AVI 2008.10.108 Az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult eljárásban élhet az adózót is megillető eljárási jogokkal [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek., 35. § (2) bek.]

A felperes 1999. január 4-től volt beltagja a K. Betéti Társaságnak (továbbiakban: bt.), mely 2003. október 30-án felszámolás alá került. A cégbíróság a bt.-t 2005. március 11-i hatállyal törölte a cégjegyzékből.

A bt.-vel szemben az adóhatóság a felszámolást megelőzően - bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt - összesen 450 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.

A felszámolás időtartama alatt az adóhatóság 1998. december 16-tól 2003. október 29-ig terjedő időszakra költségvetési kapcsolatok átfogó tevékenységzáró ellenőrzését végezte. Az ennek eredményeként hozott határozatban kötelezte a "fa" bt.-t több adónemet érintően - adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság jogcímén - összesen 2 351 000 Ft megfizetésére. E határozat első fokon jogerőre emelkedett.

A felszámolási eljárásban az adóhatóságnak a bt.-vel szembeni hitelezői követelése nem nyert kielégítést.

Az elsőfokú adóhatóság a 2005. július 11-én hozott határozatában kötelezte a felperest 3 383 800 Ft megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. szeptember 27-én hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 54. § (1) bekezdésében, 56. § (1) bekezdésében, 90. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. a gazdálkodás során felhalmozott tartozása, az elmulasztott bevallások miatt kiszabott bírság és az ezeket terhelő késedelmi pótlék miatt került felszámolásra. A bt.-nek megszűnésekor felosztható vagyona nem volt, az adóhatósággal szembeni tartozás a felszámolás során nem térült meg. A felperes a bt. beltagja volt a cégjegyzékből történő törlésig, és mint ilyen személy, a társaság kötelezettségéért saját vagyonával korlátlanul és egyetemlegesen felel.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja szerint az alperes eljárása nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 42. §-a és 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezéseknek. Mivel a felperes a felszámolás alatti revíziós eljárásban félként nem vehetett részt, az ennek során hozott határozatnak rá nézve anyagi jogereje nincs. A felperes ezért a fizetési kötelezettséget vitathatja, az ettől eltérő jogi álláspont méltánytalan és jogellenes helyzetet teremtene.

A jogerős Ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Gt. 54. § (1) bekezdésébe, 90. § (1) bekezdése, 101. § (1) és (3) bekezdéseibe, az Art. 6. § (1) és (2) bekezdéseibe, 35. § (1) bekezdésébe, (2) bekezdés f) pontjába foglaltaknak. Kifejtette, hogy tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségének eleget tett, a felperes nem volt jogosult arra, hogy a bt.-vel szembeni határozatok jogalapját és összegszerűségét vitássá tegye. E perben a bíróság csak a mögöttes felelősség alapján meghozott adóhatósági határozat jogszerűségét vizsgálhatta volna felül. A felperes jogorvoslathoz való joga nem sérült, méltányosság pedig e perben nem alkalmazható.

A felperes ellenkérelmében a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontjára alapítottan azzal érvelt, hogy a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. Másodlagos kérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.

Téves a felperesnek a Pp. 2 73. § (2) bekezdés a) pontjára alapított érvelése, mivel a perben a megyei bíróság nem végzést hozott, hanem az ügy érdemében jogerős ítélettel döntött. Ezért az alperes felülvizsgálati kérelme megfelelt a Pp. 270. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból nem kellett elutasítani, mivel a Pp. 273. §-a szerinti feltételek nem álltak fenn.

Az Art. részletesen szabályozza, ki kötelezett adófizetésre, illetve, hogy az adó meg nem fizetése esetén azt kitől lehet követelni, azaz adóigazgatási eljárásban hozott határozattal erre kit lehet kötelezni.

Az adó megfizetésére kötelezettek adózási kötelezettsége származékos, és az eredeti kötelezett helyetti helytállásra - az eredeti kötelezett által meg nem fizetett, tőle be nem hajtható - adó megfizetésére vonatkozik. Az adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalapot az teremti meg és határolja be, hogy "az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani". Ilyen határozat csak a mögöttes felelős, a helytállni köteles személy tekintetében hozható [Art. 35. § (2) bekezdés a)-i) pontjai].

Az adómegfizetésre kötelező határozat indokolásának ezért tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozása min alapul, milyen összegű, annak behajtására milyen intézkedéseket tettek, azok miért nem vagy mennyiben vezettek eredményre, azaz az adózótól a behajthatatlan tartozás mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze. Az adó megfizetésére kötelezettel szemben mely jogszabályhelyek alapján miért a határozat szerinti összegben került sor a megfizetésre kötelezésre.

Az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti határozat - az Art. 123. §-a szerinti szabályozásból is következően - nem az adózó, hanem az adó megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő érdemi döntés. Ennél fogva az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül [Art. 123. §, 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése].