ÍH 2023.115 A MUNKAVÁLLALÓ KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE

A kárenyhítési kötelezettség körében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló megtett-e minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a kieső jövedelmét pótolja. E tekintetben jelentősége van annak, hogy ezt milyen módon tehette volna meg, milyen munkakörben tudott volna elhelyezkedni, feltárta-e a lehetőségeit. A kárenyhítési kötelezettség a munkavállaló részéről egy aktív, tevőleges magatartást feltételez [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés, 167. § (2) bekezdés].

A felperes 2002. szeptember 2. napjától csomagoló, majd targoncás munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. Munkavégzése során a targoncás anyagmozgatáson kívül kézi teheremelést is végzett, amelynek során 5-50 kg tömegű zsákokat, csomagokat mozgatott. Munkaviszonya alatt háromszor volt keresőképtelen derékfájdalmai miatt. A felek között fennálló munkaviszony 2013. március 12-én közös megegyezéssel megszűntetésre került.

A felperes 2012-től gerincbántalmak miatt orvosi ellátásban részesült, gyógyszeres kezelés mellett műtéti beavatkozásokat végeztek nála.

A Sz-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. május 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével 1 186 000 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kötelezte az alperest. A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 42%, ebből az ágyéki porckorong károsodása folytán fennálló mozgásszervi megbetegedése 30%, amely részoki összefüggésbe hozható az alperesnél végzett tehermozgatással, emiatt a munkáltató a kár arányos részét, annak 50 %-át köteles megtéríteni.

A felperes 2016. július 1. napjától munkaképes, szellemi, vagy olyan könnyű fizikai munkakörben foglalkoztatható, amely változatos munkaformákat igényel. Ettől kezdve mozgásszervi megbetegedésével összefüggésben szakorvosi ellátást, gyógykezelést nem vett igénybe, a 42 %-os össz-szervezeti egészségkárosodás alapján nem kezdeményezte az illetékes hatóságnál társadalombiztosítási, illetve megváltozott munkaképességű ellátás igénybevételét.

A felperes 2016., 2017. és 2018. évben - pontosan meg nem határozható napokon - alkalmi munkavállalóként dolgozott, jellemzően meggyszedésen forgalomirányító munkakört töltött be. 2019-ben alkalmanként sofőrként vállalt munkát a P. Kft.-nél, a 2020. évben nem dolgozott, ezt követően 2021. július 28. napjától december 31. napjáig állt munkaviszonyban a P. Kft.-nél napi 4 órában, kertészeti kisegítő munkakörben, itt havi bruttó jövedelme 85 000 forint volt. 2022. január 1. napjától nem dolgozott, nem keresett magának munkát, álláskeresőként pedig nem regisztráltatta magát.

A 2021. május 17-én végzett igazságügyi orvosszakértői vizsgálat a felperes állapotában - a korábbi vizsgálathoz képest - szolid javulást állapított meg, mind a mozgásszervi megbetegedés, mind pedig a pszichés állapot tekintetében. A felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 35 %-ban, ezen belül a foglalkozási megbetegedésnek elismert ágyéki gerinc megbetegedéssel összefüggésben - a fájdalom szindrómát is beszámítva - 32 %-ban határozta meg azzal, hogy ennek a fele, azaz 16 % egészségkárosodás áll az alperesi munkáltatónál elszenvedett egészségkárosító hatásokkal okozati összefüggésben. A szakértő megállapítása szerint a felperes szellemi munkakör betöltésére alkalmas, valamint olyan könnyű fizikai munkakörben is foglalkoztatható napi 8 órában, amely változatos munkaformákat igényel. Emellett gépjárművezetőként is dolgozhat napi 4-6 órában, rendszeres pihenőidő beiktatásával.

A felperes jövedelemmel, társadalombiztosítási jogviszonnyal, ellátással nem rendelkezik. Az édesapjánál lakik, édesapja és testvére segíti anyagilag, háztartást vezet, kertészkedik, gépkocsit vezet, terápiás kezelésként biciklizik, alkalmanként úszik, illetve otthonában a tanult McKenzie tornát végzi.

A felperes keresetében 4 269 600 forint kártérítés és kamatai, valamint 2019. január 1. napjától minden hónap 15. napjáig havi 118 600 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az előzményi perben kártérítési igényét 2015. december 31. napjáig érvényesítette, azóta egészségi állapota nem változott, dolgozni nem tud, jövedelme nincs, a foglalkozási megbetegedésével összefüggésben kárként merült fel 2016. január 1. napjától az elmaradt jövedelme.

Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Vitatta a felperes foglalkozási megbetegedésének tényét, a változatlan egészségi állapotot. Állítása szerint a felperes bár munkaképes, kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, munkalehetőséget nem keresett, önhibájából adódóan nem állt/áll munkaviszonyban, ezért nincs jövedelme, és ezért nem részesült/részesül társadalombiztosítási ellátásban sem.

A Sz.-i Törvényszék ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek keresetveszteségi járadék címén a 2016. január 1. napjától 2016. június 30. napjáig terjedő időszakra 612 876 forintot és ezen összeg után 2016. április 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot, valamint a 2021. augusztus 1. napjától 2021. december 31. napjáig tartó időszakra 298 230 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint az előzményi perben a bíróság megállapította, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, a felperes megbetegedése ugyanakkor csak részben áll okozati összefüggésben az alperesnél végzett munkával, ezért a munkáltató a kár arányos részét, 50 %-át köteles megtéríteni a felperes részére. Megállapította, hogy a felperes egészségi állapota az előző per alatt végzett szakértői vizsgálat alkalmával tapasztalthoz képest javult, 16 %-os egészségkárosodás áll az alperesnél elszenvedett egészségkárosító hatásokkal oksági kapcsolatban. Kifejtette, a felperes 2016. január 1-től 2016. június 30-ig keresőképtelen volt, kárenyhítési kötelezettség ebben az időszakban nem terhelte. 2016. július 1-től azonban munkaképes volt, megkereshette volna legalább a mindenkori minimálbért, és elvárható volt tőle, hogy 2016. július 1-től megpróbáljon elhelyezkedni, és aktív álláskeresést folytasson. A felperesnek azonban ténylegesen elhelyezkedési szándéka nem volt, önmaga döntött úgy, hogy 2016. július 1-től nem keres munkát, nem létesít munkaviszonyt és álláskeresőként sem regisztráltatja magát, helyette egy-két napon alkalmi munkát végez. Rámutatott, a felperes a 2021 júniusi szakértői vélemény ismeretében tett csak eleget kárenyhítési kötelezettségének, amikoris határozott idejű munkaviszonyt létesített napi 4 órában, kertészeti kisegítő munkakörben 2021. július 28-tól 2021. december 31-ig a P. Kft.-nél, majd ismételten úgy döntött, hogy 2022. májusáig nem keres munkát. Kiemelte, az a körülmény, hogy a perrel érintett időszakban 2022. május 17. napján álláskeresőként nyilvántartásba vették, a kiajánlott álláslehetőséget megnézte, valamint a neten ez időben megtekintett különböző nyitott munkaköröket - pályázatot nem benyújtva -, nem igazolja az aktív álláskeresést.