A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.825/2018/14. számú határozata munkaviszony tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 3. §, 28. §, 64. §, 65. §, 83. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. §, 82. §, 96. §, 203. §, 365. §, 376. §, 512. §, 2017. évi CXXVIII. törvény (Kmt.) 3. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Halász Krisztián

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.825/2018/14.*, Fővárosi Ítélőtábla Mf.31037/2020/14., Kúria Mfv.10193/2020/4. (BH 2021.7.206)

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

77.M.825/2018/14.

A bíróság a Dobrocsi Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe.; eljáró ügyvéd: dr. Dobrocsi Krisztián Ervin) által képviselt felperes neve (felperesc címe.) felperesnek a Dr. Oros Csaba Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe.;

eljáró ügyvéd: dr. Oros Csaba) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperessel szemben munkaviszony iránt folyamatban lévő perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,- (Kettőszázötvenezer) forint Áfát is tartalmazó perköltséget.

A feljegyzett illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon lehet elektronikus úton előterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy a tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésben kell előterjeszteni. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított 15 napon belül tárgyalás tartását kérheti.

I N D O K O L Á S

A bíróság a tényállást a felek előadásai és nyilatkozatai, valamint a csatolt iratok alapján az alábbiak szerint állapította meg.

A felperes 2016. szeptember 12. napjától határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel financial analyst munkakörben. A felperes havi bruttó munkabére 650.000,- forint volt.

Mivel az alperes a felperes munkaterületét Londonba kívánta áttenni, ezért a felperes részére 2017 novemberében felajánlotta a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. A felek között egyeztetések, megbeszélések kezdődtek, melynek eredményeképpen 2017. december 1. napján létrejött megállapodással a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették 2018. március 15. napjával az Mt. 64. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A megállapodás rögzíti, hogy a munkáltató a munkavállalót 2018. január 15. napjától mentesíti a munkavégzés alól, ez a nap a munkavégzés utolsó napja. A munkavállaló részére a felmentési időre járó távolléti díj havi rendszerességgel a szokásos bérfizetési napon kerül átutalásra.

A közös megegyezés 6. pontja szerint a felek megállapodnak abban, hogy a jelen megállapodásban egymással szemben minden, a munkaviszonyból és annak megszüntetéséből eredő követelésüket rendezték, a jelen megállapodásban nem szabályozott kérdésekben pedig a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit tekintik irányadónak. A munkáltató arról is tájékoztatta a 7. pontban a felperest, hogy a megállapodás ellen, a megállapodás megtámadása eredménytelenségének megállapítását követő 30 napon belül keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz.

A felperes 2018. január 2-án nőgyógyászati ultrahangos vizsgálaton szerzett tudomást arról, hogy várandós. Ezt megelőzően terhességéről nem tudott. Erről 2018. január 12-én írásban tájékoztatta a munkáltatót és egyben megtámadta a köztük létrejött megállapodást. Az alperes a 2018. január 24-én arról tájékoztatta a felperest, hogy a megtámadást nem fogadja el.

* * *

A felperes 2018. február 22. napján nyújtott be keresetlevelet, melyet a bíróság az 58.M.414/2018/2. számú végzésével visszautasított. A felperes ezt követően 2018. április 13-án ismételten előterjesztette a keresetlevelét. Ebben a 2017 decemberében megkötött megállapodás érvénytelenségére figyelemmel kérte, hogy állítsa helyre a bíróság a megszüntetett munkaviszonyt és kötelezze alperest 2018. március 16. napjától a helyreállításig terjedő időtartamra elmaradt munkabérének, - figyelembe véve a havi bruttó 653.250,- forintos összeget - valamint a perköltség megfizetésére.

A felperes a keresetét a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 3. § (1) - (3) bekezdésére alapította. Az Mt. 83. § (1) bekezdés c) pontja szerint a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg. Az elmaradt munkabér igényt az Mt. 83. § (2) bekezdésére alapította.

Előadta, hogy 2018. január 2-án jutott tudomására várandóssága, a megállapodás aláírásakor mind ő, mind a munkáltató lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben voltak, miszerint nem várandós. A 2018. február 16-i orvosi lelet szerint azonban a biometriai adatok alapján 11 hetes és 4 napos terhes volt, azaz várandósága 2017. november 27. napján kezdődött.

A felperes hivatkozott az Mt. 28. § (1) bekezdésére, miszerint a megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem, vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést. Mivel az aláírás napján egyikük sem tudott a várandósságáról, azaz mindketten lényeges körülményben, ugyanabban a közös téves feltevésben

voltak.

Amennyiben a megállapodás aláírásának a napján nem lett volna tévedésben, azaz tudomása lett volna a várandósságáról, nem kötötte volna meg a munkaviszony közös megszüntetésére vonatkozó megállapodást.

Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte.

Álláspontja szerint a peres felek között a felperes munkaviszonyának megszüntetése tárgyában 2017. december 1. napján létrejött megállapodás érvényes, ezért a felperes munkaviszonyának helyreállítására, valamint részére a keresetlevélben kért elmaradt munkabér és egyéb járandóság megtérítésére irányuló igény alaptalan. Alperes vitatta azt a felperesi állítást, miszerint a felek az Mt. 28. § (1) bekezdése szerint a megállapodás megkötésekor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben lettek volna. Ilyen feltevésre a megállapodás szövege egyáltalán nem utal. Maga a felperes is elismeri, hogy sem ő, sem pedig az alperesi munkáltató nem tudhatott a felperes várandósságáról, tehát a felek ezzel a körülménnyel egyáltalán nem számoltak, azaz nem vették figyelembe a megállapodás megkötése során. Alperes továbbá vitatta, hogy a felperes a megállapodás megkötésekor már várandós lett volna, mivel álláspontja szerint ezt az eljárás során becsatolt orvosi iratok nem támasztották alá. Utalt arra, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel akkor is megszüntethető, ha a munkavállaló várandós, mivel jogi akadály híján az alperesi munkáltató a megállapodást akkor is megkötötte volna, ha tudomása van arról, hogy a felperes várandós, a munkáltató részéről fel sem merült a téves feltevés lehetősége. Ebből fakadóan tehát nincs közös téves feltevés, a felperesi várandósság ténye önmagában nem vezet a megállapodás érvénytelenségéhez.