BH 1991.8.310 Találmány hasznosítására és továbbfejlesztésére kötött szerződés megszűnésével kapcsolatos kérdések [1969. évi II. tv. 17-20. §-ai, Ptk. 87. § (2) bek., 277. § (1) és (2) bek., 319. § (2) bek., 321. §].

A felperes az 1986. december 18-án megkötött szerződés értelmében kizárólagos jogot engedélyezett az alperes szövetkezetnek a szabadalmi bejelentés alatt álló "Tetőre záródóan is lezárható tartószerkezet, főleg személygépjárművekhez" című találmányának hasznosítására. A szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a műszaki tapasztalatait a hasznosítónak átadja, és vállalta, hogy az alaptípusok gyártási dokumentációjának, prototípusának és prospektusának elkészítésében, valamint továbbfejlesztésükben - külön szerződésben megállapított díjazás ellenében - közreműködik. A hasznosítási jog ellenértékeként a szerződő felek 8 napon belül fizetendő 70 000 Ft egyösszegű díjazásban és a gyártott és értékesített termék nyeresége 55 %-ának megfelelő, havonta folyamatosan fizetendő díjazásban állapodtak meg. A felek kikötötték, hogy amennyiben a találmányra 1987. június 30-áig minimum 250 000 Ft értékű megrendelést nem sikerül biztosítani, a feltaláló köteles a 70 000 Ft "egyszeri belépőt" a hasznosítónak visszafizetni. A szerződésiben a felek egymás részére kölcsönösen felmondási jogot biztosítottak - egyebek mellett - abban az esetben, ha a másik fél a szerződés lényeges rendelkezéseit megsérti, és felszólítás ellenére sem adja azt fel", illetőleg ha a hasznosító csak 10 %-os nyereség alatt tudná a terméket előállítani.

A felek ugyanezen a napon megkötött "Együttműködési szerződésben" arról állapodtak meg, hogy a licencia szerződésben vállalt közreműködői tevékenységért a felperes 1000 Ft/munkanap díjra és gépkocsi használati díjra, egyéb költségeinek pedig számla alapján való megtérítésére jogosult.

A felek szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését nem tették függővé a találmány szabadalmi oltalmától, sőt a licencia szerződésben kifejezetten úgy rendelkeztek, hogy oltalom hiányában a megállapodás "know-how szerződésbe megy át".

A felperes közreműködése mellett, a felperes által átadott és többször átdolgozott műhelyrajzok alapján az alperes a találmány szerinti termékből mintadarabokat gyártott, amelyek azonban gyártási dokumentáció hiányában sorozatgyártásra alkalmatlanok voltak. 1987. májusában a felek között az együttműködés megszakadt, a felperes a további tervezési feladatok elvégzése elől elzárkózott, az alperes pedig 1987. októberében a felperessel azt közölte, hogy a termék gyártásával a továbbiakban nem kíván foglalkozni.

A felperes keresetében az alperest "minimál licencia díj" folyósítására, 22 200 Ft szabadalom fenntartási illeték megfizetésére, 5000 Ft anyagköltség, 325 000 Ft tervezői díj, 7000 Ft megbízási díj és 6003,60 Ft költség, valamint kamatai és perköltség megtérítésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és 240 546 Ft megfizetése iránt viszontkeresetet emelt. A viszontkeresetben érvényesített követelés a felperes részére kifizetett 70 000 Ft egyösszegű licencia díj, az együttműködési szerződés alapján a felperesnek kifizetett 75 777 Ft közreműködői díj és költségtérítés, valamint a mintadarabok gyártásának 94 769 Ft-ban felmerült költsége.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította, és úgy rendelkezett, hogy perköltségeiket a felek maguk viselik. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperest megillette a szerződéstől való elállás joga, és a bíróság feladata az volt, hogy a teljesített szolgáltatásokat elszámolja. Miután a felek között a szerződéses kapcsolat megszűnt, szolgáltatásaik értéke pedig azonos volt, alaptalannak találta az egymással szemben érvényesített igényeket.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a módosított keresetnek megfelelő ítélet meghozatala érdekében a felperes fellebbezett, az alperes pedig a 70 000 Ft egyösszegű licencia díj visszatérítése érdekében csatlakozó fellebbezést jelentett be.

A felperes fellebbezése az alábbi okok miatt részben alapos, a csatlakozó fellebbezés azonban alaptalan

A Ptk. 277. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a rendeltetésnek, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébkent a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek,