62005CJ0222_SUM[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2007. június 7-i ítélete. J. van der Weerd és társai (C-222/05), H. de Rooy sr. és H. de Rooy jr. (C-223/05), Maatschap H. en J. van 't Oever és társai (C-224/05) és B. J. van Middendorp (C-225/05) kontra Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Hollandia. Mezőgazdaság - Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem - 85/511/EGK irányelv - A közösségi jognak a nemzeti bíróság által hivatalból történő figyelembe vétele - Eljárási autonómia - Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve. C-222/05 -ig C-225/05. sz. egyesített ügyek.

C-222/05-C-225/05. sz. egyesített ügyek

J. van der Weerd és társai

kontra

Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit

(a College van Beroep voor het bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Mezőgazdaság - Ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés - 85/511/EGK irányelv - A közösségi jognak a nemzeti bíróság által hivatalból történő figyelembe vétele - Eljárási autonómia - Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve"

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. március 1-je

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2007. június 7.

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - Elfogadhatóság - Korlátok

(EK 234. cikk)

2. Közösségi jog - Bírósági jogorvoslat - Nemzeti eljárási szabályok

(a 90/423 irányelvvel módosított 85/511 tanácsi irányelv, 11. és 13. cikk)

1. A nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. A fent említett relevancia vélelme nem dönthető meg pusztán azon körülmény alapján, hogy az alapeljárás valamelyik fele bizonyos tényeket vitat, amelyek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja, és amelyektől az említett eljárás tárgyának meghatározása függ.

(vö. 22-23. pont)

2. A közösségi jog nem követeli meg a nemzeti bíróságtól azt, hogy az igazgatási aktusoknak a 90/423 irányelvvel módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló 85/511 irányelv 11. és 13. cikkének megsértésére alapított jogalapokra tekintettel vizsgált jogszerűségére vonatkozó bírósági eljárásban olyan jogalapot vegyen hivatalból figyelembe, amely közösségi szabályozás rendelkezéseinek megsértésén alapul, mivel ezt sem az egyenértékűség, sem pedig a tényleges érvényesülés elve nem kívánja meg.

Ugyanis egyrészt, ami az egyenértékűség elvét illeti, az irányelv említett rendelkezései sem azokat a feltételeket nem állapítják meg, amelyek mellett a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezéssel kapcsolatos eljárásokat meg lehet indítani, sem pedig azokat a hatóságokat, amelyek az eljárás keretében meghatározzák a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek a terjedelmét, így nem tekinthetők egyenértékűnek a fent említett nemzeti, hivatalból alkalmazandó szabályokkal, amelyek a nemzeti eljárások alapjául szolgálnak, mivel meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett eljárást lehet indítani, valamint azokat a hatóságokat, amelyek az eljárás keretében megállapítják a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek a terjedelmét. Másrészt nem ellentétes a tényleges érvényesülés elvével az a nemzeti rendelkezés, amely szerint a nemzeti bíróságok nem hivatkozhatnak hivatalból a közösségi jog megsértésére alapított jogalapra, amennyiben a jogalap vizsgálatával fel kellene adniuk a rájuk nézve kötelező passzivitást, túllépnék a felek által körülhatárolt jogvita kereteit, és más tényeket és körülményeket vennének alapul, mint amelyre az említett rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél a kérelmét alapította. Ilyen eljárásban a tényleges érvényesülés elve nem követeli meg azt, hogy a nemzeti bíróságok - az adott közösségi jogi rendelkezésnek a közösségi jogban betöltött jelentőségétől függetlenül - hivatalból figyelembe vegyenek valamely közösségi jogi rendelkezésre alapított jogalapot, amennyiben a feleknek valóban volt lehetőségük arra, hogy nemzeti bíróság előtt hivatkozzanak a közösségi jogra alapított jogalapra.

(vö. 29-31., 36., 41-42. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2007. június 7.(*)

"Mezőgazdaság - Ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés - 85/511/EGK irányelv - A közösségi jognak a nemzeti bíróság által hivatalból történő figyelembe vétele - Eljárási autonómia - Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve"

A C-222/05-C-225/05. sz. egyesített ügyekben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) a Bírósághoz 2005. május 20-án érkezett, 2005. május 17-i határozataival terjesztett elő az előtte

J. van der Weerd,

a Maatschap Van der Bijl,

J. W. Schoonhoven (C-222/05. sz. ügy),

id. H. de Rooy,

ifj. H. de Rooy (C-223/05. sz. ügy),

a Maatschap H. en J. van 't Oever,

a Maatschap F. van 't Oever en W. Fien,

B. van 't Oever,

a Maatschap A. en J. Fien,

a Maatschap K. Koers en J. Stellingwerf,

H. Koers,

a Maatschap K. en G. Polinder,

G. van Wijhe (C-224/05. sz. ügy),

B. J. van Middendorp (C-225/05. sz. ügy)

és

a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E., R. Silva de Lapuerta, J. Malenovský (előadó) és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. december 7-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- J. van der Weerd, a Maatschap Van der Bijl, J. W. Schoonhoven, a Maatschap H. en J. van 't Oever, a Maatschap F. van 't Oever en W. Fien, B. van 't Oever, a Maatschap A. en J. Fien, a Maatschap K. Koers en J. Stellingwerf, H. Koers, a Maatschap K. en G. Polinder és A. van Wijhe képviseletében A. van Beek és G. de Jager advocaten,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és C. ten Dam, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és R. Loosli-Surrans, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében F. Erlbacher, M. van Heezik és T. van Rijn, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. március 1-jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek egyrészt a nemzeti bíróságnak az igazgatási aktusoknak az 1990. június 26-i 90/423/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 224., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 122. o.) módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1985. november 18-i 85/511/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 315., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 265. o., a továbbiakban: 85/511 irányelv) való összeegyeztethetőségének hivatalból történő értékelésére vonatkozó hatáskörét szabályozó közösségi jog értelmezésére, másrészt ennek az irányelvnek az értelmezésére irányulnak.

2 Ezeket a kérelmeket a J. van der Weerd, a Maatschap Van der Bijl, J. W. Schoonhoven, id. H. de Rooy és ifj. H. de Rooy, a Maatschap H. en J. van 't Oever, a Maatschap F. van 't Oever en W. Fien, B. van 't Oever, a Maatschap A. en J. Fien, a Maatschap K. Koers en J. Stellingwerf, H. Koers, a Maatschap K. en G. Polinder, A. van Wijhe és B. J. van Middendorp és a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit között az előbbiek tulajdonába tartozó állatok leölése tárgyában folyamatban lévő ügyben terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 85/511 irányelv meghatározza a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedéseket. 4. cikke alapján a tagállamok biztosítják, hogy ha valamely gazdaságban egy vagy több állat fertőzöttségre vagy kontaminációra gyanús, haladéktalanul hatósági vizsgálatot indítanak a fertőzés gyanújának megerősítésére vagy kizárására, különös figyelemmel arra, hogy a hatósági állatorvos levegye, illetve levetesse a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges mintákat.

4 Az irányelv 5. cikke szerint továbbá a tagállamok biztosítják, hogy amint beigazolódik, hogy a gazdaságban egy vagy több fertőzött állat található, az illetékes hatóság haladéktalanul bevezeti az e cikkben meghatározott intézkedéseket, így többek között azt, amely szerint a gazdaságban található, a fertőzésre fogékony állatfaj valamennyi egyedét hatósági felügyelet mellett a helyszínen le kell ölni olyan módon, ami kizárja a ragadós száj- és körömfájás vírusa továbbterjedésének mindennemű kockázatát.

5 Az irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből és 13. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a ragadós száj- és körömfájás felderítésével kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatokat, és kutatás, diagnózis és/vagy oltóanyag-előállítás céljából a száj- és körömfájás vírus kezelését az irányelv mellékletében felsorolt, jóváhagyott létesítményekben és laboratóriumokban végezzék.

6 A 85/511 irányelv "A ragadós száj- és körömfájás élő vírusának kezelésére jogosult nemzeti laboratóriumok" című B. mellékletének "Hollandia" rovatában a "Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad" szerepel.

A nemzeti szabályozás

7 Az államigazgatási eljárásról szóló általános törvény (Algemene Wet Bestuursrecht) 8:69. cikke a következőket írja elő:

"Az eljáró bíróság a kereset, az előterjesztett iratok, az előzetes vizsgálat és az ügy tárgyaláson történő vizsgálata alapján határoz.

2. A bíróság hivatalból kiegészíti a jogalapokat.

3. A bíróság hivatalból kiegészítheti a tényeket."

8 A gazdasági ügyekben előterjeszthető közigazgatási jogorvoslatokról szóló törvény (Wet bestuursrechtspraak bedrijfsorganisatie) 19. cikkének (1) bekezdése alapján ez a rendelkezés alkalmazandó a College van Beroep voor het bedrijfsleven előtt folyamatban lévő eljárásokban.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 2001 februárjában ragadós száj- és körömfájásjárvány jelentkezett Hollandiában. Az alapügy felperesei ebben az időszakban haszonállatok, köztük hasított körmű állatok tenyésztésével foglalkoztak. A felperesek gazdaságai kevesebb, mint két kilométerre voltak azoktól a gazdaságoktól, amelyeket Rijksdienst voor de keuring van Vee en Vlees (állat- és húsellenőrzési nemzeti szolgálat, a továbbiakban: RVV) igazgatója ragadós száj- és körömfájással fertőzöttnek nyilvánított. Ezt az ID-Lelystad BV laboratórium (a továbbiakban: ID-Lelystad) által végzett vizsgálat eredménye alapján állapították meg, amelyet telefaxon továbbítottak, és amely szerint a fertőzött gazdaságokban levett minták pozitívnak bizonyultak.

10 A ragadós száj- és körömfájás megállapítását követően az RVV igazgatója határozatot hozott az alapügy felpereseivel szemben, amelynek értelmében a gazdaságaiban található valamennyi hasított körmű állatot ragadós száj- és körömfájással fertőzöttnek kell tekinteni, mivel ragadós száj- és körömfájás esetét állapították meg a közelükben, és így nem zárható ki, hogy az említett gazdaságokban található állatok megfertőződhettek ezzel a betegséggel.

11 Az RVV igazgatója ugyanezen határozataival értesítette az alapügy felpereseit a ragadós száj- és körömfájás vírusa elleni védekezésre, és terjedésének megakadályozására irányuló, adott számú intézkedésről, köztük a gazdaságaikban található valamennyi hasított körmű állat vakcinázásáról, majd leöléséről. Ezért ezeket az állatokat vakcinázták, majd ezt követően leölték.

12 Miután az alapügy felperesei e határozatok ellen panasszal éltek az RVV igazgatójánál, aki ezeket mint megalapozatlant elutasította, az alapügy felperesei a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresetben támadták meg az említett igazgató által hozott elutasító határozatokat.

13 A ragadós száj- és körömfájás gyanújára vonatkozó megállapítás, és így az RVV igazgatója által hozott határozatok jogszerűségét vitatva az alapügy felperesei többek között arra alapították jogalapjaikat, hogy a hatóság tévesen értelmezte a fertőzöttségre gyanús állat fogalmát, a ragadós száj- és körömfájás klinikai jeleit, és a vérvétel során alkalmazandó eljárásokat.

14 A kérdést előterjesztő bíróság valamennyi jogalapot elutasította. Előadta viszont, hogy az előtte folyamatban levő hasonló ügyekben, amelyek a Bíróság C-28/05. sz., Dokter és társai ügyben 2006. június 15-én hozott ítélete alapjául szolgáltak, a hasonló határozatok jogszerűségét más jogalapokra hivatkozással vitatták, amelyeket az alapügy felperesei nem terjesztettek elő.

15 Ezekkel a jogalapokkal azt adták elő, hogy az RVV igazgatója nem foganatosíthat a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseket az ID-Lelystad által végzett vizsgálatok alapján, mivel ez utóbbi a 85/511 irányelv alapján nem jogosult ezek elvégzésére. Azonkívül az RVV igazgatója nem hozhatta meg a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseket kizárólag azon telefax tartalma alapján, amelyet az ID-Lelystad küldött, és amely a laboratóriumi vizsgálati eredményeket tartalmazta. Ki kellett volna kérnie és meg kellett volna vizsgálnia a laboratórium által készített dokumentációt, és ellenőriznie kellett volna, hogy szabályszerűen végezték-e el ezeket a vizsgálatokat.

16 A College van Beroep voor het bedrijfsleven megállapítja, hogy az ilyen jogalapok is kihathatnának a jelen alapeljárások kimenetelére. Mivel azonban ezeket a jogalapokat nem terjesztették elő, a nemzeti eljárási szabályok alapján nem lehet ezeket figyelembe venni. A államigazgatási eljárásról szóló általános törvény 8:69. cikke szerint a bíróság csak az elé terjesztett kérdésekről határoz. Jóllehet a cikk (2) bekezdése szerint a bíróság hivatalból kiegészíti a jogalapokat, ebből a rendelkezésből mégis arra kell következtetni, hogy a bíróság azokat a kifogásokat önti jogi formába, amelyeket a felperes a vitatott igazgatási aktussal szemben megfogalmazott. Különbséget kell tenni az említett jogalapok hivatalból történő kiegészítésére vonatkozó kötelezettség és a bíróság saját kezdeményezéséből történő értékelése között. Ez utóbbira csak a hivatalból alkalmazandó - az igazgatási szervek és a bíróság hatáskörére vonatkozó, valamint az elfogadhatósági - szabályok alkalmazása esetén van szükség.

17 A kérdést előterjesztő bíróság viszont felteszi azt a kérdést, hogy a közösségi jogra tekintettel figyelembe kell-e vennie azokat a közösségi jogra alapított érveket, amelyekre az alapügy felperesei nem hivatkoztak. Felmerül ugyanis annak a kérdése, hogy az a nemzeti eljárásjogi rendelkezés, amely szerint a bíróság nem értékelheti a jogvita keretein kívüli jogalapokat, nem teszi-e a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását.

18 E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven a négy alapügyben az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Megköveteli-e a közösségi jog a hivatalbóli vizsgálatot - azaz olyan kritériumok alapján folytatott vizsgálatot, amelyek a jogvita alapján kívül esnek - a 85/511[...] irányelvből levezetett kritériumok alapján?

2) Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igenlő:

Közvetlen hatálya van-e a 85/511 [...] irányelv 11. cikke (1) bekezdése első franciabekezdése és 13. cikk (1) bekezdése második franciabekezdése rendelkezéseinek együttes alkalmazása alapján fennálló, annak biztosítására vonatkozó tagállami kötelezettségnek, hogy a ragadós száj- és körömfájás felderítésével kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatokat a 85/511[...] irányelv B. mellékletében felsorolt laboratóriumban végezzék?

3) a) Úgy kell-e értelmezni a 85/511[...] irányelv 11. cikkének (1) bekezdését, hogy jogi következménye van annak a körülménynek, hogy a ragadós száj- és körömfájást egy olyan laboratórium állapítja meg, amely nincs felsorolva a 85/511/EGK irányelv B. mellékletében?

b) Amennyiben a 3.a) kérdésre adott válasz igenlő:

Célja-e a 85/511[...] irányelv 11. cikke (1) bekezdésének olyan egyes jogalanyok, mint [az alapeljárás fellebbezői ] érdekeinek védelme? Ha a válasz nemleges, hivatkozhatnak-e ilyen egyes jogalanyok a tagállami hatóságok ezen rendelkezésekből eredő kötelezettségeinek esetleges megszegésére?

c) Amennyiben a 3.b) kérdésre adott válaszból az következik, hogy az egyes jogalanyok hivatkozhatnak a 85/511[...] irányelv 11. cikkének (1) bekezdésére:

Milyen jogi következménye van annak, hogy a ragadós száj- és körömfájást olyan laboratórium állapította meg, amely nincs felsorolva a 85/511[...] irányelv B. mellékletében?

4) Úgy kell-e értelmezni a 85/511 irányelv B. mellékletét az irányelv 11. és 13. cikke rendelkezéseinek figyelembevételével, hogy a "Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad" megemlítése a B. mellékletben az [ID-Lelystadra] is vonatkozhat, vagy ez utóbbira is vonatkoznia kell?

5) Amennyiben az előző kérdésekre adott válaszokból az következik, hogy a ragadós száj- és körömfájást megállapíthatja olyan laboratórium, amely nincs felsorolva a 85/511 irányelv B. mellékletében, vagy a 85/511 irányelv B. mellékletét úgy kell értelmezni, hogy a "Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad" megemlítése az [ID-Lelystadra] is vonatkozhat, vagy ez utóbbira is vonatkoznia kell:

Úgy kell-e értelmezni a 85/511 [...] irányelvet, hogy az szabályozza, hogy a döntésre jogosult nemzeti közigazgatási hatóság kötve van az olyan laboratórium vizsgálati eredményéhez, amelyet a 85/511[...] irányelv B. melléklete felsorol, vagy - amennyiben a 3.a) kérdésre adott válaszból az következik, hogy a közigazgatási hatóság a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseit annak a laboratóriumnak az eredményeire is alapozhatja, amely nincs felsorolva a 85/511[...] irányelv B. mellékletében - ez utóbbi laboratórium eredményeihez, vagy e hatósági jogkör meghatározása a tagállam eljárási autonómiájához tartozik, és az alapeljárásban eljáró bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy vajon a vonatkozó rendelkezéseket attól függetlenül alkalmazni kell-e, hogy a laboratóriumi vizsgálatra valamely közösségi jogi vagy nemzeti jogi kötelezettség alapján kerül sor, továbbá, hogy vajon a nemzeti eljárásjogi keret alkalmazása a közösségi jogi rendelkezések végrehajtását nem teszi-e rendkívül nehézzé vagy a gyakorlatban lehetetlenné?

6) Amennyiben az 5. kérdésre adott válaszból az következik, hogy a nemzeti hatóságok laboratóriumi eredményhez való kötöttségét a 85/511[...] irányelv szabályozza:

Feltétlenül kötelezi-e a nemzeti hatóságokat a ragadós száj- és körömfájás körében valamely laboratórium által elvégzett vizsgálat? Amennyiben a válasz nemleges, milyen mérlegelési mozgásteret enged a 85/511 irányelv a nemzeti hatóságok részére?"

19 A Bíróság elnöke a 2005. július 7-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-222/05-C-225/05. sz. ügyeket.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

20 Ezzel a kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy megköveteli-e a közösségi jog a nemzeti bíróságtól azt, hogy olyan eljárásban, mint amilyen az alapügyben szerepel, a 85/511 irányelv 11. és 13. cikkének megsértésére alapított jogalapokra tekintettel hivatalból vizsgálja az igazgatási aktusok jogszerűségét.

Az elfogadhatóságról

21 J. van der Weerd, a Maatschap Van der Bijl, J. W. Schoonhoven, a Maatschap H. en J. van 't Oever, a Maatschap F. van 't Oever en W. Fien, B. van 't Oever, a Maatschap A. en J. Fien, a Maatschap K. Koers en J. Stellingwerf, H. Koers, a Maatschap K. en G. Polinder és A. van Wijhe (a továbbiakban: J. van der Weerd és társai) vitatják a kérdést előterjesztő bíróság által lefolytatott eljárásról adott ismertetést. Előadják, hogy hivatkoztak a bíróság előtt a 85/511 irányelvre, és a Bíróság ezért nem vizsgálhatja az első kérdést.

22 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (lásd a C-300/01. sz. Salzmann-ügyben 2003. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-4899. o.] 29. és 31. pontját). A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd különösen a C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 39. pontját, és a C-94/04. és C-202/04. sz., Cipolla és társai ügyben 2006. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11421. o.] 25. pontját).

23 A fent említett relevancia vélelme nem dönthető meg pusztán azon körülmény alapján, hogy az alapeljárás valamelyik fele bizonyos tényeket vitat, amelyek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja, és amelyektől az említett eljárás tárgyának meghatározása függ (a fenti hivatkozott Cipolla és társai ügyben hozott ítélet 26. pontja).

24 A jelen ügyben J. van der Weerd és társai előadják, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tévesen vélte úgy, hogy nem terjesztették előtte elő a 85/511 irányelv vonatkozó rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó jogalapokat. Kifejezetten olyan tényről van szó, amely helytállóságának vizsgálata nem a Bíróság feladata.

25 J. van der Weerd és társai érvelése ezért nem fogadható el.

26 Ugyanez vonatkozik a Bizottság tárgyaláson előadott azon érveire, amellyel a Bíróságnak a Dokter és társai ítéletben tett megállapításaira tekintettel kétségbe vonta a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdés szükségességét. Ez az ítélet nem teszi nyilvánvalóan irrelevánssá a Bíróságnak a jelen ügyekben adandó válaszát a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat tekintetében.

27 Ennélfogva a Bíróságnak választ kell adnia az első kérdésre.

Az ügy érdeméről

28 Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy vonatkozó közösségi szabályozás hiányában a hatáskörrel rendelkező bíróságok meghatározása, a közösségi jogból származó jogok védelmét a jogalanyok számára biztosító bírósági jogorvoslatokra vonatkozó eljárási szabályok kialakítása az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata; e szabályok azonban egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló tagállami jogi keresetekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését (tényleges érvényesülés elve) (a C-430/93. és C-431/93. sz., Van Schijndel és van Veen ügyben 1995. december 14-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4705. o.] 17. pontja, és a C-129/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. december 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-14637. o.] 25. pontja).

29 Ami az egyenértékűség elvét illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a College van Beroep voor het bedrijfsleven hatásköre kiterjed arra, hogy hivatalból figyelembe vegyen olyan jogalapokat, amelyeket a hivatalból alkalmazandó szabályok megsértésére alapítottak, amelyen a holland jog az igazgatási szervek és a bíróság hatáskörére vonatkozó, valamint az elfogadhatósági szabályokat érti. Ezek a szabályok a nemzeti eljárások alapjául szolgálnak, mivel meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett eljárást lehet indítani, valamint azokat a hatóságokat, amelyek az eljárás keretében megállapítják a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek a terjedelmét.

30 A 85/511 irányelv érintett rendelkezései nem foglalnak el hasonló helyet a közösségi jogrendben. Sem azokat a feltételeket nem állapítják meg, amelyek mellett a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezéssel kapcsolatos eljárásokat meg lehet indítani, sem pedig azokat a hatóságokat, amelyek az eljárás keretében meghatározzák a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek a terjedelmét.

31 Ezek a rendelkezések nem tekinthetők egyenértékűnek a fent említett nemzeti, hivatalból alkalmazandó szabályokkal. Következésképpen az egyenértékűség elvének alkalmazása a jelen ügyekben nem jelenti azt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság köteles volna a 85/511 irányelv megsértésére alapított kritériumok alapján hivatalból vizsgálni valamely igazgatási aktus jogszerűségét.

32 Másfelől bár ezek a rendelkezések a közegészségügyi politika területére tartoznak, az alapügyekben elsősorban a ragadós száj- és körömfájás elleni intézkedésekkel érintett jogalanyok magánérdekeinek figyelembe vétele érdekében hivatkoztak rájuk.

33 A tényleges érvényesülés elvével kapcsolatban a Bíróság ítélkezési gyakorlata kimondja, hogy minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy egy nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné, vagy rendkívül nehézzé teszi-e a közösségi jogrend által a magánszemélyekre ruházott jogok gyakorlását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, az eljárás lefolytatása, és az eljárás sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból adott esetben azokat az alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve (lásd ebben az értelemben a C-312/93. sz. Peterbroeck-ügyben 1995. december 14-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4599. o.] 14. pontját, valamint a fent hivatkozott Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítélet 19. pontját).

34 A fent hivatkozott Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyekben a Bíróság a tényleges érvényesülés elvének azon nemzeti jogelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálta, miszerint a bíróságnak a jogalapok nemzeti eljárásban hivatalból történő figyelembe vételére vonatkozó hatáskörét korlátozza azon kötelezettsége, hogy a jogvita tárgyához tartsa magát, és határozatát az eléterjesztett tényállásra alapítsa.

35 A Bíróság kifejtette, hogy a nemzeti bíróság hatáskörének ilyetén korlátozását az az elv indokolja, miszerint a feleknek kell kezdeményezniük az eljárást, és a bíróság csak kivételes esetekben, közérdekből járhat el hivatalból. Ez az alapelv a védelemhez való jogot védi, és az eljárás szabályos lefolyását biztosítja, különösen azáltal, hogy megóvja az új jogalapok értékelésével szükségszerűen együtt járó késedelemtől (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítélet 21. pontját).

36 A fentiekre támaszkodva a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy nem ellentétes a tényleges érvényesülés elvével az a nemzeti rendelkezés, amely szerint a nemzeti bíróságok nem hivatkozhatnak hivatalból a közösségi jog megsértésére alapított jogalapra, amennyiben a jogalap vizsgálatával fel kellene adniuk a rájuk nézve kötelező passzivitást, túllépnék a felek által körülhatárolt jogvita kereteit, és más tényeket és körülményeket vennének alapul, mint amelyre az említett rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél a kérelmét alapította (lásd a fent hivatkozott Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítélet 22. pontját).

37 A jelen ügyben a College van Beroep voor het bedrijfsleven előadja, hogy az előtte folytatott eljárás e tekintetben nem különbözik a fent hivatkozott Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítélet esetében folytatott eljárástól. Többek között a felperesek által nem hivatkozott jogalapok hivatalbóli vizsgálata túllépi az előtte folytatott jogvita kereteit. A két eljárás csak annyiban különbözik, hogy a jelen ügyben a College van Beroep voor het bedrijfsleven nem csak végső fórumként határoz, mint az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben, hanem első és egyben végső fórumként.

38 Önmagában ez a körülmény nem teremt olyan sajátos helyzetet az alapügy felperesei számára, amely kétségbe vonhatná a fent említett alapelveket. Nem eredményezhet tehát más megoldást, mint amelyre a Bíróság a fent hivatkozott Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítéletben jutott. Ez a körülmény ugyanis nem befolyásolja azt a tényt, hogy az előző pontban ismertetett háttér - az alapügy felperesei által nem hivatkozott jogalapok hivatalból történő figyelembe vétele a kérdést előterjesztő bíróság által - ugyanúgy, mint az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben, sértheti a védelemhez való jogot vagy az eljárás szabályos lefolytatását, és különösen az új jogalapok értékelésével szükségszerűen együtt járó késedelemhez vezethet.

39 Ezt a megállapítást nem vonja kétségbe a fent hivatkozott Peterbroeck-ügyben, a C-126/97. sz., Eco Swiss ügyben 1999. június 1-jén (EBHT 1999., I-3055. o.), a C-240/98-C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ügyben 2000. június 27-én (EBHT 2000., I-4941. o.), a C-473/00. sz. Cofidis-ügyben 2002. november 21-én (EBHT 2000., I-10875. o.) és a C-168/05. sz., Mostaza Claro ügyben 2006. október 26-án hozott ítélettel kialakított (EBHT 2006., I-10421. o.) ítélkezési gyakorlat.

40 A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns a jelen ügyben. Egyrészt ugyanis olyan, az adott ügyhöz kapcsolódó egyedi körülmények jellemzik, amelyek azt eredményezik, hogy az alapügy felperese nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy valamely nemzeti rendelkezés összeegyeztethetetlen a közösségi joggal (lásd a fent hivatkozott Peterbroeck-ügyben hozott ítélet 16. pontját). Másrészt a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvben (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) foglalt tényleges védelem fogyasztók számára történő biztosításának szükségessége igazolja (lásd a fent hivatkozott Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ügyben hozott ítélet 26. pontját, a Cofidis-ítélet 33. pontját, valamint a Mostaza Claro ügyben hozott ítélet 29. pontját). Nem lehet továbbá eredményesen hivatkozni erre az ítélkezési gyakorlatra a tényleges érvényesülés elve megsértésének vizsgálatánál, mivel annak értékelésére irányul, hogy egyenlő elbánásban részesültek-e a nemzeti jogra és a közösségi jogra alapított jogalapok (lásd a fent hivatkozott Eco Swiss ügyben hozott ítélet 37. pontját).

41 A fentiekből az következik, hogy a tényleges érvényesülés elve az alapügyhöz hasonló ügyekben nem követeli meg azt, hogy a nemzeti bíróságok - az adott közösségi jogi rendelkezésnek a közösségi jogban betöltött jelentőségétől függetlenül - hivatalból figyelembe vegyenek valamely közösségi jogi rendelkezésre alapított jogalapot, amennyiben a feleknek valóban volt lehetőségük arra, hogy nemzeti bíróság előtt hivatkozzanak a közösségi jogra alapított jogalapra. Minthogy az alapügy felpereseinek valóban volt lehetőségük arra, hogy hivatkozzanak a 85/511 irányelvre alapított jogalapokra, a tényleges érvényesülés elve nem teszi kötelezővé a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy hivatalból vizsgálja az irányelv 11. és 13. cikkére alapított jogalapot.

42 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a közösségi jog nem követeli meg a nemzeti bíróságtól azt, hogy olyan eljárásban, mint amilyen az alapügyben szerepel, olyan jogalapot vegyen hivatalból figyelembe, amely közösségi szabályozás rendelkezéseinek megsértésén alapul, mivel ezt sem az egyenértékűség, sem pedig a tényleges érvényesülés elve nem kívánja meg.

A többi kérdésről

43 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel nem szükséges megválaszolni a többi kérdést, amelyeket csak arra az esetre tettek fel, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróságnak hivatalból figyelembe kellene vennie az alapügy felperesei által nem hivatkozott jogalapokat.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A közösségi jog nem követeli meg a nemzeti bíróságtól azt, hogy olyan eljárásban, mint amilyen az alapügyben szerepel, olyan jogalapot vegyen hivatalból figyelembe, amely közösségi szabályozás rendelkezéseinek megsértésén alapul, mivel ezt sem az egyenértékűség, sem pedig a tényleges érvényesülés elve nem kívánja meg.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: holland.