A Fővárosi Törvényszék Mf.633726/2012/3. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

49.Mf..../2012/3.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Csonka László Ügyvéd i Iroda (ügyintéző: dr. Csonka László ügyvéd, ....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek - a Vadnainé dr. Gyönös Rita jogtanácsos által képviselt ........Minisztérium (....., levelezési cím: ....) alperes ellen, kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és alperes jogkövetkezményekben való marasztalása iránt indult perében, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 36.M..../2010/22. számú ítélete ellen, a felperes 23. sorszámú fellebbezése és az alperes Mf.2. sorszámú fellebbezési ellenkérelme folytán meghozta az alábbi

közbenső ítéletet :

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja. Megállapítja, hogy az alperes 2010. július 22-én közölt felmentő intézkedése jogellenes. A felperes köztisztviselői jogviszonya az alperesnél 2012. november 28-án szűnik meg.

Az összegszerűség megállapítására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldi.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 Ft perköltséget, az államnak 420.000 Ft eljárási illetéket. Indokolásában kifejtette, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdése szerint a kormánytisztviselői jogviszonyt a kormánytisztviselő lemondással, valamint a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti. Utalt az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezéseire is. Egyetértett a felperesi érveléssel abban, hogy az indokolás nélküli felmentés sérti a bírói jogvédelemhez való jogot, ennek tényét az Alkotmánybíróság is megállapította a 8/2011. (II.18.) számú határozatában, és rendelkezett az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítéséről 2011. május 31-i hatállyal, ezért az utóbb alkotmányellenesnek minősített jogszabályt a perbeli esetben alkalmazni kellett. Álláspontja szerint a munkáltató jogszerűen járt el a Ktjv. 8. § (1) bekezdése alapján és szüntette meg a felperes jogviszonyát indokolás nélkül, hiszen az intézkedés időpontjában 2010. július 22-én ez a jogszabály volt hatályos.

A felperes felmentésének körülményeit értékelve megállapította, hogy 2011. június 1-jén a munkáltató nevében az (államtitkár) arról tájékoztatta a felperest és munkatársait, hogy velük szemben nem áll fenn a bizalom, ezért a további együttműködésnek nem látja lehetőségét, a jogviszonyuk megszüntetésre fog kerülni, amint azt a jogszabályi környezet lehetővé teszi. A munkáltatói jogkört gyakorló olyan nyilatkozatot tett, hogy a felperes köztisztviselői jogviszonyának megszüntetéséről annak alapján döntött, hogy a felperes által vezetett osztály nem működött megfelelően, így a felperes munkáját sem találta megfelelőnek. A felperes politikai hovatartozása és sem egyéb tulajdonsága nem volt meghatározó tényező. Előadta azt is, hogy a felperest foglalkoztató szervezeti egység átszervezése megtörtént, a felperes által irányított osztály önálló szervezetként megszűnt, ezért az elsőfokú bíróság ezt a tényt is úgy értékelte, mint a munkáltató intézkedésének jogszerű okát.

A felperes a perben hivatkozott az egyenlő bánásmód megsértésére is, az elsőfokú bíróság azonban azt állapította meg, hogy a felperes nem valószínűsített olyan védett tulajdonságot, amely miatt a munkáltató eljárása a törvénybe ütközőnek minősülne. Nem nyert bizonyítást a perben, hogy a felperes politikai hovatartozása megállapítható lenne, illetőleg erre vonatkozó nyilatkozatot a meghallgatott tanúk sem tettek. A munkáltató részéről az hangzott el, hogy a bizalom nem áll fenn a felperes és a munkáltató között ez semmiképpen sem értékelhető politikai értékítéletnek, ezért ezen alapon az esélytörvény megsértése nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt a tényt, hogy a felperes munkakörébe az alperes nem alkalmazott új munkavállalót függetlenül attól, hogy a felperes felmentésének időpontjában 25 fő új munkavállaló alkalmazásáról döntött.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amellyel az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását és perköltség fizetésére kötelezését kérte azért, mert az alperes megsértette az indokolás nélküli felmentéssel az Mt. 4. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás körülményét. Az alperes nem tartotta be az egyenlő bánásmód követelményét sem. Másodlagos fellebbezési kérelmében kérte, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest a felperes munkabérének 2010. szeptember 23. napjától az ítélet jogerőre emelkedése napjáig történő megfizetésére kamatokkal együtt, valamint 2 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés és perköltség megfizetését is.

Fellebbezése indokolásában a felperes összefoglalóan megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, miszerint a munkáltató megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét a felperes felmondásához kötődően. Az államtitkár és a helyettes államtitkár 2010. június 1-jén tartottak tájékoztatót, többek között felperes és az osztályán dolgozó köztisztviselők részére. A tájékoztatón elhangzott, hogy az ott dolgozók munkásságát, szakmai tapasztalatát és tudását a leendő államtitkár nem ismeri, de a kölcsönös bizalom közöttük bizonyosan nem áll fenn, ezen túlmenően ő már hónapok óta építi a csapatát, ezért az ott jelenlévők munkaviszonya megszüntetésre kerül. A munkáltató tájékoztatásában elhangzott az is, hogy a felmentésre akkor fog sor kerülni, amikor hatályba lépett az a jogszabályi rendelkezés, amely ezt indokolás nélkül lehetővé teszi. Ténykérdés, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Kjtv.) 2010. június 28-án került kihirdetésre és a kihirdetés napját követő 8. napon azaz július 6-án lépett hatályba. A felperes fellebbezésében is fenntartotta azt az érvelését, hogy a felperes 2010. július 22-én közölt felmentése azért jogellenes, mert a munkáltató olyan időpontban közölte, amikor már tudta, hogy a munkáltató részére kedvezőbb jogszabály hatályba fog lépni, így elzárta a felperest a bírói jogorvoslati út igényebvételétől és ez a magatartása pedig felróható. Ezt a körülményt támasztja az is, hogy a 2010. július 1-jei tájékoztatást követően a felperes és munkatársai a munkahelyükre bejártak, de ott már semmiféle munkavégzés nem volt, feladatot nem kaptak.

A felperes álláspontja szerint ez az alperesi magatartás miszerint a kedvezőbb jogszabály hatályba lépéséig várt a felmentéssel és a bírói jogvédelemtől a felperest elzárta, önmagában kimeríti az Mt. 4. § (1) bekezdésében foglaltakat. Kifejtette azt is, hogy a felperes munkájával kapcsolatosan megalapozott indokolást nem hozhatott fel, mivel maga is úgy nyilatkozott, hogy a felperes munkáját nem ismeri.