EH 2010.2221 Tisztességtelenek a biztosító által alkalmazott általános szerződési feltételek, melyekkel a biztosító új érték biztosítást vállal, azonban a 75. § avultság elérése esetén csak az avult érték megtérítésére vállalt kötelezettséget [Ptk. 209. §, 209/A. §, 209/B. §, 549. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. r. 2. §].
Az alperes biztosítási kínálatába tartozik többek között a Házőrző elnevezésű vagyonbiztosítás. Ennek "Házőrző többlakásos lakóépületek biztosítása, ügyféltéjékoztató és feltételek" elnevezésű általános szerződési feltételei H. fejezete értelmében teljes kár esetén az épület és ingókárok, amennyiben a káridőponti avultság nem érte el a 75%-ot újjáépítési, illetve beszerzési értéken, ellenkező esetben avult értéken kerülnek megtérítésre. Az egyes kockázatokat ismertető C. fejezet egyebek mellett úgy rendelkezik, hogy a biztosítás nem terjed ki az olyan károkra, amelyek gyártási, technológiai hibára (pl.: hibás kivitelezés, tervezési hiányosság) vezethetők vissza. A káresemény bekövetkezésekor felmerülő teendőket részletező M. fejezet, tűz, robbanás, villámcsapás esetére előírja, hogy "a tűzoltóságtól hatósági bizonyítványt kell igényelni, melynek eredeti példányát a végleges kárrendezéshez a biztosítóhoz kell eljuttatni." Betöréses lopás, rablás, vandalizmus és rongálási károk esetére a nyomozást felfüggesztő határozat eredeti példányának a biztosítóhoz történő eljuttatását követeli meg a kár végleges lezárásához. A lakóépület és lakások védelméről rendelkező O. fejezet a betöréses lopás és rablás, valamint vandalizmus esetén a biztosító kárkifizetési kötelezettségének felső határát táblázatba rendezett, meghatározott összegekben jelöli meg, az egyes felső értékhatárokat ahhoz kötve, hogy a káresemény bekövetkezésekor meglévő tényleges betörésvédelmi rendszert milyen védelmi kategóriának megfelelően rögzítik a kárrendezés során. A biztosítási szerződés hatályáról szóló E fejezet pedig akként rendelkezik, hogy a szerződő (biztosított) felmondást tartalmazó nyilatkozata a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha a biztosító szerződést kezelő egységének jut a tudomására.
A felperes keresetében az említett kikötések érvénytelenségének a megállapítását ígérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes perbeli általános szerződési feltételei H. fejezetének, M. fejezetének, E fejezetének a támadott feltételei az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelenek. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket már teljesítettek.
Feljogosította a felperest, hogy a kikötések érvénytelenségének megállapítását az alperes költségére egy országos napilapban nyilvánosságra hozza.
Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az új, illetve az avult értéken történő térítési kötelezettséggel kapcsolatos kikötést a Ptk. 209/B. §-a alapján találta tisztességtelennek, mivel az új értéken kötött biztosítási szerződés alapján a fogyasztó avult értéken számított biztosítási szolgáltatásra válhat csak jogosulttá. Tehát a biztosítási szolgáltatás nem alkalmas a vagyontárgy pótlására. A tervezési, építési hibák miatti károk kizárására vonatkozó kikötése érvénytelenségét nem állapította meg a Ptk. 536. § (1) bekezdése és 209/B. § (5) bekezdése alapján. Ugyanezen okból utasította el az M. fejezet és az O. fejezet támadott rendelkezései érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmeket.
A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és mellőzte a H fejezet avultsággal kapcsolatos kikötése érvénytelenségének, továbbá annak megállapítását, hogy az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket már teljesítettek. Egyebekben az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az említett általános szerződési feltételek közül az elsőfokú ítéletben meghatározott további kikötések csupán annyiban érvénytelenek, amennyiben azok fogyasztói szerződés részévé váltak. Kötelezte az alperest, hogy honlapján 15 napon belül, további két országos napilapban egy-egy alkalommal 30 napon belül saját költségén tegye közzé az ítélet által megszövegezett közleményt.
Jogi indokai között elöljáróban hangsúlyozta, hogy a perbeli jogvitára a Ptk.-nak a 2006. évi III. törvény által 2006. március 1. napjától kezdődő hatállyal beiktatott rendelkezéseket kell alkalmazni. Az alkalmazandó Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében a fogyasztói szerződésben általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés semmis. Ezért a közérdekű kereseti kérelem korlátai között a keresettel kifogásolt kikötések semmisségét az általa észlelt semmisségi ok alapján is megállapíthatta.
A Ptk. 209. § (4) bekezdése alapján alaptalannak találta a keresetnek a H fejezet avult értékre vonatkozó kikötésének érvénytelensége megállapítására irányuló kereseti kérelmet. Ezért ebben a részében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Ugyanezen okból a C., O., és E. fejezet támadott kikötésével kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta. Ez utóbbiak körében utalt a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdés j), illetőleg 2. § g) pontjában meghatározott érvénytelenségi okra.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a H., C. és O. fejezet keresettel támadott rendelkezése érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Sérelmezte, hogy a bíróság a Ptk. 209. § (4) bekezdésének téves alkalmazásával elzárkózott a feltételek tisztességtelenségének érdemi elbírálásától. Ezért a jogerős ítélet támadott része sérti a Ptk. 209/A. § (2) bek., 209/B. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 213. § (1) bekezdésének rendelkezését is. Előadta, hogy a Ptk. 209. § (4) bekezdésben foglalt okra az alperes a perben nem hivatkozott, ezért a felperes az azzal kapcsolatos álláspontját nem fejthette ki. A 93/13 EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdésére utalással előadta, hogy a főszolgáltatást megállapító és a szolgáltatás- és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötések is vizsgálhatóak a tisztességtelenség szempontjából, amennyiben a szerződésben foglalt korlátozásokat a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál figyelembe veszik. Adott esetben a C. és H. fejezet vitatott kikötései a biztosító számára olyan körülményekre tekintettel teszik lehetővé a szolgáltatás megtagadását, mely körülmények a szerződés megkötésekor a biztosító számára megismerhetőek. A fogyasztó szempontjából e kikötések megtévesztőek lehetnek. Az O. fejezet tisztességtelenségének vizsgálata körében arra utalt, hogy a rablás, betöréses lopás elleni védelmi szint sok esetben a káresemény bekövetkeztében és a kár nagyságában nem játszik szerepet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme perben kifejtett indokainak megfelelően a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alperes általános szerződési feltételei H. fejezetének vitatott kikötése érvénytelenségének megállapítását elutasító rendelkezést támadó részében alapos, egyebekben alaptalan.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli jogvita elbírálására a Ptk.-nak a 2006. március 1. napjától hatályos módosított rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alkalmazandó 209/A. § (2) bekezdése értelmében a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A bírói gyakorlatnak megfelelően a semmisséget a kereseti kérelem korlátai között a bíróság a közérdekű keresetet indító felperes által megjelölt semmisségi okokon túlmenően - az alperes védekezésének a hiányában is - hivatalból észlelhette. A Pp. 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogelvből az következik, hogy a bíróságnak ez esetben is biztosítani kell a felek számára a hivatalból észlelt semmisségi okok körében a perbeli előadás, illetőleg védekezés lehetőségét. Ennek elmulasztása azonban csak abban az esetben eredményezheti a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, amennyiben a mulasztás az ügy érdemi elbírálására kihatott [Pp. 275. § (3) bekezdés]. Adott esetben a felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság álláspontjával kapcsolatos nyilatkozatát megtette, indokait előterjesztette. A felülvizsgálati ellenkérelem keretei között ez a lehetőség az alperesnek is rendelkezésére állt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott jogvita felülvizsgálati eljárásban történő érdemi elbírálásának nem volt akadálya.
A jogerős ítélet helyesen indult ki a Ptk. 209. § (4) bekezdésének a rendelkezéséből, amely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. E rendelkezés alapján helyesen következtetett mindkétfokú bíróság az alperes általános szerződési feltételei C. és O. fejezetében meghatározott, a felperes által vitatott kikötések tisztességtelenségének a hiányára.
A Ptk. 200. § (1) és 536. § (1) bekezdése alapján a felek a biztosítási szerződés tartalmában szabadon állapodhatnak meg. A biztosítási szerződés két alapvető tartalmi eleme a biztosítási esemény bekövetkeztétől függően a biztosító által teljesíteni vállalt biztosítási összeg vagy más szolgáltatás, illetve a biztosított által fizetendő díj. A biztosítási szerződésnek szintén lényeges tartalmi eleme a Ptk. 536. § (1) bekezdésében szabályozott jövőbeni esemény (a biztosítási esemény) meghatározása, mellyel a szerződő felek a biztosító kockázatvállalásának és ettől függő teljesítésének a feltételét határozzák meg. A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a biztosító a kockázatát bizonyos jövőben bekövetkező károsító események tekintetében korlátozhatja, illetve kizárhatja. E kockázatkizárások folytán az adott káreseményekre és azok következményeire a biztosítási szerződés nem terjed ki, azok nem válnak a biztosítási szerződés részévé. Ebből következően az alperes a szerződési szabadság elvének megfelelően kizárhatta a kockázatát a gyártási, technológiai, tervezési hibákra visszavezethető károkra (C. fejezet), illetőleg korlátozhatta betöréses lopáskárok esetén a védelmi szintekhez igazodóan (O. fejezet). A kockázatkizárás jogi jellege folytán a felperes téves indokokkal hivatkozott a Ptk. 556. §-ának mentesülési szabályaira, mivel azok a biztosítónak az általa ténylegesen elvállalt helytállási kötelezettség alóli mentesülésének feltételeit szabályozzák.
Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az adott tervezési, építési hibát a biztosító a szerződéskötéskor felismerhette-e. A garanciális igények érvényesítése változatlanul a biztosítottat jogosítja, illetve terheli.
A betöréses lopáskárok esetén a kifizetendő kárösszegnek a biztosítási védelem szintjéhez kötött limitálása a biztosítási gyakorlatban elfogadott megoldás, mely figyelembe veszi mindkét fél érdekeit, így a biztosítottat is terhelő kármegelőzési kötelezettséget és a bizonyítási nehézségeket. Mivel a biztosítási összeg limitálása adott esetben a biztosított (kedvezményezett) számára nemcsak hátrányokat, hanem előnyöket is jelenthet, a Ptk. 567. § (1) bekezdésében meghatározott relatív érvénytelenség a biztosító kockázatát korlátozó adott általános szerződési feltételre nem vonatkoztatható.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor megalapozottnak találta a felülvizsgálati kérelmet az alperes általános szerződési feltételei H. fejezetének az avult érték térítését kikötő rendelkezéseit támadó részében. Az épület és ingókárok megtérítése körében maga a biztosítási szabályzat tartalmaz ellentmondó, végeredményében az alperes számára egyoldalúan és indokolatlanul biztosított előnyt, a fogyasztó terhére egyoldalú hátrányt [Ptk. 209. § (1) bekezdés] eredményező rendelkezéseket.
A 209. § (2) bekezdése értelmében a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel, vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.
A jogszabály által ily módon meghatározott körben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat vette figyelembe: Az általános szerződési feltételek F. fejezetében a szabályzat deklarálja, hogy a biztosítási összeget úgy kell megállapítani, hogy az fedezze az épületek, építmények esetében az újraépítési költséget, ingóságok esetében az új állapotban való beszerzési értéket. A biztosító az új érték biztosítás fenntartása érdekében a biztosítási összeget és a díjat évente egy alkalommal a KSH által közölt árindexnek megfelelő árszínvonal változásához hozzáigazítja. A vagyoncsoportonként módosított biztosítási összegekről és biztosítási díjról a biztosító a biztosítási évfordulót megelőzően írásban értesíti a szerződőt. Ha a szerződő a módosítást nem kívánja, az értesítő biztosítóhoz való visszaküldésével írásban kérheti a biztosításának eredeti összegekre való visszaállítását. Amennyiben a biztosító nem alkalmazta az értékkövetést, akkor kár esetén az ebből adódó alulbiztosítottságot a biztosító nem érvényesítheti.
A G. pont értelmében nem vizsgál a biztosító alulbiztosítottságot, ha a
- szerződéskötéskor a lakóépület biztosítási összegének meghatározásához a biztosító által javasolt vagy magasabb egységárat vették figyelembe és
- a szerződő (biztosított) minden biztosítási évforduló alkalmával elfogadta az F. fejezetben meghatározott automatikus értékkövetést.
A fentiekből következően az alperes a biztosítási szerződés részét képező általános szerződési feltételeivel új értéken való térítést vállalt, amit kiegészített a biztosítási összeget és a díjat évente az árszínvonal változásához hozzáigazított értékkövetéssel. Mivel a biztosítási összeg és biztosítási díj tekintetében "az új érték-biztosítás fenntartása érdekében" alkalmazott értékkövetéssel mind a túlbiztosítás, mind az alulbiztosítás ellen védi a biztosítási szerződést, illetőleg, ha nem alkalmazza az értékkövetést, akkor kár esetén az ebből adódó alulbiztosítottságot nem érvényesítheti, a biztosítottat megillető ingatlan, illetve ingókár megállapítása során a biztosítási értékre ható új elemmel, a biztosított vagyontárgy avulásával nem számolhat. Ez következik a H. fejezetben a káridőponti avult értéknek a fogyasztó szempontjából határozatlan és meghatározhatatlan fogalom-meghatározásából is: "Káridőponti avult érték: a károsodott vagyontárgynak a kár időpontjában új állapotban történő beszerzési ára vagy újraelőállítási költsége, csökkentve a használtsági foknak megfelelő összeggel. A vagyontárgy avultságának meghatározásához az életkorát, az igénybevételének módját, a ráfordított karbantartást és felújítást lehet figyelembe venni."
Az elsőfokú bíróság ebben a körben megalapozottan állapította meg, hogy az avultságot a biztosító vagy a szakértő állapítja meg, az avultság mértékéről a fogyasztónak nincs tudomása. E kikötés a biztosító számára - a már kifejtettek szerint - az új értéken történő biztosítás vállalása ellenére lehetővé teszi, hogy a biztosító egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerződésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen, amit a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet (R.) 2. § e) pontja alapján az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.
A Ptk. 549. § (2) bekezdése értelmében lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának, illetőleg új állapotban való beszerzésének az értéke erejéig. Az alperes általános szerződési feltételeinek idézett rendelkezéséből kitűnik, hogy a biztosító az épület és ingókárok megtérítése körében is ilyen tartalommal köt vagyonbiztosítási szerződést. A biztosított az új érték megtérítése érdekében egyre emelkedő biztosítási díjat fizet. A H. fejezet korlátozó rendelkezésének megfelelően azonban adott esetben avult értéken történő térítéshez jut. A kikötés a Ptk. 209. § (1) bekezdése, a 209. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó R. 2. § e) pontja szerint tisztességtelen és semmis.
A szerződési feltétel jogi minősítése tekintetében tehát a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját osztotta. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a Ptk. 209. § (4) bekezdésére, amely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. Adott esetben a kereset és az azzal szemben előterjesztett ellenkérelem keretei között a tisztességtelenség bírói kontrolljának tárgyát nem a felek teljesítése, illetve azoknak egymáshoz viszonyított értékaránya, hanem annak kérdése képezte, hogy az alperes a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével saját teljesítésének a feltételeit a fogyasztó hátrányára állapította-e meg. A Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott jogelvi szintű rendelkezés annak a biztosítására szolgál, hogy a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek a felek között kiegyenlítetten kerüljenek elosztásra, ezáltal a feleknek a szerződéskötéssel elérni kívánt gazdasági célja, érdeke megvalósuljon. Az ismertetett körülmények elemzéséből az következik, hogy az adott egyensúly súlyosan megbomlott. Az avult értéken történő térítés kikötése ellentétes az alperes által vállalt új értékbiztosítás követelményével, a szerződéskötő felek jogegyenlőségének és a fogyasztói érdek védelmének elvével.
A fenti indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte és az alperes általános szerződési feltételei H fejezetének az avultsággal kapcsolatos kikötés érvénytelensége megállapítása körében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyebekben a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az 1978. évi 2. tvr. (Ptké.II.) 5/B. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet megváltoztatott rendelkezésének megfelelően kötelezte az alperest közlemény közzétételére, meghatározta annak szövegét és a közzététel formáját.