönthet úgy, hogy visszavonja a befagyasztást elrendelő határozatot. Amennyiben az egyeztetést követően nem sikerült megoldást találni, a végrehajtó hatóság dönthet úgy, hogy leállítja a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtását.

9. cikk

A befagyasztást elrendelő határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó határidők

(1) A végrehajtó hatóság azt követően, hogy átvette a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványt, dönt a befagyasztást elrendelő határozat elismeréséről és végrehajtásáról és haladéktalanul végrehajtja e döntést, ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel, mint a hasonló belföldi ügyekben.

(2) Amennyiben a kibocsátó hatóság a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványban jelezte, hogy a befagyasztást elrendelő határozatot egy bizonyos időpontban kell végrehajtani, a végrehajtó hatóság ezt a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi. Amennyiben a kibocsátó hatóság jelezte, hogy az érintett tagállamok között egyeztetésre van szükség, akkor a végrehajtó hatóság és a kibocsátó hatóság egyeztet egymással annak érdekében, hogy megállapodjon a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásának időpontjáról. Amennyiben nem tudnak megállapodni, akkor a végrehajtó hatóság dönt a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásának időpontjáról, a lehető legteljesebb mértékben figyelembe véve a kibocsátó hatóság érdekeit.

(3) Az (5) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a kibocsátó hatóság a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványban jelezte, hogy a vagyon befagyasztása azonnal szükséges, mivel jogosan feltételezi, hogy a kérdéses vagyont rövid időn belül eltávolítják vagy megsemmisítik, vagy a kibocsátó államban folytatott nyomozás vagy eljárás miatt van rá szükség, a végrehajtó hatóság a befagyasztást elrendelő határozat átvételét követő 48 órán belül dönt annak elismeréséről. A végrehajtó hatóság az ilyen döntés meghozatalát követő 48 órán belül meghozza a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásához szükséges konkrét intézkedéseket.

(4) A végrehajtó hatóság - az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - haladéktalanul közli a kibocsátó hatósággal a befagyasztást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntést.

(5) Amennyiben egy konkrét ügyben nem lehet betartani a (3) bekezdésben előírt határidőket, a végrehajtó hatóság erről azonnal - bármilyen alkalmas módon - tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, közölve annak okát, hogy miért nem tudtak megfelelni ezeknek a határidőknek, és konzultál a kibocsátó hatósággal a befagyasztást elrendelő határozat elismerésének vagy végrehajtásának megfelelő ütemezéséről.

(6) A (3) bekezdésben előírt határidők lejárta nem mentesíti a végrehajtó hatóságot a befagyasztást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntés meghozatalára és e határozat haladéktalan végrehajtására irányuló kötelezettsége alól.

10. cikk

A befagyasztást elrendelő határozatok végrehajtásának elhalasztása

(1) A végrehajtó hatóság elhalaszthatja a 4. cikkel összhangban továbbított, befagyasztást elrendelő határozat végrehajtását, amennyiben:

a) a határozat végrehajtása sértheti egy folyamatban lévő nyomozás érdekeit, amely esetben a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása a végrehajtó hatóság által észszerűnek ítélt időpontig elhalasztható;

b) a vagyon egy már meglévő, befagyasztást elrendelő határozat hatálya alá tartozik, amely esetben a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása a már meglévő említett határozat visszavonásáig elhalasztható; vagy

c) a vagyon a végrehajtó államban lefolytatott másik eljárás során kiadott meglévő határozat hatálya alá tartozik, amely esetben a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása a már meglévő ilyen határozat visszavonásáig elhalasztható. Ez a pont azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha a nemzeti jog szerint az ilyen meglévő határozat elsőbbséget élvezne a büntetőügyekben későbbi időpontban kibocsátott, befagyasztást elrendelő belföldi határozatokkal szemben.

(2) A végrehajtó hatóság - az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - azonnal értesíti a kibocsátó hatóságot a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásának elhalasztásáról, megadva a halasztás okait és, lehetőség szerint, a halasztás várható időtartamát.

(3) Amint a halasztás okai megszűntek, a végrehajtó hatóság azonnal megteszi a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és erről - az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

11. cikk

Titoktartás

(1) A befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása során a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság kellően figyelembe veszi azon nyomozás titkosságát, amellyel összefüggésben a befagyasztást elrendelő határozatot kibocsátották.

(2) A végrehajtó hatóság nemzeti jogával összhangban biztosítja a befagyasztást elrendelő határozatban szereplő tényeknek és a határozat tartalmának a titkosságát, és ettől csak a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásához szükséges mértékben térhet el. E cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtását követően a végrehajtó hatóság a 32. cikknek megfelelően tájékoztatja erről az érintett személyeket.

(3) A kibocsátó hatóság kérheti a végrehajtó hatóságot, hogy a folyamatban lévő nyomozások védelme érdekében halassza el az érintett személyeknek a 32. cikk szerinti tájékoztatását a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásáról. Amint a folyamatban lévő nyomozások védelme már nem teszi szükségessé az érintett személyek tájékoztatásának elhalasztását, a kibocsátó hatóság erről megfelelően értesíti a végrehajtó hatóságot annak érdekében, hogy a végrehajtó hatóság a 32. cikknek megfelelően tájékoztathassa az érintett személyeket a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásáról.

(4) Amennyiben a végrehajtó hatóság nem tud eleget tenni az e cikkben előírt titoktartási kötelezettségnek, erről azonnal, és lehetőleg még a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása előtt értesíti a kibocsátó hatóságot.

12. cikk

A befagyasztást elrendelő határozatok időbeli hatálya

(1) A befagyasztást elrendelő határozat hatálya alá tartozó vagyon mindaddig a befagyasztás hatálya alatt marad a végrehajtó államban, amíg ezen állam illetékes hatósága nem ad végleges választ a 14. cikk szerint továbbított, elkobzást elrendelő határozatra, vagy amíg a kibocsátó hatóság nem tájékoztatja a végrehajtó hatóságot bármely olyan döntésről vagy intézkedésről, amelynek következtében a határozat végrehajthatatlanná válik vagy azt a 27. cikk (1) bekezdésének megfelelően vissza kell vonni.

(2) A végrehajtó hatóság - az ügy körülményeire figyelemmel - indokolással ellátott megkeresést intézhet a kibocsátó hatósághoz annak érdekében, hogy korlátozzák a vagyon befagyasztásának időtartamát. Az ilyen megkeresést, beleértve az azt alátámasztó bármely releváns információt, az írásbeli rögzítést olyan feltételek mellett biztosító bármilyen eszköz útján kell továbbítani, amely lehetővé teszi a kibocsátó hatóság számára a megkeresés hitelességének megállapítását. Az ilyen megkeresés elbírálásakor a kibocsátó hatóság az összes érdeket figyelembe veszi, ideértve a végrehajtó hatóság érdekeit is. A kibocsátó hatóság a lehető legrövidebb időn belül válaszol a megkeresésre. Ha a kibocsátó hatóság nem ért egyet a korlátozással, ennek indokairól tájékoztatja a végrehajtó hatóságot. Ilyen esetben a vagyon az (1) bekezdésnek megfelelően a befagyasztás hatálya alatt marad. Ha a kibocsátó hatóság a megkeresés kézhezvételét követő hat héten belül nem ad választ, a végrehajtó hatóság befagyasztást elrendelő határozat végrehajtására vonatkozó kötelezettsége megszűnik.

13. cikk

A befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásának lehetetlensége

(1) Amennyiben a végrehajtó hatóság úgy ítéli meg, hogy nem lehetséges végrehajtani a befagyasztást elrendelő határozatot, erről haladéktalanul értesíti a kibocsátó hatóságot.

(2) A végrehajtó hatóság, mielőtt az (1) bekezdés szerint értesítené a kibocsátó hatóságot, adott esetben konzultál a kibocsátó hatósággal.

(3) A befagyasztást elrendelő határozat végrehajtásának e cikk alapján történő megtagadása csak akkor indokolt, ha a vagyon:

a) már elkobzásra került;

b) eltűnt;

c) megsemmisült;

d) nem lelhető fel a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványban megjelölt helyen; vagy

e) nem lelhető fel, mivel a helyét nem jelölték meg kellő pontossággal, a (2) bekezdésben említett konzultációk ellenére.

(4) A (3) bekezdés b), d) és e) pontja szerinti helyzetekben, ha a végrehajtó hatóság a későbbiekben olyan információhoz jut, amelynek segítségével meg tudja állapítani a vagyon helyét, a végrehajtó hatóság új befagyasztásra vonatkozó tanúsítvány továbbítása nélkül is végrehajthatja a befagyasztást elrendelő határozatot, feltéve, hogy a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtása előtt a kibocsátó hatóságnál meggyőződött arról, hogy a befagyasztást elrendelő határozat még érvényben van.

(5) A (3) bekezdés ellenére, ha a kibocsátó hatóság jelezte, hogy egyenértékű vagyon is befagyasztás alá vonható, a végrehajtó hatóság nem köteles végrehajtani a befagyasztást elrendelő határozatot, ha a (3) bekezdésben meghatározott körülmények valamelyike fennáll, és nincs olyan egyenértékű vagyon, amely befagyasztás alá vonható.

III. FEJEZET

AZ ELKOBZÁST ELRENDELŐ HATÁROZATOK TOVÁBBÍTÁSA, ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

14. cikk

Az elkobzást elrendelő határozatok továbbítása

(1) Az elkobzást elrendelő határozatot elkobzásra vonatkozó tanúsítvány formájában továbbítják. A kibocsátó hatóság a 17. cikkben meghatározott, elkobzásra vonatkozó tanúsítványt közvetlenül a végrehajtó hatóságnak, vagy adott esetben a 24. cikk (2) bekezdésében említett központi hatóságnak továbbítja, az írásbeli rögzítést olyan feltételek mellett biztosító bármilyen eszköz útján, amely lehetővé teszi a végrehajtó hatóság számára az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány hitelességének megállapítását.

(2) A tagállamok nyilatkozatot tehetnek arról, hogy amikor elkobzásra vonatkozó tanúsítványt továbbítanak számukra elkobzást elrendelő határozat elismerése és végrehajtása céljából, a kibocsátó hatóság továbbítja az eredeti elkobzást elrendelő határozatot vagy annak hitelesített másolatát az elkobzásra vonatkozó tanúsítvánnyal együtt. Mindazonáltal csak az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt kell lefordítani, a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

(3) A tagállamok megtehetik a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot e rendelet alkalmazásának kezdőnapját megelőzően vagy egy későbbi időpontban. A tagállamok bármikor visszavonhatják az ilyen nyilatkozatukat. A tagállamok az ilyen nyilatkozat tétele vagy visszavonása esetén tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság ezen információkat valamennyi tagállam és az EIH rendelkezésére bocsátja.

(4) Ami a pénzösszegre vonatkozó elkobzást elrendelő határozatokat illeti, ha a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy az a személy, aki ellen az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik valamely tagállamban, akkor a kibocsátó hatóság az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt továbbítja ezen tagállam részére.

(5) Ami a meghatározott vagyontárgyakra vonatkozó elkobzást elrendelő határozatokat illeti, ha a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy az ilyen vagyontárgyak valamely tagállamban találhatók, akkor a kibocsátó hatóság az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt továbbítja ezen tagállam részére.

(6) A kibocsátó hatóság tájékoztatja a végrehajtó hatóságot minden olyan érintett személyről, akiről vagy amelyről tudomása van. A kibocsátó hatóság - kérésre - megad továbbá a végrehajtó hatóságnak minden olyan információt, amely az ilyen érintett személyeknek a vagyonnal kapcsolatos esetleges követeléseire vonatkozik, ideértve az említett személyeket azonosító információkat is.

(7) Amennyiben a 24. cikk (3) bekezdésének megfelelően rendelkezésre bocsátott információ ellenére a kibocsátó hatóság előtt nem ismert az illetékes végrehajtó hatóság, a kibocsátó hatóság minden lehetséges módon - többek között az EIH kapcsolattartóin keresztül - megpróbálja meghatározni, hogy melyik hatóság illetékes az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására.

(8) Amennyiben a végrehajtó államban az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt átvevő hatóság nem rendelkezik hatáskörrel az elkobzást elrendelő határozat elismerésére vagy az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, akkor azonnal továbbítja az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt a tagállamán belüli illetékes végrehajtó hatósághoz és erről megfelelően tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

15. cikk

Az elkobzást elrendelő határozat továbbítása egy vagy több végrehajtó államnak

(1) Az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt a 14. cikk szerint egyidejűleg csak egy végrehajtó államnak lehet továbbítani, kivéve, ha az e cikk (2) vagy (3) bekezdése alkalmazandó.

(2) Amennyiben az elkobzást elrendelő határozat meghatározott vagyontárgyakra vonatkozik, az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány egyidejűleg több végrehajtó államnak is továbbítható, amennyiben:

a) a kibocsátó hatóság észszerű okkal feltételezi, hogy az elkobzást elrendelő határozat hatálya alá tartozó különböző vagyontárgyak különböző végrehajtó államokban találhatók; vagy

b) az elkobzást elrendelő határozat hatálya alá tartozó meghatározott vagyontárgy elkobzása több mint egy végrehajtó állam területére kiterjedő intézkedést tenne szükségessé.

(3) Amennyiben az elkobzást elrendelő határozat pénzösszegre vonatkozik, az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány egyidejűleg több végrehajtó államnak is továbbítható, amennyiben a kibocsátó hatóság ezt kifejezetten szükségesnek tartja, különösen, ha:

a) az érintett vagyont nem vonták befagyasztás alá e rendelet szerint; vagy

b) a kibocsátó államban és bármelyik végrehajtó államban elkobozható vagyon becsült értéke valószínűsíthetően nem elegendő az elkobzást elrendelő határozat szerinti teljes összeg elkobzására.

16. cikk

Az elkobzást elrendelő határozatok továbbításának következményei

(1) Az elkobzást elrendelő határozat 14. és 15. cikk szerinti továbbítása nem korlátozza a kibocsátó állam azon jogát, hogy a határozatot végrehajtsa.

(2) Egy pénzösszegre vonatkozó elkobzást elrendelő határozat végrehajtásából befolyó teljes összeg nem lehet magasabb, mint a határozatban megállapított maximális összeg, függetlenül attól, hogy a határozatot egy vagy több végrehajtó államnak továbbították-e.

(3) A kibocsátó hatóság az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján azonnal tájékoztatja a végrehajtó hatóságot, amennyiben:

a) úgy ítéli meg, hogy fennáll a kockázata a maximális összeget meghaladó elkobzásnak, különösen a végrehajtó hatóságtól a 21. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján kapott információ alapján;

b) az elkobzást elrendelő határozat a kibocsátó államban vagy egy másik végrehajtó államban részben vagy egészben végrehajtásra került, amely esetben megjelöli azt az összeget, amely tekintetében az elkobzást elrendelő határozat még nem került végrehajtásra; vagy

c) az elkobzásra vonatkozó tanúsítványnak a 14. cikkel összhangban történő továbbítását követően a kibocsátó állam valamely hatósága olyan pénzösszeget kap, amelyet az elkobzást elrendelő határozat tekintetében fizetettek be.

Amennyiben az első albekezdés a) pontja alkalmazandó, a kibocsátó hatóság a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a végrehajtó hatóságot, amikor az abban a pontban említett kockázat megszűnt.

17. cikk

Az elkobzásra vonatkozó egységes tanúsítvány

(1) Az elkobzást elrendelő határozat továbbítása érdekében a kibocsátó hatóság kitölti és aláírja a II. mellékletben szereplő, elkobzásra vonatkozó tanúsítványt, valamint igazolja, hogy annak tartalma pontos és helytálló.

(2) A kibocsátó hatóság az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány fordítását a végrehajtó állam valamelyik hivatalos nyelvén vagy bármely más olyan nyelven adja át a végrehajtó hatóságnak, amelyet a végrehajtó állam a (3) bekezdésnek megfelelően kész elfogadni.

(3) A Bizottsághoz benyújtott nyilatkozatban bármelyik tagállam bármikor kijelentheti, hogy kész elfogadni az elkobzásra vonatkozó tanúsítványoknak azon fordításait, amelyek az adott tagállam hivatalos nyelvétől vagy nyelveitől eltérő, az Unió egy vagy több hivatalos nyelvén készültek. A Bizottság valamennyi tagállam és az EIH rendelkezésére bocsátja a nyilatkozatokat.

18. cikk

Az elkobzást elrendelő határozatok elismerése és végrehajtása

(1) A végrehajtó hatóság elismeri a 14. cikkel összhangban továbbított, elkobzást elrendelő határozatot, és megteszi az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy azt a végrehajtó állam valamely hatósága által kibocsátott elkobzást elrendelő belföldi határozatokéval azonos módon hajtsák végre, kivéve, ha az említett végrehajtó hatóság az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 19. cikkben foglalt valamely okára vagy az elhalasztásnak a 21. cikkben foglalt valamely okára hivatkozik.

(2) Amennyiben az elkobzást elrendelő határozat meghatározott vagyontárgyat érint, a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság - amennyiben a kibocsátó állam joga ezt lehetővé teszi - megállapodhat arról, hogy a végrehajtó államban az elkobzás elvégezhető az elkobzandó vagyon értékének megfelelő pénzösszeg elkobzása révén.

(3) Amennyiben az elkobzást elrendelő határozat pénzösszegre vonatkozik, és a végrehajtó hatóság nem tudja kifizettetni ezt az összeget, akkor az elkobzást elrendelő határozatot az (1) bekezdésnek megfelelően az erre a célra rendelkezésre álló bármilyen vagyontárgyon végrehajtja. A végrehajtó hatóság szükség esetén az elkobzandó pénzösszeget az elkobzást elrendelő határozat kibocsátása napján az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett napi euroárfolyamon váltja át a végrehajtó állam pénznemére.

(4) Az elkobzást elrendelő határozat alapján a végrehajtó államtól eltérő bármely államban behajtott pénzösszeg bármely része teljesen a végrehajtó államban elkobzandó összegből kerül levonásra.

(5) Amennyiben a kibocsátó hatóság elkobzást elrendelő határozatot bocsátott ki, befagyasztást elrendelő határozatot azonban nem, az (1) bekezdésben előírt intézkedések részeként a végrehajtó hatóság hivatalból, nemzeti jogával összhangban úgy határozhat, hogy az érintett vagyonra vonatkozóan az elkobzást elrendelő határozat későbbi végrehajtására tekintettel befagyasztást rendel el. Ebben az esetben a végrehajtó hatóság haladéktalanul, lehetőség szerint az érintett vagyon befagyasztása előtt tájékoztatja erről a kibocsátó hatóságot.

(6) Amint az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása befejeződött, a végrehajtó hatóság írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján tájékoztatja a kibocsátó hatóságot a végrehajtás eredményeiről.

19. cikk

Az elkobzást elrendelő határozatok elismerése és végrehajtása megtagadásának okai

(1) A végrehajtó hatóság csak akkor dönthet úgy, hogy nem ismeri el és nem hajtja végre az elkobzást elrendelő határozatot, ha:

a) az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása ellentétes lenne a ne bis in idem elvével;

b) a végrehajtó állam joga szerint olyan kiváltság vagy mentesség áll fenn, amely megakadályozná az érintett vagyon elkobzását, vagy a büntetőjogi felelősség megállapítása vagy korlátozása tekintetében olyan szabályok léteznek a sajtószabadságra vagy az egyéb médiában való véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan, amelyek megakadályozzák az elkobzást elrendelő határozat végrehajtását;

c) az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás, és azt a (2) bekezdésben említett konzultációt követően nem egészítették ki;

d) az elkobzást elrendelő határozat részben vagy egészben a kibocsátó állam területén kívül és részben vagy egészben a végrehajtó állam területén elkövetett bűncselekményhez kapcsolódik, és az a cselekmény, amely miatt az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint nem minősül bűncselekménynek;

e) a végrehajtó állam joga szerint az érintett személyek jogai lehetetlenné tennék az elkobzást elrendelő határozat végrehajtását, többek között abban az esetben is, ha ez a lehetetlenség a 33. cikknek megfelelő jogorvoslati lehetőségek alkalmazásának következménye;

f) a 3. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó esetben az a cselekmény, amellyel kapcsolatban az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint nem bűncselekmény; mindazonáltal adókat vagy illetékeket, vagy vám- és devizaszabályozást érintő esetekben az elkobzást elrendelő határozat elismerése vagy végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy a végrehajtó állam joga nem ír elő ugyanolyan típusú adót vagy illetéket, vagy nem ír elő ugyanolyan típusú adó- és illetékszabályokat vagy ugyanolyan típusú vám- és devizaszabályozást, mint a kibocsátó állam joga;

g) az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány szerint az a személy, akivel szemben az elkobzást elrendelő határozatot kibocsátották, nem jelent meg személyesen azon a tárgyaláson, amely a jogerős ítélethez kapcsolódó, elkobzást elrendelő határozat meghozatalához vezetett, kivéve, ha az elkobzásra vonatkozó tanúsítványban az szerepel, hogy a kibocsátó állam jogában meghatározott további eljárási követelményeknek megfelelően az adott személy:

i. kellő időben személyes idézést kapott, és ily módon tájékoztatták annak a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, amely az elkobzást elrendelő határozat meghozatalához vezetett, vagy más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott az adott tárgyalás kitűzött időpontjáról és helyéről oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy az említett személy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett, és kellő időben tájékoztatták arról, hogy az ilyen elkobzást elrendelő határozat meghozatalára az említett személy meg nem jelenése esetén is sor kerülhet;

ii. a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során az említett személy védelmét ellássa, és e jogi képviselő ténylegesen ellátta az említett személy védelmét a tárgyaláson; vagy

iii. az elkobzást elrendelő határozat kézbesítését és azt követően, hogy kifejezetten tájékoztatták őt a perújításhoz vagy a fellebbezéshez való jogáról, amely eljárásban joga lenne részt venni, és amely lehetővé tenné az ügy újbóli érdemi vizsgálatát, beleértve az új bizonyítékok vizsgálatát, és amely az eredeti elkobzást elrendelő határozat megváltoztatásához vezethet, egyértelműen kijelentette, hogy nem vitatja az elkobzást elrendelő határozatot, vagy az alkalmazandó határidőn belül nem kért perújítást és nem fellebbezett;

h) rendkívüli helyzetekben, konkrét és objektív bizonyítékok alapján alapos okkal feltételezhető, hogy az ügy sajátos körülményei között az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása a Chartában foglalt valamely releváns alapvető jog - különösen a hatékony jogorvoslathoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog vagy a védelemhez való jog - nyilvánvaló megsértését vonná maga után.

(2) Az (1) bekezdésben említett bármely esetben az elkobzást elrendelő határozat elismerésének és végrehajtásának teljes vagy részleges megtagadására vonatkozó döntés meghozatala előtt a végrehajtó hatóság bármely megfelelő módon konzultál a kibocsátó hatósággal, és adott esetben kéri a kibocsátó hatóságot bármely szükséges információ haladéktalan megadására.

(3) Az elkobzást elrendelő határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadására vonatkozó döntést haladéktalanul meg kell hozni, és írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján azonnal közölni kell azt a kibocsátó hatósággal.

20. cikk

Az elkobzást elrendelő határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó határidők

(1) A végrehajtó hatóság az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntést haladéktalanul, de - a (4) bekezdés sérelme nélkül - legkésőbb 45 nappal azt követően hozza meg, hogy átvette az elkobzásra vonatkozó tanúsítványt.

(2) A végrehajtó hatóság - az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - haladéktalanul közli a kibocsátó hatósággal az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntést.

(3) A végrehajtó hatóság haladéktalanul, de legalább ugyanolyan gyorsan és elsőbbséggel, mint a hasonló belföldi ügyekben, meghozza az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásához szükséges konkrét intézkedéseket, kivéve, ha a 21. cikk alapján fennáll a halasztás valamely indoka.

(4) Amennyiben egy konkrét ügyben nem lehet betartani az (1) bekezdésben előírt határidőt, a végrehajtó hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, közölve annak okát, hogy miért nem tudtak megfelelni ennek a határidőnek, és konzultál a kibocsátó hatósággal az elkobzást elrendelő határozat elismerésének és végrehajtásának megfelelő ütemezéséről.

(5) Az (1) bekezdésben előírt határidő lejárta nem mentesíti a végrehajtó hatóságot az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntés meghozatalára és e határozat haladéktalan végrehajtására irányuló kötelezettsége alól.

21. cikk

Az elkobzást elrendelő határozatok végrehajtásának elhalasztása

(1) A végrehajtó hatóság elhalaszthatja a 14. cikkel összhangban továbbított, elkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását, amennyiben:

a) a határozat végrehajtása sértheti egy folyamatban lévő nyomozás érdekeit, amely esetben az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása a végrehajtó hatóság által észszerűnek ítélt időpontig elhalasztható;

b) pénzösszegre vonatkozó elkobzást elrendelő határozat esetében a megítélése szerint fennáll a veszélye annak, hogy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásából származó teljes összeg jelentős mértékben meghaladhatja az elkobzást elrendelő határozatban meghatározott összeget az elkobzást elrendelő határozatnak több tagállamban történő egyidejű végrehajtása miatt;

c) a vagyon tekintetében a végrehajtó államban már folyamatban van elkobzási eljárás; vagy

d) éltek valamely, a 33. cikkben említett jogorvoslati lehetőséggel.

(2) A 18. cikk (5) bekezdése ellenére, a végrehajtó állam illetékes hatósága az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása elhalasztásának időtartamára meghozza mindazokat az intézkedéseket, amelyeket hasonló belföldi ügyben hozna annak megakadályozására, hogy a vagyon az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásakor ne legyen hozzáférhető.

(3) A végrehajtó hatóság - az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - haladéktalanul értesíti a kibocsátó hatóságot az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásának elhalasztásáról, megadva a halasztás okait és lehetőség szerint a halasztás várható időtartamát.

(4) Amint a halasztás oka megszűnt, a végrehajtó hatóság haladéktalanul megteszi az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és erről - az írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

22. cikk

Az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásának lehetetlensége

(1) Amennyiben a végrehajtó hatóság úgy ítéli meg, hogy nem lehetséges végrehajtani az elkobzást elrendelő határozatot, erről haladéktalanul értesíti a kibocsátó hatóságot.

(2) A végrehajtó hatóság, mielőtt az (1) bekezdés szerint értesítené a kibocsátó hatóságot, adott esetben konzultál a kibocsátó hatósággal, figyelembe véve a 18. cikk (2) vagy (3) bekezdésében biztosított lehetőségeket is.

(3) Az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásának e cikk alapján történő megtagadása csak akkor indokolt, ha a vagyon:

a) már elkobzásra került;

b) eltűnt;

c) megsemmisült;

d) nem lelhető fel az elkobzásra vonatkozó tanúsítványban megjelölt helyen; vagy

e) nem lelhető fel, mivel a helyét nem jelölték meg kellő pontossággal, a (2) bekezdésben említett konzultációk ellenére sem.

(4) A (3) bekezdés b), d) és e) pontja szerinti helyzetekben, ha a végrehajtó hatóság a későbbiekben olyan információhoz jut, amelynek segítségével meg tudja állapítani a vagyon helyét, a végrehajtó hatóság az új elkobzásra vonatkozó tanúsítvány továbbítása nélkül is végrehajthatja az elkobzást elrendelő határozatot, feltéve, hogy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása előtt a kibocsátó hatóságnál meggyőződött arról, hogy az elkobzást elrendelő határozat még érvényben van.

(5) A (3) bekezdés ellenére, ha a kibocsátó hatóság jelezte, hogy egyenértékű vagyon is elkobozható, a végrehajtó hatóság nem köteles végrehajtani az elkobzást elrendelő határozatot, ha a (3) bekezdésben meghatározott körülmények valamelyike fennáll, és nincs olyan egyenértékű vagyon, amely elkobozható.

IV. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

23. cikk

A végrehajtásra vonatkozó jog

(1) A befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot a végrehajtó állam joga szerint kell végrehajtani, és e tagállam hatóságai kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a határozat végrehajtási eljárására vonatkozó döntések meghozatala és az azokhoz kapcsolódó valamennyi intézkedés meghatározása tárgyában.

(2) A jogi személlyel szemben hozott, befagyasztást elrendelő határozatot vagy elkobzást elrendelő határozatot akkor is végre kell hajtani, ha a végrehajtó állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.

(3) A 18. cikk (2) és (3) bekezdése ellenére a kibocsátó állam beleegyezése nélkül a végrehajtó állam nem állapíthat meg alternatív intézkedéseket a 4. cikk szerint továbbított, befagyasztást elrendelő határozat vagy a 14. cikk szerint továbbított, elkobzást elrendelő határozat helyett.

24. cikk

Az illetékes hatóságokról szóló értesítés

(1) 2020. december 19-ig minden tagállam értesíti a Bizottságot arról, hogy a 2. cikk 8. és 9. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerinti mely hatóság vagy hatóságok illetékesek az adott tagállam joga alapján azokban az esetekben, amikor e tagállam a kibocsátó állam, illetve amikor e tagállam a végrehajtó állam.

(2) Minden tagállam -belső jogrendjének felépítéséből adódóan - kijelölhet egy vagy több olyan központi hatóságot, amelynek feladata a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványok és az elkobzásra vonatkozó tanúsítványok adminisztratív továbbítása és fogadása, valamint az illetékes hatóságoknak történő segítségnyújtás. Minden tagállam értesíti a Bizottságot, ha ilyen hatóságot jelöl ki.

(3) A Bizottság az e cikk szerint beérkezett információt minden tagállam és az EIH számára hozzáférhetővé teszi.

25. cikk

Kommunikáció

(1) E rendelet hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság szükség esetén haladéktalanul, bármely megfelelő kommunikációs eszköz igénybevételével konzultál egymással.

(2) Valamennyi kommunikációt - így azt is, amelynek célja a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásához szükséges bármely dokumentum továbbításával vagy hitelesítésével kapcsolatos problémák rendezése - közvetlenül a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság között, és ha a tagállam a 24. cikk (2) bekezdésének megfelelően központi hatóságot jelölt ki, adott esetben e központi hatóság bevonásával kell lefolytatni.

26. cikk

Többszörös határozatok

(1) Ha a végrehajtó hatóság két vagy több befagyasztást elrendelő határozatot vagy elkobzást elrendelő határozatot kap kézhez különböző tagállamokból, amelyeket ugyanazon személlyel szemben bocsátottak ki, és az említett személy nem rendelkezik elegendő vagyonnal a végrehajtó államban valamennyi határozat teljesítéséhez, vagy ha a végrehajtó hatóság két vagy több befagyasztást elrendelő határozatot vagy elkobzást elrendelő határozatot kap kézhez ugyanazon meghatározott vagyontárgyra vonatkozóan, a végrehajtó hatóság dönt, hogy melyik határozatot hajtja végre a végrehajtó állam jogának megfelelően, az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásának elhalasztására a 21. cikk értelmében biztosított lehetőség sérelme nélkül.

(2) A végrehajtó hatóság a döntése meghozatalakor lehetőség szerint a sértettek érdekeit tartja elsődlegesen szem előtt. Figyelembe vesz minden egyéb releváns körülményt is, köztük a következőket:

a) a vagyoni eszközöket befagyasztották-e már;

b) az egyes határozatok dátuma és továbbításuk dátuma;

c) az érintett bűncselekmény súlyossága; és

d) a bűncselekmény elkövetésének helye.

27. cikk

A befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásának megszüntetése

(1) Ha a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat már nem végrehajtható vagy már nem érvényes, a kibocsátó hatóság haladéktalanul visszavonja a befagyasztást elrendelő határozatot vagy az elkobzást elrendelő határozatot.

(2) A kibocsátó hatóság - írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - azonnal értesíti a végrehajtó hatóságot a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat visszavonásáról, valamint bármely olyan döntésről vagy intézkedésről, amely a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat visszavonását eredményezi.

(3) A végrehajtó hatóság, amint a kibocsátó hatóságtól a (2) bekezdésnek megfelelően értesítést kap, megszünteti a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtását annyiban, amennyiben a végrehajtás még nem fejeződött be. A végrehajtó hatóság - írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján - indokolatlan késedelem nélkül visszaigazolja a végrehajtás megszüntetését a kibocsátó hatóságnak.

28. cikk

A befagyasztott és az elkobzott vagyon kezelése és az azzal való rendelkezés

(1) A befagyasztott és az elkobzott vagyon kezelése tekintetében a végrehajtó állam joga alkalmazandó.

(2) A végrehajtó állam azzal a céllal kezeli a befagyasztott vagy elkobzott vagyont, hogy megakadályozza annak értékcsökkenését. Ebből a célból a végrehajtó államnak - a 2014/42/EU irányelv 10. cikkére tekintettel - lehetősége van a befagyasztott vagyont értékesíteni vagy átruházni.

(3) A befagyasztott vagyon 29. cikk szerinti visszaszolgáltathatóságának sérelme nélkül a befagyasztott vagyon és az ilyen vagyon (2) bekezdés szerinti értékesítéséből származó pénzösszeg a végrehajtó államban marad az elkobzásra vonatkozó tanúsítvány továbbításáig és az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásáig.

(4) A végrehajtó állam nem köteles értékesíteni vagy visszaszolgáltatni az elkobzást elrendelő határozat hatálya alá tartozó olyan meghatározott tárgyakat, amelyek a 2014/60/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott kulturális tárgynak minősülnek. Ez a rendelet nem érinti a kulturális javak visszaszolgáltatására vonatkozó, az említett irányelv szerinti kötelezettséget.

29. cikk

A befagyasztott vagyon visszaszolgáltatása a sértettnek

(1) Ha a kibocsátó hatóság vagy a kibocsátó állam más illetékes hatósága a nemzeti jogával összhangban a befagyasztott vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vonatkozó határozatot bocsátott ki, akkor a kibocsátó hatóság az ezen határozattal kapcsolatos információkat belefoglalja a befagyasztásra vonatkozó tanúsítványba, vagy a későbbiekben közli az adott határozattal kapcsolatos információkat a végrehajtó hatósággal.

(2) Ha a végrehajtó hatóság az (1) bekezdésben említettek szerint tájékoztatást kapott a befagyasztott vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vonatkozó határozatról, akkor meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az érintett vagyon befagyasztását követően a lehető legrövidebb időn belül visszaszolgáltassák azt a sértett részére, a végrehajtó állam eljárási szabályaival összhangban, szükség esetén a kibocsátó államon keresztül, feltéve, hogy:

a) a sértettnek a vagyonnal kapcsolatos jogcíme nem képezi vita tárgyát;

b) a vagyonra nincs szükség bizonyítékként büntetőeljárás keretében a végrehajtó államban; és

c) az érintett személyek jogai nem sérülnek.

A végrehajtó hatóság tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, ha a vagyont közvetlenül a sértettre ruházzák át.

(3) Ha a végrehajtó hatóság nincs meggyőződve arról, hogy a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesültek, akkor haladéktalanul, bármilyen megfelelő módon konzultál a kibocsátó hatósággal a megoldás megtalálása érdekében. Ha nem sikerül megoldást találni, akkor a végrehajtó hatóság dönthet úgy, hogy nem szolgáltatja vissza a befagyasztott vagyont a sértettnek.

30. cikk

Az elkobzott vagyonnal, illetve az ilyen vagyon értékesítéséből származó pénzösszeggel való rendelkezés

(1) Ha a kibocsátó hatóság vagy a kibocsátó állam más illetékes hatósága a nemzeti jogával összhangban az elkobzott vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vagy a sértett kártérítésére vonatkozó határozatot bocsátott ki, akkor a kibocsátó hatóság az ezen határozattal kapcsolatos információkat belefoglalja az elkobzásra vonatkozó tanúsítványba, vagy a későbbiekben közli a határozattal kapcsolatos információkat a végrehajtó hatósággal.

(2) Ha a végrehajtó hatóság az (1) bekezdésben említettek szerint tájékoztatást kapott az elkobzott vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vonatkozó határozatról, akkor meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha az érintett vagyont elkobozták, azt a lehető legrövidebb időn belül visszaszolgáltassák a sértett részére, szükség esetén a kibocsátó államon keresztül. A végrehajtó hatóság tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, ha a vagyont közvetlenül a sértettre ruházzák át.

(3) Ha nem lehetséges, hogy a végrehajtó hatóság a vagyont a (2) bekezdéssel összhangban visszaszolgáltassa a sértettnek, de a vagyonnal kapcsolatos, elkobzást elrendelő határozat végrehajtása bizonyos pénzösszeget eredményezett, akkor a megfelelő pénzösszeget visszaszolgáltatás céljából át kell utalni a sértett részére, szükség esetén a kibocsátó államon keresztül. A végrehajtó hatóság tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, ha a pénzösszeget közvetlenül a sértettnek utalják át. A fennmaradó vagyonnal a (7) bekezdésnek megfelelően kell rendelkezni.

(4) Ha a végrehajtó hatóság az (1) bekezdésben említettek szerint tájékoztatást kapott a sértett kártérítésére vonatkozó határozatról, és az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása bizonyos pénzösszeget eredményezett, akkor a megfelelő pénzösszeget - amennyiben az nem haladja meg a tanúsítványban megjelölt összeget - kártérítés céljából át kell utalni a sértett részére, szükség esetén a kibocsátó államon keresztül. A végrehajtó hatóság tájékoztatja a kibocsátó hatóságot abban az esetben, ha a pénzösszeget közvetlenül a sértettnek utalják át. A fennmaradó vagyonnal a (7) bekezdésnek megfelelően kell rendelkezni.

(5) Ha a kibocsátó államban a vagyon sértettnek való visszaszolgáltatására vagy a sértett kártérítésére irányuló eljárás van folyamatban, akkor a kibocsátó hatóság tájékoztatja erről a végrehajtó hatóságot. A végrehajtó állam tartózkodik az elkobzott vagyonnal való rendelkezéstől mindaddig, amíg a vagyon visszaszolgáltatására vagy a sértett kártérítésére vonatkozó határozattal kapcsolatos információkat nem közölték a végrehajtó hatósággal, még azokban az esetekben is, ha az elkobzást elrendelő határozatot már végrehajtották.

(6) Az (1)-(5) bekezdés sérelme nélkül az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásából befolyt, pénztől eltérő vagyon felett a következő szabályok szerint kell rendelkezni:

a) a vagyont értékesíteni lehet, amely esetben az értékesítésből befolyt pénzösszeggel a (7) bekezdésnek megfelelően kell rendelkezni;

b) a vagyont át lehet ruházni a kibocsátó államra, azzal, hogy amennyiben az elkobzást elrendelő határozat pénzösszegre vonatkozik, a vagyont csak a kibocsátó hatóság beleegyezésével lehet a kibocsátó államra átruházni;

c) figyelemmel a d) pontra, amennyiben az a) és b) pont egyikét sem lehetséges alkalmazni, úgy a vagyon felett a végrehajtó állam nemzeti jogának megfelelően más módon is lehet rendelkezni; vagy

d) a kibocsátó állam beleegyezésével a vagyon felhasználható közérdekű vagy szociális célokra a végrehajtó államban, ezen állam jogának megfelelően.

(7) Ha az elkobzást elrendelő határozathoz nem csatoltak az (1)-(5) bekezdés szerinti, a vagyon sértett részére történő visszaszolgáltatására vagy a sértett kártérítésére vonatkozó határozatot, vagy ha az érintett tagállamok nem állapodtak meg másként, akkor a végrehajtó állam rendelkezik az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásának eredményeként befolyt pénzösszeg felett, a következők szerint:

a) amennyiben az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásából befolyt összeg legfeljebb 10 000 EUR, az összeg a végrehajtó államot illeti meg; vagy

b) amennyiben az elkobzást elrendelő határozat végrehajtásából befolyt összeg több mint 10 000 EUR, a végrehajtó állam az összeg 50 %-át átutalja a kibocsátó állam részére.

31. cikk

Költségek

(1) Minden tagállam maga viseli az e rendelet alkalmazásával kapcsolatban felmerült saját költségeit, az elkobzott vagyonnal való rendelkezés tekintetében a 28. cikkben foglalt rendelkezések sérelme nélkül.

(2) A végrehajtó hatóság javaslatot nyújthat be a kibocsátó hatóságnak a költségek megosztására, ha a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat végrehajtása előtt vagy után úgy tűnik, hogy a határozat végrehajtása jelentős vagy rendkívüli költségekkel járna.

Az ilyen javaslatokhoz csatolni kell a végrehajtó hatóság felmerülő költségeinek részletes bontását. Egy ilyen javaslatot követően a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság konzultál egymással. Adott esetben az Eurojust segítséget nyújthat ezekhez a konzultációkhoz.

A konzultációkról vagy legalább azok eredményéről írásbeli rögzítést lehetővé tevő bármilyen eszköz útján feljegyzést kell készíteni.

32. cikk

Az érintett személyek tájékoztatására vonatkozó kötelezettség

(1) A 11. cikk sérelme nélkül, a befagyasztást elrendelő határozat végrehajtását követően, vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntés meghozatalát követően a végrehajtó hatóság - a nemzeti joga szerinti eljárásoknak megfelelően, és amilyen mértékig ez lehetséges - haladéktalanul tájékoztatja azokat a személyeket, akiket tudomása szerint érint az említett végrehajtás vagy döntés.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően nyújtandó tájékoztatásban meg kell határozni a határozatot kibocsátó hatóság nevét és fel kell tüntetni a végrehajtó állam joga szerint rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. A tájékoztatásban meg kell határozni - legalább röviden - az említett határozat kiadásának indokait is.

(3) A végrehajtó hatóság adott esetben kérheti a kibocsátó hatóság segítségét az (1) bekezdésben említett feladatok elvégzéséhez.

33. cikk

A végrehajtó államban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek a befagyasztást elrendelő határozat vagy az elkobzást elrendelő határozat elismerésével és végrehajtásával szemben

(1) Az érintett személyek számára biztosítani kell a befagyasztást elrendelő határozatoknak a 7. cikk szerinti elismerésére és végrehajtására, valamint az elkobzást elrendelő határozatoknak a 18. cikk szerinti elismerésére és végrehajtására vonatkozó döntésekkel szembeni hatékony jogorvoslathoz való jogot a végrehajtó államban. A jogorvoslathoz való jogot a végrehajtó állam bírósága előtt, annak jogával összhangban kell gyakorolni. Az elkobzást elrendelő határozatok tekintetében a jogorvoslati lehetőség igénybevételének halasztó hatálya lehet, ha a végrehajtó állam joga így rendelkezik.

(2) A befagyasztást elrendelő határozat vagy elkobzást elrendelő határozat kibocsátásának alapjául szolgáló érdemi indokok nem támadhatók meg a végrehajtó állam bírósága előtt.

(3) A kibocsátó állam illetékes hatóságát tájékoztatni kell az (1) bekezdéssel összhangban igénybe vett bármely jogorvoslati lehetőségről.

(4) Ez a cikk nem érinti a 2014/42/EU irányelv 8. cikke szerinti jogi biztosítékoknak és jogorvoslatoknak a kibocsátó államban való alkalmazását.

34. cikk

Visszatérítés

(1) Amennyiben a végrehajtó állam a joga alapján felelős a hozzá a 4. cikk szerint továbbított befagyasztást elrendelő határozat vagy a 14. cikk szerint továbbított elkobzást elrendelő határozat végrehajtásával valamely érintett személynek okozott kárért, a kibocsátó állam megtéríti a végrehajtó államnak az érintett személy részére kifizetett kártérítés összegét. Amennyiben azonban a kibocsátó állam be tudja bizonyítani a végrehajtó államnak, hogy a kárt vagy annak egy részét kizárólag a végrehajtó állam magatartása okozta, a kibocsátó állam és a végrehajtó állam megegyezik a visszatérítendő összegről.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti a tagállamok nemzeti jogát a természetes vagy jogi személyek által benyújtott kártérítési igényekre vonatkozóan.

V. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

35. cikk

Statisztikák

(1) A tagállamok rendszeresen átfogó statisztikákat gyűjtenek a releváns hatóságoktól. A tagállamok fenntartják, és évente megküldik az említett statisztikákat a Bizottságnak. Ezek a statisztikák - a 2014/42/EU irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében említett információkon túl - magukban foglalják az arra vonatkozó adatokat, hogy az egyes tagállamok a más tagállamoktól kézhez kapott befagyasztást elrendelő határozatok és elkobzást elrendelő határozatok közül hányat ismertek el és hajtottak végre, valamint hány ilyen határozat esetében tagadták meg az elismerést és a végrehajtást.

(2) A tagállamok ezenkívül minden évben megküldik a Bizottságnak a következő statisztikákat, amennyiben ezek központi szinten elérhetők az érintett tagállamban:

a) azon esetek száma, amikor az e rendelet szerinti elkobzást elrendelő határozat végrehajtásából befolyt vagyonból a sértett kártérítésben részesült vagy vagyonát visszaszolgáltatták; és

b) az e rendelet szerinti befagyasztást elrendelő határozatok és elkobzást elrendelő határozatok végrehajtásához szükséges átlagos időtartam.

36. cikk

A tanúsítvány és a formanyomtatvány módosításai

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. és II. mellékletben meghatározott tanúsítványok bármilyen módosítására vonatkozóan. Az ilyen módosítások összhangban állnak e rendelettel és nem érinthetik e rendeletet.

37. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 36. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2020. december 19-től kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 36. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 36. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

38. cikk

Jelentéstétel és felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2025. december 20-ig, majd ezt követően ötévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról, többek között a következőkről:

a) a tagállamok nyilatkozat tételére és visszavonására vonatkozó, a 4. cikk (2) bekezdése, illetve a 14. cikk (2) bekezdése szerinti lehetősége;

b) az alapvető jogok tiszteletben tartása, valamint a befagyasztást elrendelő határozatok és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerése közötti kölcsönhatás;

c) a 28., a 29. és a 30. cikk alkalmazása a befagyasztott és elkobzott vagyon kezelése, az azzal való rendelkezés, a vagyon sértetteknek való visszaszolgáltatása, valamint a sértettek kártérítése vonatkozásában.

39. cikk

Felváltás

Ez a rendelet 2020. december 19-től kezdődően a 2003/577/IB kerethatározat rendelkezéseinek helyébe lép a vagyon befagyasztása tekintetében azon tagállamok között, amelyekre nézve e rendelet kötelező.

Ez a rendelet 2020. december 19-től kezdődően a 2006/783/IB kerethatározat helyébe lép azon tagállamok között, amelyekre nézve e rendelet kötelező.

Azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre nézve e rendelet kötelező, a vagyon befagyasztása tekintetében a 2003/577/IB kerethatározatra való hivatkozásokat, valamint a 2006/783/IB kerethatározatra való hivatkozásokat e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

40. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) Ezt a rendeletet a 2020. december 19-én vagy azt követően továbbított befagyasztásra vonatkozó tanúsítványokra és elkobzásra vonatkozó határozatokra kell alkalmazni.

(2) A 2020. december 19-ét megelőzően továbbított befagyasztásra vonatkozó tanúsítványokra és elkobzásra vonatkozó tanúsítványokra továbbra is a 2003/577/IB és a 2006/783/IB kerethatározat az irányadó azon tagállamok között, amelyekre e rendelet kötelező, a befagyasztást elrendelő határozat és az elkobzást elrendelő határozat végleges végrehajtásáig.

41. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2020. december 19-től alkalmazandó.

A 24. cikket azonban 2018. december 18-tól kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2018. november 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

K. EDTSTADLER

(1) Az Európai Parlament 2018. október 4-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2018. november 6-i határozata.

(2) HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(3) A Tanács 2003/577/IB kerethatározata (2003. július 22.) a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról (HL L 196., 2003.8.2., 45. o.).

(4) A Tanács 2006/783/IB kerethatározata (2006. október 6.) a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról (HL L 328., 2006.11.24., 59. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/42/EU irányelve (2014. április 3.) a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (HL L 280., 2010.10.26., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (2012. május 22.) a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (HL L 142., 2012.6.1., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2013. október 22.) a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról (HL L 294., 2013.11.6., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/343 irányelve (2016. március 9.) a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről (HL L 65., 2016.3.11., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/800 irányelve (2016. május 11.) a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról (HL L 132., 2016.5.21., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1919 irányelve (2016. október 26.) a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről (HL L 297., 2016.11.4., 1. o.).

(12) A Tanács 2008/976/IB határozata (2008. december 16.) az Európai Igazságügyi Hálózatról (HL L 348., 2008.12.24., 130. o.).

(13) A Tanács 1182/71/EGK, Euratom rendelete (1971. június 3.) a határidőkre, időpontokra és határnapokra vonatkozó szabályok meghatározásáról (HL L 124., 1971.6.8., 1. o.).

(14) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról (HL L 130., 2014.5.1., 1. o.).

(16) A Tanács 2007/845/IB határozata (2007. december 6.) a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről (HL L 332., 2007.12.18., 103. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/60/EU irányelve (2014. május 15.) a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 159., 2014.5.28., 1. o.).

I. MELLÉKLET

BEFAGYASZTÁSRA VONATKOZÓ TANÚSÍTVÁNY

II. MELLÉKLET

ELKOBZÁSRA VONATKOZÓ TANÚSÍTVÁNY