AVI 2017.3.19 Az adózónak meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, amelyeket a hatóság figyelmen kívül hagyott [1952. évi III. tv. 336/A. §]

Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben 2007. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellen-

őrzést végzett. A revízió során a felperessel szemben - a jogszabályban előírt adózással összefüggő megjelenési és iratbenyújtási kötelezettség elmulasztása, az ellenőrzés akadályozása miatt - 200 000 forint mulasztási bírságot szabott ki.

Az alperes a 2011. december 16. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére, 95. § (1) és (3) bekezdéseire, 99. § (1) bekezdésére, 122. §-ára, 172. § (1) bekezdés l) pontjára, 172. § (21) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 46-48. §-aiban foglaltakra alapította. Határozatának indokolása szerint a felperes az ellenőrzésről szóló értesítés kapcsán arról tájékoztatta a revíziót, hogy a felhívásban foglaltaknak nem tud eleget tenni. Akadályoztatásának okaként az adóhatósággal szembeni perben állását jelölte meg és arra hivatkozott, hogy a képviseletében eljáró ügyvédnek csak a bejelentésre adott meghatalmazást. Ezt követően a felperes a személyes megjelenésre szóló idézésben jelölt időpontban történt távolmaradását azzal kívánta kimenteni, hogy nem tartózkodik idehaza, perben állására tekintettel nyilatkozni sem tud. Az iratanyag bemutatására szóló felhívásnak meghatalmazottja útján és személyesen sem tett eleget. A személyes megjelenésre szóló ismételt idézés átvételét követően megküldött beadványában azt adta elő, hogy az adóhatósággal szembeni perben állását akadályoztatásnak tekinti és megjelenése nélkül is lefolytatható az ellenőrzés, de irat-

anyagot továbbra sem bocsátott az ellenőrzés rendelkezésére. A felperes többszöri felhívás ellenére sem tett eleget iratanyag rendelkezésre bocsátási és a megjelenési kötelezettségének, ami megalapozza az ellenőrzés során adózót terhelő együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítását, az elsőfokú adóhatóság ezért megalapozottan és jogszerűen szabta ki a mulasztási bírságot. A perben állás nem értékelhető megjelenési kötelezettség teljesítését akadályozó körülménynek. Az iratanyag bemutatásra vonatkozó adózói kötelezettség pedig nem függ a személyes meghallgatás miatti adóhatóság előtti megjelenési kötelezettségtől, a felperes meghatalmazott képviselője útján is rendelkezésre bocsáthatta volna a kért iratanyagot, de nem így járt el. Az ügyfélnek valóban nem kötelezettsége a nyilatkozattétel, de ez idézés esetén nem mentesíti a személyes megjelenési kötelezettség alól. A felperes tisztában volt azzal, hogy ellenőrzésre - személyes megjelenése, vagy képviseletről való gondoskodás nélkül - a megbízólevél aláírásának vagy az aláírás megtagadásának hiányában nincs lehetőség, ezért a szabályos értesítések és idézések ellenére történő távolmaradása sérti a jóhiszemű jog-

gyakorlásnak, az adózói közreműködési kötelezettségnek alapelvi szinten is megfogalmazott rendelkezését. A bírság mérséklésére okot adó tény, körülmény nem állapítható meg, ilyent a felperes sem jelölt meg, ezért a mulasztási bírság összege is jogszerű.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és - szükség esetén - az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

A felperes keresete alaptalan. A felperes meghatalmazott jogi képviselője útján is átadhatta volna a revíziónak a kért iratanyagot, hiszen a szükséges iratok felsorolását és az adóhatóság előtti képviseletről szóló tájékoztatást már az ellenőrzés megkezdéséről szóló értesítés is tartalmazta. A felperes azon érvelése, mely szerint perben áll az adóhatósággal, és az a véleménye, hogy megjelenése nélkül is lefolytatható az eljárás nem olyan indok, amely kimentési okként értékelhető lenne, az alperes határozata ezért a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő. A felperes a peres eljárás során semmiféle olyan jellegű igazolást, érdemi nyilatkozatot nem adott elő, amit az adóhatóság a határozathozatal során nem, vagy nem megfelelően értékelt volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le, az alperes pedig nem teljesítette a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontja, az Art. 1-2. §-ai, 97. § (4) bekezdése szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét. A határozatok nem állnak összhangban az Art. 95. §-ával, 99. §-ával, 122. §-ával, 172. §-ával. Hivatkozott arra is, hogy adózói jogait jogszerűen gyakorolta, ezért vele szemben a bírság kiszabásának feltételei nem álltak fenn.