BH 2015.8.212 I. A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette szempontjából az előnyért a hivatali kötelesség megszegésével megvalósult minősített eset nem állapítható meg, ha a bíróság nem tárja fel és ítéletében nem rögzíti a jogszabályban vagy normatív utasításban, avagy más közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott azt a kötelezettséget, amelyet e terhelt nem teljesített [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont].

II. Az üzletszerű elkövetés megállapíthatósága szempontjából a bűncselekmény rendszerességének és nem annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az elkövető az egyes bűncselekmények révén milyen mértékű előnyre tesz szert [Btk. 294. § (3) bek. b) pont, 459. § (1) bek. 28. pont].

[1] A törvényszék a 2012. november 13-án kihirdetett ítéletében a volt rendőr zászlós terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő hivatalos személy által kötelességszegéssel, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettében, s ezért három év hat hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra, 100 000 forint pénzmellékbüntetésre és 95 000 forint vagyonelkobzásra ítélte.

[2] A védelmi fellebbezések alapján a másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. január 9. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a cselekményt a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontjának aa) alpontja, illetve a b) pont II. fordulata szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadásának bűntetteként minősítette, az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellett 40 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 2500 forintban állapította meg azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt.

[4] Indokai szerint a terhelt csak a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének alapesetét követte el, és cselekményét nem üzletszerűen követte el. Álláspontja szerint már a bűncselekmény alapesete feltételezi, hogy a hivatalos személy valamilyen jogellenességet követ el az előnyért. A "hivatali kötelességét megszegi" törvényi megfogalmazás azt feltételezi, hogy a hivatalos személynek keletkezik valamilyen kötelezettsége, de annak azért nem tesz eleget, mert valamilyen előnyben részesítik. A jelen ügyben a terhelt jogellenes cselekménye nem vitatható, de semmilyen fennálló hivatali kötelességét nem szegte meg.

[5] Az üzletszerűség tekintetében pedig, mivel mind az egyes előnyök, mind az előnyök összességükben olyan csekély mértékűek voltak, hogy nem állhatott fenn a terheltnek olyan szándéka, hogy ezek révén rendszeres haszonszerzésre törekedjen. Kifejtette, miszerint a terhelt olyannyira nem kívánt a cselekményeivel hosszú távon pénzt keresni, hogy banki kölcsönt is felvett.

[6] Az általa rendelkezésre bocsátott adatokat B. N. jogszerű követelések behajtásának előkészítéséhez használta fel. Az adatok nem voltak a 2011. évi CXII. törvény szerinti különleges adatok vagy bűnügyi személyes adatok, azokat B. N. is igényelhette volna a közúti közlekedési nyilvántartó szervtől. A B. N.-nél jelentkező előny tehát nem az volt, hogy olyan adatokhoz jutott hozzá, amelyekhez jogszerűen nem juthatott volna, hanem csak az, hogy a terhelt cselekménye által korábban jutott hozzá a kívánt adatokhoz, mint a hivatalos úton.

[7] A terhelt rendőri szolgálati viszonya megszűnt, egyéb hivatalos személyi minőséggel járó állást sem tölt be és az adott ügyre tekintettel nem is tölthet be a jövőben, ezért a speciális prevencióhoz nincs szükség az ítéletekkel kiszabott szigorú büntetésre.

[8] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, és maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, melyben állapítsa meg, hogy a terhelt csak a Btk. 294. § (1) bekezdése szerinti alapesetben bűnös, ezért a terhelttel szemben szabjon ki enyhébb büntetést.

[9] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.

[10] Kifejtette, hogy a vesztegetés alapesetének törvényi tényállása az előny kérésével befejezett, függetlenül attól, hogy a hivatalos személy tesz-e valamit az előny érdekében. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a terhelt hatáskörét túllépve, a nyilvántartások hivatali célhoz kötött használata helyett az adatokat magáncélra szerezte meg és azokat hivatali kötelességét megszegve szolgáltatta ki illetéktelen személynek.

[11] Utalt arra, hogy az üzletszerűség megállapításánál nincs jelentősége annak, miszerint a haszon csekély vagy nagyobb mértékű volt, az üzletszerűség megállapításának feltétele tárgyi oldalon a hasonló vagy ugyanolyan jellegű bűncselekmények megvalósítása, alanyi oldalon pedig ennek révén a rendszeres haszonszerzésre törekvés.

[12] Ekként az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét törvényesen minősítették és vele szemben törvényes büntetést szabtak ki; önmagában pedig a büntetéskiszabás a felülvizsgálati eljárás keretében nem bírálható felül.

[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[14] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta.

[15] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

[16] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben - az alábbiak szerint - alaptalan.

[17] Az eljárt bíróságok jogerős határozatai a terhelt cselekményét az elbíráláskor hatályos Btk.-t alkalmazva hivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali vesztegetés üzletszerű elfogadásának bűntetteként minősítette. Az elsőfokú bírósággal egyezően a másodfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a terhelt egyfelől túllépte a hatáskörét, amikor jogosulatlanul, a szolgálati feladataival összefüggés nélkül a központi nyilvántartásból adatokat kért le, másfelől pedig a kötelességét is megszegte akkor, amikor a szabálytalanul megszerzett adatokat kívülálló magánszemélynek átadta. A kötelessége a megszerzett adatok védelme lett volna.

[18] A Kúria az e minősítéssel kapcsolatos bírósági álláspontot nem osztotta.

[19] Az irányadó tényállás szerint a terhelt, aki a rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya autópálya alosztályán teljesített szolgálatot baleseti helyszínelőként, 2009. szeptember 26. és 2010. május 22. között a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) adatbázisából D. L. rendőr főtörzszászlós azonosítójával 13, míg saját azonosítójával 6 alkalommal szerezte be jogosulatlanul személygépkocsik nyilvántartási adatait, személygépkocsik tulajdonosára vonatkozó személyes adatokat, továbbá összesen 11 további személyre vonatkozó személyes adatokat, és ezeket alkalmanként 5000-10 000 forintért, összesen legkevesebb 95 000 forintért B. N.-nek adta át.