EH 2003.857 Nincs akadálya annak, hogy a felek a kölcsönszerződés biztosítékául adásvételi szerződést kössenek [Ptk. 523. §].

A Budapest, D. u. 44/B. szám alatt elhelyezkedő ingatlan az I., II. r. felperesek, valamint az V-XX. r. alperesek közös tulajdonában állt. Az ingatlan 6116/10000 tulajdoni illetősége az I. r. felperest illette meg, amely a fszt. 2. szám alatti öröklakásnak felelt meg. Ezen túlmenőleg az I. r. felperes tulajdonában állt az ingatlan 4714/10000 tulajdoni illetősége is. Ugyanilyen illetőség tulajdonjogával rendelkezett a II. r. felperes is. E két tulajdoni illetőség a fszt. 1. szám alatti 60 m2-es lakásnak felelt meg.

A budapesti, I. u. 45. szám alatt található ingatlan VI/4. számú szövetkezeti lakása a III. r. felperes tulajdonában állt oly módon, hogy az ingatlan-nyilvántartás a lakásszövetkezet tulajdonát tüntette fel.

Az I. r. felperes az általa működtetett betéti társaság pénzügyi gondjainak megoldása érdekében kölcsönt kívánt felvenni. Az I. r. alperes fia hajlandó volt kölcsönt nyújtani, azonban ingatlanfedezethez ragaszkodott. A felek között szóban kölcsönszerződés jött létre, azonban annak biztosítékául 1993. szeptember 2-án az I. r. felperes az I. r. alperesnek adta el a fszt. 2. számú lakását 3 000 000 forint vételárért. Ugyanezen a napon adásvételi szerződés jött létre az I. r. alperes és a III. r. felperes között is az I. u. 45. VI/4. számú lakás vonatkozásában is 1 400 000 forint vételár feltüntetésével.

Ezt követően 1993. szeptember 14-én az I. és II. r. felperesek az I. r. alperesnek eladták a D. u. 44/B. fszt. 1., számú lakásukat is 3 600 000 forint vételárért.

A szerződések szerint a III. r. felperest 1993. szeptember 20-áig, az I-II. r. felpereseket 1993. október 2-áig egyoldalú elállási jog illette meg a kikötött vételár teljes visszafizetése esetén.

A felperesek a vételárat nem fizették vissza, elállási jogukkal nem éltek. Az I. r. alperes egyik ingatlant sem vette birtokba, majd azokat 1994. március 1-jén a II. r. alperesnek adta el, összesen 8 000 000 forint vételárért.

A II. r. alperes a D. utcai lakásokat megkísérelte birtokba venni, az I-II. r. felperesek ettől elzárkóztak, a felek között több eljárás is volt emiatt folyamatban. Ezt követően 1994. május 6-án a II. r. alperes a fszt. 2. szám alatti lakást 3 900 000 forint vételárért dr. B. F.-nének, a fszt. 1. szám alatti lakást ugyancsak 3 900 000 forint vételárért a III. r. alperesnek adta el. Az időközben elhunyt dr. B. F.-né az 1995. február 24-én létrejött adásvételi szerződéssel az általa megvett ingatlant a IV. r. alperesnek adta el 3 900 000 forint vételárért. A III-IV. r. alperesek mindkét lakást birtokba vették, azon beruházásokat végeztek.

A D. u. 44/B. szám alatti ingatlanra a társasháztulajdon 2000. augusztus 20-án került bejegyzésre. A két lakás tulajdonosaiként az ingatlan-nyilvántartás az I. r., valamint az I. és II. r. felpereseket tünteti fel. Az I-IV. r. alperesek tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmüket a szerződéskötést követően az ingatlan-nyilvántartáshoz benyújtották.

A felperesek állították, hogy az I. r. alperessel nem adásvételi, hanem kölcsönszerződést kötöttek. A keresetlevelükben a kölcsön összegét 8 000 000 forintban jelölték meg. Tagadták, hogy tulajdonátruházási szándékuk lett volna, kijelentették, hogy az adásvételi szerződések a kölcsön fedezetéül szolgáltak. Erre tekintettel keresetükben az I. r. alperessel kötött adásvételi szerződések színleltségének a megállapítását kérték. Másodlagosan utaltak arra, hogy a fszt. 1. szám alatti lakásra vonatkozó adásvételi szerződést a tulajdonos II. r. alperes nem írta alá, ezért az érvénytelen. Az I-II. r., valamint a II. r. alperes és néhai B. F.-né, valamint a III. r., továbbá a néhai és a IV. r. alperesek közötti szerződések érvénytelenségének a megállapítását is kérték arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes nem szerzett tulajdonjogot, ezért a további szerződések is érvénytelenek. Kérték az eredeti állapot helyreállítását, használati díj megítélését. Az V. és XX. r. alpereseket ennek tűrésére kérték kötelezni.

Az I-IV. r. alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes állította, hogy a felperesekkel adásvételi szerződést kötött, szerződéses nyilatkozatát nem színlelte. Álláspontja szerint a felperesek egyoldalú titkos fenntartása a szerződés érvényességét nem érinti. A II-IV. r. alperesek is a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. r. felperes és az I. r. alperes között, az I-II. r. felperesek, valamint az I. r. alperes között, a III. r. felperes és az I. r. alperes között, továbbá az I-II. r. alperesek között létrejött három adásvételi szerződés, valamint a II. r. alperes és néhai B. F.-né, a II-III. r. alperesek között, továbbá néhai B. F.-né és a IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződések érvénytelenek.

A I-IV. r. alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

Jogerős közbenső ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek által működtetett társaság és az I. r. alperes fia között valójában szóbeli kölcsönszerződés jött létre és az írásbafoglalt szerződések ehhez a felperesek által nyújtott fedezetet biztosítják. Az I. r. alperesnek tényleges vételi szándéka nem volt, akarata nem irányult a lakások általa történő birtoklására. Nagyobb összeg esetén a kölcsönadó rendszerint biztosítékot, tipikusan ingatlanfedezetet kér. Jelen esetben a perbeli három ingatlan szolgált fedezetül az I. r. alperes fia által nyújtott kölcsön fedezetéül, amelyet a felperesek, mint az I. Bt.-ben érdekelt személyek nyújtottak. A felek közötti ingatlan adásvételi szerződések tehát színleltek, azok kölcsönügyletet lepleznek. A felpereseknek az I. r. alperessel kötött szerződései semmisek, ezért az I. r. alperes tulajdonjogát nem ruházhatta át a II. r. alperesre, ezért a perrel érintett valamennyi szerződés semmis.

A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása és a felperesek keresetének az elutasítása érdekében - a III. és IV. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a bíróság által megállapított tényállás iratellenes és okszerűtlen, az ugyanis kizárólag az I. r. felperes bizonyítékokkal alá nem támasztott előadásán alapul. A teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt szerződésekkel szemben a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a feleknek nem volt tulajdonátruházási szándéka. Ezen túlmenőleg a bíróság helytelenül értelmezte a színleltségre vonatkozó szabályokat, mert egyik fél titkos fenntartása, vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. Arra pedig semmilyen bizonyítás nem folyt, hogy az I. r. alperesnek bármilyen színlelt magatartása, vagy titkos fenntartása lett volna. Tévesnek tartották azt a megállapítást is, hogy a kölcsönszerződés az I. Bt. és az I. r. alperes között jött létre, mert erre semmilyen bizonyíték nincs.

A felperesek ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen ügyben azonban az I-IV. r. alperesek között a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti pertársaság jött létre, mert a perbeli ügylet azonossága és az egymásra épülő szerződések folytán a perben hozott döntés rájuk a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. Az egységes pertársak között pedig a függőség elve érvényesül, amely szerint a cselekvő pertárs perbeli cselekménye a mulasztó pertársra is kiterjedő hatályú [Pp. 52. § (1) bekezdés]. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a III-IV. r. alperesek felülvizsgálati kérelme folytán a jogerős közbenső ítélet valamennyi rendelkezését megtámadottnak tekintette és azt teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő.

A jogerős közbenső ítélet a kereset elbírálása szempontjából irányadó tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a helyes egybevetésével állapította meg, abból azonban helytelenül vonta le azt a jogkövetkeztetést, hogy a perbeli szerződések érvénytelenek.

A felperesek már a keresetlevélben azt adták elő, hogy az I. r. alperes fiával kölcsönszerződést kötöttek, amelynek biztosítékául szolgáltak az adásvételi szerződések. A felek között tehát nem egy ügylet jött létre, hanem két fajta szerződést kötöttek, egy szóbeli kölcsönszerződést és annak biztosítékául adásvételi szerződéseket.

Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a szerződés nemcsak a Ptk. XXIII. fejezetében szabályozott szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel, hanem önálló szerződéssel is biztosítható. Ebből következően nincs akadálya annak, hogy a felek a kölcsönszerződés biztosítékául másik önálló szerződést, nevezetesen adásvételi szerződést kössenek.

Ebben az esetben a felek nem színlelnek más szerződést, mint amelynek megkötésére akaratuk irányul, mert nem vitásan kölcsönszerződést is akarnak kötni, ennek biztosítékául pedig adásvételi szerződést kötnek.

Az ilyen ügyletek esetében a kölcsönvevő és az ingatlanát eladó fél általában alaptalanul hivatkozik arra, hogy nem volt tulajdonátruházási, a vevőnek pedig tulajdonszerzési szándéka. A felek ugyanis abban a tudatban kötik meg az adásvételi szerződést, hogy amennyiben a kölcsönszerződést az eladó nem teljesíti, ingatlana tulajdonjogát elveszti. Ez pedig a felek szándékának általában megfelel, mert a kölcsönadó abban az esetben, ha nem kapja vissza az általa kölcsönzött összeget, az ingatlan tulajdonjogát kívánja megszerezni annak érdekében, hogy kölcsönadott pénzéhez hozzájusson, a kölcsönvevő pedig tisztában van azzal, hogy amennyiben a kölcsönszerződést nem tudja teljesíteni, ingatlanának tulajdonjoga átszáll a kölcsönadóra. Éppen ezt fejezi ki az I. r. felperes által említett biztosítéki, fedezeti jelleg.

Jelen ügyben a felperesek annak tudatában kötötték meg a kölcsönszerződést és az adásvételi szerződéseket, hogy amennyiben nem sikerül a kölcsönt visszaadniuk, az ingatlanok tulajdonjogát az I. r. alperes szerzi meg. A felperesek tisztában voltak a szerződések következményével és az a körülmény, hogy alaptalanul bizakodtak a kölcsönvett összeg visszafizetésében, a szerződések érvényességét nem érinti. Ez a felperesek kockázata, amelyet a következmények tudatában vállaltak.

Mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítélet helytelenül állapította meg, hogy a felek között létrejött valamennyi szerződés érvénytelen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 22.404/2001.)