A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.121/2015/12. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §, 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet 2. §] Bírók: Deutschné dr. Kupusz Ildikó, Strohmayer Péter, Szabópál Miklósné

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző jogtanácsos: Dr. Oláh Tamás; fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek- Dr. Klamár István jogtanácsos és Dr. Bognár Andrea jogi előadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen illetménykülönbözet megfizetése iránt indult perében a 2016. május 02. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A felperes köteles 15 napon belül az alperesnek megfizetni 20.000,-Ft (azaz Húszezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Szekszárdi Törvényszékhez, amelyet három egyező példányban a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon kell előterjeszteni.

Ha a fellebbezés a teljesítési határidő, a perköltség, továbbá az indokolás ellen irányul, valamint, ha a felek a fellebbezési tárgyalás kitűzéséig előterjesztett közös kérelem alapján tárgyalás megtartását nem kérik, a törvényszék a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

Indokolás:

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a becsatolt iratok, valamint az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.

2013. január hó 1. napjától kezdődően az alperes a felperest a D fizetési osztály 9. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 10. fizetési fokozatába sorolta át. Havi illetménye 125.400,-Ft volt, amelynek részét képezte a 99.700,-Ft garantált illetmény, a 25.700,-Ft munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, amelyből 6.000,-Ft az alperesnél a 2011. évben megkötött Kollektív Szerződés 153. pontja szerint került megállapításra. Eszerint amennyiben a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét a Kjt. szerinti garantált illetményemelésen túl ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30%-ával.

2014. évben a felperes illetménye a 2013. évi illetményével megegyezett.

2015. január 1. napi hatállyal az alperes a felperes számára a ..... határozatszámon közalkalmazotti jogviszonyban történő illetményváltozásról értesítést adott ki.

Az értesítésben foglaltak szerint a felperes havi illetménye 125.400,-Ft-ban került megállapításra, amelynek részét képezte a 99.738,-Ft garantált illetmény, a 22.300,-Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés, és a garantált bérminimumra történő kiegészítésen felüli, munkáltatói döntésen alapuló 3.400,-Ft illetményrész.

A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus hó 1. napjától 2015. december hó 31. napjáig terjedő időszakban a garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget (2013. évben havi 114.000,-Ft, 2014. évben havi 118.000,-Ft, 2015. évben havi 122.000,-Ft). Sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperesi kimutatás szerint a munkáltatói döntésen alapuló és a Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész 2015. évre vonatkozóan teljes egészében eltűnt (..... sorszámú jegyzőkönyv 1. sz. melléklet 2. oldal 1. bekezdése).

Kifejtette a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. évi törtvény (Kjt.) 66. § (7)-(10) bekezdésének felhívásával, hogy a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapíthatja a közalkalmazott illetményét, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a Kjt.-ben meghatározottak szerint csökkenthető. A Kjt. 66. § (7), (8) bekezdésének együttes értelmezéséből következően mind a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt adott, mind a jogviszony létesítésekor megállapított munkáltatói illetménytöbblet utóbb kizárólag csak negatív eredményű minősítés alapján vonható el.

A Kjt. szerint is alkalmazandó Mt. 155. § rendelkezéseinek felhívásával a felperes arra is hivatkozott, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről a 2015. év január hó 1. napját megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott, ezért a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett összeget ennek okán is a Kjt. 66. § (1) bekezdés szerinti garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani.

Kifejtette, hogy a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú ítéletének indoka, miszerint a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdéseiben foglaltaktól való eltérésre a jogszabály felhatalmazást nem ad, ezért a Kollektív Szerződésnek a három évenkénti előresorolás időpontjában történő automatikus illetmény emelés semmisségét megállapító rendelkezése téves. A Kollektív Szerződés hivatkozott rendelkezése nem a közalkalmazott garantált illetményét módosítja, hanem a munkáltató vállalása alapján történő további illetmény megfizetését. A felperes álláspontja szerint teljesen kiüresedne a Kollektív Szerződések jelentősége, ha a felek illetmény - de nem a garantált illetmény - jogcímén érvényesen nem rendelkezhetnének.

Sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperes tévesen a munkáltatói döntésen alapuló illetmény jogcímén könyvelte a felperes számára a Kollektív Szerződésen alapuló illetményt, mert az nem a munkáltató döntésén alapul, azaz nem egyoldalú nyilatkozat, hanem a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodása alapján kétoldalú nyilatkozatnak minősül.

Másodlagosan a felperes a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes ellen érvénytelenségből származó kár megtérítésére vonatkozóan terjesztett elő keresetet az Mt. 29. § - 30. §-ainak felhívásával.

Mindezek alapján a felperes 2013. augusztus hó 1. napjától 2015. május hó 31. napjáig bezárólag 402.600,-Ft, valamint 2015. december hó 31. napjáig havi 22.300,-Ft illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest annak késedelmi kamataival együtt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az EBH2006. 1544. számú elvi határozat, valamint a Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletének felhívásával az alperes azzal érvelt, hogy a felperesnek csak a garantált bérminimumra van alanyi jogosultsága, az önálló illetményelemekre nem, azt önállóan nem követelheti. Az alperes álláspontja szerint a garantált bérminimum a keresettel érintett időszak vonatkozásában csak a bértábla szerinti besorolás alapján megállapított összeg kiegészítésével volt elérhető. Az alperes ezt minden évben a munkáltatói döntésen alapuló részben annak megemelésével biztosította már a kereseti kérelmet megelőző időszakban is.

Az alperes a Kúria 8/2016. számú munkaügyi elvi határozatának álláspontjának a kiemelésével kifejtette, hogy a munkáltatói döntésen alapuló többlet az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Mindebből következően az alperesnek tételekre lebontva az illetmény egyes részeit megállapítani nem kell, kizárólag az összilletmény fenntartására van az alperesnek kötelezettsége. Határozathozatali kötelezettsége is csak abban az esetben áll fenn, amennyiben az összilletmény összege változik.