BH 2011.3.85 Továbbértékesítési céllal megvásárolt ingatlan esetén az ingatlanforgalmazó a továbbértékesítésnek csak adásvétellel tehet eleget és csak ezzel teljesíti az Itv. 23/A. § (1) és (7) bekezdés szerinti feltételt [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §].

A felperes a F.-Lakáskassza Lakás-takarékpénztár Zrt.-vel kötött lakás-előtakarékossági szerződése alapján a 2006. január 27-én az új építésű lakóingatlan megvásárlásához 1 340 497 forint megtakarítási összeget és a 1 159 503 forint fix kamatozású lakáskölcsönt vett igénybe.

A felperes 2008. június 26-án a M. és Vidéke Takarékszövetkezetnél a 2008. május 17-én megszületett harmadik gyermekére tekintettel a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (7) bekezdése alapján lakáskölcsön csökkentést és kamatjóváírást kért.

A M. és Vidéke Takarékszövetkezet az Önkormányzati Minisztérium állásfoglalásának megkérése után a 2008. július 10-én kelt levelében a felperes lakásvásárlási kedvezmény iránti kérelmét elutasította azzal, hogy a felperesnek a takarékszövetkezetnél kölcsöntartozása nincs, a kért kedvezmény csak annál a hitelintézetnél kérhető, aki a kölcsönt folyósította.

A felperes ezt követően, 2008. július 21-én a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatóságához fordult a lakásvásárlási kedvezményre való jogosultsága megállapítása iránt. Az elsőfokú hatóság a 2008. szeptember 12-én kelt határozatával megállapította a felperesnek az R. 5. § (7) bekezdésében foglalt, a kölcsöntartozás csökkentésére vonatkozó támogatásra való jogosultságát azzal, hogy a hitelintézet nem tagadhatja meg a támogatási szerződés megkötését és a támogatás folyósítását a feltételek hiányára hivatkozással.

Az alperes - felügyeleti eljárás keretében - a 2008. november 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette arra való hivatkozással, hogy az R. 14. § (2) bekezdése alapján kizárt a felperes támogatásra való jogosultsága, mert a felperes nem az R. alapján és nem hitelintézettől kapott támogatott lakáshitelt.

A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta. Álláspontja szerint az R. 5. § (7) bekezdése alapján a felperes támogatásra való jogosultsága fennáll, mert a rendelkezés első mondatában meghatározott adósi körbe tartozik, a rendelkezés második és harmadik mondata pedig csak az elszámolás módjára tartalmaz rendelkezést, mégpedig egymást ki nem záróan, mert a harmadik mondat többletelszámolást tesz lehetővé. Az alperes által kizáró rendelkezésként felhívott R. 14. § (2) bekezdése a jogszabály rendszertanából, az elkülönült, másik fejezetben rögzített szabályozásból következően nem alkalmazható, az csak a kiegészítő lakástámogatás nyújtásának tilalmára vonatkozik és nem a felperes által kapott fix kamatozású lakáskölcsönre vonatkozó támogatás nyújtását tiltja. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát jogszabálysértőnek tekintette és azt hatályon kívül helyezte.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint - a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az R. 5. § (7) bekezdését, 14. § (2) bekezdését a 24. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezésre is figyelemmel. Az elsőfokú bíróság ítéletében tévesen értelmezte a fenti rendelkezéseket. Tévesen állapította meg, hogy az R. 5. § (7) bekezdésének első mondata alapján a jogosultság fennáll, mert a második és a harmadik mondat csak technikai jellegű, elszámolási módot tartalmazó rendelkezés. A harmadik mondat az elszámolási módon túlmenően kizárólagosságot is megfogalmaz, amelyet az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott. Az R. 14. § (2) bekezdésében foglalt tilalom kizárja a lakás-takarékpénztári szerződések alapján - mint amilyennel a felperes is rendelkezik - nyújtott kölcsönre kiegészítő kamattámogatás nyújtását, mert nem keverhető össze a kétféle kölcsönre biztosított kedvezmények köre. Lakáscélú támogatás csak hitelintézetek által nyújtott és folyósított kölcsönökre számolható el. A felperes nem hitelintézettől vette fel a kölcsönét, így támogatásra nem jogosult.