1419/B/1995. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 79. § (1) és (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 79. § (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy

"(1) A jövedelempótló támogatást 1996. szeptember 30-ig annak a személynek tovább kell folyósítani, aki e törvény hatálybalépését megelőző napon

a) jövedelempótló támogatásban részesült, valamint

b) az 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 33. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott tevékenység, az Szt. 34/A. §-a, illetve a 36/A.-36/D. §-aiban szabályozottak miatt jövedelempótló támogatást nem kapott, feltéve, hogy a jövedelempótló támogatásra való feltételnek egyébként megfelel.

(2) 1996. szeptember 30-át követően az (1) bekezdésben meghatározott személyek közül annak folyósítható jövedelempótló támogatás, aki 1996. szeptember 30-án jövedelempótló támogatásban részesül, feltéve, hogy 1995. július 1. és 1996. szeptember 30. között legalább 90 nap, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott munkaviszonnyal rendelkezik."

Az indítványozó álláspontja szerint ezek a rendelkezések ellentétben állnak az Alkotmány 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 55. § (1) bek., továbbá a 70/A. §, 70/B. §, 70/D. § és 70/E. § jogi normáival, ezért ennek megállapítása mellett a törvényi rendelkezések megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a törvényhely azért alkotmányellenes, mert a felsőfokú és középfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek foglalkoztatása nincs intézményesen biztosítva.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

A 8. § (1) bekezdés kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

Az Alkotmány 55. § (1) bekezdés azt tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit nem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

Az indítvánnyal támadott, a jövedelempótló támogatás folyósításának feltételeit szabályzó rendelkezések az Alkotmány idézett 7. § (1) és 8. § (1) bekezdések általános érvényű rendelkezéseivel konkrét kapcsolatba nem hozhatók, az 55. § (1) bekezdésben szereplő személyi biztonság és a szociális biztonság nem azonos fogalom, így az indítvány e három alkotmányos rendelkezéssel összefüggésben értékelhető nem volt.

Az Alkotmány 70/A. §-a jogegyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát deklarálja, amelynek a jogegyenlőséggel kapcsolatos első bekezdését az Alkotmánybíróság már több határozatban, többek között a 9/1990. (IV. 25.) AB és a 21/1990. (X. 4.) AB határozatokban (ABH 1990. 46., 73.) értelmezte. E határozatokban kifejtette, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.

Az Alkotmány 70/B. §-a a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot biztosítja, és a bérezés alapelveit tartalmazza. Az Alkotmánybíróság a munkához való joggal többek között a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatban (ABH 1994. 120-121.) foglalkozott. E határozat szerint a munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot, mint szociális jogot. Az alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog (70/B. §) illetőleg a vállalkozás joga (9. §) között nincs hierarchikus viszony. Munka, foglalkozás, vállalkozás alanyi alapjogként nem különbözik egymástól.

Az indítvány szempontjából az Alkotmány 70/B. §-át és 70/E. §-át, amely a szociális biztonságról rendelkezik, együttesen kellett mérlegelni. A 70/E. § (2) bekezdés szerint az ellátáshoz való jogot a Magyar Köztársaság a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7G7E. §-ának értelmezése során több ízben rámutatott, hogy az állam az e §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait.

Kimondta az Alkotmánybíróság azt is, hogy "a szociális biztonság nem jelent sem biztosított jövedelmet, sem pedig azt, hogy az állampolgárok egyszer elért életszínvonala a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében ne csökkenhetne" (772/B/1992. AB határozat, ABH 1991. 519, 520).

Mindebből következik, hogy az állam széles körű jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra a gazdasági viszonyok függvényében [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993. 196, 199, 200.] Annak elbírálásánál, hogy a ténylegesen élvezett szolgáltatásokból mit és hogyan lehet alkotmányosan megvonni, a szociális jogok annyiban játszanak szerepet, hogy az elvonások folytán szociális ellátás mértéke egészében nem csökkenhet a 70/E. § szerint megkövetelhető minimális szint alá. Az egyes változtatások alkotmányossága azonban függ attól is, hogy nem ütköznek-e más alkotmányos elvekbe és jogokba, így nem ellentétesek-e a jogbiztonság elvével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve - ha biztosítási elemet is tartalmazó szolgáltatásról van szó - a tulajdon védelmével [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABK 1995. 254.].

Az ellátási formáknak megvannak a jogosultsági feltételei. Ezeknek a részletes szabályozása a jogalkotó feladata. Az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét (659/B/1995. AB határozat, ABK 1995. 52.).

Az indítvánnyal támadott szabályozás nem tartalmaz olyan különbségtételt, amely az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző, alkotmányellenes diszkriminációt eredményezne. Nem sérti az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz és létminimumhoz való alkotmányos jogokat. Nem általában zárja ki az ellátásból az arra jogosultakat, csak bizonyos meghatározott juttatási feltételeket módosít. Az Alkotmány 70/D. §-ban biztosított testi és lelki egészséghez való joghoz a jövedelempótló támogatás igénybevételének megváltozott feltételrendszere nem kapcsolható.

Mindezeket figyelembe véve, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1996. május 13.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró