A Kúria Bfv.898/2014/6. számú precedensképes határozata vesztegetés bűntette (HIVATALOS SZEMÉLY által elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 424. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 294. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

A hivatali vesztegetés elfogadása nem kötelességszegéssel, hanem hatáskör-túllépéssel és hivatali helyzettel visszaélve elkövetett, ha a baleseti helyszínelő beosztású rendőr zászlós a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala adatbázisaiból részben saját azonosítójával, részben kollégája azonosítójával kér le személyes és gépjármű adatokat, majd azokat pénzért értékesíti.

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék B.424/2010/11., Győri Ítélőtábla Bf.2/2013/9., *Kúria Bfv.898/2014/6.* (BH 2015.8.212)

***********

KÚRIA

Bfv.I.898/2014/6. szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 3. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Győri Törvényszék B.424/2010/11. számú ítéletét és a Győri Ítélőtábla Bf.2/2013/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A volt rendőr zászlós terheltet a Győri Törvényszék a 2012. november 13-án kihirdetett B.424/2010/11. számú ítéletében bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő hivatalos személy által kötelességszegéssel, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettében, ezért őt három év hat hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra, 100.000 forint pénzmellékbüntetésre és 95.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 2.000 forintonként egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Rendelkezett továbbá a kényszerintézkedés idejének szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról és kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A védelmi fellebbezések alapján a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla a 2014. január 9. napján meghozott Bf.2/2013/9. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a cselekményt a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés aa) pontja, illetve a b/II. fordulata szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadásának bűntetteként minősítette, az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellett 40 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 2.500 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, továbbá, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Pontosította a kényszerintézkedések szabadságvesztés tartamába történő beszámítására vonatkozó elsőbírói rendelkezést és helyesbítette a terhelt által viselendő bűnügyi költség összegét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással, felülvizsgálati indítványt.

Indokai szerint a terhelt a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének alapesetét és nem minősített esetét követte el, és cselekményét nem üzletszerűen követte el. Álláspontja szerint már a bűncselekmény alapesete feltételezi, hogy a hivatalos személy valamilyen jogellenességet követ el az előnyért. A "hivatali kötelességét megszegi" törvényi megfogalmazás azt feltételezi, hogy a hivatalos személynek keletkezik valamilyen kötelezettsége, de annak azért nem tesz eleget, mert valamilyen előnyben részesítik. A jelen ügyben a terhelt jogellenes cselekménye nem vitatható, de semmilyen fennálló hivatali kötelességét nem szegte meg.

Az üzletszerűség tekintetében pedig, mivel mind az egyes előnyök, mind az előnyök összességükben olyan csekély mértékűek voltak, hogy nem állhatott fenn a terheltnek olyan szándéka, hogy ezek révén rendszeres haszonszerzésre törekedjen. Kifejtette, miszerint a terhelt olyannyira nem kívánt a cselekményeivel hosszú távon pénzt keresni, hogy banki kölcsönt is felvett.

Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a következő enyhítő körülményeket nem, vagy nem kellő súllyal vették figyelembe:

Az adatokat T1 jogszerű követelések behajtásának előkészítéséhez használta fel. Az adatok nem voltak a 2011. évi CXII. törvény szerinti különleges adatok vagy bűnügyi személyes adatok, azokat T1 is igényelhette volna a közúti közlekedési nyilvántartó szervtől. A T1-nél jelentkező előny tehát nem az volt, hogy olyan adatokhoz jutott hozzá, amelyekhez jogszerűen nem juthatott volna, hanem csak az, hogy a terhelt cselekménye által korábban jutott hozzá a kívánt adatokhoz, mint a hivatalos úton.

A terhelt rendőri szolgálati viszonya megszűnt, egyéb hivatalos személyi minőséggel járó állást sem tölt be és az adott ügyre tekintettel nem is tölthet be a jövőben, ezért a speciális prevencióhoz nincs szükség az ítéletekkel kiszabott szigorú büntetésre.

A terhelt a nyomozás és az első fokú eljárás során a terhére rótt cselekményeket részben, később teljes egészében elismerte, ezzel segítve a nyomozó hatóság munkáját.

Az adatigénylésekért kapott ellenértékek önmagukban is és együttesen is csekély mértéket képviselnek, valamint megállapítható, hogy T1 nem mindig adott az adatokért pénzt és amikor adta, azt akkor sem a terhelt kérte, illetve konkrét mértéket nem jelölt meg.

A terheltről készített parancsnoki jellemzés őt pozitív jellemű személyiségként írja le, ami alátámasztja, hogy a terhelt nem bűnöző.

A terhelt egyedül élő édesanyját és idős, segítségre szoruló nagymamáját is támogatja és segíti.

A másodfokú ítélet meghozatala után megszületett a terhelt gyermeke, koraszülöttként. A terhelt feleségének nincs jövedelme, vagyoni és pénzügyi helyzete hátrányos, egyedül a terhelt támogatására számíthat. Ezen kívül a terhelt rendezett családi és anyagi körülmények között él, megfelelő munkahellyel és társadalmi megbecsüléssel rendelkezik, eddig büntetlen előéletű volt.

Az eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetése és a jogerős ítélet meghozatala között közel négy év telt el, ami jelentős időmúlásnak tekinthető.

A terhelt rendőri karrierje, életpályája teljesen és véglegesen derékba tört, a terhelt által a rendőri munka érdekében folytatott tanulmányok eredménye használhatatlanná vált és a terheltnek - a börtönbüntetés kiszabásától függetlenül is - újra kell kezdenie és megalapoznia életét.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Győri Ítélőtábla ítéletét változtassa meg, és maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, melyben állapítsa meg, hogy a terhelt nem a Btk. 294. § (3) bekezdés a) aa) pontja, illetve b/II. pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében bűnös, hanem csak a Btk. 294. § (1) bekezdése szerinti alapesetben. Ezért a Kúria a terhelttel szemben szabjon ki enyhébb büntetést.