MK 157. szám

I. .4 Pp. 351. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében a munkáltató székhelye szerinti munkaügyi bíróság az eljárásra csak akkor illetékes, ha a munkáltatónak nincs olyan, más munkaügyi bíróság illetékességét megalapozó telephelye, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez.

II. A munkaügyi bíróságnak a Pp. 351. §-ának (1) bekezdése szerinti illetékessége kizárólagos, ezért helyette a felperes a Pp. 31. §-a alapján sem választhat más bíróságot, és a perben más elsőfokú bíróság eljárásának még a felek egyező nyilatkozata alapján sem lehet helye.

III. Hatályát vesztette az a jogszabály, amely szerint "A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek, valamint a légi közlekedés dolgozói tekintetében a fővárosi, a vasút dolgozói tekintetében a MÁV igazgatóságának, a posta dolgozói tekintetében pedig a posta igazgatóságának székhelye szerinti munkaügyi bíróság jár el." [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 203. § (3) bekezdés b) pontjával hatálytalanított 1979. évi 31. tvr. 16. §.].

I. A hatályos perjogi szabályok szerint a munkaügyi jogvitákban az eljárásra a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság az illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez [Pp. 351. § (1) bekezdés].

Az idézett rendelkezés alkalmazása szempontjából kérdéses lehet, hogy a két szabály közül melyiket kell alkalmazni abban az esetben, ha mindkét illetékességi ok fennáll. A jogszabály helyes értelme az, hogy abban az esetben, ha megállapítható a munkáltatónak olyan más munkaügyi bíróság illetékességét megalapozó telephelye, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, akkor az e telephely szerinti munkaügyi bíróságnak kell eljárnia. A munkáltató székhelye szerinti munkaügyi bíróság csak akkor illetékes, ha nincs ilyen munkáltatói telephely. Ez következik abból is, hogy a II. pontban kifejtettek szerint a Pp. 351. §ának (1) bekezdésében meghatározott illetékesség kizárólagos. Kizárólagos illetékesség esetén viszont a pert csak egy meghatározott bíróság előtt lehet megindítani. A Pp. szerint ilyenkor más illetékességi ok figyelmen kívül marad, kizárólagos illetékesség esetén a törvény versengést sem ismer.

A telephely az olyan munkáltatói egység, ahol bizonyos tartóssággal a munkáltató tevékenységet folytat. Ennek meg-állapíthatósága szempontjából közömbös, hogy azt a cégjegyzékbe bejegyezték-e vagy sem, és hogy azt telephelyként vagy fióktelepként nyilvántartják-e [1989. évi 23. tvr. 6. és 9. §-a]. Az illetékességet az olyan telephely alapozza meg. ahol a munkavállaló a munkaszerződése alapján munkál végez, illetve végezni köteles vagy köteles volt.

II. A Pp. 351. § (1) bekezdésben kimondott szabály céljából következik, hogy az abban megjelölt, irányadó illetékességi ok kizárólagos illetékességet állapít meg. Ennélfogva kizárólagos az illetékessége a munkáltató ama telephelye szerinti munkaügyi bíróságnak, ahol a munkavállaló munkaszerződése szerint munkát végez. Ennek hiányában kizárólag a munkáltató székhelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes az ügy elbírálására. Ezért a Pp. 31. §-ában megállapított korlátozás következtében a felperes más munkaügyi bíróságot egyéb illetékességi ok alapján nem választhat és ennek még a felek egyező nyilatkozata alapján sem lehet helye.

III. A polgári perrendtartás 351. §-ának az 1979. évi 31. tvr. 16. §-ával megállapított (2) bekezdésében kimondott illetékességi szabály szerint "A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek, valamint a légi közlekedés dolgozói tekintetében a fővárosi, a vasút dolgozói tekintetében a MÁV igazgatóságának, a posta dolgozói tekintetében pedig a posta igazgatóságának székhelye szerinti munkaügyi bíróság jár el."

A hivatkozott rendelkezést az 1992. július l-jétől hatályos 1992. évi XXII. törvény (Munka Törvénykönyve - a továbbiakban: Mt.) 203. §-a (3) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte. Egyidejűleg az Mt. 212. §-ának (2) bekezdése a Pp. 351. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezést léptette: 351. § (1) "Az eljárásra a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság az illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez."

Egyes munkaügyi bíróságok a Pp. e rendelkezését 1992. július 1-je után is hatályban lévőnek tekintették, arra figyelemmel, hogy az új szabályozás e rendelkezést csupán az azt a Pp.-be beiktató 1979. évi 31. tvr. 16. §-ának hatályon kívül helyezésével hatálytalanította, de a Pp.-ben (mint kódexben) fellelhető 351. § (2) bekezdés hatályon kívül helyezéséről külön is nem tett említést.

E gyakorlat azonban téves, és ezért törvénysértő a következő okokból:

1. A hatályon kívül helyezéshez annak egyszeri kimondása is elegendő; mellékes, hogy azt a jogalkotó milyen jogtechnikai megoldással fejezi ki.

2. Korábban a főszabály az volt, hogy az eljárásra az a munkaügyi bíróság illetékes, amelynek területén a keresettel megtámadott határozatot hozó döntőbizottság működik. A döntőbizottságok megszűntével hozta létre a Pp. már hivatkozott 351. §-ának új (1) bekezdése a munkavégzés szerinti munkáltatói telephelyhez, illetőleg a munkáltató székhelyéhez igazodó illetékességi rendszert. A Pp. 351. §-ának hatályát vesztett (2) bekezdése az új illetékességi okokkal tartalmilag sem lenne összeegyeztethető.